Miért fontos az ima? Légy igazi hős! II. rész – (Hagyomány XI.)

Te már gondolkodtál azon, hogy miért is jó imádkozni?
Hogy kihez imádkozol?
Hogy miért?
És hogy segített-e ez neked valamit is a múltban?
Ez a cikk 10 pontban foglalja össze a válaszokat a rengeteg miértre… Reméljük, hogy utat mutat neked abban a különleges világban, aminek egyik legfontosabb ismérve, hogy szavakkal vagy képes változtatni a világon.A cikkhez az ötletet és az alapokat Shlomo Price rabbi írása adta. A magyar nyelvre és magyar viszonyokra való átírásban AN volt nagy segítségemre.
(Az imáról szóló első öt pontot itt találod.)

6) Hogyan jobb imádkozni? egyedül vagy közösségben?
Ugye, milyen nehéz felkelni reggel?
Rabbi úr, nem lehetne, hogy csak magamban, egyedül imádkozzak?
Miért kell csatlakoznunk egy reggel 7 órás minjenhez?
Ez a zsidóság egyik legfontosabb kérdése!
Sok sok rabbi elemzi a minjen, a legalább 10 közösen imádkozó zsidó ember fontosságát.
Szeretném ideidézni Hofec Hájim híres könyvét, a “Smirát Háláson”-t, amely igen érthetően sorolja fel a minjennel és a minjen nélkül való imádkozás közötti óriási különbségeket.
A minjen számos előnyei közül a következőket említi meg:

a)
Isten soha nem veti meg a közösségi imát. Nem úgy, mint sok esetben a személyes imát, amikor Isten megvizsgál minden egyes áldást (bráhá), hogy lássa, valóban teljes lelki odaadással mondja-e el az imádkozó. A Talmud a Brahot traktátus 6a-ban ezt mondja: “Melyik az az időpont, amikor Isten “legfogékonyabb” az imáinkra?”
Amikor a “cibur” (közösség) imádkozik!”

b)
Mikor valaki a zsinagógába sétál (vagy bármilyen más micva után megy), minden egyes megtett lépésért jutalomban részesül.

c)
A közösen teljesített micva sokkal többet ér, mint az, amit egyedül viszünk véghez. Ha minjennel imádkozunk, rengeteg közös micvának teszünk eleget (pl.: tfilin, “smá, mondás” kedusá, Tóra olvasás, stb.)

d)
Hatalmas a jutalmunk a másik ember áldására kimondott Ámen-ért! (ámen, Bárhu és Jehé smé rábbá után is..)
Bölcseink arra tanítottak bennünket, hogy annak, aki szívét-lelkét beleadva a káddisban ámen, jehé smé rábbá-val válaszol, annak minden bűne bocsánatot nyer.
Na ja,,, ha felérnénk ésszel, mennyi égi jutalmat kaphatunk mindezekért, akkor valószínűleg nem kezdenénk a kijárat felé sietni már az utolsó káddis előtt… Továbbá, ha történetesen elaludnánk reggel, és lemaradnánk a reggeli ima elejéről, még akkor is megpróbálnánk odaérni legalább a végére, mert ott is van 2-3 káddis…

Olvastam egy érdekes történetet, esetlegesen milyen következményekkel járhat, ha valaki nem felel ámen-nel egy áldásra.
Ráv Mordeháj Jaffo (a “Levus“) elszegődött egy nagy szefárd tanítóhoz, Abohav rabbihoz tanulni. Egyik nap Abohav rabbi fia mondott egy áldást, és mindenki ámen-t mondott, kivéve Jaffo rabbit.
Abohav rabbi olyan dühös lett rá, hogy kiközösítette őt.
30 nap után Jaffo rabbi bocsánatot kért, el is nyerte azt.
Abohav rabbi aztán elmondott neki egy történetet az “ámen” elhagyásának súlyos következményéről. Ez volt az ok, amiért kiközösítette őt, megmentve így egy sokkal keményebb büntetéstől.

“A kiűzetések előtt, 1492-ben Spanyolországban  sok-sok szentebbnél szentebb zsidó közösségek volt. A király többször is megpróbálta kiűzni őket, de volt egy jámbor zsidó, akit a király nagyon kedvelt, és őmiatta mindig megmenekültek.
Az egyik ilyen rendelet után a zsidók ismét elmentek a király ezen barátjához, és könyörögtek neki, hogy járjon közben az érdekükben.
Ő természetesen beleegyezett, hogy elmegy a királyhoz, de még előtte el akarta mondani a délutáni imát.
A követek győzködték, hogy azonnal induljon, mert ez élet-halál kérdés.
ő el is indult. Amikor megérkezett a királyhoz, az nagyon boldog lett, hogy ismét látja a zsidó barátját és elkezdtek  beszélgetni a rendeletről.
Ám közben jött egy pap, és elkezdte megáldani a királyt valami hosszú, latin áldással.
A zsidó, aki még nem imádkozott délutáni imát, gyorsan visszavonult egy sarokba, és elkezdte mondani az állóimát, azt remélve, hogy befejezi még a pap előtt, így nem is veszik észre, hogy nincs ott.
Ám a pap azonban még a zsidó előtt végzett és minden jelenlévőnek hangosan szólt, hogy feleljen “ámen”-nel az ő áldására.
Ekkor a pap azt kérdezte, “A zsidó is felelt-e ámennel?”.
Amikor megmondták neki, hogy a zsidó nem mondta, hogy “ámen”, haragra gerjedt. Elkezdte tépni a haját és ordított, hogy így mit sem ér az áldás, mert a zsidó nem válaszolta, hogy “ámen”.
Amikor a király ezt meghallotta, ő is dühös lett, és elrendelte, hogy a zsidót darabolják fel, és úgy küldjék haza.
Ezután kiutasította az összes zsidót a királyságból.
A halott zsidó egy közeli barátja ekkor böjtölni kezdett, hogy megtudja, mit követett el ez a jámbor ember, miért döntött úgy Isten, hogy ilyen szörnyű és igazságtalan büntetéssel sújtsák őt? 
Ekkor a halott zsidó megjelent barátja előtt és elmesélte neki, hogy ezt a büntetést azért kapta, mert egyszer régen nem mondott “ámen”-t a gyermeke áldására.
Eddig az incidensig a mennyei bíróság még nem büntette meg őt, de amikor ez a pap megharagudott rá ugyanazon vétek miatt, a mennyei bíróság ilyen szörnyű halálra ítélte.”
Majd Abohav rabbi így fejezte be a történetet:
“Én is megbocsátok neked, egy feltétellel: hogy nyilvánosságra hozod ezt a történetet, és figyelmeztetsz mindenkit, hogy vigyázzon, hogy mindig mondjon “ámen”-t.”

Ha ez lehet a büntetés azért, ha valaki nem mond ámen-t, elképzelhetjük, mekkora jutalom járhat azoknak, akik mondanak “ámen”-t.
És ezért akár érdemes felkelni már reggel 6-kor is…

7) Még egy érv a minjen mellett:
Áldott emlékű zseniális tudós és kabbalista, Aryeh Kaplan rabbi a “Kiáltás az Örökkévalóhoz” című könyvében sokféle szempontból ír a minjennel való imádkozásról. A 90-91. oldalon a “Midrás Éhá Rábbát” idézi (3:8):
Rav Aha ezt kérdezi:
“Mihez hasonlítható az, amikor egy közösség együtt imádkozik?
Ahhoz, amikor az emberek koronát készítettek a királynak. Jött egy szegény ember, és ő is hozzátett egy darabot. Ekkor a király így szólt:
‘Csak azért, mert ez az ember szegény, ne fogadjam el ezt a kis részt?”
A király elfogadta azt is, és amikor felhelyezte a koronát a fejére, a szegény ember által hozzátett rész is rajta volt.
Ez hasonló ahhoz, mint amikor együtt van tíz igaz ember, aki imádkozik, és közéjük áll egy gonosz. Isten ekkor azt mondja:
‘Csak mert van egy vétkes köztetek, ne hallgassam meg az imáitokat?'”
Kaplan rabbi a Jeruzsálemi Talmud Bráhot traktátusából is idéz (5:1):
Rabbi Johanan azt mondta:
“Ha valaki otthon, egyedül imádkozik, olyan, mintha “vasfüggöny” venné körül.”

Ugye nem is olyan nehéz ez?

8) Ima, ami erőt ad
Ephraim Oshry rabbi “A mélységből kiáltok” című könyvében egy érdekes kérdést boncolgat: kockáztassuk-e az éltünket azért, hogy imádkozhassunk, vagy hogy a Tóráról tanuljunk?
Engedjék meg, hogy kivonatoljam egyik történetét:
“Azok az átkozott gonosztevők, árulást árulásra halmozva, tudatában voltak annak, hogy a zsidóknak a zsinagóga adott lelki erőt, és biztonságot ahhoz,hogy szembe tudjanak nézni a megpróbáltatásokkal. A zsinagóga maga volt a biztonság, a “reménység kútja”.
Nem volt meglepő, hogy a németek kiadtak egy rendeletet, amely megtiltotta a nyilvános helyen való imádkozást, a Tóra tanulmányozását, és amelynek megszegéséért halálbüntetés járt.
Reb Naftoli Weintraub, a Gapinovitch Shul gabbája – Isten nyugtassa – megkérdezett engem, hogy megköveteli-e tőle a Tóra törvénye, hogy élete kockáztatásával is, de folytassa a minjennel való imádkozást és a Tóra tanulmányozását.
A válaszom az volt, hogy nem volt szívem eldönteni minden zsidó helyett, hogy muszáj-e kockáztatniuk az életüket azért, hogy tanulmányozhassák a Tórát, vagy hogy imádkozhassanak a minjennel.
Csak kevés volt köztük, akiknek olyan tiszta volt a hitük, hogy felemelkedhettek volna Dániel és társai – Chánánjá, Misáel, Ázárjá – szintjére, akik életük kockáztatásával is megszentelték az Urat, bár nem kötelezte őket erre senki.
Másrészt, hogyan tudnám megtiltani bárkinek, hogy kockára tegye az életét?
Minden zsidó rendelkezik azzal a megszentelt lélekkel, amit Odafentről kapott, és a zsidó vallástörvény szerint minden egyes embernek fel kell mérnie a lelkében Isten szeretetének és tiszteletének mértékét – hogy ezáltal meg tudja határozni, milyen szinten akarja Őt szolgálni-, és azt a vele született jogot, vagy éppen kötelességet, hogy áldozatot hozzon Őérte.
Minden kétséget kizáróan az “Igazságosság és Kegyelem Ura” mindenkinek körültekintően mutat utat.
Tény, hogy az élő Isten szent gyermekei úgy jártak el, ahogyan azt mindig is tették. Folytatták tanulmányaikat a Tóráról, és továbbra is együtt imádkoztak zsidó testvéreikkel.
A zsidók még 5703 Ros Hásáná-ján (1942. szeptember 12-13.) sem féltek attól, hogy a németek meghallják a sófár erőteljes hangját az ima alatt.
Nem csak hogy összegyűltek abban a sok házban, amelyeket az ünnepre készítettek elő, de még a gettó kórházában dolgozó, addigra már asszimilálódott zsidó orvosok maguk szegültek szembe – életük kockáztatásával – a német rendelettel, hogy nyilvánosan imádkozhassanak.”

Ehhez a gondolathoz nem kell kommentár..
Oshry rabbi egész könyve itt megtalálható magyar nyelven

9) Odaadás az imáért
Moshe Prager rabbi a “Sparks of Glory” című könyvében leír egy megindító történetet.
A címe: “Titkos imádság a pincében”
Egy Smulik nevű kisfiúról szól, aki nagyon sok verést szenvedett el a németektől, amikor ételt próbált szerezni Sábátra. Smulik édesapja, egy titkos pincében imádkozott. Ezzel az életét kockáztatta. A gyerek az édesapjával akart lenni, ám ő nem akarta mindenki életét veszélybe sodorni, és ezért nem is engedte, hogy a fia lemenjen vele.

Egy alkalommal, amikor éppen imádkozott  a közösség, kopogást hallottak. Kopogást, de nem a megbeszélt titkos jel szerint.
Félve nyitottak ajtót. Németekre számítottak. de “csak” a kis Smulikot találták az imaterem ajtaja előtt.
Ekkor a fiú apja is kijött és végtelen haraggal elkezdett üvölteni:
“Smulik, te szófogadatlan gyerek! Ki vagy te, hogy megszegjed az én utasításomat?”
És adott neki egy fájdalmas és megalázó pofont…
Smulik felkiáltott és azt mondta:
“És most meg is fogsz verni?! Nem kaptam még eleget a németektől? Én is zsidó vagyok, és én is akarok imádkozni!”

Ennyi a történet…
Itt vagyunk 2012-ben…
Kik vagyunk mi???
Látjuk, hogy ezek a zsidók akár az életüket is készek voltak feláldozni egy minjenért, mi pedig még sokszor arra sem vagyunk hajlandóak (tisztelet a kivételnek), hogy egy órával korábban felkeljünk reggel… Mire vagyunk mi érdemesek???

És olyankor mit is gondoljunk magunkról, amikor időben felkelünk, ám nem azért, hogy minjennel imádkozhasson, hanem saját, személyes dolgaink miatt… Hogy egy barátunkkal igyunk egy reggeli kávét a sarki kávézóban, vagy hogy konditerembe menjünk, netalántán lemenjünk kocogni a Margitszigetre… Igen… Ezek nehéz döntések… de csak az első alkalommal… utána már megérezzük az ízét.. És nagyon jó…

Az elul hónap egyik fontos gondolata, hogy ha önmagunktól nem sajnálunk semmilyen erőfeszítést, akkor a közösségtől, az imától, a saját történelmüktől és a Jóistentől se sajnáljuk…

10. Az ima a világ megjavítása és a lélek megjavítása
Elérkeztünk a tizedik ponthoz…
Talán emlékezünk még arra, hogyan is kezdtük? Legyél hős… Tudsz hős lenni? Nehéz kérdés…

Éppen ezért befejezésképpen szeretnék elmondani nektek a gyönyörű gondolatot, amivel a jámbor életű Aharon Kotler rabbi magyarázott egy szentírási mondatot.
Salamon király a Példabeszédek könyvében (22:13) így írta
“A lusta ember azt mondja: egy oroszlán van odakint az utcán, meg fog ölni engem.”
akkor a bölcs király a lusta emberről írt, aki mindenféle kifogással áll elő, akkor arra az emberre céloz, aki keresi az indokokat, hogy éppen mért nem tud micvát teljesíteni…

Visszatérve a szentírás szövegéhez, logikus kérdést tesz fel a rabbi: “tényleg ott van-e az a bizonyos oroszlán??”
1) Ha igen, akkor a mi emberünk nem hibás. Mégis mit várjunk tőle? Hogy menjen ki egy vérszomjas fenevad elé?
2) De ha nincs oroszlán, akkor miért nevezzük őt “lusta ember”-nek, mért nem inkább “hazug ember”-nek?

És a rabbi rögtön meg is válaszolja a feltett – költői – kérdését…
“Ennek a gondolatnak egyszerű a magyarázata…
Igen, valóban ott van az oroszlán, ám ez az ember akkor is lusta. Mert ha valami fontos és izgalmas dolga lenne neki bárhol, amit ha igazán meg akarna tenni, akkor biztos nem maradna bent… Megpróbálna találni egy megoldást a helyzetre: kikerülhetné az oroszlánt, vagy akár szerezhetne egy puskát is, vagy bármit, hogy eljusson a fontos céljához.
Azaz, ez az ember csak akkor használja fel az oroszlánt, mikor egy micva teljesítéséről van szó. Ezért is nevezi Salamon király őt lustának.

Ugyanez elmondható a minjennel való imádkozásról.
Sokan – jogosan – azt mondják, hogy az a fő probléma, hogy nem tudnak olyan korán felkelni, ám ez időnként néha csak lustaság, pontosan tudjuk, hogy amikor pénzkeresésről van szó, vagy ha a repülőnk reggel indul, mindenki nagyon gyorsan fel tud kelni.

Hááát igen…. Amikor valamihez érdekünk fűződik, rögtön megtaláljuk a módját, hogy időben felkeljünk… 🙂 Beállítunk öt ébresztőórát a lakás öt pontján vagy kitalálunk mindenféle trükköt, hogy időben fel tudjanak ébredni.

Szerintem a mindennapi reggeli ima, a világ egyik legnagyobb próbatétele. A jó ösztön és a rossz ösztön állandó harca.
Ám ha erre is felkészülünk, mint minden más micvére, akkor sokkal nagyobb sikerrel járhatunk… pontosan tudjuk, hogy a probléma nem a reggeli felkelésnél kezdődik, hanem már az esti lefekvésnél. A megoldás igen egyszerű lehet… ha időben elmegyünk aludni, akkor időben fel is tudnánk ébredni. 🙂

A cikk címe: légy olyan, mint egy igazi hős. Az atyák mondásai között olvassuk, hogy az az igazi hős, aki le tudja győzni azokat az erőket, amik visszahúznák őt…

Hidd el nekem, az ima által hőssé válhatsz!

És akkor rögtön megérzed kihez és miért imádkozol.
Megérzed, hogy az ima egy nagyon jó dolog.
Megérzed, hogy az ima megváltoztat téged.
Igeb… jobb ember lehetsz általa…

Az Örökkévaló hallgassa meg minden egyéni és közösségi imánkat, és adjon Izrael népének és az egész világnak hitet, Istenfélelmet és lelki békét!
Ámen!