Előre szólok, ez a dolgozat egy eléggé hosszú írás lett.
Nem is biztos, hogy egyszerre kell elolvasni, ám ha bármikor is megakadsz a szombati főzéssel kapcsolatban, tudd, hogy ide vissza tudsz jönni, és (remélem) meg fogod találni a választ!

A zsidóság élménye
Napjainkban sokan keresik az utat a saját zsidó gyökereikhez. Ilyenkor rengeteg irányba lehet elindulni. Várnak ránk a héber betűk, a zsidó imák, a zsidó ünnepek vagy a zsidó hétköznapok megismerése.
Természetese mind-mind fontos egyenként is, vagy akár együtt is.

Ám ha kapaszkodót keresünk, akkor ebben az útkeresésben a Tóra segítséget nyújt az elinduláshoz, amikor 3 tevőlegességet említ, amelynek megismerése és betartása, mint a zsidó vallási identitás jele (héberül: ot – אות) van megemlítve:

• a körülmetélést (brit mila),
• az imaszíj mindennapi használatát (tefilin),
• és a szombat megtartását (semirát sábát).

Az első kettő, egy viszonylag egyszerűbb döntés következménye: megteszem, vagy sem. (Mellékesen jegyzem meg, mindkettő megtevésében tudok segíteni!)

Ám a szombatnak (héberül: sábát – שבת) megtartása egy sokkal komplexebb tevőlegesség.
Hiába a szombatból csak és kizárólagosan egy fajta van a Tórában, a megpihenés napja, ám ez a 25 órás pihenés vallásjogi értelmezésének mégis több szintje is van. És ez nem csak a vallási buzgalom kérdése, hanem helyi hagyományé is.

Hiszem, hogy a szombat megismerése és megtartása a zsidó valláshoz való visszatérés előszobája.

Szombat és a pihenés
A szombattartásnak vannak kisebb és nagyobb, illetve szerényebb és látványosabb szabályai. Ám minden egyes törvény arra utal, hogy Istenhez hasonlóan mi is pihenjünk meg a hetedik napon, és ezzel ismerjük el az Ő teremtő voltát.

Egy már-már közhelyes mondás szerint nem a zsidóság tartotta meg a szombatot évezredeken keresztül, hanem a szombat tartotta meg a zsidóságot.
Szombattartás nem arról szól, hogy ne csinálj semmit, hanem (leegyszerűsítve) arról, hogy ne hozz létre semmi újat és ne végezz teremtő munkát.

Hogy egy hétköznapi példával éljek, látszólag milyen picike dolog egy cigaretta gyufával történő meggyújtása, ám az vallásjogilag ez mégis jóval szigorúbb elbírálás alá esik, mint ha valaki a 4-6-os villamoson elmenne dél-budáról az oktogonra és mindeközben egy csirkés hamburgert enne, és mindezt lelkesen posztolná a Facebookra. (Természetesen minden példa sántít, de itt arra akartam utalni, hogy a szombati tűzgyújtás tilalmának vallásjogi státusza milyen fontos a zsidó hagyományban.)

A szombat egyik sarkalatos pontja az a (talán legősibb) tórai szabály, hogy nem sütünk, és nem főzünk szombaton.
Ennek a tilalomnak az eredetét megtaláljuk elbeszélő szinten is a Tórában (Mózes 2 16:22-30), ahol olvassuk, hogy Isten is dupla adag mannát hullajtott péntek napján, hogy sütés és főzés nélkül is legyen mit enni szombaton.
Ezt a tilalmat a szabadság első pillanatában kapták meg, a Sás tengeri átkelés után. Így azt is kijelenthetjük, hogy a szombat tartás a szabad választás, így szabadság szimbóluma is.

Szombati főzési/sütési tilalom eredete
A Misna (lezárva post 2. század) a sábát traktátusában találjuk, hogy a 39 tiltott szombati munkafolyamat (áv meláhá – אב מלאכה) van, és ezek egyike (11. a listában) a „sütés” (héberül: ofe – אופה).

A ezen 39-es lista eredete „csak” annyi, hogy az Örökkévaló, a Tórában megtiltotta a pusztai Szentély szombat napján történő építését.
Így áldott emlékű bölcseink ezt a 39 tiltott munkafolyamatot a Pusztai Szentély (héberül: miskán) építésében és működésében végzett alapvető szombati leállított munkák listába vétele alapján állítottak össze.

A szombati „sütés” megtiltásának alapja a szentélybeli füstölőszer (ketoret) illat-összetevőinek összefőzése volt.
Hogy a Misna miért használja mégis a „sütés” kifejezést a „főzés” helyett?
A talmudi rabbik ezt a következőképpen magyarázták el: a „sütés” szinte mindenben hasonlít a „főzés”-hez, amiképpen az „olajban sütés” vagy a „roston sütés” is rokon munkája a főzésnek, és éppen ezért mindegyik ilyen ételkészítés hasonlóan tiltott munka, azaz gyakorlatilag bármelyik használható volna, ám a misnai bölcsek tiltott-munka felsorolásában a „sütés” szó használatának csakis az oka, hogy a Misna a szövegezés rendszerezésében az összes felsorolt tiltott munkafolyamatot a kenyérsütés munkafolyamata köré épül. Azaz hogyan készül a kenyér, egészen a búza elvetésétől, a kemencéből való kivételig.
Ekképpen lettek „főmunkák” a következő munkafolyamatok: „egy helyre összeszedés”, „cséplés”, „ehetetlen dolgok kiválogatása”, „őrlés”, „szitálás”, „dagasztás”.

Így ezen logika alapján folytatja a Misna és igyekszik a főzés-t azzal a munkafolyamattal körülírni, ami a kenyérhez kapcsolódik, azaz a „sütés”-sel, annak ellenére, hogy a szentélybeli tiltott munka egyértelműen a „főzés” volt.

Szombati sütés tilalmának részletezése
Mindenek előtt fontos kihangsúlyozni, hogy a főzés vagy sütés tilalmának semmi köze nincs a szombati tűzgyújtás (hávárát és) tilalmához. A szombati tűzgyújtás tilalma, a 39 felsorolt munkatilalom egy teljesen önálló tilalma, független a főzéstől.

Ez azért fontos, hogy aki főz vagy süt szombaton, az még akkor is megszegi a szombatot, ha az étel alatt égő tűz már szombat előtt meg lett gyújtva, azaz egyáltalán nincs szombati tűzgyújtás.
Sőt akkor is megszegi, ha történetesen nem tűzön történik mindez, hanem pl. egy elektromos sütőlapon, így egyáltalán nincs is tűz, még az étel környékén se.

Ezt azért fontos leírni, mert sokan tévedésben vannak, amikor azt gondolják, hogy egy elektromos melegítőlapon, forró radiátoron, stb. lehet akár főzni is.
Ez nem így van, maga a főzés/sütés tevőlegessége egy szombati főmunka megszegése, (még akkor is, ha ez ismerethiány miatt van.)

Mi a főzés zsidó vallásjogi definíciója?
Olyan sokat beszéltünk már a szombati főzésről, de még nem is tudjuk, mi is a főzés a zsidó vallásjog szerint!

A „vallásjogi főzés” kezdetének az a hőfok tekinthető, amihez hozzáérve „a kezünket a fájdalmas hőérzet miatt visszakapnánk” (héberül: sehájád szoledet bo – שהיד סולדת בו).
Ennek az archaikus kifejezésnek a modernkori tudományos definíciója sok vitát generált a rabbik és a generációk között.

Általában ezt a határértéket (pl. az askenáz Slomo Zálmán Auerbach mértékadó rabbi szerint) kb. 45 Celsius fokban határozzák meg.
Ezzel szemben mértékadó szfárádi rabbik (Ben Cvi Ábá Saul és Ovádjá Joszef) azt mondta, hogy a csecsemők hasán lévő bőr már 40 Celsius fokon is érzékeny, így ők – szigorítva – ezt a hőmérsékletet tekintik a vallásjogi főzés kezdő hőfokának.

Összegzés:
Összefoglalva a zsidó főzés tórai és talmudi tilalmát illetve a hőmérsékletek definícióját, a vallásjogi alapvetés a következő:
Tilos szombaton ételt vagy italt tűzre vagy forró lapra ráhelyezni!
Még akkor is tilos, ha a felrakás pillanatában arra gondol, hogy még akkor leveszi onnan, mielőtt az étel elkezdene főni (45 Celsiuson), mert ha mégis otthagyná valami miatt, akkor elérné a fentebb leírt hőmérsékleti hatértéket, miszerint „kezünket a fájdalmas hőérzet miatt visszakapnánk” és ezzel megszegné a főzés tórai tilalmat.

Éppen ezért – már magával az étel a tűzre rakásával megszegnénk a szombati főzés tilalmát.

Ám ha olyan távolságra rakja a tűztől az ételt vagy a vizet, hogy az csak langyosra melegíti fel és bizonyosan tudja, hogy sohasem jut el a tiltott hőmérsékletig, akkor az meg van engedve.

Kerítés a Tóra köré
A fentebb már említett misnai kor rabbijai alkotnak egy új vallásjogi fogalmat: „a Tóra köré felhúzott kerítés”, (héberül: „szijág leTorá”) elvét.
Ez azt jelenti, hogy a Talmud (lezárva post 6. század) bölcsei több rabbinikus szigorítást vezettek be (gezérát háhámim – גזרת חכמים), és ezek indoklását általában úgy kezdik: „nehogy”, (héberül „semá” – שמא). Azaz mindegyik ilyen rendelet egy preventív védelem a szombatszegés (vagy bármilyen tórai tilalom) esetleges bekövetkezése ellen. Így az összes ilyen rabbinikus rendeletben egy pontosan meghatározott ok van lefektetve, mint az esetleges vétek esetleges forrása.

Ahogy a bevezetőben írtam, a zsidósághoz való közeledés egyik legelső lépése lehet a szombat hagyományhű megőrzése.
Most szeretnék három olyan általános szabályt ismertetni, aminek megszegésével egy-egy tórai tilalmat szegnénk meg, ám megtartásával vagy odafigyeléssel a szombatot tartjuk meg.
Ezek a példák látszólag „nem nagy ügy”-ek, könnyűek is megtartani, ám ettől függetlenül mégis nagyon fontosak.

A tűzön hagyás kérdése (sehijá – שהיה):
A Misna majd a Talmud korában a főzés és a sütés általában parázson vagy tűzön történt, amit egy felül nyitott zsámolyszerű kemence aljába helyeztek el, majd a tetején lévő lyukba helyezték az edényt és az ételt otthagyták.
Ezt hívják héberül: „sehijá”-nak, azaz otthagyásnak, ami arra utal, hogy még a szombat beköszöntével is az égő tűzön hagyják az ételt.

Ez nem azonos a korábban már tárgyalt, teljesen megtiltott esettel, amikoris szombaton rakják fel a tűzre az ételt, mert itt, a „sehijá” esetében, már szombat beköszönte előtt rotyog az étel a tűzön, csak nem veszem le róla, azaz a főzés szombat napján fejeződne be.

A bölcseink elrendelték (lásd feljebb – gezérát háhámim), hogy már szombat bejövetele előtt is tilos a nyers ételt tartalmazó edényt (vagy magát az ételt) felhelyezni erre a sütőalkalmatosságra, arra gondolva, hogy az étel teljes megfővése szombaton majd szép lassan önmagától befejeződik.

Ennek a rendeletnek az oka annyi volt, hogy „nehogy” szombaton elkezdjék – akár csak megszokásból vagy türelmetlenségből is – a parazsat piszkálgatni, hogy ezzel is a tüzet szítsák vagy erősítsék, és így gyorsítsák meg az étel megfövését, pl. hogy a lakoma idejére biztos kész legyen. Mert ezen tűzpiszkálás után már olyba tekintendő, mintha mi főznénk egy új tűzön.

És hogyan lehetséges fent hagyni az ételt?
Ám ha a parazsat még szombat beköszönte előtt kiszedték ebből a főzőzsámolyból, akkor már az étel felhelyezhető, hiszen akkor – értelemszerűen – már nem lehet piszkálgatni a parazsat.

Ha nem tudja szombat előtt kiszedni a parazsat, akkor elégséges volt azt – még szombat előtt – befedni, pl. homokkal.
Ennek az engedménynek az oka, hogy ha mégis meg akarnák piszkálni a parazsat véletlenül, akkor a homokot meglátva eszükbe jut, hogy szombat van.

A „fenthagyás” kérdése napjainkban:
Annak ellenére, hogy a Misna kora óta eltelt bő 2 évezred, és napjainkban már teljesen más technikák vannak a főzés-sütésre, de az alapelvek ettől függetlenül megmaradtak.

Tény, hogy a gáz vagy villanytűzhelynél már nincs parázspiszkálgatás, ám ettől függetlenül nekünk még lehetőségünk lenne a gázt vagy a villanyt erejét fel és levenni, így a „nehogy” (piszkálgasd a kapcsológombokat) rabbinikus rendeletet elvileg értelmezhető lehetne napjainkra is.

És ilyenkor jön az a „zsidó dolog”, hogy létezik két vélemény. (Ez a misnai és talmudi gondolkodásban evidencia)
Vannak olyan véleményezők, akik szerint napjainkban megengedett a nem teljesen kész ételt felrakni a gázra vagy a villanyra még a szombat bejövetele előtt, hogy az majd az este folyamán teljesen megfő vagy megsül, hiszen nem kell attól tartani, hogy mi majd elkezdjük a nem létező parazsakat piszkálni, és így tüzet gerjesszünk.

Ám más – szigorító – véleményezők szerint még mindig kell attól tartani, hogy valaki türelmetlenségében feltekeri a gázcsapot, hogy erősebb tűz legyen az edény alatt. Természetesen az ilyen típusú tevőlegesség is kétszeres tórai tilalomba ütközik. A tűz szítása és az étel „természetes” fővésének meggyorsítása. Éppen ezért – ezen szigorúbb véleményt követők – megtiltják, hogy égő tűzre rakjanak fel ételt szombat előtt. (Pl. sóletet).

A két vélemény közül az első az elterjedtebb, és az askenáz közösségek hagynak fent ételt a tűzön szombat bejövetelekor.

Könnyítés vagy szigorítás?
Ne gondoljuk, hogy ilyen teoretikus kérdés a
„vajon véletlenül hozzányúlunk-e a gázláng gombjához és így véletlenül feltekerjük sábátkor, és így megszegjük misnai tilalma?”
kérdéskör.
Ovádjá Joszef zcl., Izrael volt szfárádi főrabbija egy cikkében leírja, hogy a misnában leírt „parázskotrás általi opcionális tűzgyújtástól való félelmet” egyáltalán nem lehet párhuzamba helyezni a gáztűzhely tekerőgombjaival elvégzett tudatos tűzláng növeléssel.
Azzal érvel, hogy a misnai „nehogy a parászból tüzet gyújts!” preventív parancsát nem lehet átültetni a gáztűzhely már égő lángjára, ahol már ég a tűz, azaz a gombtekeréssel (parázskotrással) 100%, hogy nem fogunk tüzet gyújtani.
Azaz a misnai rabbik szigorító „kerítés-rendeletét” ily módon nem lehet alkalmazni a mai gáztűzhelyre. Ovádjá Joszef mellett több rabbi is a könnyítés mellett foglalt állást ebben a kérdéskörben.
Így bátran kijelenthető, hogy napjainkban az az elfogadott álláspont, hogy a könnyítést fogadjuk el, azaz péntek délután – sábát előtt – rá lehet helyezni a gázlángra olyan ételt, ami még nincs teljesen megfőve, azon célból, hogy a főzés szombat napján befejeződjön.

Ám a könnyítés mellett méltó dolog egy kis szigorítást (humrá – חומרא) is megtenni, ami általában az, hogy egy acéllapot helyeznek a tűz és az edény közé, amely hasonlatossá teszi a mai gáztűzhely jogi státuszát a misnai kor homokkal leszórt parázsához, azaz tűztől fizikailag is elválasztott edényhez.

Ezzel a technikával több könnyítés előtt nyílik meg a lehetőség.

Személyes tapasztalatom, hogy amikor Bnei Brákban éltem, akkor a család ezen égő tűzre helyezett acéllap egyik oldalát derékszögben meghajtotta, mintegy 10-15 centiméterrel, és azt az oldalt rakta a tűzhely elejére, hogy ezzel a lehajló acéldarabbal fizikailag is elfedjék a gombokat, hogy nehogy-nehogy hozzáérjenek a szabályzó gombokhoz. És ezzel a fentebbi (hozzáérek – nem érek hozzá) vallásjogi vitára is pontot tettek.
(lásd fentebbi kép!)

Fontos kihangsúlyozni, hogyha a szombat bejövetelekor, a még teljesen el nem készült ételt leveszik a tűzről, hogy majd később, – amikor szükség lesz rá -, azt visszahelyezzék.
Ez szigorúan tilos!
Hiszen így a főzés utolsó fázisa szombaton kezdődik el és ezért szombaton is fejeződik be. Ez a tevékenység klasszikus példája a „szombati sütés/főzés” tórai tilalmának.
(A későbbiekben még látni fogjuk, hogy a már teljesen megfőtt étel sem mindig helyezhető fel/vissza szombaton a tűzre.)

Szombati melegen tartás: a befedés (hátmáná – הטמנה)
Miután láttuk, hogy a félig kész ételt csak pénteken délután lehet felhelyezni a tűzre, hogy az teljesen megfőjjön, nézzük meg, hogyan lehetett melegen tartani a már kész ételt, akár péntek este, akár szombat napján!

A Misna beszél a korabeli melegen-tartási technikákról.
Az edényeket, amiben a szombaton elfogyasztandó készételeket tartották, azért hogy melegen tartsák akár szombat délig, még pénteken befedték homokkal (vagy elásták homokba vagy belerakták egy ilyen anyaggal megtöltött dobozba.).

Ennek a befedésnek (héberül: hátmáná) különféle hagyományai alakultak ki a „homok-technikán” kívül.
(1) – Egy egyszerű és jó hőszigetelő anyaggal vették körbe, hogy az étel melegje megmaradjon (pl. galambtoll, vagy vastag ruha).
(2) – Ám a Talmud beszél egy másik típusú szombati tárolásról, (héberül: moszif hevel – מוסיף הבל), ami azt jelentette, hogy olyan tárggyal veszik körbe, ami esetlegesen tovább is melegíti az ételt, pl: só, olivabogyó vagy szezámmag fel nem használt részei, amelyek még nedvesek, így pára keletkezik, ami akár tovább is forralná az ételt és így esetlegesen a nem teljesen kész étel főzése is be tud fejeződni.

Azt a befedést, ami csak az étel melegét őrzi, és nem ad át többlethőt az edénynek (1) pont, pl: ruha), a vallásjog „pára keletkezés nélküli melegítésnek” nevezi, héberül: „seéno moszif hevel – ש’אינו מוסיף הבל”.

A (2) pontban lévő technikát, ami esetlegesen tovább főzi az ételt „párát termelő melegítés”-nak nevezik, héberül: „dávár hámoszif hevel”.

A bölcseink elrendelték (gezérát háhámim), hogy a (2) számú, azaz hőtermeléses technikát nem lehet használni szombaton, még akkor sem, ha a szombat bejövetele előtt helyezik el ebbe a különleges hőtartó és hőtermelő dobozba.

Ez alkalommal a rabbik arra hivatkoztak, hogy ezt a hőtermelő borítást – természetesen – azért használta a zsidó ember,
– hogy a sütés vagy a fővés szombatnapon fejeződjön be, így friss legyen vagy
– hogy az étel az átlagosnál is hosszabb időszakon át forró maradjon, vagy
– hogy a nem teljesen kész étel elkészüljön.

A „nehogy” veszélyforrás hasonlatos az előzőekhöz, azaz ha a zsidó ember szombaton kinyitja a dobozt/tárolót/stb-t és azt látja, hogy mégsem elvártan forró az az étel, akkor „nehogy” az igyekezetében rászórjon még egy kis forró hamut, amiben esetlegesen még parázs is maradt, és így már a Tóra törvényét szegi meg.
Íme a rabbik által gyakorolt prevenció prevenciója…

Ezen „nehogy” miatt tiltották meg a rabbik a fentebb olvasható „párát termelő melegítés” minden módját szombatnapra. Ám ezzel párhuzamosan engedélyezték a „pára keletkezés nélküli melegítés”-t, ami napjainkban leginkább párna, törölköző vagy terítő. (Vagy akár egy sapka, ahogy a képen is látható 🙂 )

Szigorítás a befedésben
Ám ne gondoljuk, hogy ez egy ilyen könnyű (igen és nem) vallásjogi előírás (háláhá) lenne, mert a rabbik elég sok kerítést húztak fel ez esetben is a Tóra köré, hogy biztosan megvédjenek bennünket a Tóra esetleges megszegésétől.
Éppen ezért bölcseink elrendelték, hogy a „pára keletkezés nélküli melegítés”-t (sapkázás) sem lehet akárhogyan véghezvinni!
Szombat napján, a nap folyamán, nem lehet ezzel a technikával befedni az ételt, csak péntek délutántól, azaz még a szombat bejövetele előtt kell felrakni ezeket a hővédő rétegeket.

Ezen döntésükben a bölcsek szintén a „nehogy” szabályra hivatkozva mondták, hogy ha szombat napján a hideg étel megmelegedését akarnák ezzel meggyorsítani, vagy egy meleg étel hűlését lelassítani, és azt tapasztalnák, hogy az étel már (vagy még) nem elég meleg, akkor „nehogy” a tiltott melegentartási technikához, a „hővisszaadós / páranövelős melegentartáshoz” folyamodjanak, és így szombatot szegjenek.
Azaz egy meleg ételt tilos lefedni szombat napján, azon célból, hogy az étel melegsége megmaradjon!

