Budapesti ortodoxia — tiszteletadás egy régi álomnak…

Mottó: “cedek cedek tirdof” (MV. 16/20)

A 80-as évek végén, a 90-es évek elején volt egy zsidó társaság.
Róna Aser, Haraszti Sanyi, Megyeri Andris, Orbán Iván, Szalai Kálmán, Lukács Gábor, Lózsy Tamás, Hirschberg Andris, Popovics Áron, és az azóta ortodox rabbivá avatott Rácz Andris. És még biztos néhányan, akikre nem emlékszem.

piroskaKözösen jártunk a Dessewffy utcai ortodox zsinagógába imádkozni, majd a Hannába vacsorázni.
Hallgattuk Herzog Lacit és Alex Lavont, tanultunk tőlük. Viccelődtünk Klein Gabival, Princz bácsival és Rosenberg Gyurival, segítettünk Róna Imrének és Helfer bácsinak.
Messziről csodáltuk Fixler bácsit, az elnököt, Weisz bácsit a sahtert, Mózes bácsit és Krausz bácsit, akik olyan csöndesek és jámborak voltak, mint senki más.
Piroska néni legendás ortodox óvodája fogalom volt a zsidó közösségben.

A budapesti ortodoxia idén 145 esztendős…
Ízlelgetem a szavakat és a számot…
Tiszteletreméltó mindkettő.dessewffyUtazzunk egy picit az időben, honnan is indult ez a szerelem!
A Budapesti Orthodox Hitközség 1870. október 16-án tartotta meg alakuló közgyűlését. Elnöküknek az óbudai Freudiger Mózes rabbit választották meg, míg Schreiber Joachimot rabbijuknak.
Fontos nap volt ez, hiszen ekkor vált hivatalossá (és véglegessé), hogy a (buda)pesti ortodoxia elszakad – a neológ irányvonalat magukévá tevő – Budai, Pesti és Óbudai Izraelita Hitközségektől.

Nem szeretnék elmerülni a hitközség kezdeti történetében, csak néhány tényt szeretnék kiemelni.
Kezdeti viták után, – a budapesti ortodoxia – egyre sikeresebb lett és egyre nagyobb zsinagógákba költözött.
A Lipótváros északi részén élő ortodox zsidóság a 20. század elején a Koháry (mai Nagy Ignác) utcából a mai Újlipótváros területére, az akkori Csáky utcába költöztette a templomegyesületet.
1911-ben, – Vajda Béla tervei alapján – kialakítottak az imaszobát egy bérházban, majd később megvásárolták az egész házat, és 1927-re, a kor “sztárépítésze”, Baumhorn Lipót útmutatásai alapján az udvari beépítéssel kibővítették a zsinagógát, ez a mai Hegedűs Gyula utcai zsinagóga.KazinczyZsinagogaFotoThalerTamas4
Mindeközben 1913-ban felépült a Kazinczy utcai csodálatos főzsinagóga is, amely imarendjében és előírásaiban (pl. tilos a strájmli viselete a rabbi számára), már deklaráltan elzárkózott a haszid mozgalmaktól és a Hátám Szófer nevével fémjelzett, rabbinikus zsidóságot követte. A pesti ortodoxia ezen szimbolikus lépésekkel tette egyértelművé, hogy a fővárosban nem akar haszid dominanciát.

Mindeközben megnyitottak két temetőt, a Csörsz utcában 1888-ben és a Gránátos utcában 1927-ben.
Majd megnyílt az Almai utcai aggok háza, majd nem messze tőle 1920-ban a Városmajor utcai zsidó kórház. (Máig megdöbbentő tragédia, hogy 1944-ben mindkettő dolgozóit és ápoltjait lemészárolták a nyilasok.)
És még hosszan sorolhatnánk az Ortodox hitközség jótékonysági egyleteit.

