A nemváltás háláhái: egy modern vallásos (neológ/konzervatív) hozzáállás

Az elmúlt napokban komoly és értékes vitákat generált(am) a Facebookon a nemváltó (trangender) Abby Stein haszid/rabbi/nő személyével és életével kapcsolatban.

Természetesen rengeteg tudományos és laikus kérdés és rengeteg tudományos és laikus válasz olvasható a témában.
Ám nagyhatású rabbik is állást foglaltak a kérdésben, ami azt jelenti, hogy ezt a “problémát” nem is próbálják marginálni, mondván, hogy ha nem beszélünk róla, akkor nem is létezik. A transzszexualitás egy létező állapot, érzelemvilág és életmód. Foglalkozni kell vele!

Nézzük meg a legalapvetőbb kérdéseket!
– Ki számít nemváltó személynek?
– Mi alapján dől el és hová tartozik vallásjogilag, a nők vagy a férfiak közé?
– Mi a különbség a mainstream ortodox és a konzervatív halahikus kérdésfeltételek és döntések között ebben a tekintetben?

A kérdés akkor sem volna egyszerű, ha egyértelmű volna, micsoda a “nem”, a biológiai és a társadalmi “nem”?
Illetve mit tekinthetünk nemváltásnak?
Illetve mi lenne, ha mindenki vagy férfi vagy nő volna, illetve szeretne lenni, ám vannak azonban, akik “genderqueer”-nek tekintik magukat például, ami azt jelenti, hogy önleírásuk, identitásuk átmeneti, a két nem között van.
Továbbá kérdés, hogy azok, akik a biológiai nemüket – amennyire lehet – nem változtatták meg műtéti beavatkozásokkal, de önmagukat nem tekintik azonosnak a biológiai nemükkel. Biológiailag férfiak, de nőként viselkednek, vagy fordítva.
Hová sorolhatóak, hová tartoznak?

A voltaképpeni kérdés az, hogy az identitást, az önleírást tekintjük döntőnek, vagy a biológiai nemet!(A biológia nemet, amely szintén nem mindig egyértelmű, kivételes esetekben vannak férfi és női szervei is egy-egy embernek, genetikailag sem mindig világos, férfi-e vagy nő).
A hagyományos válaszok jellemzően magától értetődőnek tekintik, hogy a “biológiai nem” dönt, azaz a 23. kromoszómapár, hogy az XX vagy XY.
Még a megengedőbb válaszok között is uralkodó felfogás, hogy ki-ki az, aminek született, egészen odáig, amíg át nem operáltatja magát. Onnantól – egy 2003-as halahikus döntvény szerint, amelyet egy konzervatív rabbi írt – el lehet fogadni, hogy új neme van, addig azonban nem. (Ezt a kérdést egy újabb konzervatív vallásjogi döntvény idézi, egyúttal vitatkozik is vele.)
A másik álláspont szerint az, akinek női vagy férfi identitása van, az a saját döntése szerint nő vagy férfi, függetlenül a biológiai nemétől.

Ebben a választásban a zsidó jogi hagyomány nem igazít el bennünket, mert nem ismer ilyen különbségeket, noha ismer nem egyértelműen férfi vagy női biológiai felépítésű embereket, a nemváltoztatást illetően döntésről, szabad döntésről nem találunk forrást.
A legeklatánsabb kérdés, szabadon dönthetünk-e?
1) Az-e az ember, aminek született, legalábbis addig, amíg a biológiai adottságait meg nem változtatja,
2) vagy az, akinek vallja magát?

Az ortodoxia hagyományos álláspontja eleinte egyértelműnek tűnik: szigorúan tiltja a nemváltó műtétet a kasztráció tilalmára hivatkozva, amelyet a Mózes III. 22,24-ben rendel el a Tóra. Ezt a tiltást a rabbinikus judaizmus az emberre is kiterjesztette (lásd: B.Sábbát, 110b).
Továbbá még a másik nem öltözködésének és viselkedésének átvételét is tiltja a hagyomány, szintén a Tórára, Mózes V., 22,5-re hivatkozva.

A már lezajlott beavatkozások, már megszületett döntések tekintetében azonban a tiltás nem igazít el. Számos családban vannak érintettek, őket pedig sokan meg szeretnék tartani a közösségben, tehát a helyzet kényszeríti az ortodox közösségeket, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, többet azonban annál, hogy nyitottnak és befogadónak kell lenniük a közösségeknek, nehéz mondani.
Az ortodoxia nagyobb része fenntartja a nemek közötti különbségek rendszerét abban a tekintetben is, hogy a nők számos micva (időhöz kötött tevőleges parancsolatok) megtartása alól fel vannak mentve (pl ima, szukoti sátor, hanukai gyertya, stb). Vagyis az ortodoxiának válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy egy nemváltó, férfivé vált közösségi tag lehet-e a közösség küldötte az imádkozásnál? Mivel immár férfi, vajjon köteles-e tfilint tenni? Illetve melyik oldalán kell ülnie a mehicának, a férfiakat a nőktől elválasztó paravánnak?
Még továbbá arra a kérdésre, hogy egy már létrejött házasságban történő nemváltás hogyan érinti a házasfelek státuszát. Szükséges-e a férjnek getet (válólevelet) adnia a felesége számára a váláshoz, vagy már maga a nemváltás önmagában érvényteleníti a házasságot, hiszen a szexualitás szándékos öncsonkítás miatt fizikaliag lehetetlenné válik, ami pedig leírt része a házasságnak.

Az utóbbit kivéve ezek a problémák a nők és férfiak vallási egyenlőségére épülő konzervatív irányzatban nincsenek már jelen.
Számos kérdés azonban válaszra vár a modern vallásos gondolkodásban is:

(A képen: Valentina Sampaio VS nemváltó modell)

Megengedhető-e a hormonkezelés vagy a nemváltó műtét?
A modern vallásos közösségek a legalavetőbb kérdést másik oldalról fogják meg:
Vajon a kasztráció tilalmánál fontosabb-e az a halahikus meggondolás, hogy a gyógyítás (esetleges életmentés, szó szerint lélekmentés – pikuáh nefes) kötelessége, feladata olyan erős előírás vallásjogi szempontból, hogy felülírja a tórai tövényeket. Ez a gondolat nem ördögtől való, hiszen a “pikuáh nefes” az életmentés MINDEN tórai törvényt felülír. És a kérdés már csak az marad, hogy a lelki nehézség ugyanolyan komolyan kell vétessen, mint a fizikai probléma!
Márpedig a kettő ugyanolyan fontos! A test és a lélek.
Fogadjuk el tényként, hogy ha az nemi identitásunk és a biológiai nemünk nem esik egybe, súlyos lelki fájdalmak (traumák, törések) forrása lehet, amelyek akár öngyilkos gondolatokhoz is vezethetnek. Ebben az esetben a fentebbi “lélekmentés” micvája magától értetődően felülírja a kasztráció tilalmának micváját, még ha a nemváltó műtétet a kasztráció egy nemének tekintjük is – ami nem egyértelmű.

A további kérdések közé tartozik a körülmetélés kérdése vagy a nemváltó személy házasságkötésének kérdése.
Összeadható-e egy nemváltó egy másik nemváltó vagy nemet nem váltó személlyel?
És ha igen, akkor milyen körülmények között?
Illetve vajon érvényteleníti-e a nemváltás a már megkötött házasságot?
Ha a nemváltás után a felek válni szeretnének, akkor ki adja és ki kapja közülük a getet?
Ki készíti elő a Hevra Kadisától az elhunyt nemváltó közösségi tagot a temetésre?
Be kell-e tartani a nemváltók közül bármelyik csoporthoz tartozóknak a családi tisztasági (mikve) törvényeket?

Most az amerikai konzervatív mozgalomhoz tartozó Leonard A. Sharzer válaszait, responzumát idézem és ismertetem, amelyeket a konzervatív mozgalom illetékes vallásjogi bizottsága jóváhagyott.
Külön érdekesség, hogy Sharzer egyszerre gyakorló orvos és rabbi is.

