Többet ér-e az egyik ember a másiknál? – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez – [email protected] István főrabbi II.

Kevesebbet ér egy alkoholista, vagy egy droghasználó élete, ha az élete megmentéséről van szó?
Provokatív, ám valós kérdés – Ön mit gondol?

Egy amerikai fiatalembert, Riley Hancey-t az egyik kórházban azért nem vették fel a transzplantációs-listára, mivel THC-t találtak a szervezetében, tehát gyaníthatóan marihuánát fogyasztott.
Ugyanezen kórház orvosa elmondta, hogy hasonlóan járnak el például egy alkoholista esetében is. Riley később egy másik kórházban felkerülhetett a szervekre várók listájára, majd el is végezték rajta a tüdőtranszplantációt, ám a szervezete sajnos már nem tudta befogadni az új szervet.
Számos kérdést felvet ez az egyetlen eset.
Miután fejet hajtottunk az elhunyt emléke előtt, érdemes elgondolkodnunk, hogy hasonló helyzetben vajon mi milyen döntést hoznánk?
Tényleg elutasítható egy élet megmentése azért, mert valamilyen függőségben szenved valaki?
Különbséget kell tenni egy ilyen helyzetben alkoholista és nem alkoholista, marihuána-fogyasztó és nem marihuána-fogyasztó között?
Nehéz kérdés, amely számos orvosszakmai kérdést is felvet, ám mi ezúttal a lelkiismereti oldalra voltunk kíváncsiak, így hát a lélek embereit, különböző vallású lelkészeket, lelki, vallási tanítókat kérdeztünk a témáról.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy valaki azért nem kerülhet fel egy szervátültetési listára, mert THC-t találtak a szervezetében (tehát gyaníthatóan fogyasztott marihuánát), vagy azért, mert például alkoholista?

Darvas István főrabbi válasza

A judaizmus természetesen nem támogatja az alkoholizmust, a drogozást vagy akár a cigarettázást, viszont régóta és gyakran kampányol az egészséges életmód mellett. A középkorban élt zsidó bölcs, egyáltalán nem mellesleg orvos, Majmonidész egyebek közt az alábbi tanácsokat adta: „Az ember ne egyen édes ételt, ha rosszat tesz az egészségének. Tűzze ki célul, hogy teste egészséges, és erős legyen…”.
De mi van akkor, ha dacára minden szabálynak, vagy éppen dacolva azokkal, az ember megbetegszik?
A Talmud majd kétezer éve megtanította, hogy célszerű olyan városban lakni, ahol van orvos, a gyógyító tevékenységgel kapcsolatban pedig van egy nagyon fontos vallásjogi alapvetésünk: nincs olyan tilalom, ami súlyos beteg érdekében ne lenne áthágható.
Konkrét példa: “aki nem igyekszik megszegni a szombatot súlyos beteg érdekében, az olybá vétetik, mintha a vérét ontotta volna”.

Ennek fényében: ha a tragikusan fiatalon elhunyt fiatalember túlélési esélyei nem tértek el szignifikánsan egy olyan emberétől, aki életében nem szívott el egy spanglit sem, akkor nagy hiba, hogy nem vették fel a transzplantációs listára. Ebben az esetben nem szakmai, hanem etikai alapon döntöttek (tévesen), és rendkívül veszélyes útra tévedtek. Kimondták ugyanis, hogy a gyógyításra váró emberek között – pillanatnyi állapotuktól függetlenül – lehet/kell szelektálni, azon az alapon, hogy a beteg milyen életvitelt folytat, vagy esetleg azon az alapon, hogy milyen ember.
Szívemből remélem, hogy nem ez történt, hanem kizárólag szakmai érvekkel alátámasztható, hogy miért más kapta meg tőlük az élet lehetőségét. Akár így, akár úgy történt, Riley Hancey családjáért jó lesz elmondani egy imát.

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.