11+1 tény a magyar zsidóságról

SG_71_08Megvallom őszintén, kicsit féltem, amikor belekezdtem a „10 tény” sorozatba, vajon nem lesz-e túlságosan bulvár, vagy akár felszínes. Ám a visszajelzések, a hozzászólások, a „like”-ok, a nézettségek minden várakozást felülmúltak.

Sőt voltak barátaim, akik adtak ötleteket is, vagy akár segítettek az anyaggyűjtésben.
Ezt az postot Gémesi Robi barátom ihlette meg és adott rengeteg segítséget.
Köszönet neki.

Tudom, provokatív lesz ez a kis cikk, ám a források mindenhol megtalálhatóak.
Olvassuk szeretettel és alázattal!

1)
Zsidók a Kárpát-medencében (Pannónia provinciában) először a Római Birodalom idején, az i.sz. II. század végén jelentek meg. Egyértelmű tárgyi bizonyítékként szolgál a zsidók korai jelenlétének többek közt egy Cosmius nevezetű zsidó tisztségviselő fogadalmi táblája, amelyet Septimus Severus császárnak intézett. A kőtáblán olvasható utolsó szavak: „synag(ogus) Iud(a)eor(um)”.

2)
A honfoglalást megelőző évszázadokból csak kevés és leginkább közvetett bizonyítékunk van a zsidóság helyi jelenlétéről. Az Árpád-házi királyok idejétől kezdve, az írásos rendeletek megjelenése óta viszont maguk a királyok rendeletei adnak bizonyítékot a zsidóság ezeréves jelenlétére a Kárpát-medencében, Magyarország területén.
I. (Szent) László (1077-1095) Dekrétomainak Első Könyvének 10. fejezetének címe (tiltó rendelkezés): „A zsidókról, ha keresztyén asszonyt vesznek társul magokhoz”, továbbá a 26. fejezet arról szól, „ha zsidó, (keresztény) ünnepnapon dolgozik”.

3)
1822_nagyMagyarország legrégibb máig látható zsinagógája a középkori Ó-zsinagóga Sopronban található az Új utcában. Nevével ellentétben ez Sopron egyik legrégebbi utcája. Eredetileg Zsidó utcának nevezték, hiszen 1300 körül zsidó családok telepedtek itt le. Ők építették az első lakóházakat az utcában és a XIV. század elején létrehozták a Közép-Európában egyedülálló Ó-zsinagógát.
1440-ben Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné létrehozta az első soproni gettót. Egyúttal a Zsidó utcát Új utcává keresztelték át, amely máig ezt a nevet viseli.
A Ó-zsinagóga jelenleg két késő középkori épület udvaránálló maradványait 1967-ben tárták fel, és amit lehetett, helyre is állítottak belőlük.

4)
A polgári jogokkal nem rendelkező zsidóság kivette részét az 1848-49-es szabadságharcból. A zsidóság részvétele a magyar nemzet szabadságharcában egyben az emancipációs küzdelmük része is volt.
1849 törvényAz 1849-es szegedi országgyűlés – néhány nappal a világosi fegyverletétel előtt – kimondta az eddig jogfosztott zsidóság egyenjogúsítását.
A törvényt azonban nem lehetett végrehajtani a szabadságharc bukása miatt. A zsidó emancipáció csak 1867-ben valósult meg. Görgey Artúr visszaemlékezése szerint a zsidó honvédek ”fegyelmezettségben, személyes bátorság és kitartásban, tehát minden katonai erényben, derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal”.
Érdekes adalék, hogy a szabadságharc mintegy 600 katonaorvosának közel kétharmada zsidó születésű volt. A magyar szabadságharcban a zsidók számarányukat meghaladó módon vettek részt a csatákban.

5)
Magyarországon a zsidók 1867-ig nem élveztek a többségi lakosságéhoz hasonló egyenjogúságot. Az 1867. év XVII. törvénycikk a fennálló jogi különbségeket két rövid paragrafussal szüntette meg:
„1. § Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.
2.§ Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet, ezennel megszüntettetik.”

6)
hevesi-simonAz izraelita vallást az 1895. évi XLII. törvénycikk nyilvánította elfogadott (bevett) vallásnak. A törvénycikk kimondja, hogy „rabbi és hitközségi elöljáró az izraelita felekezetnek csak oly tagja lehet, aki magyar állampolgár, és a ki képesítését Magyarországon nyerte.”
A zsidóság nem kisebbség Magyarországon, hanem izraelita vallású magyarok közössége.
(Gyakori volt még a Mózes-hitű magyarok elnevezés is.)
(A képen Hevesi Simon (1868-1943) vezető főrabbi látható.)

7)
A budapesti Dohány utcai zsinagóga, melynek építése 1854-1859 között tartott ma a világ második legnagyobb és Európában a legmonumentálisabb zsinagóga. Az épület területe 1200 négyzetméter és mintegy 2960 ülőhely található benne. A zsinagóga falai között a magyar történelem örömteli és szomorú eseményei is visszhangra találtak. A nemzeti évfordulókat, elsősorban március 15-ét rendszeresen megünnepelték.
A zsinagógában a rendszeres istentiszteleteken kívül, több kiemelkedő eseményre is sor került. 1860. december 20-án „zsidó–magyar testvéresülés” ünnepséget tartottak, melyen államférfiak, tudósok, írók, művészek jelentek meg, s ekkor első ízben felhangzott zsidó templomban a Szózat.
1861. április 8-án Széchenyi Istvánért, 1894-ben Kossuth Lajosért tartottak ünnepi megemlékezést.
Később a II. világháború idején, 1944-ben itt állították fel a pesti gettót, a mögötte levő háztömbökben és magában a zsinagógában is közel hetvenezer embert zsúfoltak össze.dohány

8)
Bár a zsidóság létszámaránya Magyarországon sosem haladta meg a 6,2%-ot, Budapest lakosságának 23%-a izraelita volt a múlt század elején. A kiegyezést követően a zsidóság számára a társadalmi felemelkedés eddig nem tapasztalt lehetőségei nyíltak meg. Az 1867 előtt a társadalmi életből jóformán kiszorított zsidóság a polgárosodás motorja lett. A magyar zsidóság 1867-1910 élte aranykorát, és ez a statisztikákból is meglátszik.
1910-es és 1920-as felmérés szerint a társadalom alig 6%-át kitevő zsidóság az alábbiak szerint vállalt szerepet az egyes szakmákban:

Kiraly_utcaAsztalos (2,44%)
Borbély (3,7%)
Cipész (8,91%)
Kocsmáros (41,75%)
Könyvnyomdász (58,11%)
Mészáros (24,07%)
Orvos (46,3%)
Pék (24,42%)
Ügyvéd (50,6%)
Szabó (23,85%)

1920-ban a numerus clausus bevezetése elhozta az izraeliták újbóli diszkriminációját, jelentősen visszaszorítva őket az értelmiségi pályákon.

9)
Az I. világháborút lezáró, 1920. június 4-i trianoni béke – a zsidóság számára is érvágásként hatott.
A szerződés értelmében az ország területének 67%-át csatolták a szomszédos államokhoz. Az Magyarország területén maradt zsidóság létszáma jelentősen lecsökkent: 1910-ben 910.000 fő volt, a trianoni Magyarország területén 473.000 izraelita maradt.
A trianoni döntés tehát teljesen új helyzetet teremtett a magyarországi zsidóság számára, mert alapvetően megváltozott lélekszáma, területi megoszlása, társadalmi összetétele, helyzete, továbbá demográfiai folyamatai. Családtagok és rokonok kerültek a határok különböző oldalára.
Az 1920 utáni Magyarország etnikailag homogénebbé vált, mint azelőtt volt, és így vezető osztálya számára már nem volt érdek a zsidók asszimilációja, sőt éppen ellenkezőleg: egyre nagyobb teret nyertek a nacionalista és antiszemita ideológiák, amelyek idővel a törvénykezésben is megjelentek rendeletek és a zsidótörvények formájában.trianon

