Kaptam ajándékba egy imakönyvet. Igen vaskos volt, ezért egy hétig pihentettem a polcon, amíg belenéztem. 
Amikor kinyitottam egy szomorú csodát találtam benne.
Egy boríték volt benne, amiben egy levél, amit egy édesapa írt a fiának.
Megosztom ezt a levelet veletek, hogy ti is olvassátok el…
Véleményem szerint megdöbbentő koremlék.
ÍME A LEVÉL:
„Nektek”
Olvassátok el
Papustól
Ez a négy oldalból álló levél volt a boritékban…
1. oldal:
1942. apr. 5
Slajme ben Josef
anyám után Slajme ben Hentsehle
—————————————
8 napig Süvet kell ülni
30 nap a mély gyász ezen időben
Reggel este Kaddischt kell
mondani. –
mécsest kell égetni vagy kis
gyertyát. –
A gyász különben 1 évig tart
sem zene, sem mulatság. –
Az évfordulón Jahrzeit
mécsest gyújtani és Kadist
mondani
2. oldal:
Ha az első 8 nap mégis az
utcán kell járni úgy tegyél
a harisnyádba hamut
a Kadist és Jahrzeit na-
pokat míg élsz ne mulaszd
el. –
Húsvét utolsó előtti ünnepkor
Roshasonékor
Jomkipurkor és
Szukesz utolsó előtt mindig
el kell mondani
A mászker nosömeszt
Slajme ben Joszef nevemet
citálva.- (?)
ezeket édes fiam tedd meg
lelkiüdvemért
csókollak
Papusod
3. oldal:
Legelőbb a Chevra Kádisánál
jelentsél be azután az
Elöljáróságnál.-
Vigyenek röktön (?) ki. ! (Kardos Péter főrabbi közlése szerint a „rokka” a halottaskocsi egyik régies neve, és az található itt)
Anyám sírjába földeljene-
nek el.-
Ha valamikor egy Kis emlék-
követ állítanak az legyen
ráírva:
„Bocskai Springer Samu
szül. Fogarason 1870. II/23
megh.19 stb
gyászolják
fia: Józsi
leánya: Iluska
Ha az újságba esetleg közlöd
csak ezt nyomtassák */*
4. oldal:
Bocskai Samu
a vásárpénztár volt
igazgatója
meghalt —- korban
gyászolják gyermekei
Iluska és Józsi
és amit még akartok.
egyszerű zsidó szertartás-t
kérek.- csak a Kis Taleszt
tegyék rám ne a nagyot
Ha síromhoz jössz ugy
mondatassad el az
El mole Rachamim
imát (1-2 pengőt adjál)
az illetőnek – mondjad a
zsidó nevemet kell neki.
(oldalt ferdén:) Köszönöm Papusod
Ennyi a „Papuska” levele…
Ám mégsem ennyi.
Érzelmek vihara, ahogy az édesapa Bocskai Springer Samu aggódva ír levelet fiának, a zsidó hagyományokról.
A szövegből kitűnik, hogy egy asszimilált családról van szó. Magyarosított névvel, Józsi és Ilona nevű lánnyal.
Vallásjogilag feltűnően sok hiba van benne… (A sive 7 napos és nem 8, a káddist 1 évig kell mondani és nem 30 napig, Sávuotkor van mázkir, ám roshásánákor nincs, nem az ünnep utolsó előtti napján van a mázkir, hanem az utolsón.)
Ugyanúgy érdekes a kiejtések keveredése. Talán ez lehetett a beszélt neológ „héber” nyelv akkoriban…
Ám számomra a leglényegesebb üzenet, az 1942-ben, a mérsékeltebb Kállay korszak elején – 72 esztendősen, a saját lelki-üdvéért aggódó édesapa.
Egy zsidó férfi szavai, aki keresi a megtérés útját. Pl. a kis tálit (cicesz) felvétele egyértelműen ortodox hagyomány vagy e vallási végrendelet imakönyvbe helyezése.
A történethez hozzátartozik, hogy Bocskai Samu (született Salamon) még abban az évben elhunyt. A Kozma utcai temető 26. parcella, 23. sor. 19-es sírhelyen van eltemetve.
Ezek a levelek mindenképpen hozzájárulnak a 20. századi magyar zsidó történelem jobb és pontosabb megértéséhez.
Ezt most utólag kaptam a levéltáros „barátomtól”:
És az imakönyv belső címlapja:
