Nagyon fontos kérdés érkezett a Budapesti Rabbisághoz.
„Tisztelt Rabbiság!
Az előttünk álló esztendőkben több alkalommal valamelyik széder este szombat estére fog esni.
Közösségünkben 70-120 fős közösségi szédereket szoktunk tartani, ahol fontos szerepet szánunk a gyermekeknek. Ha az ételek melegítésének elkezdésével megvárjuk a szombat kimenetelét, akkor lehetetlenség, hogy a széder gyermek- illetve család-„kompatibilis” hiszen ilyen mennyiségű leves felmelegítése legalább 1 órát vesz igénybe, így a „sulchán áruch”, a széder esti vacsora este 10 óra után kezdődne el, ami – valljuk be – szinte lehetetlenné teszi egy klasszikus közösségi széder megtartását.
Hogyan melegíthetjük meg az ételt, legfőképpen a levest, hogy mihamarább tudjuk a vacsorát szervírozni, és a családok, a gyermekekkel együtt tudják megülni a széder estét?
Mellékeljük a következő évek szombat estére eső szédereinek időpontjait:
2021: március 28. szombat este 18:52
2022: április 16. szombat este 20:23
2025: április 13 szombat este 20:18″
Mivel a kérdés közérdekű, ezért a válaszomat nyilvánosan teszem meg.Hogy az olvasók jobban megértsék a probléma nehézségét, tudni kell, hogy legalább 5 tilalom van, amivel számolni kell egy ilyen esetben.
Azt kérték a rabbiságtól, hogy ez esetben (is) keresse meg azokat az utakat, amivel a hagyományőrző zsidóság élhetővé válik. Ez különösen aktuális a széder este kapcsán, amikor sok ember talán először találkozik ősei hitével.
Nézzük meg a tilalmakat!
1)
Főzés „בישול – bisul”. Azaz a cseppfolyós vagy lágy hideg ételek bizonyos hőmérséklet fölé való forrázása, hogy az alapanyagokból ez által fogyasztható étel legyen. A főzés egyike a 39 tiltott főmunkának
2)
מיחזי כמבשל – azaz „úgy tűnik mintha főzne”. Ez a háláhikus fogalom nagyon közel áll a „látó szem” (máárát ájin)-hoz. Mindkettő ugyanarról szól: pestiesen szólva: „nem elég kósernek lenni, hanem úgy is kell viselkedni”.
Esetünkben minden étel, még ha teljesen kész is van, és bárki felrakja szombaton a tűzre, az arra járók számára olybá tűnik, mintha akkor főzné.
3)
הכנה – Azaz „előkészület”. Alapelv, hogy (egy pénteki) ünnepnapon készített ételt (vagy bármit) nem használunk másnap, azaz szombaton, és fordítva sem, azaz szombaton készített ételt, nem fogyasztunk az azt követő ünnepnapon
(אֵין יוֹם טוֹב מֵכִין לַשַּׁבָּת, וְלֹא שַׁבָּת מְכִינָה לְיוֹם טוֹב).
És ez még akkor is érvényes, hogy ha a kétnapos pészáh összeköti a szombatot a vasárnappal. (pl: 2018, 2019)
4)
Nem készítünk elő ételt a tórai pihenőnapról, szombatról, sem az azt követő hétköznapra, sem az azt követő ünnepnapra (pl. a szombat esti széder estére)
5)
בישול עכו”ם – „Bisul ákum”, azaz a nem zsidó főztjének kérdése, hiszen ha mégis szombaton melegítenénk egy ételt, akkor azt zsidó ember nem teheti meg, csak nem zsidó, és sok ortodox közösség szigorúan tekint erre a kérdésre, és nem eszi meg, a nem zsidó ember főztjét, még akkor sem, ha az kóser. És ez esetben a főzés a tűz begyújtása pillanatát is már magában foglalja.
Vizsgáljuk meg a tilalmakat!
A fentebb felsorolt tilalmak ellenére, számomra úgy tűnik, hogy a mi esetünkben 2 helyen van vita a bölcsek között, azaz ott lehet könnyíteni (lehákél), és azon bölcs döntvénye alapján menni, aki a megengedőbb állásponton van.
