A nemváltás háláhái: egy modern vallásos (neológ/konzervatív) hozzáállás

Az elmúlt napokban komoly és értékes vitákat generált(am) a Facebookon a nemváltó (trangender) Abby Stein haszid/rabbi/nő személyével és életével kapcsolatban.

Természetesen rengeteg tudományos és laikus kérdés és rengeteg tudományos és laikus válasz olvasható a témában.
Ám nagyhatású rabbik is állást foglaltak a kérdésben, ami azt jelenti, hogy ezt a “problémát” nem is próbálják marginálni, mondván, hogy ha nem beszélünk róla, akkor nem is létezik. A transzszexualitás egy létező állapot, érzelemvilág és életmód. Foglalkozni kell vele!

Nézzük meg a legalapvetőbb kérdéseket!
– Ki számít nemváltó személynek?
– Mi alapján dől el és hová tartozik vallásjogilag, a nők vagy a férfiak közé?
– Mi a különbség a mainstream ortodox és a konzervatív halahikus kérdésfeltételek és döntések között ebben a tekintetben?

A kérdés akkor sem volna egyszerű, ha egyértelmű volna, micsoda a “nem”, a biológiai és a társadalmi “nem”?
Illetve mit tekinthetünk nemváltásnak?
Illetve mi lenne, ha mindenki vagy férfi vagy nő volna, illetve szeretne lenni, ám vannak azonban, akik “genderqueer”-nek tekintik magukat például, ami azt jelenti, hogy önleírásuk, identitásuk átmeneti, a két nem között van.
Továbbá kérdés, hogy azok, akik a biológiai nemüket – amennyire lehet – nem változtatták meg műtéti beavatkozásokkal, de önmagukat nem tekintik azonosnak a biológiai nemükkel. Biológiailag férfiak, de nőként viselkednek, vagy fordítva.
Hová sorolhatóak, hová tartoznak?

A voltaképpeni kérdés az, hogy az identitást, az önleírást tekintjük döntőnek, vagy a biológiai nemet!(A biológia nemet, amely szintén nem mindig egyértelmű, kivételes esetekben vannak férfi és női szervei is egy-egy embernek, genetikailag sem mindig világos, férfi-e vagy nő).
A hagyományos válaszok jellemzően magától értetődőnek tekintik, hogy a “biológiai nem” dönt, azaz a 23. kromoszómapár, hogy az XX vagy XY.
Még a megengedőbb válaszok között is uralkodó felfogás, hogy ki-ki az, aminek született, egészen odáig, amíg át nem operáltatja magát. Onnantól – egy 2003-as halahikus döntvény szerint, amelyet egy konzervatív rabbi írt – el lehet fogadni, hogy új neme van, addig azonban nem. (Ezt a kérdést egy újabb konzervatív vallásjogi döntvény idézi, egyúttal vitatkozik is vele.)
A másik álláspont szerint az, akinek női vagy férfi identitása van, az a saját döntése szerint nő vagy férfi, függetlenül a biológiai nemétől.

Ebben a választásban a zsidó jogi hagyomány nem igazít el bennünket, mert nem ismer ilyen különbségeket, noha ismer nem egyértelműen férfi vagy női biológiai felépítésű embereket, a nemváltoztatást illetően döntésről, szabad döntésről nem találunk forrást.
A legeklatánsabb kérdés, szabadon dönthetünk-e?
1) Az-e az ember, aminek született, legalábbis addig, amíg a biológiai adottságait meg nem változtatja,
2) vagy az, akinek vallja magát?

Az ortodoxia hagyományos álláspontja eleinte egyértelműnek tűnik: szigorúan tiltja a nemváltó műtétet a kasztráció tilalmára hivatkozva, amelyet a Mózes III. 22,24-ben rendel el a Tóra. Ezt a tiltást a rabbinikus judaizmus az emberre is kiterjesztette (lásd: B.Sábbát, 110b).
Továbbá még a másik nem öltözködésének és viselkedésének átvételét is tiltja a hagyomány, szintén a Tórára, Mózes V., 22,5-re hivatkozva.

