Te már gondolkodtál azon, hogy miért is jó imádkozni?
Hogy kihez imádkozol? Hogy miért? És hogy segített-e ez neked valamit is a múltban?
Ez a cikk 10 pontban foglalja össze a válaszokat a rengeteg miértre… Reméljük, hogy utat mutat neked abban a különleges világban, aminek egyik legfontosabb ismérve, hogy szavakkal vagy képes változtatni a világon.
A cikkhez az ötletet és az alapokat Shlomo Price rabbi írása adta. A magyar nyelvre és magyar viszonyokra való átírásban AN volt nagy segítségemre.

1) A mese..
Mint rabbi sokszor elmondtam már, hogy én sem születtem szakállal és cicesszel, azaz nem voltam mindig olyan „jámbor”, mint amilyennek lennem kellett volna. Sőt…
Napjainkban sok gyermekműsor beszél nagy hősökről, akik megmentik a világot (Batman, Superman, Rambo, stb).
Emlékszem, egyszer egy Superman filmben megvádoltak egy fickót, egy olyan gyilkossággal, amit nem ő követett el, és halálra is ítélték (jajjj…).
Superman persze kikérdezte az embert, aki ragaszkodott ártatlanságához.
Miközben beszélgettek Superman végig a sajátjaként érezte a pasas pulzusát, és „szuper-érzékenységével” (ami egy hazugságvizsgálóhoz hasonlóan működött), látta, hogy az ember nyugodt volt, azaz SM tudta, hogy az emberünk igazat mond.
Természetesen a mesében mindig az igaz győz, ezért úgy döntött, hogy megmenti őt. Elrepült a kormányzóhoz, hogy haladékot kérjen. Meg is kapta, ám mire visszaért vele, a fickót már beszíjazták a villamosszékbe.
Természetesen Superman-nek sikerül áttörni az ajtón és megmenteni őt, éppen amikor az igazgató meghúzná a kart, hogy az ítéletet végrehajtsa…
Ennyi a történet….
DE!!! Van egy teljesen banális kérdésem…
Valaki megpróbálná magát odaképzelni?
Mit érezhet az az ember, aki arra számít, hogy mindjárt meg fog halni, de hirtelen kapott egy új életet… (És itt eszembe jut a Schindler listájának a híres zuhanyzós jelenete, amikor mindenki a halált várja és a zuhanyból mégis víz jön…)
Inkább ne is menjünk bele, mert sose tudnánk ezt elképzelni, és adja a Fennvaló, hogy se mi, se a szeretteink ne legyenek ilyen helyzetbe…
Ám egy dolog biztos…
Ha az a kormányzó, aki haladékot adott az elítéltnek, azt kérné tőle, hogy (a saját érdekében) attól a naptól kezdve minden reggel 7:30-kor jelenjen meg az irodájában, akkor ez a pasi biztosan minden nap pontosan fél nyolckor ott lenne az előszobában…
Persze… Hiszen ez az ember a kormányzónak köszönhette az életét. Nincs olyan a világon, amit ő ezért meg ne tenne neki…
2) – A magunkra ébredés
Tudjátok, hogy – a zsidó hagyomány szerint – minden áldott reggel mi, is átéljük ezt a történetet?
Igen, minden éjjel felmegy a lelkünk a mennybe és mérlegre kerül. Mi pontosan tudjuk, hogy aznap mi és mennyi van a rovásunkon, sőt azt is, hogy milyen ítéletet érdemelnénk ezért…
Nem??? — de….
Azonban Jóisten, az ő végtelen kegyelmével, minden reggel ad nekünk egy kis haladékot.
Minden reggel kapunk még egy esélyt, hogy bűnbánatot (tesuvá) tartsunk azon dolgok miatt, amelyeket addig tettünk.
El lehet képzelni az angyalok karának reakcióját:
„Hagyjuk már, ennek a fickónak adtunk már pár ezer esélyt, de ő még mindig nem tért meg!”
Mindezek ellenére (vagy mindezek mellett???), Isten esélyt ad nekünk, és minden reggel visszaadja a lelkünket, azaz felébredünk!
Ezért az az első dolgunk reggel, hogy elmondjuk a „Modé áni” imát…, és megköszönjük Istennek, hogy visszaadta a lelkünket, még akkor is, ha mi azt nem érdemeltük meg.
Most képzeld el, hogy ha Isten kérné tőled, hogy jelenj meg az „irodájában” (a tanházban) a saját érdekedben, milyen gyorsan kellene futnod, hisz az életeddel tartozol neki.
(Lásd Rási magyarázat M. II. 22:25-höz)
3) Szóval mi is az az ima?
Sokféle válasz létezik erre a kérdésre, ezért most írok egy pár példát…
A)
A Tóra legelején, rögtön a teremtéstörténetben egy érdekes dolgot olvasunk. (M I. 2:5; és a Rási kommentár). Azt írja a Tóra, hogy  a harmadik napon a fű már készen állt rá, hogy kinőjön a földből, de még nem volt eső, mert nem volt ember, aki megművelte volna. Nem volt ember, aki felismerte volna az eső szükségességét.
Majd a hatodik napon az Örökkévaló megteremtette Ádámot, és ő rájött az eső fontosságára. Ádám elkezdett esőért imádkozni, ekkor elkezdett esni az eső, és elkezdtek nőni a növények.
Mire tanít ez bennünket? (most egy nehezebb gondolatmenet jön, de ne ijedj meg!)
Mindenekelőtt arra, hogy megértsük, van rengeteg jó dolog „odafenn”, ami már elő is van készítve  számunkra…
Ám ha nem tudnánk felfogni annak a bizonyos dolognak az értékét, a fontosságát – ami esetleg arra késztessen bennünket, hogy akár imádkozzunk is érte, azaz kikérjük Őtőle-, akkor lehet, hogy meg sem kapjuk meg azt a jó dolgot, ami egyébként a miénk volna.
Az ima egy „szükséges jó” ahhoz, hogy valaki megkapja/elérje, amit akar!!!
Isten bizonyára ismeri az igényeinket anélkül, hogy kérdeznie kelljen, de ez az Ő akarata, Ő így akar törődni velünk.
(Mint apuka ezt ahhoz hasonlítanám, hogy mi pontosan tudjuk, mit is akar a gyermekünk, de mielőtt odaadnánk neki, hogy neveljük is egy kicsit, azt mondjuk neki:
„hogy kell szépen kérni?” – erre ő: „kérem szépen a…” – erre mi: „üüügyeees!” 🙂
Szóval Isten az ima lehetőségének átadásával azt akarja, hogy tudatosuljon bennünk, hogy nem kaphatunk meg Tőle bármit anélkül, hogy a megfelelő  „stílusban” és tisztelettel (imával) kérnénk azt.
Szép lassan megértjük, hogy természetesen ez az egész a mi javunkat szolgálja, hogy így kerülhessünk közelebb Istenhez.
Ima nélkül sok minden „be van fagyasztva”, még akkor is, ha már eleve nekünk van rendelve, és készen áll arra, hogy megkapjuk. (Ugye elképzeltük a befagyasztott bankszámlánkat néhány tízmillió forinttal… Te jó ég!)
Ezt a gondolatot osszuk két felé…
I. Az ima egyik oldala: Még ha valaki meg is érdemelne valamit, és elő van készítve a számára, akkor sem fogja megkapni, ha nem imádkozik érte, azaz néma gyereknek anyja se érti a szavát..  Ez elég negatív oldal, de igaz…
II. Ám más szemszögből, a pozitív oldalról nézve, az ima egyfajta ERŐ, amely képessé teszi az embert arra, hogy olyan dolgokat is megkapjon, amiket egyébként nem érdemelne meg.
Olyan dolgokat, amelyekről azelőtt soha nem gondolta volna, hogy megkaphat..
Na igen, ezek imával elérhetővé válnak…
A Tóra és a kommentátorok érdekes példát hoznak erre az imára.
Tudjuk, Isten megesküdött, hogy Mózes nem léphet be az Ígéret Földjére, Mózes mégis kitartóan imádkozott azt remélve, hogy változtathat a „rendeleten”.
A Midrás Rábbá (Devárim 11:6) elmondja, hogy míg Mózes imádkozott, Isten bezáratta az angyalokkal az „ima kapuit” (sááré tefilá), hogy Mózes imája ne tudjon áthatolni rajtuk. Isten tudta, ha Mózes imája átjutott volna ezen a kapun, akkor visszafordíthatta volna Isten rendelkezését – az eskü ellenére.
B)
Olvastam egy érdekes írást áldott emlékű Jehezkel Levenstein rabbitól. A nagyünnepek kapcsán ő teljesen más megvilágításban ír az imáról.
A rabbi rámutat, hogy egy olyan társadalom nyomása alatt élünk, amely folyamatosan azt hirdeti, hogy mindent, amink van, a saját erőnkből, és a saját intelligenciánk által szerezzük meg, nem pedig Istenen keresztül…
Igen, ez sajnos eléggé befolyásol minket.
Talán többen olvastátok a Titanicról, hogy amikor készen lett, az emberek milyenmódon dicsőítették azt a végtelen nagy emberi hatalmat, amely képes volt megteremteni egy ilyen elképesztő erejű hajót; csak úgy emlegették, hogy az „elsüllyeszthetetlen„.
Elmentek egészen odáig, hogy az egyik tervező ezt mondta: „Még maga Isten sem süllyeszthetné el ezt a hajót”. – Ezt a mondatot a híres Titanic filmben is hallhatjuk…
Aztán mégis…
Ezért van szükségünk állandó emlékeztetőkre, hogy Isten irányítja a világot. Ez az, amit az ima és az ételre mondott áldások (bráhá) tanítanak nekünk.
Áldást mondani furcsa dolog… Hit kérdése, annak az elfogadása, hogy valaki vigyáz ránk, és ő ad nekünk.
Pl. naponta háromszor mondjuk el az állóimádságban:
„Te adsz nekünk tudást…, ”
Te gyógyítasz meg minket  …”.
Minden pohár víz, kóla, minden kocka csoki, vagy tojás stb. előtt elmondunk egy mondatot: „Báruh Átá Á-D-O-N-Á-J Elohénu meleh háolám, sehakol nihje bidvaro!” – azaz egyszerűen elhiszem, hogy „minden az Ő szavai által lett”…
Igen, egy idő után rá kell jönnünk, hogy minden imának az a célja, hogy tudatosítása azt az alapelvet a szívünkben, hogy senki nem irányíthatja a saját sorsát. Ha valaha valamire is szükségünk lehet, az csakis az Örökkévaló segítsége.
Ha ezt tudjuk, akkor segíthet nekünk hogy ellenálljunk azon világnak a szellemiségével, ami azt hirdeti, hogy minden csak a rátermettségen múlik, amivel folyamatosan szembekerülünk…
Szeretnék ideidézné egy nagyon érdekes imát (az ima megtalálható a „Hovot Halevavot„-című könyvben (Sáár hesbon hanefes 3:18).
„…Te tudod, mi a legjobb nekem, és hogy hogyan add meg azt nekem. Nem azért mondom el, mire van szükségem, hogy tisztában legyél vele, hanem azért, hogy emlékeztessem magam arra, hogy függök Tőled, hogy megerősítésem a bizalmam Benned…”
C)
Az ima mellett szól még az a tény is, hogy egyfajta terápiás szerepe is van, amivel hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi félelmeink lecsillapodjanak, és hogy ezáltal megnyugodjunk.
Mindenkinek van miért aggódni, hiszen nincs az az ember, akinek nincsenek problémái.
Sokan vannak, akiknek még pszichiáterre és pszichológusra is költenek, de ez sem mindig segít.
Nekünk – elvileg – azonban csak Istenhez kell fordulnunk, és ez még pénzbe se kerül, sőt, időpontot sem kell kérnünk… (ez nagyon zsidós, mi?)
Ám komolyra fordítva a szót, az a tudat, hogy ahhoz beszélsz, aki az egész világmindenséget irányítja, mérhetetlen nyugalommal kell, hogy eltöltsön minket.
Emlékszem, amikor feleségem, Anikó első terhessége félidejében – (amire öt évet vártunk) kérdés merült fel, hogy a megszületendő gyermek egészséges lesz-e…
Nem tudtuk, hogy milyen eredményre számítsunk. Voltak vizsgálatok, amik azt mondták, hogy Miri egészséges lesz, másik azt mondta, hogy – ne adj Isten – fogyatékos, és kérdéses lesz, hogy lábra tud-e egyáltalán állni…
Nagyon rémült és ideges voltam…
Ekkor elmentem imádkozni egy közeli minjenbe…
Kitártam a lelkem Istennek, és elsírtam neki minden aggodalmamat…
Mikor végeztem, rájöttem, hogy ezt megelőzően csak 2-3 orvossal beszéltem, de most végre az igazi „illetékeshez” fordultam. Ettől sokkal jobban éreztem magam.
Anikót próbáltam nyugtatni, és ő is megnyugodott…
Hál Istennek, Mirjám lányom teljesen egészségesen megszületett…
4) – És még az én imám is felszállhat a Fennvalóhoz?
Talán többen úgy gondolják, hogy az igazi ima hatalmának kiváltsága csak kevés embert illet meg, akik már elértek egy bizonyos szintet, és akik az imán keresztül egészen közel tudnak kerülni Istenhez.
Ez persze tévedés…
Igazából ez nem így működik. Miután az áldott emlékű ősatyák megalkották a három imát (Ávráhám – Sáhrit/reggeli ima, Jichák – Minha/délutáni ima és Jákov – Mááriv/esti ima), így ők lehetővé tették minden egyszerű zsidó ember számára, hogy imádkozással közel kerüljenek az Örökkévalóhoz.
Olvastam egy kommentár az imáról, ami a modern nyelvre úgy magyarázza el ezt az alapelvet, hogy az ősatyák úgy alakították ki ezeket az imákat, mint a mai telefonálást. Az emberek felveszik a kagylót, tárcsáznak, és beszélnek valakivel, aki több ezer kilométerre van tőlük.
DE!!!!
Sokszor elfelejtjük, mennyi időbe és munkába kerül „lefektetni a kisebb-nagyobb kábeleket”, amelyek lehetővé teszik ezeket a hívásokat. Ez a „kábel fektetés”, amikor minden reggel felkelünk, felvesszük a tálit-ot a tfilin-t, és úgy imádkozunk.
Nem is tudatosul bennünk, hogy az szent ősatyák hozta létre azt az átjárót, amin keresztül valamennyi generáció imái – „világokon” át – a „mennyei királyság” felé áramolhatnak.
Az emberek nekem is sokszor panaszkodnak, hogy azért nem imádkoznak, mert nem tudják, hogyan kell.
Én erre a leglogikusabb választ próbálom adni azzal, hogy azt mondom nekik, hogy amikor a telefont használják, akkor sincsenek tisztában a készülék működési elveivel, nem ismernek minden kis alkatrészt, ami működteti, és ami lehetővé teszi a hívást. Ez mégsem akadályozza meg őket abban, hogy tárcsázzanak.
Ugyanígy működik az ima is! Rengeteg misztikus, és egyszerű, kabbalisztikus és rabbinikus részből áll össze… Több száz bölcs rabbi írt hozzájuk újabb és újabb kommentárokat, mégsem érnek a végére…
Szóval csak imádkozz, még akkor is, ha nem tudod A-tól Z-ig, hogyan kell.
Ha a fő problémád az, hogy nem érted a szavak jelentését, használj magyar szidurt, vagy kérdezd meg a rabbidat!
5) – ugye az jobb, ha én nagyon sokszor imádkozom??
Az egyik leggyakoribb kérdés az imával kapcsolatban az, hogy
„Miért kell olyan sokszor imádkoznunk? Miért nem elég évente egyszer”?
(Sokan a lábaikkal kérdezik ezt, amikor évente kétszer mennek el a zsinagógába, újévkor és jom kipurkor)
Ez hasonló ahhoz a kérdéshez, amit Rav Simon bar Joháj-tól kérdeztek a tanítványai. (Joma 76a)
„Miért hullott le a manna az égből minden nap, miért nem egyszerre, mondjuk évente egyszer”?
Egy példázattal válaszolt nekik.
„Egy király minden év elején, egy összegben adta oda fiának a „zsebpénzt”.  Emiatt mindig csak évente egyszer találkozott vele. A király gyakrabban szerette volna látni a herceget, ezért úgy döntött, hogy naponta fogja kifizetni neki a pénzt, arra kényszerítve ezzel, hogy eljöjjön hozzá minden áldott nap. Hasonlóan a mannához. Izrael népe minden nap azon aggódott, lehet, hogy egyik napról a másikra nem lesz több, és éhen halnak. Ez arra késztette őket, hogy minden nap Istenhez fordítsák a szívüket.”
Epstein rabbi szerint is: a szülők, ha szeretik a gyerekeiket, és gyakran szeretnék őket látni, ne adják oda nekik a zsebpénzt egy összegben. Ha havonta egyszer küldenek pénzt, havonta egyszer biztosan kapnak majd tőlük levelet.
Természetesen ennek nem az a célja, hogy nehezebb legyen a gyereknek, ez csak azért kell, mert szeretik a gyereküket, és szeretnének hallani felőle.
Egy szülő csak akkor mondana pl. ilyet: „Fogd a pénzt, és tűnj el, nem akarlak látni többé!”, ha nem szeretné a  gyerekét.
Az előző változat nyilvánvalóan jobb.
Isten is azt akarja, hogy – a saját érdekünkben – közelebb kerüljünk hozzá. Ezért ő adja meg nekünk azt a kiváltságot, hogy minden nap háromszor imádkozhatunk hozzá.
Amikor Isten megbüntette a kígyót, miután Éva evett a „jó és rossz tudás fájáról”, elátkozta őt, hogy onnantól csak por legyen az eledele (Mózes I. 3:15). Sok ember nem érti a „por-evés” büntető szerepét. Miért olyan rossz az, hogy a kígyó bármerre fordul, élelmet talál?
Egy vélemény szerint éppen az az igazi büntetés, hogy Isten azt mondta a kígyónak: „Ne fordulj hozzám többet, ha enni kérsz, látni sem akarlak többé”.
Ám most kinek a jobb????
Velem annyiszor van az, hogy még azt sem kapom meg, amit megérdemlek, anélkül, hogy imádkoznék, hogy lehet, hogy vannak olyan emberek (vagy akár kígyók), akik nem is imádkoznak, és mégis mindent megkapnak, amire szükségük van”?
Nem is tudom, kinek a jobb….
Talán örülnünk kellene annak, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy Isten akarja(!), hogy imádkozzunk hozzá – és Ő visszatartja a szükségleteinket addig, amíg imában nem kérjük őket -, hogy így kerülhessünk közel hozzá.
Ez is azt mutatja, hogy Ő szeret minket!!! – Ez egy fontos élmény…
Azonban, ha Isten nem akarná meghallgatni valakinek az imáit, akkor előfordul, hogy úgy tesz, mint a kígyóval, és elfordul tőle: „Nem akarlak látni többé.”
És az egyáltalán nem kellemes egy helyzet…
A cikket – a könnyebb áttekinthetőség érdekében – új lapon folytatjuk!

Megosztás