Ez a cikk azért született meg, mert egy képen megláttam, a Schiffer villa belső tereit, a bútorait, a díszítéseit és rögtön arra gondoltam, erről kell olvasni… Aztán megismertem a sorsát… és rögtön arra gondoltam, erről kell írni…
Amikor nézem a 20. század elejének építészeti remekeit, és közöttük – elfogulva – a zsidó üzletemberek által megrendelt házakat vagy belsőépítészetet, akkor mindig elszorul a szívem.
És nem csak a csodaszépség miatt, hanem, hogy mindez az igényesség és szellemi illetve financiális elegancia immáron a múlté.
Ha végigmegyek a körúton, mindig megnézem a csodás a Palatinus házakat, amelyekben már 100 esztendeje is központi porszívó működött minden szobában és a fürdőszobákban pedig margitszigeti termálvíz folyt a csapból.
Ennek az korát megelőző épületnek is érdemes jobban utánaolvasni…
És láttam azt is, hogy a Jászai Mari tér (korábban: Rudolf trónörökös tér) 6. száma alatt lévő épületbe volt bejegyezve a Palatinus Építő- és Ingatlanforgalmi Rt. – innen a névválasztás.
További néhány kattintás a digitális levéltárban és látunk néhány új nevet és egy céget, amelyik ugyanott volt bejegyezve: „Grünwald testvérek és Schiffer cég”.
Kik ezek a Grünwaldok és ki ez a Schiffer, akik ezt a Palatinus nevű céget alapítják?
Melyik az a cég, amelynek nevéhez – többek között – Magyarország egyik legcsodásabb építményét, az 1937-ben felépült Veszprémi völgyhidat is kivitelezte?
Vissza kell kanyarodnunk a 19. század utolsó éveire, 1897-re, amikoris Grünwald Vilmos és öt fivére Budapestre telepítették át építési vállalkozásukat.
(Apjuk Grünwald Manó, anyjuk Lőwinger Fáni.)
Jól menő cégbirodalmat teremtettek, jótékonykodtak, és a kor szokása szerint támogatták a művészetet és a művészeket.
Rippl-Rónai eme rajza – Grünwald Vilmosról és feleségéről, Ernst Pauláról (ami nemrég volt árverésen.) is mutatja, hogy milyen viszony volt közöttük és egy valóban élvonalbeli festő között.
(A vállalkozó felesége Paula, Ernst Lajos írónak, az Ernst Múzeum megalapítójának a testvére volt.)
A Grünwald fúknak egy húguk volt: Sarolta. (több anyakönyvi bejegyzésben: Rozália, a gyászjelentésen Sarolta) Dunaszerdahelyen született 1872-ben.
Sarolta 1894-ben feleségül ment Schiffer Miksa mérnökhöz, és így alakult meg a fentebb is látott „Grünwald testvérek és Schiffer cég”. Majd később megszületett a „Palatinus Rt.” és az „Ogulin-országhatárszéli Vasút Építő Rt.”
A cég olyannyira sikeres, hogy 35 esztendősen, 1911-ben Schiffer Miksa, már megtehette hogy megbízza korának legismertebb építészét, a honi szecesszió koronázatlan királyát, a zsidó származású és szomorú sorsú Vágó Józsefet, hogy tervezze meg számára mind a villáját, mind annak a teljes berendezését. Szabad kezet kapott még a festmények összeválogatására is.
(Érdekesség, hogy rá néhány évre a sógora, Grünwald Mór is Vágóval építteti meg a villáját, ahol az építő szintén mindenben szabad kezet kapott. Az azóta már lerombolt épületről csodás képek láthatóak itt.)Térjünk vissza Schiffer Miksára!
1867-ben született.
Neve talán onnan is ismerős lehet, hogy 1911-ben Rippl-Rónai – egy pannóra (153 x 332 cm) – megfestette a családját. (A kép jelenleg a Nemzeti Galéria Állandó kiállításának megbecsült darabja).
A baloldalon álló fehér ruhás nőalak, a nagy sárga kalappal: Grünwald Sarolta, mellette négy lánya.A négy lány: Franciska (1896, férje Terbócz Imre), Piroska (1889, férje báró Podmaniczky Attila), Erzsébet (1901, férje Ordódy Béla), Katalin (1907, férje 1927-től gróf Wimpffen Ferenc). Ám ez a festmény is, – mint oly sok szépség – külön megrendelésre készült, hogy azon legfelső képen látható Schiffer villa belső díszei legyenek.
Ha megnézzük a villa 13 x 9,5 m alapterületű és 7,4 m magasságú hallját és megcsodáljuk az oldalfalon lévő 7 m szélességben Kernstok Károly által készített ólomüveg ablakot, Iványi Grünwald Béla, Rippl-Rónai József és Csók István festményeit, a loggia pilléreit díszítő virágmintás Zsolnay kerámiákat, a mennyezetet faragott tölgyfakazettáit, az MS monogramú rézkilincses bejáratot, az intarziás márványpadlót, a márvány virágmedence, a félköríves intarziás ajtókat, a csillárokat, a hall közepének márvány vízmedencéjét – akkor megérzi mi az a luxus (60 kép), amiben élt a korszak egyik, ha nem a leggazdagabb embere.
(Vagyona: 25-30 millió pengő lehetett, Talán Weisz Manfréd volt nála módosabb)
Sokáig nézem a képeket és csodáltam a stílust…
A műtárgyakat, amiket a két mecénás, Schiffer Miksa és Grünwald Sarolta megrendelt és megvásárolt, amivel csak a magyar kultúrát és képzőművészetet támogatta.
Olyannyira, hogy ő lett a producere az 1931-ben készült első magyar hangosfilmnek, a „Kék bálvány„-nak.
Megvásárolta az ercsi mintagazdaságot, hogy a mezőgazdaságot modernizálja és fejlessze .
„Természetesen” az egész család kikeresztelkedett… Piroska 1919-ben.
Grünwald Sarolta 1936. június 1-én cukorbetegség következtében a Margitszigeti szanatóriumban hunyt el 64 éves korában.
1944.
Schiffer Miksát – a német megszállás után – a Gestapo elvitte néhány napra, valószínűleg a Palatinus vagyon után érdeklődve, majd visszatérése után néhány nappal meghalt.
A halál hivatalos oka „mellgyík” – Angina pectoris lett, ám egy visszaemlékező szerint az öngyilkosságot választotta.
77 esztendős volt.
A páratlan gyűjtemény a háború alatt szinte teljesen megsemmisült.
Az üvegablakot 1980-ban restaurálták és az épületben jelenleg a Vám- és Pénzügyőrség speciális részlege foglal helyet, és itt van a Pénzügyőr Múzeum is.
 A két eredeti gyászjelentés:




Piroska lányuk esküvője – már katolikusként.AZ ANYAKÖNYVI BEJEGYZÉSEKET HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM Varga István könyvtárosnak, helytörténeti kutatónak (Fonyód)
 

Megosztás