A már lezajlott beavatkozások, már megszületett döntések tekintetében azonban a tiltás nem igazít el. Számos családban vannak érintettek, őket pedig sokan meg szeretnék tartani a közösségben, tehát a helyzet kényszeríti az ortodox közösségeket, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, többet azonban annál, hogy nyitottnak és befogadónak kell lenniük a közösségeknek, nehéz mondani.
Az ortodoxia nagyobb része fenntartja a nemek közötti különbségek rendszerét abban a tekintetben is, hogy a nők számos micva (időhöz kötött tevőleges parancsolatok) megtartása alól fel vannak mentve (pl ima, szukoti sátor, hanukai gyertya, stb). Vagyis az ortodoxiának válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy egy nemváltó, férfivé vált közösségi tag lehet-e a közösség küldötte az imádkozásnál? Mivel immár férfi, vajjon köteles-e tfilint tenni? Illetve melyik oldalán kell ülnie a mehicának, a férfiakat a nőktől elválasztó paravánnak?
Még továbbá arra a kérdésre, hogy egy már létrejött házasságban történő nemváltás hogyan érinti a házasfelek státuszát. Szükséges-e a férjnek getet (válólevelet) adnia a felesége számára a váláshoz, vagy már maga a nemváltás önmagában érvényteleníti a házasságot, hiszen a szexualitás szándékos öncsonkítás miatt fizikaliag lehetetlenné válik, ami pedig leírt része a házasságnak.

Az utóbbit kivéve ezek a problémák a nők és férfiak vallási egyenlőségére épülő konzervatív irányzatban nincsenek már jelen.
Számos kérdés azonban válaszra vár a modern vallásos gondolkodásban is:

(A képen: Valentina Sampaio VS nemváltó modell)

Megengedhető-e a hormonkezelés vagy a nemváltó műtét?
A modern vallásos közösségek a legalavetőbb kérdést másik oldalról fogják meg:
Vajon a kasztráció tilalmánál fontosabb-e az a halahikus meggondolás, hogy a gyógyítás (esetleges életmentés, szó szerint lélekmentés – pikuáh nefes) kötelessége, feladata olyan erős előírás vallásjogi szempontból, hogy felülírja a tórai tövényeket. Ez a gondolat nem ördögtől való, hiszen a “pikuáh nefes” az életmentés MINDEN tórai törvényt felülír. És a kérdés már csak az marad, hogy a lelki nehézség ugyanolyan komolyan kell vétessen, mint a fizikai probléma!
Márpedig a kettő ugyanolyan fontos! A test és a lélek.
Fogadjuk el tényként, hogy ha az nemi identitásunk és a biológiai nemünk nem esik egybe, súlyos lelki fájdalmak (traumák, törések) forrása lehet, amelyek akár öngyilkos gondolatokhoz is vezethetnek. Ebben az esetben a fentebbi “lélekmentés” micvája magától értetődően felülírja a kasztráció tilalmának micváját, még ha a nemváltó műtétet a kasztráció egy nemének tekintjük is – ami nem egyértelmű.

A további kérdések közé tartozik a körülmetélés kérdése vagy a nemváltó személy házasságkötésének kérdése.
Összeadható-e egy nemváltó egy másik nemváltó vagy nemet nem váltó személlyel?
És ha igen, akkor milyen körülmények között?
Illetve vajon érvényteleníti-e a nemváltás a már megkötött házasságot?
Ha a nemváltás után a felek válni szeretnének, akkor ki adja és ki kapja közülük a getet?
Ki készíti elő a Hevra Kadisától az elhunyt nemváltó közösségi tagot a temetésre?
Be kell-e tartani a nemváltók közül bármelyik csoporthoz tartozóknak a családi tisztasági (mikve) törvényeket?

Most az amerikai konzervatív mozgalomhoz tartozó Leonard A. Sharzer válaszait, responzumát idézem és ismertetem, amelyeket a konzervatív mozgalom illetékes vallásjogi bizottsága jóváhagyott.
Külön érdekesség, hogy Sharzer egyszerre gyakorló orvos és rabbi is.

Véleménye szerint, amennyiben a nemváltó személynek van férfi nemiszerve, körül kell metélni betéréskor, mivel a zsidó jog számára a férfi státusz biológiai státusz, tehát a férfiak körülmetélésére irányuló kötelezettség mindenkire vonatkozik, aki biológiailag férfi.
A házasság kérdése már az önleírás alapján dől el, de a hagyományos kiddusin szertartás csak olyan személyek között értelmezhető, akik ellentétes nemhez tartozónak vallják magukat, akár nemváltók, akár nem. Két azonos nemű, vagy önmagát azonos neműnek valló személyt nem fűzhet össze a kiddusin-szertartás. (Számukra más, alternatív szertartásokat ajánl fel a konzervatív irányzat, partnerségi kötelékeket megerősítő rituálékat.)
A házasságok, amelyek a nemváltás előtt köttettek, ha nem akarják felbontani őket, érvényesek maradnak. Amennyiben fel kívánják őket bontani, rendes válási procedúrát, azaz getet igényel az elválás, amelyet annak kell kapnia, aki nőként érkezett a házasságba, attól, aki férfiként házasodott, tekintet nélkül jelenlegi státuszukra a döntés szerint, hiszen az esküvő pillanatában is az az akkori férfi fél adta át a házasságlevelet az akkori női félnek. Ezt az irány tartja meg a válási szertartás és a az elvevő férfi fél engedi el a női félt az “életbe”.

A Hevra Kadisán annak kell előkészítenie a temetésre az elhunyt nemváltó közösségi tagot, aki azonos nemi identitású vele.
A Sulhán Áruh rendeletét, hogy férfiak nem készíthetnek elő nőket temetésre, de nők előkészíthetnek férfiakat (Jore Deá, 352, 3), elutasítja a rabbi a döntvényéban, mivel a döntést támogató erkölcsi megfontolásokat idejétmúltnak tartja, mind azt, hogy a férfi számára megalázóbb egy halott asszonyról gondoskodni, mind azt, hogy egy férfi előbb ragadtatja magát helytelen gondolatokra ilyen helyzetben.
Ezért foglal úgy állást, hogy a halottéval megegyező nemi identitású előkészítőre van szükség.

A családi tisztasági törvények éppen úgy vonatkoznak a nemváltó közösségi tagok közül mindazokra, akik menstruálnak, mint a nemet nem váltókra, ebben a tekintetben nincs különbség közöttük.
(Természetesen a politikai korrektség (PC) itt is képbe kerül, hiszen külön kihívás a mikvék építői számára a nemváltó tagok befogadása, komfortérzete. Azaz több privát teret kell kialakítani a mikvékben, hasonlóképpen a gender-semleges WC-k ügyéhez.)

Leonard. A Sharzer rabbi responzuma minden biológiai vonatkozású kérdésben, minden olyan kérdésben, amelyben a micvák biológiai kérdésekre vonatkoznak (körülmetélés, menstruáció) a biológiai nemet tekinti döntőnek, minden intézményi-érzelmi kérdésben, mint például a házasságkötésé, a választott identitást.
Ha valaki jogi státuszát egy kapcsolatban már kijelölték, akkor az a jogviszony felbomlásáig nem változhat, pl. ezért kell a váláskor a kapcsolatba férfiként belépő személynek adni, a nőként belépő személynek elvenni a getet.

A rabbi döntvény érzékeny és körültekintő, de, ha idéz is halahikus forrásokat, talán nem eleget és nem elég alaposan. Elsősorban a konkrét közösségi igényekre fókuszál, ami egyfelől helyes és követendő attitűd, másfelől az elmélyült vallásjogi megalapozás hiánya sebezhetővé teszi a szöveget.

Megosztás
error

1 thought on “A nemváltás háláhái: egy modern vallásos (neológ/konzervatív) hozzáállás

  1. Látszólag a pikuách nefes érve nem maradéktalanul kielégítő, amennyiben a férfival való hálás tilalma az árájotba (tiltott szexuális kapcsolatok) tartozik, ami jéhárég veál jáávor (3 tilalom, amiért az ember az életét kell, hogy áldozza, ha szükséges).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük