Purim, a zsidógyűlölő perzsa főminiszter, Hámán pogromjától való megmenekülésünk napja, posztbiblikus ünnep, amelyről áldott emlékű mestereink úgy döntöttek, hogy ez olyan fontos esemény a zsidó nép történelmében, mintha a Tórában lenne leírva.

A happy end után így írja az Eszter könyve:
„…hogy azokat lakoma és öröm napjaivá tegyék, ajándékküldéssel egyik ember a másiknak, és ajándékokkal a szegényeknek.”
Vagyis már Mordeháj és Eszter rendelete óta kötelességünk, hogy purim napján négy micvát (parancsolatot) megtennünk:

– a Megilát (= történetet) fel kell olvasásni
– „Misté” (= lakomázni)
– „Misloáh mánot” (= sláhmónesz, azaz ételajándékokat kell küldeni)
– „Mátánot láevjonim” (= ajándékokat kell adni a szegényeknek) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →