Egyszer volt, hol nem volt…
20 hónap telt el azóta, hogy a hitközség – orbitális hazugságon rajtakapott jogásza – egy soha érvényben nem lévő választási szabályzatra hivatkozva, lehúzatta a különböző pozícióra jelöltek listájáról, a hitközség addigi vezetését kritizáló Heisler Andrást, Vári Györgyöt és Vajda Károlyt.
Ma már mindenki számára kiderült, hogy ez is csak egy csalás volt, – ám az ezzel csalással hatalmat szerzett vezetők (az egyikük ráadásul jogász, azaz pontosan tudta, mi zajlik ott…), még egy bocsánatkérést sem dobtak a meghurcoltak felé, nemhogy bizalmi szavazást rendeltek volna el saját személyük irányába.
Ez nekem fáj… nagyon fáj…

Pedig lett volna miért mea culpát mondaniuk…
Ugyanígy sem a felelős kiadó, sem a főszerkesztő nem kért bocsánatot, hogy a hitközségi (párt)újság
1) a kormány által kitüntettetek listájáról – sztálini módon –  kicenzúrázta Heisler Andrást. (Hivatalos hír vs. Új Élet)
2) a választások után a következőt bátorkodta kinyomtatni:

Ez elmúlt…
A bukott jogász azóta perel mindenkit, akit ér, még a saját régi munkahelyét is, ahonnan éveken keresztül – a mendemondák szerint – 7 számjegyű összeget utaltak át neki…
Ősszel a közgyűlés nagy többséggel beszavazta  Heislert a MAZSIHISZ vezetőségébe, ám ezzel azt a bizonyos májusi fiaskót már nem lehet semmissé tenni.
Pontosan tudjuk, az emberek nem felejtik el, ha valaki nem akar tudomást venni róluk, ha valaki csak arra használja őket, hogy felléphessen az ötödik lépcsőfokra, hogy elérhesse a kilincset.

2012. december 16. vasárnap.
Tömény unalomba fulladó MAZSIHISZ közgyűlés.

Ott voltam és láttam, hogy annyira elidegenedett a jelenlévő, mintegy 80 küldött az egész „mozgalomtól”, hogy a megürülő bizottsági pozíciókra, amelyekre ott, helyben, bárkit (!) lehetett volna jelölni, mindösszesen 1-1 embert ajánlottak.
Azaz sem tenni-akarási vágy, sem lelkesedés, de még sem bátor önjelöltek sem voltak.

A megürült 2 vezetőségi hely már izgalmasabbnak tűnt – ezekre 5 jelölés futott be.
Bár ez is megtévesztő, hiszen mindkét budapesti jelöltet, – az alig fél éve közgyűlési tag Csáky utcai elnököt, és a dél-pesti elnököt – egy Dohány utcai küldött jelölte.
(Bár ki érti azt, hogy miért nem a saját körzetük jelölte őket… vagy, hogy a „dohányos” küldött, miért nem saját „dohányos” jelöltet ajánlott a közgyűlés figyelmébe??? – na mindegy…).

A vidéki jelölteket (miskolci, kaposvári, zalaegerszegi elnökök) pedig valaki felolvasta egy listáról.
A két budapesti nyert. (For Your Information…)

A jelölés alatt – én néhány barátommal végig hátul álltam és bátran, (naivan) megkérdeztem tőlük, „Akarjátok-e hogy jelöljelek benneteket?”
A komolyan vicces válasz valami ilyesmi volt: „Gyomorszájon vágjalak? :)”
(Na… ennyit a rabbi respektjéről…)

De komolyra fordítva a szót, ebben a válaszban – azt hiszem – minden benne van…

Teljesen feleslegesnek tartanak mindenféle aktivitást. A mundér becsületét védeni, amikor már mindenki meztelenül áll?

Majd elhangzott az igazgató részéről, (és láttuk a Szombat folyóirat cikkében), hogy néhány hét múlva Budapesten ismét megürül egy neológ rabbiszék. Ez már a negyedik lesz… (Bár erről korábban már írtam…)
Azt eddig is tudtuk, hogy nincsenek „hadbafogható” kántorok, akiket oda lehetne állítani egy nagyünnepre, de hogy ilyen rabbihiány lenne… (Az urbánus legenda szerint, idén az ünnepekre, Nyíregyházára az EMIH-től kellett horribilis összegért előimádkozót „kölcsönözni”.)

Mi lehet a megoldás? Biztos van…
Ám úgy látták a jelenlévők, akikkel beszélgettem, hogy egész egyszerűen nincs stratégia a MAZSIHISZ jövőjére, és így a kántor-, vagy akár a rabbiképzés jövőjére sem.
Nincsenek minőségi káderek. Nincsenek jogászok, akadémikusok, közgazdászok, professzorok a közgyűlésben.
És nincsenek jó tanácsadók, a vezetők és a közösségek mellett.

Valahogy – ott állva – azt éreztük, hogy itt túlélni akar mindenki.
És csodálkozunk, hogy ebben a légkörben nem akarnak aktív szerepet játszani a fiatal és tehetséges zsidó emberek???

Egyébként – majd elfelejtettem – a közgyűlésen mindent megszavaztak (90-95%-al).
Majd hazamentek a legények.

********

2012. december 20. csütörtök.
Ismét választás lesz. De ez már – remélem – egy picit komolyabb lesz, mint vasárnap…
A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnökét választja meg a közgyűlés.

Két jelölt van:
Heisler András és Tordai Péter.