Véleménye szerint, amennyiben a nemváltó személynek van férfi nemiszerve, körül kell metélni betéréskor, mivel a zsidó jog számára a férfi státusz biológiai státusz, tehát a férfiak körülmetélésére irányuló kötelezettség mindenkire vonatkozik, aki biológiailag férfi.
A házasság kérdése már az önleírás alapján dől el, de a hagyományos kiddusin szertartás csak olyan személyek között értelmezhető, akik ellentétes nemhez tartozónak vallják magukat, akár nemváltók, akár nem. Két azonos nemű, vagy önmagát azonos neműnek valló személyt nem fűzhet össze a kiddusin-szertartás. (Számukra más, alternatív szertartásokat ajánl fel a konzervatív irányzat, partnerségi kötelékeket megerősítő rituálékat.)
A házasságok, amelyek a nemváltás előtt köttettek, ha nem akarják felbontani őket, érvényesek maradnak. Amennyiben fel kívánják őket bontani, rendes válási procedúrát, azaz getet igényel az elválás, amelyet annak kell kapnia, aki nőként érkezett a házasságba, attól, aki férfiként házasodott, tekintet nélkül jelenlegi státuszukra a döntés szerint, hiszen az esküvő pillanatában is az az akkori férfi fél adta át a házasságlevelet az akkori női félnek. Ezt az irány tartja meg a válási szertartás és a az elvevő férfi fél engedi el a női félt az “életbe”.

A Hevra Kadisán annak kell előkészítenie a temetésre az elhunyt nemváltó közösségi tagot, aki azonos nemi identitású vele.
A Sulhán Áruh rendeletét, hogy férfiak nem készíthetnek elő nőket temetésre, de nők előkészíthetnek férfiakat (Jore Deá, 352, 3), elutasítja a rabbi a döntvényéban, mivel a döntést támogató erkölcsi megfontolásokat idejétmúltnak tartja, mind azt, hogy a férfi számára megalázóbb egy halott asszonyról gondoskodni, mind azt, hogy egy férfi előbb ragadtatja magát helytelen gondolatokra ilyen helyzetben.
Ezért foglal úgy állást, hogy a halottéval megegyező nemi identitású előkészítőre van szükség.

A családi tisztasági törvények éppen úgy vonatkoznak a nemváltó közösségi tagok közül mindazokra, akik menstruálnak, mint a nemet nem váltókra, ebben a tekintetben nincs különbség közöttük.
(Természetesen a politikai korrektség (PC) itt is képbe kerül, hiszen külön kihívás a mikvék építői számára a nemváltó tagok befogadása, komfortérzete. Azaz több privát teret kell kialakítani a mikvékben, hasonlóképpen a gender-semleges WC-k ügyéhez.)

Leonard. A Sharzer rabbi responzuma minden biológiai vonatkozású kérdésben, minden olyan kérdésben, amelyben a micvák biológiai kérdésekre vonatkoznak (körülmetélés, menstruáció) a biológiai nemet tekinti döntőnek, minden intézményi-érzelmi kérdésben, mint például a házasságkötésé, a választott identitást.
Ha valaki jogi státuszát egy kapcsolatban már kijelölték, akkor az a jogviszony felbomlásáig nem változhat, pl. ezért kell a váláskor a kapcsolatba férfiként belépő személynek adni, a nőként belépő személynek elvenni a getet.

A rabbi döntvény érzékeny és körültekintő, de, ha idéz is halahikus forrásokat, talán nem eleget és nem elég alaposan. Elsősorban a konkrét közösségi igényekre fókuszál, ami egyfelől helyes és követendő attitűd, másfelől az elmélyült vallásjogi megalapozás hiánya sebezhetővé teszi a szöveget.

Megosztás
error

1 thought on “A nemváltás háláhái: egy modern vallásos (neológ/konzervatív) hozzáállás

  1. Látszólag a pikuách nefes érve nem maradéktalanul kielégítő, amennyiben a férfival való hálás tilalma az árájotba (tiltott szexuális kapcsolatok) tartozik, ami jéhárég veál jáávor (3 tilalom, amiért az ember az életét kell, hogy áldozza, ha szükséges).

Hozzászólás a(z) Szántó-Várnagy Binjomin bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük