Kóser étkezés – Érdemes rászokni? — A test, az elme és a lélek eledele. (Kóser-élet III.)

Mint rabbi, egyik “életcélommá tettem”, hogy a zsidó emberek igyekezzenek a Tóra és a zsidó hagyomány alapelvei szerint élni. Vannak könnyű és nehéz törvények. Értelmezhetőek és megmagyarázhatatlanok.
Ám van egy furcsa csoportja a parancsolatoknak, amiket talán nevezzünk szimbolikus parancsolatnak. Ilyen, hogy egy zsidó ember kipát vesz fel a zsinagógában, nem mondja indulatszóként, hogy “Jézusom!”, vagy nem eszik disznót.

Hiszem, hogy maguk a kósersági törvények, már önmagukban képesek arra, hogy egy népet – népnek és közösségnek megtartsanak.

A kóserság törvényei végig kísérték a zsidó népet a Tóraadástól egészen a napjainkig. Nem volt komolyan vehető rabbi, aki bármikor is kétségbe vonta volna ezeket a törvényeket. Nézzük meg, hogy miért is fontosak a kósersági tőrvények számunkra!

A nem-kóser ételek fogyasztásának tilalma egy – az alapszabályok (chok) körébe tartozó parancsolat, azaz olyan rendelet, amely meghaladja az emberi felfogóképességet. (Lásd: Rási kommentárja a Vájikra, 19:19-hez, vagy  Bámidbár 19:02-höz, illetve Rámbám, “Hilhot Meilá” vége, stb.).

Mindazonáltal a Rámbám azt írja, hogy az embernek legjobb tudása szerint meg kell próbálnia megérteni a Tóra parancsolatait. Azonban azokat a parancsolatokat, amelyeket nem képes felfogni, ugyanúgy be kell tartania, mint azokat, amelyeket megért.

Ezt akkor érthetjük meg jobban, ha megvizsgáljuk, miért nevezik héberül a micvák teljesítésének okát “táám”-nak, ami szó szerint “íz”-t jelent.
Nem tudom, elgondolkodtunk-e már azon, hogy miért van az ételeknek íze? Hiszen az ízének nincs tápértéke…
Ha éhesek lennénk, akkor megennénk az íztelen ételt is, ahogyan megisszuk a vizet is. Azaz az étel íze csupán egy picit teszi az evést élvezetesebbé, mivel a szervezetünknek csupán magára a táplálékra van szüksége, nem az ízére.

Ugyanígy a lelkünknek is “csak” a micvákra van szüksége, és az “ok”-ok, amiket keresünk rájuk, csak egyszerűen kellemesebbé teszik a teljesítésüket. Azonban a micvák mögött rejlő valódi jelentés sokszor igencsak meghaladja az emberi felfogóképességet.

A kóserság parancsának lehetséges okai:

1) Az egészség:
Érdekes, hogy a kommentátorok között nincs ebben egyetértés…
Rámbám azt írja, hogy a nem-kóser ételek azért tiltottak, mert azok károsak az egészségre. Míg Abarbanel határozottan nem ért egyet a Rámbám-mal, hangsúlyozva, hogy a Tóra nem egy “táplálkozási útmutató” (Vájikrá 11).
Mindazonáltal, közismert tény, hogy a kóser ételek már sokféle betegségtől megkímélték a zsidó népet. Vegyük például a sertéshús által terjesztett trichinózis-t, amelyet egy parazita okoz. Arról ne is beszéljünk, hogy a zsidók milyen sok betegségtől megmenekültek a középkorban a Tóra szigorú higiéniai szabályainak köszönhetően.
Amerikában vagy Angliában napjainkban nagy a kóser ételek iránti kereslet akár a nem-zsidók körében, mivel az előállításkor igen magas egészségügyi elvárások vannak.

2) A rituális/spirituális tisztátalanság.
Az Abarbanel azt írja, hogy mivel a Tóra a “tamé” (spirituális tisztátalanság) kifejezést használja a nem-kóser ételek fogyasztására, azaz ezek az ételek károkat okoznak a lelkünkben.
Kabbalisztikus értelemben, ez a fogalom az ARI hakados egyik tanításával magyarázható, miszerint minden fizikai dolog – a benne rejlő szent szikrákhoz (nicocot hakedosot) tartozik.
Mit is jelent ez a gondolat?
Ehhez egy kicsit el kell merülni a kabbalában!
Amikor az ember eszik, a teste kivonja a vitaminokat és ásványi anyagokat a táplálékból. Azonban mégsem ezek a tápanyagok tartják őt életben, mert ha a lélek elhagyja a testét, ugyanolyan élettelen lesz, mint a kövek és a homok, pedig tele van vitaminokkal, stb.
Akkor mi tart életben?
Az emberi lélek kivonja a “szent szikrá”-kat az ételből, és ezek azok a szikrák, amelyek életben tartanak bennünket, azáltal, hogy a lelkünket táplálják.
A nem-kóser ételekben “szennyezett” szikrák vannak, amelyek “megfertőzik” a lelket.

Ennek a “fertőzésnek” a hatásai le vannak írva a Tóra-kommentárokban, miszerint, aki nem-kóser ételt eszik, az spirituálisan tisztátalanná lesz, és ez a szívben egy spirituális akadályt képez (timtum halév), amely meggátol a Tóra bölcsességének megértésében.

Több nagy rabbi írja, hogy a nem-kóser ételek fogyasztásával jobban beszennyezzük a lelkünket, mint bármi mással, mivel az étel a testünk részévé lesz, így a tisztátalanság is. (És ezt ma már pontosan tudjuk, hogy így van, gondoljunk a véralkohol szintre)

Ezt a gondolatot helyezte előtérbe Ramak, (Rav Mose Kordovero), aki 500 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a korábbi generációk számára azért volt sokkal tisztább, érthetőbb a Tóra, mert ők nem ettek semmilyen tiltott ételt.

Amikor az ortodox – reform mozgalom késhegyre menő vitája elkezdődött, az ortodoxia vezető rabbija Hátám Szófer azt mondja (Torat Mose, parsat Kedosim végén), hogy zsidó nép körében a legtöbb “eretnekség”-et (epikajrsz) a nem-kóser ételek okozták. Elég egyértelmű célzás az egyre erősödő reformmozgalomra.

3) A rossz jellemvonások.
Vannak bölcsek (pl. Rámbán és Rabbénu Bahájé) akik az mondják, hogy az állat természete a húsában van.
Azaz, ha valaki megeszi a húsát, akkor nem csak a tápláló összetevőit nyeli le, hanem a jellemvonásait is.
Nem véletlen, hogy Isten, – aki ismeri minden egyes faj eredendő természetét -, megtiltotta minden(!) ragadozó állat húsának elfogyasztását, valamint 24 ragadozómadárét. (Gondolom észrevettük, hogy mind a tíz fogyasztható állat, az növényevő).
Ezen rabbik véleménye szerint, azáltal, hogy ezeknek az állatoknak a húsát esszük, magunkba szívjuk azok kegyetlen vonásait. (Lásd kommentárok – Vájikra 11:13).

Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor pl. a növényevő törpeemlősök miért nem kóserek?
Samson Rafael Hirsch rabbi ezt úgy magyarázza, hogy még az olyan állatok is, mint az pl. egér – amely növényevő – azért tiltottak, mivel ezek rendkívül aktív teremtmények, és a tisztán fizikai világgal való túlzott elfoglaltságot szimbolizálják.
Azonban az, hogy kóser marhát vagy bárányt eszünk, amelyek idomítható haszonállatok, azt tanítja nekünk, hogy bár el kell foglalnunk magunkat a világban, de nem szabad teljesen elmerülnünk a fizikai létben.

Ahogy korábban is írtam, az Ari hakados felvázolta a “szent szikrák” elvét. Ez – természetesen – úgy is értelmezhető, hogy a nem-kóser ételekben ott vannak a tisztátalan szikrák. Ezek negatívan befolyásolják az ember lelkét, és a jellemvonásainkra is hatással vannak.
(Ha a kérdést orvosi szempontból vizsgáljuk meg, akkor az elmúlt időszak kutatásai fényében tudhatjuk, hogy az ember fizikai és érzelmi félépítését a DNS határozza meg. A DNS molekulákba viszont beépülnek az állati eredetű táplálékkal bevitt elemek: tápanyagok és az állatok tulajdonságai.
Innen ered a mondás: “Az vagy, amit megeszel”.)

Ez alapján azt is megérthetjük, hogy miért nincsenek tiltott gyümölcsök vagy zöldségek.  Mert ezekben nincs lélek, nincsenek jellemvonásaik, amelyeket átvehetnénk az elfogyasztásukon keresztül. Továbbá, mivel a tíz megengedett állat kizárólag növényekkel táplálkozik, nem kerül olyan étel ebbe a táplálékláncba, amely káros lehetne a lelkünkre nézve.

Egy picit szeretnék beszélni a felnőttek és a szülők felelősségéről.
KÉREM FIGYELJÜNK A GYERMEKEKRE!

Mint korábban írtam, a háláhá egyértelműen jelzi a nem-kóser ételeknek az ember lelkére gyakorolt káros hatásának mértékét. Ezért a szülőknek nem szabad hagyniuk, hogy gyermekeik nem-kóser ételeket.
Valahol olvastam egy kifejezést, ami nagyon illik ide: “Amit ma megeszel, az holnap járni és beszélni fog”.

Rámbám szerint  a kóser étkezés szentséget hoz az életünkbe, és vágyat kelt bennünk arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.
Amikor tanítok olyan fiatalokat és idősebbeket, akik közelebb akarnak kerülni a zsidósághoz, vagy be akarnak térni, mindig elmondom, hogy kóser étkezés nélkül minden igyekezetük kudarcba fog fulladni.
Napjainkban már a boltokban sokféle kóser étel kapható, nem nehéz beszerezni, és a szentség, amit ezeken az ételeken keresztül nyerünk el, egyengetheti az utunkat a saját zsidóságunk felkutatása közben.

Rendszeresen hangsúlyozom, hogy azért is be kell tartaniuk a kóser étkezés szabályait, mert a kóser ételek képessé teszik őket az egyenes gondolkodásra, amely elősegíti spirituális fejlődésüket.

Ez csupán egy tudatos döntés kérdése.
A kérdés szinte adja magát: hogyan jussunk el ide?

A mai generáció már egy egészség- és táplálkozás-tudatos világban él. Az emberek folyamatosan tornáznak és olyan vitaminokat, táplálékkiegészítőket keresnek, amelyektől egészségesebbek lesznek, és amelyek – remélik – megvédik őket az időskori betegségektől.
Vigyázunk, hogy nehogy olyan gyógyszert együnk, amelynek egészségre káros mellékhatásai vannak.
Ám ennél jobban oda kellene figyelnünk a lelki egészségünkre!
“Kóser-tudatosan” kell étkeznünk, és vigyáznunk kell, hogy az étel, amit megeszünk megfelel a kóserság szabályainak, ugyanúgy, ahogy a gyógyszereinknek is szigorú szabályoknak kell megfelelniük.

A bölcsek nem véletlenül írja azt, hogy egy zsidó embernek a nem-kóser ételekre úgy kell tekintenünk, mint méregre. Mint ahogy épelméjű ember soha nem enne olyan ételt, amellyel kapcsolatban fennáll akár a legkisebb gyanú, hogy mérgező, ugyanúgy nem lenne szabad olyan ételt ennünk, amelyről nem tudjuk biztosan, hogy kóser.

Fel kell ismernünk, hogy a lelkünk védelme ugyanolyan fontos – ha nem fontosabb -, mint az egészségünké.
A zsidó embernek meg kell értenie, hogy meg kell védenie az ő egyediségét – a lelkét – mindentől, ami spirituálisan kárt tehet benne.
(Ahogyan természetesnek vesszük és megértjük, hogy egy focista is félti a lábát, vagy akár egy zongorista az ujjait, és milliós biztosításokat köt meg rá, mert ez az ő egyediségük.)
Ha nem vigyázunk a lelkünkre, akkor ezáltal elveszítjük különleges érzékenységüket, többé nem leszünk különbek az utca átlagemberénél.
A lelkünk és a tisztasága hatalmas és pótolhatatlan kincs.

A Sulhán Áruh törvénykönyv éppen ezért írja, hogy ha valaki nem-kóser ételek fogyasztása miatt akar bűnbánatot tartani, akkor ennek részeként egy napot böjtölnie is kell, mintha Jom Kipur lenne, hogy lelke ismét megtisztuljon, mint az Engesztelés szent napján.

Végezetül szeretném még egyszer elmondani, a kóserság nem egy végtelen teher, ami alatt szenvedni kell, hanem egy lelki emelkedettség.
A Jóisten nekünk adta – a mi érdekünkben, hogy a lelkünket megtartsuk tisztának, azaz táhor-nak, és ezáltal is tudjunk az élet minden területén különbséget tenni a tiszta és a tisztátalan dolgok, szaval, élmények és elvek között.

És ezzel megválaszoltam a költői kérdésem, miszerint –
Kóser étkezés – Érdemes rászokni?
IGEN, mert a test, az elme és a lélek eledele.