10)
II. világháborúban az első számottevő veszteségét a Magyarországon élő zsidóság 1941-ben szenvedte el. A Belügyminisztérium 192/1941. sz., július 12-én kiadott rendelete alapján 18.000 Galíciából Magyarországra menekült zsidót deportáltak, és adtak német kézre, többségüket a németek kivégezték. A vidéki zsidóság nagytömegű deportálására végül 1944-ben a német megszállást követően került sor.
Zalaegerszegi_gettoTZSMájus 15. és július 9. között 147 vonattal, német adatok szerint összesen 437.402 zsidót deportáltak. Magyarországról Budapest és a munkaszolgálatos alakulatok kivételével teljesen eltűntek a zsidók.

A magyarországi holokauszt zsidó áldozatainak számát nem lehet pontosan megállapítani, történészek (Karsai László és Stark Tamás) konszenzusos megállapítása szerint a hazai zsidóság vesztesége 500.000 fő lehetett. Ez azt jelenti, hogy a magyar zsidóság hozzávetőlegesen 60%-a veszett oda vészkorszakban.


11)

A magyarországi zsidóság létszáma 1949-ben hivatalos adatok szerint 133.861 fő volt. 1949 és 2001 között ilyen, a vallási hovatartozásra is rákérdező felmérés nem történt.
A 2001-es népszámlálás alkalmával 12.871-en, 2011-ben pedig 10.965-en vallották magukat izraelita vallásúaknak.
Ezek a számok nem tekinthetők elfogadhatónak, mert a válaszadás nem volt kötelező, és sokan –vélhetően- nem merték bevallani származásukat.
Egy 2011-ben lezárult kutatás szerint a mai Magyarország területén 80 ezer és 150 ezer fő között lehet azok száma, akiknek legalább egyik szülője zsidó. Habár az országban több felé találkozhatunk kisebb működő zsidó közösségekkel (pl. Miskolc, Pécs, Szeged, stb.), jelentős zsidó lakosság a magyar vidéken a háború eredményeként nem létezik. A magyar zsidóság túlnyomó többsége Budapesten és a vonzáskörzetében él. Budapesten viszont 20-nál is több azoknak a zsinagógáknak a száma, amelyben rendszeresen, legalább hetente egyszer imádkoznak.Hagyomány - Zsidó kisfiú körülmetélése

+1)
A magyar zsidóság számtalan világhírű művészt, tudóst, sportolót, feltalálót adott a világnak. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:

Arthur Koestler
Bárány Róbert (Nobel-díj)
Elie Wiesel (Nobel-díj)
Erdős Pál
Fuchs Jenő (négyszeres olimpiai bajnok)
Gábor Dénes (Nobel-díj)
George Cukor
Hajós Alfréd (háromszoros olimpiai bajnok, Magyarország legelső olimpiai bajnoka)
Herskó Ferenc (Nobel-díj)
Kertész Imre (Nobel-díj)
Milton Friedman (Nobel-díj)
Moholy-Nagy László
Neumann János
Oláh György (Nobel-díj)
Petschauer Attila (kétszeres olimpiai bajnok)
Polányi János (Nobel-díj)
Robert Capa
Rózsavölgyi Márk
Szilárd Leó
Teller Ede
Tony Curtis
Wigner Jenő (Nobel-díj)

a sor hosszasan folytatható….
(a blogomban egy sorozat (Életmesék) található azokról a sorsokról, amiket sokan nem ismernek)bs_be-jew 803489_4023401483407_1118605026_n

Megosztás

56 thoughts on “11+1 tény a magyar zsidóságról

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük