Amikor tavaly megírtam a cikkemet az 1%-ról, az egyik olvasó így kommentálta az elemzésemet: (a helyesírás a telefon miatt ilyen)
„Egy dolog azert elkepeszto: Magyarorszagon egyaltalan semmilyen formaban nem szokas adakozni. Elkeserito teny ez. Hiszen itt nem arrol van szo, hogy valaki a vagyonabol aldozzon nemes celra, hanem olyan 1%-rol, amit igy is ugy is kifizet, csak eldontheti, hogy az allamnak adja e vagy sem. Arra sem veszik az emberek a faradsagot, hogy azt a masfel percet raszanjak, hogy kitoltsek azt a nyomorult cetlit vagy beirjak a negy szamjegyet. Az pedig, hogy zsido emberek kozt ilyen alacsony az arany, kulon elkeserito, mert az adakozas egy klasszikus zsido ereny, mondhatni mi tanitottuk a vilagnak az adakozas es az irgalmassag fogalmat! Ezert kulonosen szegyenteljes, hogy alig 8e adott akarmennyit is akarmelyik egyhaznak/hitkozsegnek.  
Kemény szavak… És igazak…
Éppen ezért írom meg évről-évre az adatokat, hogy önmagunkkal szembesüljünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →