Magunkfajta egyszerű zsidók nagyon vártuk, hogy a saját magát
– mindenféle címekkel (pl. Budapesti Cháredi közösségek Rabbinátusának vezetője)
és
– mindenféle címkékkel (pl. Közép-Kelet Európai Rabbik Ta­ná­csá­nak elnöke, a brüsszeli székhelyű Rabbinical Centre of Europe-nak vezetőségi tagja)
felcicomázó,
– tisztikereszttel kacérkodó
Oberlander rabbi végre megszólal a Kazinczy utcai történésekkel kapcsolatban…
Talán titkon abban is bíztak többen, hogy korábbi táskahordójának és annak sógorának esetleg felolvassa a 10 parancsolat megfelelő idézeteit: pl:

Mondván, hogy ezek bizony tórai micvák, és mi kalapos, szakállas, ciceszes, gártlis, hajlongó, stb. zsidók általában szeressük a micákat…
De nem sikerült neki ezt a szintet (se) megugrania.
Hallgatott.

Én – személy szerint – azért is vártam, mert Oberlander ezeddig lelkesen írt
– megengedő tartalmú döntvényt saját magáról és a keresztjéről,
de outsiderként szeretettel mászott bele a Mazsihisz / Bzsh belső ügyeibe. Pl. írt:
– korábbi kántorát, Schwetzoff Dávidot megvédő döntvényt,
– a Dohány zsinagóga belépőjegyeit támadó döntvényt,
– Számonkérő döntvényt egy Mazsihisz hitközséggel kapcsolatban,
– stb. stb.
Pont arról ne írna, hogy egy egyház (emih) einstandolja egy másik egyház (Maoih) ingatlanjait és vagyonát?
Akkor is ilyen csöndben lenne, ha Erdő Péter bíboros egy péntek este bemenne 400 hívével a Vasváriba és ott hangosan a miatyánkot (ávinu sebásámájim) mondanák el?
Végtére ugyanaz… más egyház, más imarend, más messiás, ám az ima lelki intenciója ugyanaz.

Ám ő meg sem szólal.
Mintha ő minden viták felett állna.
Pedig rá talán hallgattak volna…
Éppen ezért a némaságért a honi zsidóság immáron egyértelmű kollaborációval vádolja a magyarországi lubavicsi mozgalom legelismertebb tagját: Oberlander Báruhot.

Bacskai Sándor ezt írja: „Oberlander Báruch, a némasági fogadalmat tett főrabbi-aspiráns is megteheti, hogy a több évtizedes ismeretségünk ellenére sem vállalja a számára kényelmetlen személyes találkozót és interjút.”

Míg a lubavicsiek által megszünteti vágyott magyar ortodox közösség nyílt levele ezt az igen erős mondatot tartalmazza:
„Ezért a botrányos hitközség-foglalásért mindenekelőtt a Chabad/EMIH három magyarországi rabbiját terheli felelősség: Köves Slomó rabbit, az egész ügy kitervelőjét; sógorát, Oirechman Smuel rabbit, akit a fantom-tagság főtitkárrá választott; illetve Oberlander Barukh rabbit, kettejük atyamesterét, aki mind a mai napig hallgatólagosan támogatja a szervezkedők gyalázatos ténykedését.”

És most jött a legújabb…

Az új vezetés rendőrt hívott Berkovics Mózesre, aki a Kazinczy zsinagógában hangosan és dühösen kiabált az új elnökkel.
És a rendőrök ki is jöttek, majd 72 órára őrizetbe vették Mosét!
Azaz – hála Keszler, Köves és bandájának – egy ortodox zsidó a szombatot rács mögött töltötte.
Mindezt azért, mert kiabált és káromkodott egy zsinagógában. (Hála dr. Szűcs Gábor ügyvédi irodájának, 72 óra múltán kiengedték.)

És ez az egész felvezetőt csak azért írtam, hogy Berkovics Mose ügye kapcsán megmutassam milyen alapvető, ősi háláhákat szegett meg a képmutató emih-lubavicsi egyháztolvaj szekta – csupán a pénzsóvárgás és a hatalomvágy miatt.

Ha Oberlander nem tette meg eme gyalázatos tettnek a vallásjogi elemzését, akkor megteszem én – helyette.

1)
Árkáot sel gojim – nem zsidó bíróság elé vinni/kényszeríteni zsidó embert.
Láthatjuk, a Tóra maga parancsolja meg, hogy egy zsidó embert – ha rajtunk múlik – CSAK ÉS KIZÁRÓLAG zsidó bíróság elé szabad csak állítani, és nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy „árkáot seláhem”, azaz nem zsidó bíró döntsön a sorsáról.
A 72 órás őrizetbevételről bíróság dönt.
72 óra alatt a bíróság dönt az esetleges további fogva tartásról vagy szabadon engedésről. Azaz ezen 3 nap alatt ott állt egy ortodox zsidó az „árkáot sel gojim” előtt.

A világi bíróságok elkerülése az egyik legősibb önvédő micvája a zsidó népnek! Szerintem nem kell sokat magyarázni az okait.
Nem véletlenül írja a leghíresebb kommentátor Rási (lásd fent!), hogy aki ilyet tesz, az „chilul háSem”-t követ el, azaz Isten szent nevét nyilvánosan meggyalázza.

Rásbá (Rabbi Slomo ben Avraham ibn Aderet (1235–1310) – Barcelona) úgy dönt, hogy aki egy zsidó embert világi bíróság elé kényszerít, és ezért azt az embert bárminemű anyagi veszteség éri, – akkor a feljelentőt a közösségnek addig ki kell közösíteni (sic!), – amig azt a pénzösszeget, amit a bíróság elé citált ember állít – ki nem fizeti neki! Kiközösítés… Értjük a szót?
A legdurvább zsidó büntetés. Nem lehet vele beszélni, nem lehet vele üzletelni, nem számítják be a minjenbe, és ha közben meghalna, nem lehet eltemetni zsidó temetőben.
Ez jár annak, aki – önös célból – egy zsidó embert bíróság elé kényszerít.

2)
A mószer – besúgó.
Szintén nem szeretném hosszú lére ereszteni a mószer (vagy málsin) vallási státuszát. Kezdetnek talán elég legyen annyi, hogy a mindennapi főimánkba, az állóimádságba a talmudi rabbik beillesztettek egy plusz „áldást” (inkább átkot), a besúgók ellen.
Kik is ezek a mószerek, és miért alakult ki ez a háláhá?

Az „áldás” oka egyszerű:
egy másik zsidóval konfliktusban lévő zsidó ne használja fel a kormányt vagy egy másik befolyásos entitást, hogy bosszút álljon rajta. A vallásjog ritka szigorúsággal bünteti azt, aki ilyet tesz: akár törvényes, bírósági ítélet nélkül is meg lehet ölni egy besúgót! (sic!).

Rámbám egyértelműen fogalmaz:

És végül Rámbám rövidre zárja:

„A besúgóknak nincsen helyük az eljövendő világban!”

Ez azért elég komoly visszatartó erő volt sokáig.
Ám napjainkban már – láthatjuk – semmit sem ér, hiszen a különböző pseudo-orthodox szekták döntéseit nem befolyásolja.
Berkovicsra rendőrt hívni és átadni őt a nemzsidó közösség erőszakszerveinek és ekképpen lezárni egy konfliktust, kimeríti a „mószer” vétkét.

3)
pidjon sevujim – a foglyok kiváltása

A fentebbi kettőből következik, a harmadik micva: minden zsidó embernek kötelessége a nem zsidók fogságában lévő zsidó emberek kiszabadítása, kiváltása, kivásárlása!

Természetesen nem megrohamozni kell a börtönöket, hanem minden lehetőt meg kell tenni, hogy a zsidó ember ne legyen egy percig sem olyan helyzetben, hogy a sorsáról, életéről, vagyonáról nem zsidó emberek döntsenek!
Ha a foglyok kiváltása micva, akkor annál inkább micva NEM ilyen helyzetbe hozni a hittestvéreinket!

A foglyok kiváltásának tórai alapja van:
M.I. 14: 12-16: Ábrahám komoly háborúba keveredik unokaöccse Lót kiszabadításáért.
M. IV. 21: 1-3: Arad királya zsidó foglyokat ejtett – és a zsidó nép kiszabadítja őket.

Sámuel 1. 30. fejezetben Dávid király maga megy az Amálék népe által foglyul ejtett zsidók kiszabadítására.

Napjainkban ez a micva azt jelenti, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a foglyok kiszabadításáért. Beleértve anyagi lehetőségeinket, kapcsolati tőkénket, stb.

Rámbám itt is egyértelműen fogalmaz:

nincs ennél nagyobb micva, mint kiváltani a foglyokat!
Mert ezzel a micvával az éhezés, a szomjhalál, a megalázás, és az életveszély ellen is küzdünk.

A foglyok kiváltásával kapcsolatban a másik legfontosabb törvénykönyv, a Sulhán Áruh is szokatlanul erősen fogalmaz!
Kékkel kiemeltem, miszerint minden pillanatban, amikor nem teszünk a foglyok kiváltásáért, potenciális gyilkosok vagyunk! (benne hagytam az előző fejezetet is, amelyik szintén felsorolja, hogy milyen micvákat foglal magába a foglyok kiváltásának tórai parancsa.)

Ez az őrizetbevétel vallásjogilag a zsidó közösség ellen elkövethető legnagyobb vétkeket foglalja magába.

Írásom sajnos – hely és idő hiányában – nem tudott kellő mélységben elmerülni a fenti három vallásjogi kérdéssel foglalkozó rabbinikus iratok, kommentárok és döntvények százai között. (Még a szöveg fordítására sem volt erőm, ezért mellékelem az angolt is)
Ám a megjelenésének az adott aktualitást, hogy egy opcionálisan renitens zsidó emberre egy másik zsidó ember (egyház)
– rendőrt hívott (mószer)
– börtönbe záratott, majd bíróság elé állíttatot (árkáot seláhem)
– ott hagyott szombatra pl. kóser étel nélkül. (pidjon sevujim)

Ezt a vallásjogi összefoglalót azért tettem közzé, hogy mindenki láthassa, hogy a vallásos zsidó ember nem arról ismerszik meg, hogy mekkora szakálla, és milyen pajesza van, vagy hogy milyen hangosan imádkozik, hanem arról, hogy betartja a micvákat, pláne az olyan fontosakat, amelyek végigkisérték a zsidó nép és a zsidó történelem bő 3 évezredét.

Természetesen azt is tudom, hogy Berkovics Mose nem az angolkisasszonyok stílusában beszélt az egyháztolvaj emih jelenlévő tagjával, ám a tórai alapú tálio elv (a mértékesség elve) alapján nem rendőrökkel kell elvitetni egy esetlegesen túl érzelmes és kiabáló zsidó embert egy zsinagógából…
Annál is inkább mert ha a „házáká” vallásjogi elvét nézzük, akkor ez a fiú már akkor ott imádkozott, amikor a jelenlegi elnök még azt sem tudta mi a különbség a kitli és a kvitli között.
Sőt ennek a fiúnak az édesapja (Berkovics Slomó zcl) nem egyszer volt abban a Kazinczy zsinagógában kántor. Így már talán érthetőbb volt az ő felindult kommunikációja.

Ez a látványos és látható háláhá szegés az egyház és épülettolvaj emih részéről mindent elmond a magukat ortodoxnak hazudó, egyháztolvaj közösség vezetőiről; elnökéről, rabbijairól és az egyszemélyes szellemi vezetőjéről, aki hónapok óta meg sem szólal.

Ui:
A Bzsh vitt be kóser ételt Berkovicsnak (köszönet Deutsch Petinek) és a 72 órás fogva tartás utáni bírósági tárgyaláson az ügyvédnek (akinek mi is sokat segítettünk) sikerült a fogva tartást enyhébb büntetésre változtatni, magyarul kihozta Mosét a sittről és haza mehetett.

Már csak azt remélhetjük, hogy esetleg előjön valami kis lelkiismeretfurdalás az egyháztolvaj emih vezetőinek a lelkében, és kitakarodnak minden ellopott és bitorolt ingatlanból.

Megosztás