A fénykép már bő egy hete lépten-nyomon visszaköszön. Ott ül Gyöngyösi „listázó” Márton.
Vele szemben a zsidó „elnök” Heisler.
Mindannyian tudjuk, hogy Gyöngyösi Márton nem angyal.
Sőt…
Nagyon nem.
Ahogy Bíró László sem volt az. Akkor a Mazsihisz elsőként deklarálta a nyilatkozatát, bár ezt sokan szeretnék elfeledni.
Ha kicsit szélesebbre tárjuk az ollót, azt is realizáljuk, hogy a Jobbik frakció tagjainak 24 esztendős múltja sem olyan szeplőtlen.

Az elmúlt 2 hétben rengeteg interjú, vélemény, cikk, hozzászólás, reakció látott napvilágot, ezért most – kicsit lehiggadva – szeretnék írni pár, rendszerezett mondatot az „ügyről” – zsidó (rabbi) szemszögből.

Hiszem és vallom, hogy egy lelkész NEM írhatja le, hogy „nincs megbánás a világban!”.
A megtérés (tesuvá) – a zsidó vallás talán legfontosabb szava.
Ám ez a megbocsátás időnként sokkal nehezebb, mint azt az első pillanatban elgondolnánk.
Én nem Gyöngyösit védem, sem Csurkát, sem Vonát, pláne nem a kisdobos Novákot, vagy a nagypályás Budaházyt, csak hiszek az emberben lévő isteni szikrában, amit köznyelvben léleknek nevezünk.

Az elmúlt héten nyilatkozott már fű és fa is (és még én is).
Politikusok és rabbik. Egymásnak feszültek vélemények.

És legnagyobb megdöbbenésemre, mára eljutottunk arra a pontra, hogy egy politikus néha értelmesebbet és bölcsebbet mondott, mint a „bölcs” rabbik.

Persze az eddig megszólaló rabbikon ott van a megfelelési kényszer tonnás súlya, azaz valami nagyon nagyot kell mondaniuk, ami ott talál, ahol a legjobban fáj…

Köves 1 hét spéttel nyilatkozott (bár ne tette volna!), talán szóltak neki, hogy azért illene…
Mit mondott?
Egy korábban nyíltan rasszista, EU parlamenti politikust összehasonlít egy köztörvényes bűnözővel (pedofil).
OMG, itt valami nagyon elcsúszott.
(Természetesen Szegedi Csanád ügyében a lubavicsi küldött nem volt ennyire finnyás.)
Az, hogy egy politikus mit nyilatkozik, elvileg teljesen lekövethető, hiszen ő a pártja szócsöve.

Az, hogy egy lelkész mit nyilatkozik, elvileg az is teljesen lekövethető, hiszen ő – az Isten, a Biblia szócsöve.

Éppen ezért voltak kirívóak Köves Slomó és Róna Tamás „válogatott gondolatai”.

Köves kevésbé érdekel engem, hiszen neki releváns érdeke a Mazsihisz permanens támadása. Komoly gázsiért lép fel a színpadra a főszereplő, és ez a túlélésének biztosítéka. (Itt nincs elég hely felsorolni, hogy mennyi ingatlant, anyagi támogatást, kedvezményes, majd elengedett hitelt söpört már be e haszid szekta mögé bújt törpeegyház.)
Természtesen ezért teljesíteni is kell.
Köves áldott már meg MOL székházat, Puskás stadiont és anno Horthy által avatott, de most újra avatott irredenta emlékművet.

De a kecskeméti rabbi…
Ahogy erre a szombat folyóirat is közvetve célzott – vagy órabérben dolgozik, vagy indulatkezelési problémákkal küzd, mert csak ennek tudható be, hogy nem bírta ki, hogy ne szálljon bele ismét páros lábbal Heisler Andrásba, a Mazsihisz éppen leköszönő elnökébe.
Vagyis csak akart, mert megfelelési vágyában addig botladozott össze-vissza, amig végül a saját lábában esett el.

Köves motivációját tudjuk, ám Róna célját csak sejthetjük: az a bizonyos megfelelési vágy, mert másra nem használható ama Heisler András támadása, aki egy hónap múlva már nem Mazsihisz elnök.
A volt Mazsihisz rabbi nyilatkozata kb. annyit ér, mint a büszkén és ordítva levegőbe lövöldöző csecsen harcosok erőlködése.

Négy eléggé zavaros mondatot nyilatkozott Róna.
De akkor tegyük fel a második kínzó kérdést! Róna Tamás – láthatóan alaposan szerkesztgetett mondataival – valójában kinek okozott kárt?
Hm?
Ötlet?
Bizony, „A” Mazsihisznek!
Miért?
Prognosztizálható volt, hogy 1 pillanat alatt indulnak hadba a robotizált médiamunkások Heisler és a Mazsihisz ellen: „íme a legnagyobb zsidó közösség nácisimogató!’ És a lejáratáshoz most már ott van municióként Róna neve (is).
Persze ez nem újdonság, hiszen ez korábban (éveken keresztül) már megtörtént. Akkor munkaügyi per lett a vége, amit a Mazsihisz megnyert.

Ám az idén nagyot változott a helyzet, hiszen 2023-ban Róna már azon Mazsihisz ellen fordult nyilvánosan, amelyiknek az elnöki posztjára a saját kecskeméti hitközségének elnöke, dr. Grósz Andor dandártábornok pályázik. (Ezeddig valamicske esélye is volt, de Róna lerendezi ezt egy pillanat alatt.)

(Róna furcsa személyiségéről sok mindent elárulnak el a saját cége honlapján látható győzelmi jelentésben feltűnő képek méretei, mennyiségei és tartalmai.)

A csupán milliméterekkel előre gondolkodó Róna ahelyett, hogy kapcsolati tőkéjével és kommunikációjával megágyazna a saját elnökének, dr. Grósz Andornak, láthatóan a fát vágja alatta azzal, hogy magára és a Grósz-Feldmájer által vezetett közép magyarországi közösségre haragítja a összzsidó közvéleményt.

Persze jogosan kérdezik, egy rabbi szava mellett miért fontos az elnök szerepe?
A válasz teljesen egyszerű: a neológ mozgalomban (szemben pl az Emih-el) kettős vezetés van: elnök és rabbi.
Éppen ezért kezeljük tényként, hogy az elnök és a rabbija – normális esetben – kéz a kézben járnak. Amennyiben ez nem így van, akkor vagy a rabbi, vagy az elnök nem alkalmas a közösség közös vezetésére, és az egyik lelép.
Ám itt ezt nem látjuk, hiszen – mint a kecskeméti-nagykörősi hitközségek elnökei, Feldmájer Péter – Grósz Andor évtizede áll a pozíciójában.
Ezekben az években némán végigasszisztálta (sőt néhol támogatta), hogy rabbija önként, kéjjel alázza azt Mazsihiszt, amit most Grósz elnökölni vágyik.
Látva, Róna Tamás elmúlt évekbeli politikai aktivitását, sok zsidó emberben jogosan merül fel a kérdés: „Vajon akarjuk-e ezt az – immáron zavaróan – függő viszonyt a magyar kormánytól, amit Róna Tamás és a mellette csöndben asszisztáló elnökök képviselnek?”
Természetesen érthető a kecskeméti elnök csöndje, hiszen ő is egy állami alapítvány, a Páva utcai Holocaust Közalapítvány (ez a holokauszt múzeum!) kuratóriumának elnöke – immáron 8 éve.
(Érdekesség, hogy Feldmájer itt is kurátor, Róna pedig FB tag (lásd mellékelt alapító okirat 6 és 12. oldala!) – természetesen fizetésért.) – azaz „Közép-Magyarország” itt is összetart…
(És ha már állami kuratóriumok és állami pénzek:
– Róna és Feldmájer a Mazsök kuratóriumának is tagja (lásd mellékelt közlöny 20. (4916.) oldala) – ez is természetesen fizetésért.
– A több százmillió forintos állami pénzzel megtámogatott zsima nevű akciócsoport, aminek a 2021. évi pénzügyi beszámolóját érdemes végignézni, pláne a 7. oldalát. Mit láthatunk ott?
Vezető tisztségviselők megbízási díja és járulékai 38287 eFt .
Érted? Évi bruttó 38 millió forintot fizettek ki saját maguknak a vezető tisztségviselők.  (Ezek fillérek a kormányzati kiadásokban, ám ők ennyibe árazták be ezt a közép magyarországi csapatot, és ők igyekeznek megdolgozni a pénzükért)
(Az EMIH legalább 8 milliárdért teszi meg mindezt – lásd mellékelt közlöny… – és ez csak 1 a 2022-es támogatások közül…)

De térjünk vissza a kormánytól való anyagi függés vs. függetlenség kérdésére! Szerintem létezik megoldás, ami függetlenségre, egymás tiszteletére és korrekt együttműködésre épül!
Ám abba nem fér bele az elvtelen és szubmisszív magatartás.

A másik kérdés, hogy Kecskemét városának rabbija ezzel az évek óta tartó magatartásával és a valótlan (sokszor butuska) vádjaival mennyire ásta és ássa alá a Mazsihisz társadalmi elfogadottságát, a zsidó közösségen belüli megítélését?

Talán ennek is köszönhető, hogy 2023-ra eljutottunk oda, hogy egy újlipótvárosi általános iskola inkább választja a sokszor megátkozott állami KLIK-et, mint a Bzsh-t!

De térjünk vissza a nagyköveti széderre!
Miközben különböző rendű és rangú megmondóemberek próbálták összemosni Gyöngyösit és Heislert, azidő alatt Heisler már határozottan válaszolt a Mazsihiszt és őt személyesen is támadó médiatermékek, így a kecskeméti rabbi szavaira is.
Ezzel az ügy – az ő részéről – gyakorlatilag le lett zárva.

Ám a széder után egy héttel Gyöngyösi is megszólalt:

Kinyitotta azt a bizonyos Pandora szelencét.
Helyzet van!
És aki most csak az orra hegyéig lát, azt reggelire eszik meg. Mert láthatóan messze nincs lezárva ez az ügy, és láthatóan tökéletesen alkalmas arra, hogy embereket és közösségeket megosszon.

Egyik oldalról Mazsihisz elnökválasztás lesz néhány hét múlva, így a „hogyan tovább” kérdését sokban befolyásolja a véleménynyílvánító politikai aktivitás vagy éppen passzivitás (sodródás), másrészt mindenképpen foglalkoznunk kell azon „jobbik” politikai szerepével, amelyik 2022-re a fekete egyenruhás „náci”-csapatból parlament talán legszivárványosabb pártjává avanzsált.

Felülünk-e a bizonyos médiumok által irányított körhintára, és mantrázzuk a „zéró toleranciát” és a „baloldali antiszemitizmust”, majd csöndben vagyunk a „fajkeveredés” szó hallatán, néhány baksist remélve?
Esetleg megszondázzuk a valós zsidó közvéleményt, kérvén, hogy támogassanak bennünket a szellemi és egyéb önállósodás útján?

Itt ez a jobbik. Van ott aztán minden.
Lejtmenet és hegymenet.
Szakadás és kiválás.
Zsidó (az echo tv szerint Jákob Péter) pártelnök és ex-skinhead képviselő.

Ettől függetlenül én (RZ) – teljesen egyetértve Heisler fentebbi nyilatkozatával – nem vagyok hajlandó kritika nélkül elfogadni

• Sem az atv-s megmondósztárrá avanzsált, sármosan inges-pulóveres, borostás Vona Gábor,
• vagy a teátrálisan kipában széderező Gyöngyösi Márton,
• de még a lubavicsi rebbét hobbiból festegető Szegedi Csanád

megtérését sem.

• És akkor a magyar kormány csapatában semmi perc alatt szingapúri attasévá kinevezett ex-jobbikos Volner János látványos megtéréséről már nem is beszélek.

Természetesen az internet korában könnyű előböngészni bármilyen régi cikket, fényképet. Ez van jelen esetünkben is, amikor a Jobbik (vagy bármelyik) párt és a politikusaik 10-15 éves, időnként nyálkás kígyóhoz hasonló mozgásáról beszélünk.
De ha az ember életében van 40-60 aktív esztendő, akkor ez a 10-15 év a felnőtt ember aktív életének negyede!
Ez rengeteg!
És bár nem törvényszerű, de mindannyian igen sokat változhatunk ennyi idő alatt. (Pláne a politikusok!)
Ahogy Gyöngyösi is tovább folytatta a menetelését az „ábrahámi úton” (ami esetleg damaszkuszi is?):

Ezen történések fényében (árnyékában) szeretném megnézni Róna három, többszörösen megszerkesztett mondatát, amely láthatóan hibás sztereotípiák sorozata, de tartalmukban mégis hangsúlyosan köszön vissza az a szóhasználat, amivel az elmúlt szűk évtizedben lépten-nyomon találkoztunk.

Engem nem az előre leírt szöveget beolvasó Róna érdekel, hanem a ránk köszöntő következő 4-8-12 év kommunikációs és emlékezetpolitikai gyakorlata, amelyben az esetleges megfelelési kényszerek totálisan eltéríthetik a zsidó önazonosságot és valós történelmi traumáinkat.
Másfelől van rá esély, hogy ez a kommunikáció legyen a Mazsihisz vezető kommunikációja a következő 4 évben…
Szóval mi jut eszébe egy megfelelni vágyó rabbinak a Pressman széderről, amit együtt ült meg Gyöngyösivel és olyan neves zsidó közszereplőkkel, mint Heisler András, Borgula András (Gólem színház), Kenesei Marcell (Bálint ház), Kiss Heni (Bzsh/Rumbach).

1. mondat:
„Olyan sebek szakadnak fel ezzel, amiknek nem lenne szabad, s mély fájdalom járja át azokat, akik átélték a holokauszt tragédiáját, a családtagokat, minden magyar zsidót és olyan jó érzésű honfitársainkat, akik elítélik az antiszemitizmust.”

Kedves Olvasó!
Higgyed el nekem, én „lelkes” és aktív antifasiszta vagyok!
Tiszta szívből gyűlölöm a nácikat és mindazt a politikai aktivitást, ami a nácizmus kialakításához vezet(het)ett el.
Holokauszt túlélők és holokauszt áldozat unokája is vagyok.

Ám mindezen tények mellett nem jöttem rá arra, hogy ezzel a széder estével milyen „sebek szakadtak fel” és milyen „mély fájdalomnak kell, hogy engem átjárjon”?
Sőt, a fentebbi tények mellett én azt bátorkodom mondani: „bárcsak minden jobbik tag elmenne egy széder estére!” (Ez ciki?)
Ugyanez a gondolat vezetett engem, amikor 2017-ben interjút adtam a jobbik közeli alfahír internetes folyóiratnak, mondván, hogy az akkor kb. 10%-os Jobbik szavazóihoz is kell szólnia egy rabbinak azon célból, hogy ők ne csak az egymásnak mondogatott sztereotípiák alapján ítéljék meg a zsidó embert, a zsidó vallást és a zsidó népet, hanem halljanak egy „echte” zsidót is, aki hozzájuk szól.

Mit láttunk 2023 pészáhján?
Egy (volt) rasszista eleinte a tettével majd a szavaival is bizonyítja múltbéli tévedését/bűnét/stb.
Gyöngyösi sajtónyilvánosan kipát tett fel (és nem kalapot, mint sok politikus, aki szégyelli a kipát), és elfogadta egy büszkén meleg nagykövet meghívását egy széder estére…
Végigült egy zsidó identitás-ünnepet, a sárga csillag és a rózsaszín háromszög árnyékában (vagy fényében).
Még ő sem tudta mi lesz a következménye. Dupla vagy semmi.
Természetesen a tettét nem hasonlítom Willy Brandt német kancellár 1970-es varsói térdreborulásához, ám Gyöngyösi, amikor elfogadta ezt a meghívást, pontosan tudta, hogy pártelnökként abban a pillanatban veszítette el a korábbi fajgyülölő, jobbikos szavazóinak egy nagy részét.
Ez az ő tudatos döntése volt, amikor a kipát választotta.
–
És a zsidó közösség megdöbbent.
Szavakat keres már két hete, de az „élet menetén” a nagykövetet vastaps fogadta.

Hiszem, hogy a honi zsidó közösség már nem élhet úgy, hogy állandóan ellenségképeket kreál magának!
És legfőképp nem teheti magáévá a mások által kitalált ellenségképeket, amelyeket csak azért kotyvasztottak ki a politikai meth-pincékben, hogy majd a zsidók védelemért és zéró toleranciáért kuncsorogjanak, miközben a „kevert fajú” stigmát időnként-óránként ismét rájuk tetoválják.

2. mondat:
„Éppen a széder estén, Pészah, azaz a rabságból a szabadságba való eljutás ünnepén történik ez, pedig Egyiptomból kifele, nem pedig vissza kellene menni.”

Bár Róna Tamás fölényes rabbinikus interpretációt használva akarta alázni a következő mondatban előforduló „zsidó vezetőt” (értsd Heislert), hogy ő tudatosan egy egyiptomi mellé ül. (Köves szerint Gyöngyösi szinte már pedofil bűnöző vagy Ku-Klux-Klan tag).
Ám ez nagyon nem sikerült neki, mert amit leírt, az pont az ellenkezője!
Mit lát(t)unk?
Gyöngyösi személye nem visszarántja a társaságot Egyiptomba, hanem éppen ő az, aki megpróbál kilépni a rasszizmus gúzsbakötő rabságától! Gyöngyösi ki akar jönni a spirituális Egyiptomból, a fajgyülölők táborából, ahol azeddig élt, és ahol az egyik legfontosabb (majdnemhogy dekralált) cél az volt, hogy az alacsonyabbrendübbnek gondolt népcsoportokat rabszolgamunkára kényszerítése és a későbbiekben esetlegesen teljes eltüntesse.

Szerintem kezeljük tényként, hogy egy széder estén való megjelenés nem éppen a fajgyűlölő életbe (Róna szerint Egyiptomba) való visszaút emblematikus lépése! Egy rasszista párt elnökének ilyen lépése még a legszkeptikusabbakat is – legalább elgondolkodásra készteti.

Én beszéltem több volt jobbikossal (skienhead-del is), akik hasonló utat járták be, aminek a vége az lett, hogy gyökeresen szakítottak hadrcore-náci vagy light-náci múltukkal és ma szeretetteljes légkörben élnek embertársaikkal. (Sőt, van, aki áttért a zsidó hitre!)

3. mondat:
„Nem túlzás, ha azt mondom: zsidó vezetőként egy asztalhoz ülni egy olyan politikussal, aki a világégés legrosszabb napjait idézte meg és azóta még bocsánatot se kért a zsidó néptől, az bűn, mindennek az alja.”

Róna ezen utolsó mondatát „természetesen” Heislernek célozta (lásd E/3), de már nem csak Heislernek szólt, hanem a jelenlévő zsidó meghívottaknak is (lásd fent), és persze az amerikai nagykövetnek (bár ő nem zsidó vezető, hanem ő „csak” zsidó és vezető.
Róna szerint ők mindannyian „bűnt” követtek el (és ezt Róna túlzás nélkül mondja!), sőt elérték „mindennek az aljá”-t is… (sic!)

Nehezemre esik, de megértem, ha Róna a megfelelési kényszerében már Hitler, Göring, Goebbels, Himmler és Eichmann sátáni lelkét vizionálja eme 4+1 ember testébe („mindennek az alja”), ám ez innentől fogva már nem az én szakterületem, hanem más, megfelelő végzettségű szakembereké.

DE!
Róna szavaiból egy valamit tisztán láthatunk: ő, a jelenkor legsűrűbben használt
holokauszt-relativizálási
technikáját alkalmazza: azaz Auschwitz és Birkenau gázkamráihoz („a világégés legrosszabb napjai”) hasonlít olyan szituációkat (ez esetben egy széder estét(!)), amelyek nem felelnek meg (vagy kényelmetlenek) saját maga (vagy a szponzorai) számára!

Ezzel párhuzamosan bűnösnek és majdhogynem alja (náciknak) nevezi az ott jelenlévőket.
És mit fog mondani Róna, amikor – ne adj’ Isten – valóban náci dolog történne az országban és valós fajgyűlölő szöveg hangozna el, és nem a szédereste áldásai?

2013-ban, egy ilyet már közösen megakadályoztunk!

Lehetne arról mesélni (a hágádá és a Tóra meg is teszi), hogy a bibliai, egyiptomi fáraó éppen önmagát akarta a nép védelmezőjeként bemutatni, és ő akart minden bajok elhárítójaként fellépni.
A történet folytatását már ismerjük: erre hivatkozva küldte a zsidókat rabszolgamunkára.

A 20. század után már pontosan ismerjük a diktatórikus rendszereknek felépítését: állandó szükségük van ellenségképek gyártására, hogy aztán felajánlja a védelmét a népnek.
De van egy örömhírem! (Evangélium?)
Pressman nagykövet és vacsoravendégei nem ellenségek!
Természetesen a kérdés költői, hogy miért próbálja őket egy-két rabbi narratívája ellenségekké tenni?

Hadd mondjam a saját magam, a családom, és több barátom nevében, mi nem kérünk abból, hogy Róna Tamás megvédjen minket Heislertől vagy bárkitől is, aki annál az asztalnál ült a szabadság estéjén!

Annál is inkább mert az a kaotikus mondat, amivel Róna elkezdi ezt az egész nyilatkozatot – rólam/rólunk is szól:
„alapjaiban zaklatja fel a magyarországi valós, hívő zsidó közösséget.”

Hogy mi zaklatja fel a magyarországi zsidóságot?
Szerintem ne Pressmannál, és ne is kreált ellenségképekben keresse a zaklatót, hanem vegye észre, hogy ő maga az, aki ezekkel az írásaival „alapjaiban zaklatja fel a magyarországi zsidó közösséget”, mert a magyarországi zsidó közösség ennél fejlettebb, érzékenyebb és felvilágosultabb módon gondolkodik!

Az infantilizáló írások a zsidó közösség ellenségei! És azok a vallási és világi vezetők – akár Kecskeméten vagy Nagykőrösön, de bárhol máshol, akik az ámokfutást nemcsak, hogy hagyják, hanem – az előrejutás reményében – még anyagilag és erkölcsileg is finanszírozzák.
A szabadságot nem lehet kilóra eladni, csak az embereket!

Az egyiptomi szabadulás feltétele volt, hogy elvágják azt a bizonyos köldökzsinórt, ami 240 évig kötötte oda a zsidóságot Egyiptomhoz.
Ők is azt hitték, hogy meghalnak a befogadó nemzet kegyei nélkül, ám Isten azt kérte tőlük: vágják le Egyiptom bálványállatát, a kost, és annak a vérével kenegessék össze a házuk ajtófélfáit és szemöldökfáját, hogy a 10. csapás halál-angyala elkerülje a zsidó házakat.
Ez is dupla vagy semmi volt: egyiptomi pogrom vagy totális szabadság.

Ám a Tóra leírja: enélkül a tett nélkül nem lehetett volna kijönni Egyiptomból!

Pészáh bő 3 évezrede a szellemi és a fizikai függetlenség ünnepe.
Akkor legyen a neológia és a modern vallásos zsidóság szabadságünnepe is!
És éppen ezért a Mazsihisz-t, Bzsh-t vagy annak vezetőit alázó szövegek nem csak a szellemi igénytelenség tanúbizonyságai, hanem kifejezetten ártanak a neológiának és az egyháznak!
És ez az ártmány utat tör magának mind a kormányoldalon, mind az ellenzéki oldalon, ám legfőképpen a zsidó közösségen belül.

És még valami…
Jom kipur a megtérés napja.
Különleges áldozatokat hoztak eleink, és 25 órán át sanyargatták lelküket, és csak utána mertek abban reménykedni, hogy Isten talán elfogadta a megtérésüket.
Legyen így mindenkivel, aki a saját vétkei miatt vezekelni akar. Áldozatokat kell hozni és lelket kell sanyargatni… Őszinteséggel és szembenézéssel.
Ám a Talmud hozzáteszi, Isten csak akkor áll szóba az ember fiával, ha neki már az embertársai megbocsátottak.
Hosszú ez az út, idejekorán kell elindulni rajta, nehogy kicsússzunk a nekünk kimért időből.

Hogy mit tehetünk?
Önazonos módon, egymás felé fordulva, egymást támogatva építünk unokáink, gyermekeink és saját magunk számára egy olyan zsidó közéletet, amiben otthon érezzük magunkat.
Amiben ott a világi és a vallási műveltség; a lelki igényesség, és a fizikai elszántság.
Ahol otthon érzed magad, mert hazamész Ábrahám, Izsák, Jákob és Mózes közé.