Annál inkább tilos lefedni szombat napján egy olyan ételt, ami a melegítőn (pl. elektromos melegítőlap / plata) található, hogy ezzel gyorsítsuk meg a felmelegedését vagy a elősegítsük teljes (szombati) megfővését.
Ám ez a fentebbi döntvény csak magára a szombatnapi befedésre vonatkozik!
Ha valaki már péntek este, a szombat beköszönte előtt fedi be az ételét „pára keletkezés nélküli melegítő”-vel (törölköző, terítő, stb), akkor nem követ el semmi vallásjogi hibát. Ez esetben nincs különbség, ha ez az étel már a melegítőn van és úgy csavarom be (fedem be) törölközőbe, vagy már eleve akképpen rakom fel.

Ha szombaton véletlenül leesne az a törölköző, amit még péntek délután raktak fel az edényekre, akkor csak azzal a kitétellel lehet visszatenni, ha a befedett étel már ehetőre megfőtt. Ellenkező esetben a visszahelyezett terítővel mi magunk gyorsítanánk meg a fővést, ami már a „főzés” tórai tilalmának megszegése.

Ehhez hasonló jogeset a következő:
Fel lehet-e emelni egy étel fedelét, vagy egy takarót (stb) szombat napján, hogy megnézze vajon kellően megfőtt-e már az étel?

Ha látja, hogy kellően megfőtt az étel, akkor minden rendben.
Ám ha azt látja, hogy még nem főtt meg az étel kellően, akkor „bajban van”, mert a fedőt (takarót) már nem rakhatja vissza az ételre, hiszen azzal gyorsítaná a nem kész étel fővését, ami konkrét tilalom.
Éppen ezért alakult ki az a szokás, hogy az elővigyázatos és Istenfélő emberek már sábát előtt elkészítik a sábáti ételüket (pl. a sóletet).
Ha ez a projekt – pl. időhiány miatt – nem sikerülne, akkor legalább arra figyeljenek, hogy szombat reggelig ne nyúljanak a sólethez, mert addigra már nagyon nagy valószínűséggel megfő és megsül annyira az étel, amennyire kell, hogy a visszazárásával ne sérüljön a sábáti törvény.

Szombati újramelegítés (házárá – חזרה)
A fentiek olvasása közben felmerül még egy nagyon fontos kérdés, ami a harmadik kérdéskör legfontosabb kérdése lesz!
Mikor és hogyan lehet egy teljesen kész, ám hideg vagy langyos ételt szombat napján felmelegíteni?

A kérdés lényege, hogy itt már semmilyen főzésről nem beszélhetünk, hiszen az étel már szombat előtt kész volt és csak annyi a vágyunk, hogy melegen szeretnénk azt elfogyasztani!
Természetesen erre is van lehetőség!
Ezt az újramelegítést a vallásjog „visszahelyezésnek”, héberül: „házárá”-nak nevezi, ami arra utal, hogy a teljesen kész ételt hogyan lehet, vagy hogyan nem lehet szombaton „vissza helyezni” a tűzre, vagy bármilyen forró helyre?

Mielőtt elemeznénk ezt a kérdést, emlékeztessük magunkat egy fentebb már leírt általános tilalomra!
Nyílt tűzre semmilyen ételt nem lehet szombat napján rárakni!
Még akkor sem, ha az étel már 100%-ban kész van és nincs nedvességtartalma, azaz szó sem lehetne szombati sütés – főzésről.
Mindezek ellenére, egyértelmű tilalom alá esik a fentebbi tevőlegesség!

Rabbijaink döntvényének és tilalmának egyértelmű az oka.
Hiába van teljesen kész az étel, mindenki azt gondolná, hogy a delikvens éppen főzni kezd. A Talmud nyelvezetében ezt a tettet „máházé kemevásel”-nek nevezik, aminek a jelentése: „olybá tűnik, mint aki szombaton főz”.

Annak ellenére, hogy a készételt szombaton tilos a tűzre visszahelyezni, természetesen vannak módszerek, ahogyan a bölcseink megengedték, hogy az ételt megmelegítsük, már csak azért is, mert szombaton meleg ételt kell enni.
Ám minden megoldásnál hangsúlyozottan figyelembe kell venni az eddig tanult tilalmakat!

(Egy kis történelmi visszatekintő:
Ez a törvény a karaiták kialakulásának és erősödésének korában vált előírássá a rabbinikus judaizmust követők körében, utalva arra, hogy a karaiták nem melegítettek ételt szombaton, hiszen álláspontjuk szerint a Tóra megtiltja még a tűznek a létét is szombat napján, így ők mindent hidegen ettek, és a rabbanita zsidók demonstratíve forró ételt ettek szombaton, „fityiszt” mutatván a karaita szektáknak.)

A legfontosabb előírás, hogy olyan eszközön melegítsünk, amiről egyértelmű mindenki számára, hogy sütni és főzni nem lehet rajta.

(1) – Erre napjainkban a legklasszikusabb példa az elektromos melegentartó lap (közkeletű „héber” nevén: plata – feljebb több képet raktam fel róla). Ezen melegítőlap használatával elkerüljük a talmudi tilalmat, miszerint „máházé kemevásel”, azaz „olybá tűnők, mint aki éppen szombaton főz”.

(2) – Hasonlóan van arra rabbinikus engedély, hogy az ételt visszahelyezzük akár a tűzre is, azzal a feltétellel, hogy a nyílt tűz része be van fedve pl. egy vaslappal, vagy azbeszttel, vagy pl. egyszerű téglákkal, így a tűz nem éri a lábast, és nincs közvetlen sütés-főzés. (erre is láttunk feljebb példákat)

Természetesen itt is ki kell hangsúlyozni, hogy ezzel a közvetítő módszerrel is tilos sütni vagy főzni szombaton, hiszen az tórai tilalom!
Ezért is tilos a melegítő lapra helyezni pl. nyers tésztát, vagy hideg tejet és azt megsütni vagy felforrázi a melegítőlapon. Mindezek határozottan tórai tilalmak.
Hogy miért tilos?
Most kiderül!

Lehet-e valamit kétszer is megfőzni?
A rabbik még egy rendeletet hoztak a már kész étel jogi státuszáról.
Bölcseink úgy döntöttek, hogy vallásjogilag „a kész ételt nem lehet még egyszer elkészíteni” (héberűl: éjn bisul leáhár bisul – אין בישול לאחר בישול), azaz az egyszer már teljesen megfőtt étel felhelyezhető a melegen tartó lapra és fel lehet újból melegíteni, akár tűz forróra is, és akkor sem valósul meg a főzés tilalmának megszegése, hiszen az étel már meg van főve!

Például fel lehet rakni egy bárheszt a melegítőlapra, hogy finom forró legyen, de hasonlóan a főtt rizst vagy akár a kész, ám hideg rántott csirkét is, hiszen ezek közül egyik sem fog még jobban megfőni, ám a nyers tésztát nem, mert az nem kész étel, és csak további főzés által nyeri el végleges és fogyasztható állapotát.

Cseppfolyós ételek visszahelyezése a tűzre
Ám van egy kivételes csoport, amit nem lehet visszarakni! Hasonlóan, mint az előző részben, a „bűnös” itt is a pára, a nedvesség.
Azaz vannak étel-csoportok, amik annak ellenére, hogy már teljesen készek voltak a szombat bejövetelére, mégis tilos újra melegíteni.
Ezek a „cseppfolyós” ételek, héberül: „láh”. – Pl: mártások, leves, tej, stb.

Ezen ételek tekintetében nem lehet a fentebbi alapelvet alkalmazni, mondván, hogy a kész ételt nem lehet még egyszer elkészíteni (héberül: éjn bisul leáhár bisul), mert itt bizony minden újra-főzés változtat ez étel jellegén. A nedves étel párolog, sűrűsödik, hígul, új ízeket kap, stb, szemben a szilárd ételekkel (hal, hús, tészta, stb.).

Így a rabbik döntése alapján: „nedves étel felmelegítése mindig főzésnek tekintendő” (héberül: jes bisul áhár bisul beláh.)
Éppen ezért tilalmas a melegítőre helyezni szombaton bármilyen levest, annak ellenére, hogy már szombat előtt teljesen kész volt.

Összefoglalva:
Bármily cseppfolyós ételt vagy italt szombaton a meleg melegítőlapra/tűzre/forró helyre helyezni tilos, mert a szombati főzés (bisul besábát) tilalmát szegi meg vele! Mint láttuk, a cseppfolyós élelmiszernél rögzítették a rabbik, hogy „nedves étel felmelegítése mindig főzésnek tekintendő”!

Nagy nedvességtartalmú ételek
Ahogyan korábban néztük, mind nyílt tűzön, mind melegítő lapon tilos főzni vagy sütni szombaton.
Ám a már szombat előtt elkészült ételekkel kapcsolatban van különbség a nyílt tűz és a melegítő lap között, miszerint tűzre azokat sem lehet felrakni, ám a melegítő lapra igen, feltéve, ha az étel nem cseppfolyós (pl. leves), hiszen azokkal az ételekkel még szigorúbban kell bánni, mint a szilárd ételekkel (pl: bárhesz).

Ez a szigorúbb szabály érvényes azokra az ételekre, amelyeknek a nagy többsége nedvesség és kisebbik része szilárd (pl. zöldségleves), mivel a „nedves étel felmelegítése mindig főzésnek tekintendő” (jes bisul áhár bisul beláh.)

Mivel a többség után kell menni, ezért az olyan ételek, amelyeknek a többsége száraz, és a kisebbik része nedves (pl: tejberizs, szaftoshús), akkor ezek az ételek a „száraz ételek” csoportja szerint viselkednek, azaz nem főnek tovább, ha melegre rakjuk őket, hiszen a kész ételt nem lehet még egyszer elkészíteni (éjn bisul leáhár bisul bejávés). Így ezeket az ételeket fel lehet tenni szombaton melegítőlapra.

Egy különleges helyzet létezik a nedvességgel bíró ételeknél, ha a melegítés, ahelyett, hogy javítana az étel nedves részének a minőségén, inkább ront azon. Ez esetben ezt az ételt fel lehet rakni a melegen tartó lapra, mert nem főz (ami kvázi egy alkotás), hanem tönkre tesz. (pl. elpárolog a pörkölt alatti szósz.)

Hogyan lehet mégis levest melegíteni?
Előfordulhat, hogy valaki minden áron szeretné a mártásos vagy szószos ételét megmelegíteni szombaton vagy esetleg a teljesen nedves alapú a zöldséglevesét. (Kivétel víz, mert az teljesen más háláhikus alapelveken nyugszik!!)

Több mértékadó szfárádi törvényhozó (pl. Ovádjá Joszef) engedélyezi a szombatórák (timer) által lekapcsolt hideg melegítőlapra felhelyezni akár a nedves ételeket is, hogy a melegítőlap bekapcsolása után az – emberi közbeavatkozás nélkül – felmelegíti pl. a levest. Ezt a könnyítést akár szándékoltan is lehet kezelni.

Éppen ezért, ha valaki lágy (esetleg cseppfolyós) ételt szeretne szombat reggel melegíteni, az csakis a szombatóra segítségével teheti ezt meg, azaz úgy programozza azt be, hogy szombat reggel legalább egy órát legyen kikapcsolva. Amikor az elektromos melegítőlap kikapcsolt és kihűlt akkor tudja ráhelyezni a már elkészített ételt.

Összefoglalva:
Lehet ételt felmelegíteni szombaton egy melegítőlapon, de csakis akkor ha az étel már teljesen készre főtt szombat előtt (pl. kenyér), és az étel nem cseppfolyós (pl. kávé). Ám cseppfolyós ételt (pl. leves) nem lehet melegíteni szombaton.
Mindezek mellett ételt rá lehet helyezni az elektromos melegítőlapra, amikor az nincs áram alatt és hideg. A melegítő felmelegedésével az étel is megmelegedhet. De ezt a módszert csak akkor lehet használni (akár cseppfolyósánál is), ha már szombat előtt teljesen készre főtt az étel.

Konkrét jogeset a kiszáradat étellel:
Egy alkalommal szombat reggel a Bét Sálom zsinagógában azt tapasztaltuk, hogy a sóletről az éjszaka teljesen lefőtt a lé, és ha nem teszünk hozzá egy kis vizet, akkor tönkremenne 60 ember sábáti étele, mivel az teljesen kiszáradna és odaégne.

Mit lehet ilyenkor tenni?
A víz hozzátétele egy melegen és tűzön lévő ételhez főzés vagy sem?

Azt már korábban tanultuk, hogy ha egy ételt elkezdünk még sábát előtt főzni és nem vesszük le a tűzről (melegítőlapról, stb) a szombat bejövetelekor, akkor az egy engedélyezett főzés. Ilyenkor a legegyszerűbb dolog volna a szombati vízforralóból egy kis forró vizet ráönteni az ételre, hogy ne égjen oda a sólet.

Ezzel kapcsolatban több mértékadó vélemény is ismert.

• Rábénu Joná (Gerondi) (1180 (1210?) – 1264) véleménye szerint, abban a pillanatban, hogy levesszük a tűzről a szombati forró vizünket, azért hogy ráöntsük az ételre, az elkezd kihűlni, és amikor ráöntjük az ételre, újból elkezd felforrni, azaz szerinte ez egy szombatra tilalmas cselekedet.
• Rábénu Niszim (Gerona) (RáN) (1320 – 1376) pont ellentétes állásponton volt, mint rábénu Joná. Szerinte itt a forró víz hozzáadásával semmilyen tilalmat nem szegünk meg (lásd Sábát 145b). Érvelése szerint mivel a forró víz már szombat előtt forrt, és ismerjük azt az alapelvet, hogy „nincs főzés, egy másik főzés után”. Eképpen ha a víz már forrt, azt (vallásjogilag) még egyszer már nem lehet felforralni, még akkor sem, ha az átöntés pillanatában a víz valamelyest le is hűl.

Ám a gyakorlati vallásjogban a Rábénu Niszim véleménye kisebbségbe került, mivel valóban létezik a „nem lehet egy ételt kétszer megfőzni”, alapelv, de csak a száraz ételeknél. A rabbik többsége ezt csak a száraz ételeknél fogadta el, és határozottan nem fogadta el a cseppfolyósnál. Sőt a víznél még annyira sem, mondván a forró víz minden főzés alapja, és gyakorlatilag nem találunk olyan döntvényhozót, aki megengedné a víz szombati felfőzését. Így RáN könnyítő véleménye kisebbségben maradt.

Így a Sulhán Áruh is ekképpen foglalt állást (OH. 318. fejezet), hogy nem szabad azt a könnyítő véleményt megengedni, hogy a forró vizet öntsünk hozzá a forró ételhez szombat napján, mert ez a víz újbóli felfőzését generálja.

Érdekességképpen leírom, hogy amikor utólag utána olvastam ennek a háláhának, akkor találtam egy szfárádi zsidók által kitalált nagyon praktikus „kiskaput” az ilyen vismaior-ra. Miszerint még pénteken beleraknak a sóletbe egy vízzel teli kis zacskót. És ha szombaton le akarna égni az étel, akkor egyszerűen kinyitják (kilyukasztják) a zacskót, és a víz belefolyik az ételbe, anélkül, hogy akár egy másodpercig is kikerülne a szabadba és éppen ezért kihűlne, ami miatt rábénú Joná és a Sulhán Áruh letiltotta a vízhozzáadást.

Ám, hogy „jó hírt” mondjak, a Sulhán Áruh askenáz döntéshozója, rabbi Mose Isszerlesz megengedi a forró víz hozzáadását a forró ételhez. (A hideg víz hozzáadását természetesen nem engedi, hiszen abban rábénú Joná sem volt megengedő!)

Ez az egyik legfontosabb pont, amiben a szigorító szfárádi és a könnyítő askenáz közösségek másképpen viselkednek.
(Érdekesség, hogy a marokkói közösségek is a könnyítő döntést fogadták el, ám az Izraelbe történő kivándorlásuk után magukra vették a szigorítóbb szfárádi rabbik döntését, és ma már – mint szfárádi zsidók – ők sem adnak hozzá forró vizet a forró ételhez).

Fűszerek:
És ha már itt vagyunk, akkor meg kell említeni, hogy bármilyen forró ételbe, akár tűzön van, akár már levettük, tilos belerakni olyan adalékokat, friss fűszereket, stb, ami abban az ételben főne meg – ott és akkor.
Például egy meleg levest szombaton tilos megszórni friss petrezselyemlevelekkel díszítésképpen vagy fűszerezésképpen, mert az ott és akkor fog megfőni a levesben.
A Sulhán Áruh (Oráh hájim, 318. fejezet 9. pontjában) leírja, hogy semmilyen fűszernövényt nem lehet belerakni a forró ételbe szombat napján, mert az főne. És a rabbik hangsúlyozottan csak azt engedték meg, hogy szombaton melegítsünk (himum) és nem azt, hogy főzzünk (bisul).

A sózással kapcsolatban napjainkban már felülírták azt talmudi tilalmat, miszerint a forró ételt tilos megsózni vagy melegítés előtt tilos megsózni az ételt.
Ennek az engedélynek az oka, hogy a napjainkban, a boltokban kapható tengeri só, már egy feldolgozott fűszer, aminek a feldolgozás technológiája, hogy felmelegítéssel kiszárítják a sót és így szabadítják meg a nedvességtől.
Azaz a sógyárban való felfőzés után már nincs másodszori főzés.
Ezzel szemben az (általában rózsaszín) himalájai sóval óvatosabban kell bánni szombaton, mert abból a nedvességet nem főzéssel vonják ki, azaz ha valaki himalájai sóval fűszerezi a szombati forró ételét, vagy szombaton ilyen sót rak a melegítés előtt álló ételbe, akkor nagy valószínűséggel megszegi a „főzés” tórai tilalmát.

Konkrét jogeset a kiszáradat étellel:
Több alkalommal is maradt meg a Bét Sálom péntek esti lakomájából étel. Ilyenkor a konyhában dolgozó kollegák, ezt az ételt berakják a hűtőbe, hogy majd másnap az elektromos főzőlapon megmelegítsék. Egy alkalommal a zsinagóga egyik látogatója megkérdezte, hogy mi a teendő a pörkölt megdermedt, kocsonyássá vált szószával, hiszen egyrészt szilárdból csinálok cseppfolyós ételt, másrészt a szósz maga tovább főzi a húst, ha felrakom a melegítőlapra.

Elmagyaráztam a kérdezőnek, hogy egy olyan étel megmelegítése, ami már szombat előtt teljesen meg van főve, az megengedett munka szombaton, mert ilyenkor, a főtt ételnél nem áll fenn a „főzés/bisul” tilalma, hiszen nincs „főzés utáni főzés”, ahogy eddig már sokszor megbeszéltük. Sőt ezt az elvet lehet használni egy olyan ételre is, amiben van nedves rész, ám az a lényegtelenebb része az ételnek. (Pl. hús vs. szaft).

Itt meg is kell említeni, hogy a Sulhán áruh külön kitér egy ilyen esetre (OH 318:16) és azt mondja:
„Fel lehet rakni „infándá”-t egy olyan helyre, ami a kezünket megégetné.”
(Az infándá egy zsírral és hússal megtöltött lepényszerű tészta volt.)

Láthatjuk, hogy a Sulhán Áruh rabbija, Joszef Káró ezzel arra célzott, hogy ennél az ételnél ez nem számít főzésnek, csak melegítésnek, annak ellenére, hogy ebben a lepényben lévő zsír a melegítés előtt még kocsonyás volt, ám a melegítés után már egyértelműen cseppfolyóssá vált. Így vallásjogilag a hús mellett lévő kocsonya vagy zsír, nem számít cseppfolyósnak, még akkor sem, hogy ha meleg formátumában az volt, így „a főzés után nincs még egy főzés” elve érvényesül rá.

Természetesen ebben az esetben is, – mint mindenhol – létezik szigorítóbb álláspont, akik megtiltják ezt is (pl. haLevus), ám a rabbik többsége a megengedőbb állásponton áll.

Összefoglalva: Ha van egy cseppfolyós étel, amelyik hideg hatására bekocsonyásodik (Pl. zsír, szaft), azt fel lehet helyezni az elektromos melegítő lapra szombat napján is, hogy megmelegedjen, annak ellenére, hogy visszaváltozik cseppfolyóssá.

Hasonló okok miatt meg lehet melegíteni akár lekvárral töltött süteményeket is (Pl. fánk), amelyekben a sokszor lekvár akár ki is folyik a süteményből.

Véget ért ez a kis összefoglaló a szombati főzési tilalmakról.
Természetesen ez csak egy kicsiny szegmense a zsidó létnek, ám annál fontosabb. A megpihenés szimbóluma.
A hat napi munka és a hetedik nap pihenés Isten valójának elismerése, a zsidó hit sarokköve. És nem utolsósorban a zsidó identitásunk és történelmi kontinuitásunk alapja.

A sábáti megpihenés, a tízparancsolatban található két legfontosabb szombati ige, a „megőrzés” – héberül: sámor és a „megemlékezés” – héberül: záhor életben tartása.

És én hiszek abban, hogy amíg mi életben tartjuk az isteni parancsolatokat, addig az isteni parancsolatok is életben tartanak bennünket.