1929-ben a hitközség becsült létszáma 50.000 fő volt (sic!), akik közül mintegy 7.000-en fizették az egyházi adót, amivel ekkor a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb ortodox hitközségének számítottak.
(A képen budai, Csörsz utcai ortodox temető látható, a világhírű Koppel Reich rabbival, aki 1890-1929 között volt Budapest ortodox főrabbija, majd felsőházi képviselő).
A ravatalozó felirata: “minden élő kijelölt idejének háza, építette az ortodox szent közösség hevra kaddisája 1888-ban.)
koppel reich1944. Darabokra tört minden…

A holokauszt után, majd 1956 után sokan hagyták el a közösséget. Ki Amerikába, ki Izraelbe menekült, vagy oda, ahol lehetett ortodox életet élni, mert itt az szinte lehetetlen volt.
És az évek teltek… Azok 60-as, 70-es évek

Ám az ortodoxia élt 1945 után, 1956 után és 1989 után is. Tanítottak, vágtak, rabbik dolgoztak közösségekben.
Ám egyre nehezebbé vált az pesti ortodoxia élete.
Eljött a rendszerváltás.
És mi – a néhány fiatal – ott álltunk és hívogatott bennünket a hagyományőrző judaizmus.

herzog laciMi nagyon szerettük, és nem is fogtuk fel, milyen nehéz időket élt meg akkor ez a nagy múltú közösség.

A 90-es évek leírhatatlan vesztesége, hogy – szemünk láttára – még az utolsó nagy öregek is szép lassan elmentek.
Láttuk, ahogyan a fiatalabb vallásos családok egy része a rendszerváltás utáni években egyszerűen kivándorolt.
Megértettük őket… Nem akarták, hogy a gyermekeik abban az országban házasodjanak és éljenek, ahol a szombat-tartás, a mindennapi kóserság vagy már egyszerűen a párválasztás szinte lehetetlen kihívás volt.

Nagy választásunk nem volt, hiszen a budapesti/magyarországi ortodox hitközséghez a Teleki téri zsinagóga, a Dessewffy utcai zsinagóga, a Kazinczy utcai zsinagóga, a Visegrádi utcai zsinagóga, valamint a budai Alma utcai Szeretetotthon kis zsinagógája tartozott.

Lassan mi is megnősültünk.
Az egykor csodásan hívogató Hanna étterem, ahol Manci nénivel, Herzog Jutkával, Klein Zsuzsival, Davidovics Bélával és Anival ültünk, ma már csak árnyéka lett önmagának.
És a Wesselényi iskola a sok száz diákkal…

Mindezen emlékek után pofonként ért egy nem oly rég megjelent lubavicsi rabbik által megírt levél fejléce:
ortodox rabbiságmajd nem sokra rá jött a második pofon…
egy óriási médiafigyelmet kapó kiállítás, felvezető anyagának a szövege:IMG_20150113_141228Most viccesen azt mondhatnám, hogy persze ez igaz, hiszen a rendszerváltás előtt nem volt köztársasági elnök, azaz nem jött el egy rabbiavatásra sem. És még az MSZMP pártfőtitkár sem, meg nem volt diplomácia kapcsolat se Izraellel 21 éven keresztül…

De ez nem vicces…
És én kérek elnézést – mint a rossz hír hozója -, de ezek után ki kell jelenteni,
1)
Volt (és van) budapesti ortodox rabbinátus, ami bizony nem egy Wesselényi utcai magánlakásban székel, hanem az ortodoxia központjában, a Kazinczy utcai zsinagóga melletti irodákban.
2)
Voltak Budapesten ortodox rabbiavatások. Nem is kevés.
Még a 70-es években is.
Azaz nem felel meg a valóságnak az a tény se, ami majd’ minden médiumban így szerepel:
“Köves Slomó beiktatása az első magyar ortodox rabbiavatás volt a Holokauszt után.”
(wikipédia, honlap, és mindenhol, ahol ezt az axiómát átvették):

Én, – és még nagyon sokan – a 90-es évek magyar ortodoxiájában találtuk meg a saját zsidóságunkat.
Ezzel a rövid cikkel próbálom megvédeni az álmaimat, védem az akkori barátaimat és természetesen a mestereimet.

A pontos emlékezés miatt szeretnék még mellékelni néhány dokumentumot, amik elmesélik, hogy a múlt században, Budapesten, volt ortodox zsidó élet.
Hogy voltak rabbik és tanítványok.
Héber betűk és jiddis drósék.
És volt, illetve van “budapesti” és “magyar” ortodoxia – a saját hagyományaival és a saját szokásaival.
(Érdekesség, hogy a dokumentumok között látható Deutsch Róbert rabbi édesapjának rabbi diplomája, és a már fent megemlített Weisz bácsi diplomája.)
Rabbi_oklevel_02v Rabbi_oklevel_03v Rabbi_oklevel_04v Rabbi_oklevel_05v Rabbi_oklevel_10v Rabbi_oklevel_09v Rabbi_oklevel_08v Rabbi_oklevel_07v Rabbi_oklevel_06v