Az első – Gerő András – bizony megtalálta a kákán a csomót….
Nem is kicsit…
Nagyon nagyot…
Egy óriási csombékot, miszerint a MAZSIHISZ (értsd, zsidó egyház) – az 1%-os kampányával – Tórát (hagyományt, stb.) szeg!
És ezt boldogan – tágra nyílt szívvel – világgá is kiáltja…
Az már csak legyen az én egyéni problémám, hogy számomra álságos, ha olyan ember kezd vallásjogi kérdésről beszélni, akinek a tollát sokszor pont az ellentettje vezérli. Esetleg még egy konstruktív kritika sem lenne baj, de Gerő háláhikus (vallásjogi – szakmai) ismerete – elegánsan mondva is – hiányos. Akkor meg miért?
(Bár Frölich főrabbi komolyan vette a cikket, és vallásjogilag válaszolt egy cinikus cikkre, de nem tévedek nagyot, ha kijelentem, hogy ez a responzum pont annyit jelentett az eredeti cikk írójának, mint a nadrágszélére freccsent sár…)
Ám, hogy történészként, a – 19. századi és 20. század eleji – neológ mozgalom, háláhikusan is megindokolt (egyértelműen) asszimilációs alapvetéseit és törekvéseit teljesen elfelejti, és ortodox szemszögből bírál meg egy múltba tekintő neológ performance-ot, az már a hiba vagy a csúsztatás kategóriájába tartozik, pláne, ha mindezt azért teszi, hogy érvrendszerével learassa néhány mosolyogva rákacsintó ember szeméből a dicsérő szempillantásokat.
Rabbiként bátran kijelenthetem, hogy ebben a kampányban természetesen szó sincs „nagyon szenzitív vallási szabályok” megszegéséről, amin „a MAZSIHISZ mint vallási szervezet minden további nélkül túltette magát”, és a éppen ezért konklúzió is hibás, miszerint: „ami kívülről nézve erős kérdőjelet tesz vallási hitelessége mögé.”
(Ajánlom a 6. századi, Beth-alphai zsinagóga mozaikpadlójának elemzését…) És még egy gondolat a „vitaindító” cikkről.
Teljesen céltalan (kontra-produktív) vállalkozás pont a fő-üzenet hibásan megkritizálni, egy olyan ideológiai reklámkampányban, aminek pontosan az a célja (a brief), hogy bizonyos (neológ) tulajdonságokat akár túlságosan is kihangsúlyozzon.
Mintha azt mondanám, egy mosópor reklámra, hogy hibás a reklám, mert lehet tiszta vízzel is mosni. Ez pusztán rosszindulatú okoskodás, mintsem konstruktív és komolyan vehető kritika.
Nem feladatom megvédeni sem Szerb Antalt, sem Radnóti Miklóst, sem bármelyik múlt századi zsidó származású „celebet”, akit a történelme vagy a sorsa olyan utakra vitt, amit akár száz esztendővel korábban vagy száz esztendővel később valószínűleg önmaga is megvetett volna.Gadó János, – a második elemző – pedig a honi liberális zsidóság sokszor elmondott toposzait ismétli el, miszerint a MAZSIHISZ-t kizárólagosan az antiszemitizmus és a kárpótlási kérdések tartják egy tömbben és pozícióban, minden más érték csupán másodlagos a MAZSIHISZ schedule-ében. blablabla…
Ezt halljuk már évtizedek óta, miközben a holokauszt túlélők lassan elfogynak.
(Horribile dictu, a jelenleg is folyó MAZSIHISZ elnökválasztási kampányban az egyik oldalról ismét nagy szerepet kap ez a holokauszt-attitűd.)
Sőt, ezt kiegészítendő, a kritikusok előszeretettel írják le (és mondják el), hogy minden téma, ami az antiszemitizmus elleni küzdelmen és a kárpótlási ügyeken kívül van, az inkább széthúzza (széthúzná) a változásokra nehezen képest neológ mamut-szervezetet, a MAZSIHISZ-t.
Természetesen ez is egy jól hangzó csúsztatás, hiszen – véleményem szerint – a MAZSIHISZ fő tevékenysége az élő zsidóság képviselete és érdekvédelme.
Még egy gondolatra szeretnék reagálni Gadó János írásából, ami szintén a MAZSIHISZ-ról alkotott téveszmék egyike, és ezt előbb-utóbb, de teljesen el kellene felejteni.
„A magyar zsidó identitás mindenekelőtt Holokauszt-identitás. Az emlékév rengeteg eseménye ráirányította a figyelmet a Vészkorszakra, az érzelmeket felkavarta…”
Ez lenne a „magyar-zsidó-élet-élmény”?Sajnálom, hogy Gadó két fontos pontot elhallgat.
1) A 2014-es „emlékév” programsorozat Izrael Állam nagykövetének ötlete volt,
2) A „magyar zsidóság = magyar holokauszt” stigmától páni módon menekülő Heisler Andrást a magyar kormány rángatta bele ebbe a nemtelen küzdelembe, az „emlékmű” kérdéskörrel és a „Sorsok háza” körül kialakult emlékezetpolitikai csatározásokkal.
És „csodák csodájára” a diplomatikus Hesiler vezette MAZSIHISZ mindkettő – holokausztra visszamutató – ám egyértelműen aktuálpolitikai küzdelemben „maga alá gyűrte” a kormányt. Azaz:
1) A kormány mára elfeledte és magára hagyta a „bukott angyalt”.
2) A Sorsok Háza kiállítás tematikájának összeállításában is a MAZSIHISZ döntő szerepet kap.
Szintén halkan jegyzem meg, hogy rég volt a MAZSIHISZ-nek két ilyen belpolitikai sikere.
És végül hadd térjek rá, hogy én, mint MAZSIHISZ/BZSH rabbi – szubjektíve – hogyan látom ezt a kampányt?
Sőt, a jelenleg futó 1%-os kampányok összességét, ezzel talán egy új értelmet adva és megmutatva a MAZSIHISZ kampányának üzenetét és ebben rejlő erejét.

Jelen pillanatban 2 kampány fut:
Az EMIH-é:És a MAZSIHISZ-é:A hívószavak egyértelműek:
EMIH:
Ők a „kóser csapat”. Ez jó… „Báruh HáSem” (ford: Hál’ Istennek)
Ők egy termék, egy „brand”, amin még a hagyományos kósersági pecsét is rajta van! Sőt héber betűkkel: „kóser lemehádrin”, azaz glatt kóser, ami azt jelenti, hogy még kérdés (kétely) sem merült és merült fel a kóserságában.
Sőt kérdést ne is tegyél fel… (Ez is a „kóser lemehádrin” pecsét üzenete)
Övék a KÓSER 1%. – ami szerintem már magában is furcsa (akár kizáró) üzenetet hordozhat: miért, a többi nem az??!!
És még azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a „kóser” szó, napjainkban egy nagyon laza szó, sőt akár szleng is lehet: arra utal, hogy valami tiszta, tökéletes, azaz a kampánynak lehet egy olyan üzenete is, „Nu, ilyen lazák vagyunk mi… és tiszták…”
Ezek mellett három tematikus plakáton is fut a kampány és az információ:
– 6 oktatási és 9 szociális intézmény
– 45 rendezvény 2014-ben 5000 résztvevővel
– újranyitott zsinagógák, növekvő közösség

Látható, hogy az EMIH kampányának alapja: adathalmazzal és sikerpropagandával hívni a támogatókat, azaz: én, „ezt, meg ezt, meg ezt” nyújtottam a Te pénzedből, ezért Te adjál még több pénzt…
És senki sem fogja megszámlálni hány zsinagógá(ka)t nyitott újra, meg hány ember csekkolt be a rendezvényekre. (111 fő / rendezvény???).Ezzel szögesen szemben álló kampányt készített a MAZSIHISZ.
Tudattalanul? Vagy tudatosan?
Ha Gerő Andráson múlt volna, akkor a hívószó „a tréfli 1%” lett volna.
Miért is?
Hiszen a MAZSIHISZ kampányarcai (általában) vallástalan, vagy éppen kikeresztelkedett zsidó emberek.
És tényleg ezekkel hirdeti magát a neológ mozgalom?????
IGEN, pont ez a MAZSIHISZ kampány lényege!!
Hogy nem a vallás vagy a buzgó hit (azaz pl. kóserság) teszi zsidóvá az embert, hanem a saját identitása, a sorsa vagy éppen sorstalansága.
Akár beleszületett a zsidóságába, vagy akár éppen a történelem tereli őt oda, vagy akár önmaga választja.
És az is zsidó, aki nem „kóser”…, mert ha a kósert nézzük, az valóban 1% lehet az országban.
Ám a másik 99%-ot is meg kell szólítani – mondja a MAZSIHISZ.Vállaltan elfogult véleményem szerint a MAZSIHISZ kampány, aminek a megnyitására megnyerték (lásd fentebbi kép) a FIDESZ-es fenegyerektől kezdve az Akadémia volt elnökén keresztül, Magyarország top 30-ból az egyik leggazdagabb embert vagy Erzsébetváros polgármesterét és az ungvári konzult, mindezzel arra utalva, hogy a megnyílás ereje sokkal erősebb a „kóser” bezárkózás elvénél.

A MAZSIHISZ kampányjelszava: „A TETTEINK MINŐSÍTSENEK”
Azért hadd legyek kritikus is… vagy realista?
A neológ mozgalom „tettei”, amik a mozgalmat anno valóban neológnak minősítenék, a jelenben még sokszor váratnak magukra.

Nem oly rég már leírtam, hogy szerintem a hitközség útját merre kellene vezetni. Ez a lista azért nem a Mount Everest megmászása…

A legfontosabb cél, hogy a MAZSIHISZ – a saját múltján kívül – akár hivatalosan is fel tudjon mutatni olyan pozitív üzeneteket és tetteket, amikre ezek az elődök bárhonnan is indultak az útjukra és bárhol is fejezték be, is büszkék lennének, és büszkén „selfie”-zhessünk bármelyikükkel – még életükben.
A két kampány (EMIH és MAZSIHISZ), szerintem pontosan kiegészítik egymást, megmutatva a hangsúlyt és – kicsit túlozva -, akár a célcsoportot is.

Ui:
Azért jól esett volna, ha az arcképek között megtalálható lett volna pl. az igazi neológ Lőw Imánuel rabbi, aki ezen a képen, (1938-ban) éppen Szentgyörgyi Albertnek gratulál.

Megosztás