Régi barátok és mindketten voltak már MAZSIHISZ elnökök.
Azaz nincs zsákbamacska…

Az építő kritikákat Heisler András elnökjelölt már korábban megfogalmazta az ÉS-ben, amire Köves Slomo rabbi is válaszolt.
Majd még a 2011-es választás előtt a HVG-ben leírta félelmeit és ötleteit.
(És csodálkozott, hogy ezek után – akár erőszakkal is – a közgyűlésen kívülre rekesztették?)

Pontosan tudom én is, hogy, a kritikával nagyon nehéz mit kezdeni… Kapok bőven belőle… Picit csíp, picit fáj, ám bizonyos IQ szint felett az ember örül, ha kritizálják, mert tudja, abból épül a legtöbbet.
Éppen ezért lepett meg a Szombat folyóirat egy érdekes mondata, miszerint:
„egyesek attól tartanak, Heisler megválasztásával a radikális kritikusként számon tartott Radnóti Zoltán lágymányosi rabbit is pozícióba segítenék.”

Ezt az emberi hozzáállást soha nem értettem.
Miért baj, ha valaki kritikus?
Remélem egy egyházban senkinek sincs félnivalója….
(Arról nem is beszélve, hogy milyen „pozíció” van itt egy rabbi számára? 8 esztendővel ezelőtt önmagam választottam Budapest akkor (!) legkisebb zsinagógáját, a lágymányosit. Ha nagyratörő vágyaim lettek volna, akkor maradtam volna az akkori BZSH elnök, Streit mellett a Nagyfuvarosban…)
Ám ez a mondat magán hordozza a hitközség minden búját és baját…. A fortélyos félelmet…

Vajda Károly barátom – egyszer, egy hasonló témában – így írt:
„Ha komolyan vennénk ezt a gondolatmenetet, akkor tanár nem kritizálhatná az iskolát, ahol tanít, politikus pedig azt a pártot, amelyik delegálja.
Ez a gondolatmenet azt föltételezi, hogy nem hitközségeknek van szövetségük, hanem a Szövetség növesztett magának hitközségeket.
Nevesül a MAZSIHISZ úgy jött létre, hogy a Jóisten legkésőbb a második nap megteremtette Zoltai Gusztáv örökös hitközségi ügyvezetőt, aki először a rabbikart, majd üsse kő, a híveket kooptálta.”

Vannak, akik azt mondják én kritikus vagyok?
Igen!
Ám nem hátulról jövök kis rugós-bicskával, hanem szemtől-szemben bátorkodom elmondani, amivel – véleményem szerint – javítani lehetne a hitközség működését.

Mindig vallottam, hogy a neológ mozgalom újboli sikeréhez egyértelműen irányváltás kell. Mindannyian láthatjuk (valljuk be őszintén), hogy
1) A neológiának nincs arculata és stratégiája.
2) Az elmúlt évek tehetetlenségének köszönhetően – pár hónap alatt – a MAZSIHISZ-szel szinte egyenértékű egyházzá válhatott egy olyan – Magyarországon törpe – ortodox közösség, amelyik időben ismerte fel a lehetőségeket, és ezután bölcsen tárgyalva illetve lavírozva egyszerűen állva hagyta az öreg beteg medveként mozgó neológ mozgalmat.
3) Bár az emberanyag megvolna hozzá, mégsem tudunk / akarunk megjelenni a kóserétel-piacon, ami nagy támogatás lenne a kósert enni kívánó hittestvéreiket, és nem elhanyagolható, hogy ezzel is láthatóvá válunk az utca embere számára.
4) Kevés kivételtől eltekintve – nincsen fiatalság a zsinagógákban, és ez annak is köszönhető, hogy a rabbik nem tanítanak a zsidó iskolában, azaz a gyerekek előtt nincsenek rabbi-példaképek.
5) Külső szemlélő számára politikailag és a médiában szinte észrevehetetlen a MAZSIHISZ.
6) Nem tudjuk, hogy a jelenlegi tevékenységeink milyen hatékonysággal működnek!
7) Nem tudjuk, ki képviseli a zsidó érdekeket és a zsidó értékeket!
8) Nem tudjuk, kiket akarunk megszólítani!
8a) (És hol van az a kb. 100.000 zsidó származású magyar állampolgár?)
9) Mit tudunk nyújtani a magyarországi zsidóknak? Vallás / kultúra / közösség / oktatás / hagyomány?
10) Nem tudjuk, milyen infrastruktúra, források, szakemberek, képzések szükségesek mindehhez!
11) Nem tudjuk, mi az üzenetünk a többségi társadalom felé!
És még sorolhatnám…

Ám ne legyünk telhetetlenek, hiszen eddig még alternatíva se nagyon volt.
Ma annyival talán beljebb vagyunk, hogy valaki artikuláltan el tudja mondani, hogy esetleg másképpen képzeli el a jövőt.
Hogy mi lesz ezután, csütörtökön vagy pénteken, az már mindazokon múlik, akik megpróbálják alakítani a hitközség és a közösség politikáját.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a demokráciának és a közös döntéshozatalnak a lényege éppen az, hogy nem egy emberen múlik majd minden.

Beszéljenek a rabbik!
Tanítsanak és hívják az embereket!
Legyenek vonzóak és határozottak, akikre lehet számítani még a legnagyobb bajban is. Bármikor és bárhol!
Ám legyen mellettük, legyen mellettünk egy olyan vezetés amelyik tudja az utat.
Amelyik ha kell, akkor húzza a szekeret, vagy ha kell, akkor tolja…

Ez az én radikalizmusom…
Ez az én kritikám…
Nem kell tőle félni…

Megosztás