A következő két helyen, amit a későbbiekben részletesen megindoklok:
1)
A nem zsidó főztjének engedélyezése. Azaz begyújthatja nem zsidó ember a tüzet és
2)
rárakhatja az ételt melegedni.
Ám mindezt azzal a feltétellel, hogy mindezt a sábát „szürke zónájában”, azaz a „skiáh” (= napnyugta) után teszi meg. (Ez Magyarországon mintegy 50 perccel van a szombat kimenetele előtt. Ekkor már a napkorong nem látszik, de még nincs teljesen sötét, de a csillagok még nem látszanak.)
Pl: 2019-ben, pészáhkor:
A péntek esti gyertyagyújtás: 19:19.
A szombat kimenetele: 20:29, (azaz a szombat 25 óra és 10 perc)
A szombat esti napnyugta (skiáh): 19:39. Azaz 50 perccel van a szombat kimenetele előtt.
A lentebb olvasható indoklás szerint már 19:39-kor fel lehet tenni melegedni a levest, így már elég meleg lesz arra a pillanatra, mikor a szombat kimegy (20:29), és akkor szinte rögtön elkezdhetnek enni. (Szombat este a hágádá elkezdhető korábban is, és az estét lehet úgy időzíteni, hogy már a meleg ételt hozzák ki a lakomához.)
Vallásjogilag elegáns dolog, hogy ilyen esetben inkább egész sábátkor hagyjuk égve a tüzet vagy rakjuk szombat-órára (timer) a melegítőt, és akkor elkerüljük a „nem zsidó által begyújtott tűz” vallásjogi problematikáját.
Mire lehet alapozni ezt a könnyítést?
A Sulhán Áruh (OH 342/1) egyértelműen rendelkezik:
בין השמשות מותר לעשות דברים שאסרו חז”ל משום גזירה – azaz, szombaton, estefelé, napnyugta után (ebben a bizonyos utolsó kb. 50 percben), az esetben, ha micvát csinálunk vagy bármi más halaszthatatlan okunk van, akkor már meg lehet tenni olyan dolgokat, amiket a rabbik tiltottak meg, elővigyázatosság céljából.
Ezen engedmények közé tartozik, hogy ebben az idősávban már megkérhetünk (felkérhetünk) nem zsidókat arra, hogy olyan dolgokat tegyenek meg helyettünk, amelyekre egyébként szombat napján tilos volna megkérni őket, hiszen sábátkor nem kérhetünk meg nem zsidókat, hogy helyettünk végezzék el a tiltott munkát.
Éppen ezért a mi esetünkben, amikoris valóban „helyzet van”, és az élvezhető ünnep micvája kerül veszélybe, meg lehet kérni a nem zsidó kollégákat, hogy kezdjék melegíteni (akár forralni/főzni) az ételt, már a sábát kimenetele előtt 50 perccel (annak ellenére, hogy ez a kérés szombaton szigorú tilalom alá esne).
Sőt… Értelemszerűen a másik, enyhébb (rabbinikus) tilalmat már nem is kell ez esetben nézni, miszerint arra kérek fel nem zsidó embereket, hogy olyan munkát végezzenek el szombaton, amiről egy külső ember azt hihetné, hogy ők főznek, mivel már maga a főzés is engedélyezett, nemhogy a látszólagos imitálása.
És a fentebbiek alapján, már attól sem kell tartanunk, hogy olyan munkát végzünk (végeztetünk) el szombaton, ami már nem a szombatról szól, hanem a másik napra való előkészület, hiszen ez az idősáv már csak rabbinikus döntvények alapján tartozik a szombathoz.
(Itt meg kell jegyezni, hogy a fentebbi helyhez írt „Misna Brura” megjegyzi, hogy vannak rabbik, akik a Sulhán Áruh eme passzusát csupán a péntek esti „szürke zónára” értik, azaz a gyertyagyújtás utáni mintegy 68 percre, és nem a szombat kimenetelét megelőző utolsó 50 perces idősávra.)
Még, a szigorúbb vélemény mellett érvelők számára is látható, hogy bőven van lehetőség a kérdésben enyhíteni.
Sőt, az elmúlt évszázad egyik legnagyobb rabbija, Hofec Hájim is eképpen ír:
„Vannak, akik a sábáti főzés kapcsán az enyhébb álláspontot fogadják el, miszerint minden gond nélkül megkérhető egy nem zsidó ember arra, hogy akár szombatnapon is felhelyezze a tűzre a kész, ám lehűlt levest. Ezt a döntést arra alapozzák, hogy véleményük szerint itt szó sem lehet a főzés főmunkája tilalmának megszegéséről, hiszen már a korai rabbik (risonim) kodifikálták, hogy egy teljesen megfőtt, azaz kész – ám lehűlt „lágy- vagy cseppfolyós étel” visszamelegítése kapcsán értelmezhetetlen a „főzés kategória”, hiszen készre főtt ételt nem lehet még egyszer megfőzni. (Éjn bisul áhár bisul)
Ám ezt a gondolatmenetet a Sulhán Áruh már anno ellenjavalta (SA. OH. 318/4), és azt javasolta, hogy ez esetben inkább szigorítsunk. Azaz szombaton ne rakjunk fel „lágy- vagy cseppfolyós ételt” tűzre, még akkor sem, ha az teljesen kész van. Ám ha eme cselekedetet, kérésünkre vagy utalásunkra nem zsidó teszi meg, akkor az enyhébb elbírálás alá esik, azaz a szigorítók számára is teszünk gesztusokat.
Eddig láthattuk, hogy szinte bármikor tudunk arra az alapelvre támaszkodni, hogy „nincs főzés, főzés után”, még a hideg levesnél sem. Azaz a megmelegítés, az nem főmunka.
Ezt a véleményt a Sulhán Áruh askenáz változatának a szerzője rabbi Mose Isserles (Remo) is megemlíti, és idézi azokat a döntvényhozókat, akik könnyítenek abban, hogy meg lehet melegíteni kihűlt cseppfolyós ételt, kivéve, ha „מצטמק ויפה לו”, azaz az ottlét során az étel, az előnyére megváltozik. (Pl a csirkehús csontja szétfő…)
Hasonlóképpen szintén lehet enyhébben bánni magával az edényráhelyezéssel, mint a „főzésre ráutaló magatartás” rabbinikus tilalmával. Pláne, ha ezt egy nem zsidó csinálja. Mint korábban is írtam, az ünnep élvezetének micvája ez esetben erősebb ennél a rabbinikus tiltásnál. (Sulchán Áruch OH. 307/5)
Annál is inkább, mert van olyan vallásjogi vélemény is, hogy micvá céljából (pl. ünnep élvezete) egyértelmű engedély van arra, hogy egy nemzsidó embert megkérjünk akár egy szombati tórai tilalom megszegésére is. Remo (SA OH 276/2) ennél tovább is megy, hozzá is teszi, hogy ez teljesen helyénvaló dolog, hogyha szükség van rá. (Lásd még ehhez a részhez írt Misna Brura kommentárt.)
Ám mindez a fentebb leírt melegítési / főzési engedély, még nem elégséges ahhoz, hogy engedélyezzük a 3. problémát, miszerint hogyan tudunk előkészülni a szombati totális pihenőnapról szombat utánra? (Még akkor is, hogy ha az egy ünnepnap…) Mert első olvasatban bárhogy is olvassuk, itt arról van szó, hogy szombat napján készülünk szombat utánra. (Annak ellenére, hogy mindenre szombati melegítésre a feljebbiek alapján már van vallásjogi engedélyünk).
Ennek a kérdésnek a megértéséhez ismét Jiszráél Meir Kágán-t, azaz Hoféc Hájim-ot hívjuk segítségül, aki a Sulhán Áruh-hoz írt „Béur háláhá” című kommentárjában (527/1) leírja, hogy a korai kommentátorok között volt egy vita, miszerint az étel szombati vagy ünnepnapi (meg)főzése vagy (meg)sütése a fentebbi problematikus „előkészület” kategóriájába tartozik-e, vagy az egy teljesen úgy dolog „teremtése”, mint pl. egy frissen tojt tojás. A válaszhoz a Bécá misnai / talmudi traktátus elején található jogesetet vesszük, ahol pontosan körül van írva ez a helyzet, Így, ha még az ünnepnap folyamán befejeződik ezen új dolog megalkotása (megteremtése), akkor az tilalmassá válik az ünnepet közvetlenül követő szombaton!
Ám ezzel szemben ha egy teljesen kész ételt újra melegítünk, az a Hofec Hájim szerint nem tartozik ebbe a kategóriába, az csupán, az ő nyelvezete szerint: „דהוא תיקון בעלמא” – azaz feljavítás, és nem előkészület, főzés, stb..
És ha ez így van, ismét fordulhatunk azok felé, akik a vallásjog teljes betartása mellett könnyítenek, pláne a mi esetünkben, amikor is már a napnyugta után kezdik melegíteni a kész ételt, amiről már megállapítottuk hogy „száfék sábát”, azaz már majdnem nem is szombat, és beszélünk egy olyan ételről, ami már teljesen meg van főve és elő van készítve, csak le van hűtve. Azaz kijelenthető, hogy ez nem szombat utánra való rákészülés, hanem csupán egy ételt javítok meg/fel.
És ezzel elérkeztünk az utolsó kérdéshez.
A zsidó hagyomány hangsúlyt helyez arra, hogy a főzés folyamán – a kóserság biztos betartása végett – zsidó ember felügyelje az egész folyamatot. A tűz begyújtásától egészen a tálalásig. Ezt hívja a vallásjog: „bisul jiszráél„-nek, azaz „zsidó főzésnek”.
Ám a mi esetünkben erről nem is kell beszélnünk!
A Sulhán Áruh (JD 113/8) pontosan leírja, hogy ha van egy étel, amit egy zsidó ember megfőzött, legalább addig, amíg az minimálisan fogyaszthatóvá nem vált, (mááhál ben druszáj – azaz a teljes főzési idő feléig vagy harmadáig elkészült étel), akkor a főzés törvénye a későbbiekben már nem vonatkozik rá, mint vallásjogi kategória, még akkor sem válik tiltottá, ha esetleg egy nem zsidó ember fejezi be a főzést.
Ezt az alapelvet is tudjuk alkalmazni a mi esetünkben is, hiszen a széderre, a vacsora már teljesen megfőtt állapotában érkezik meg, csak le van hűtve.
Ezzel az alapelvvel már korábban is találkoztunk, és éppen ezért a főzés befejeztét nem kell párhuzamba állítani a szombatnapi tilalmas főzéssel, amiről már feljebb is beszéltünk, hiszen itt nincs semmiféle (vallásjogi) főzésről szó, azaz a „bisul ákum”-ról sincs.
Ám, ahogy a dolgozat elején is javasoltam, hogy ha égve hagyunk egy zsidó ember által meggyújtott lángot már péntek délutántól, akkor már ez sem lesz probléma, és akkor egyáltalán nem merülhet fel a „bisul ákum” probléma.
És még egy utolsó gondolat: véleményem szerint – ebben a széder esti esetben – azon rabbik is bátran könnyíthetnek, akik Joszef Káró szigorítása alapján mennek, miszerint nem elégséges egy zsidó ember által meggyújtott, majd egy napig „életben tartott” tűz ahhoz, hogy zsidó főzéssé váljon egy főzés.
(Erre az engedményre található más forrás is – Jechávé Dáát 5/54)
Összefoglalva:
1) Az esetben, amikor a széder este szombat estére esik, akkor már a „skiáh”, azaz a luáhban leírt napnyugta után fel lehet tenni a tűzre vagy melegítőre a hideg levest, amennyiben azt már fogyasztásra készen hűtöttük le.
2) Ajánlott, hogy ezt egy nem zsidó tegye meg.
3) Ajánlott, hogy az a láng, amin a levest forraljuk fel, már péntek estétől égjen.
4) Figyelni kell arra, hogy ha az első széder esik szombat estére, akkor a maceszt mindenképpen csak (!) szombat kimenete után fogyasszuk el, mert a micva aznapra vonatkozik.
5) Ha a második széder este esik szombat estére, akkor ebben lehet könnyíteni, mert már az előző nap (szombaton) is maceszt ettünk, azaz a maceszevés micvája már folyamatban van!
6) Fontos! A szombat esti szédernél a gyertya összeérintett felemelését, (a hávdálá szertartást keretében) csakis a szombat kimenete után elvégezni! Ellenkező esetben tórai tilalmat szegünk meg!
+1) Kérdés esetén mindig kérdezze meg rabbiját!
