„Áldott Az, aki életben tartott bennünket, és megengedte számunkra, hogy megérjük ezt a mai napot.”
Mi itt vagyunk…
Körbenézünk…
És látjuk szeretteinket, akik ma már nincsenek itt velünk, pedig tavaly még itt ültek.
Ám mi hűségesen őrizzük a nevüket és a tekintetüket – ők már bennünk élnek tovább…
Pinhász ben Urija Léb, Cvi ben Áháron hálévi, Jichák ben Jehuda, Joszef Menáhem ben Meir…
Emlékükből fakadjon áldás!
Az idei mottóm: „A zsidóság a tevőlegesség vallása…”

ELSŐ NAP – „éljen a király!”
Vannak helyek, ahol egész évben mond a rabbit mindenféle beszédet, ha éppen mond, ám ros hásánákor, amikor sok ember ott van, akkor elmondja a törvényeket, mond feddéseket… Szegény ünneplők kapnak a fejükre…
És én ezt nagyon nem szeretném. Van-e jogom nekem feddni az ünneplő és imádkozó zsidókat?
Én egész évben mondom a törvényeket, igyekszem bennetek elültetni a tudás utáni vágyat…
Éppen ezért most – újév napján – mesélni szeretnék nektek egy mesét, amibe megpróbálom belesűríteni a zsidóság és az újév esszenciáját.
Egyszer egy király gyermeke fellázadt az apja ellen. Kiderült a pártütés, és az uralkodó mindenkit halálra ítélt. A fiát is. Sőt, hogy példát statuáljon, még azt is megtiltotta, hogy bárki is közbejárjon, hogy a király legalább a saját fiának könyörüljön meg.
Közeledett az ítélet végrehajtásának az időpontja.
A király nem is akart tudni róla mi történik.
A kivégzőhely a városon kívül volt. Reggel elindult a menet.
Amelyik úton ez a szomorú menet ment, a király is véletlenül ott ment keresztül.
Meglátta a fiát.
Megtorpant, és el akart lovagolni, de abban a pillanatban a fia így kiáltott:
„Apám, én nem kérek kegyelmet… Csak egy dolgot szeretnék… a kivégzőhelyig még van néhány kilóméter… A kérésem az lenne, hogy hadd fussak a lovad előtt, és hadd kiáltsam minden lépésnél: „örökké éljen a király!””
—
ennyi a történet… Rólunk szól… Rólam, rólad és Őróla. A zsidó ember Jóistenhez fűződő kapcsolatáról.
Ma este, holnap reggel – újévkor – odaállok / odaállunk a Legszentebb elé, és ezt mondom,
„Nem tudom mi lesz velem jövőre… Élek vagy halok… csak egy dolgot kérek…, amig erőm engedi, adjál nekem erőt ahhoz, hogy tudjak még egy áldást mondani…
Báruh Átá háSem Elokénu meleh háolám… Áldott vagy te a Örükkévaló Isten, a világ királya…
Igen ez az újév… és ez a zsidó lélek…
„Apu, nézz rám… Apu, hadd szeresselek!”
Minden szombaton elmondjuk, de holnap reggel sokkal hangosabban:
„Hameleh hasjosév ál kiszé rám veniszá” –
„Itt van a király, aki fent ül egy hatalmas trónuson”
Halkan megszólalunk a lelkünkben:
„Istenem, már csak egy dolgot kérek, hadd adhassak neked még egy koronát, hadd mondhassak holnap még egy áldást. Akár csak egy almára, vagy egy pohár vízre… Engedd meg!”
És a történetben a király megbocsátott a fiának…
És amikor itt vagyunk az ünnep estéjén bátran kérjetek ti is…
Ám első sorban önmagatoktól… és az áldás majd jön hozzá odafentről
Bátran tűzzetek ki célokat magatok elé…
Egyéni célokat és közösségi célokat.
És tudd, hogy meg tudod valósítani.
Legyen számodra a zsidó közösség egy olyan társaság, amiben
– tudod, hogy számíthatsz a másikra
– ő is tudja, hogy számíthat rád
– amire jó érzés áldozni időt, sőt akár pénzt is – mert tudod, hogy magadnak adod…
– ahová jó eljönni tanulni – akár hébert, akár talmudot
– ahol a közösségben van igény, hogy képezze önmagát
– ahol nem csak padtársak, hanem a zsinagógán kívül is barátok.
– ahol épül egy tudatos közösség – zsidóként is és emberként is.
———————————–
MÁSODIK NAP – „mi itt állunk…”
Ros Hásáná, furcsa ünnep. Mit ünneplünk?
A zsidó ember hűségét és bizalmát Istenével szemben…
és visszafelé is, bár ez furcsán hangzik,
Isten hűségét és bizalmát zsidó emberrel szemben.
Furcsa kapcsolat, ami hétről-hétre, évről évre megismétlődik…
A szombatok mögöttünk sorakoznak…
mi igyekeztünk itt lenni hétről-hétre.
Hűségesen a hagyományokhoz.
Szent kötelékkel kapcsolódunk a hagyományokhoz, és a mireánk vigyázó Örökkévalóhoz.
Ám emellett hűségesnek kell lennünk az érzelmeinkhez. Anélkül nincs zsidóság. Szeretet és szerelem…
Ezt az Jóisten belénk-építette, belénk égette… ezért vagyunk emberek.
Világít, mint az örökmécs a Szentélyben.
Érzelmek…
Ezen alapszik a család, és bármilyen közösség.
A befogadó vagy az elutasító gondolkodáson.
Ma az év első napja van
Ünnepeljük az ember megteremtését több, mint 3000 esztendeje.
Így szállnak a századok és az évezredek, és a zsidó ember hűséges a hagyományokhoz..
Bár tudjuk, semmi sem marad állandó…
Vagy mégis? Igen!
Az élet, a mi hűségünk, az újév előtti magunkba fordulás pillanata. – Mi tesszük állandóvá és fontossá. Mi emeljük fel!
A héten olvastuk a Tórából:
„Itt álltok mindannyian, az Örökkévaló Istenetek színe előtt, vezetőitek, törzsfőnökeitek, véneitek és rendfenntartó erőitek, Izrael minden férfia. Gyermekeitek, feleségeitek.”
Igen, mi itt állunk, itt vagyunk, szilárd hűséggel, örömmel jövünk!
Az emberi lélek és lelkesedés hoz bennünket. A szikra, ami bennünk ég.
És itt állnak még a zsinagógák!
És itt a mögöttem, a Tóraszekrényben a Szent könyvünk…
Megvan a feltétel, nem cseréljük le.
Évről-évre, hétről-hétre olvassuk, tanuljuk, megérintjük, megpusziljuk, szeretjük, imádjuk.
És itt vannak velünk a szavak. héber szavak, a maguk szépségével és titkaival…
Élők még az ősi imák. Elmondjuk, elénekeljük.
Szeressük meg őket még jobban!
És itt áll hétről hétre a kiddus pohár. Telve borral és áldással. Köszöntsük az ünnepet!
Ez a miénk, senki sem veheti el tőlünk. Áldjuk az ünnepeket, a közösséget.
És égnek még a szombat esti gyertyák – él még a dal, él még a szombat! Megőrzött bennünket!
Itt állunk, mi a közösség, és tudjuk, amíg él a múlt tisztelete, a hit, és az alázat, addig tudunk közösség maradni.
Büszkén kell felvállalni, hogy a szeretni tudó zsidó szív örök hűségével állunk itt. Szeretve jövünk és szeretve maradunk.
Itt állunk…
Az Örökkévaló színe előtt létrejön a teljes egyenlőség.
Újévkor ott áll Őelőtte az egész zsidó nép… A Tóra is elmeséli, a legmagasabb méltóságtól a legalacsonyabb társadalmi réteg képviselőjéig – mindenki. Mi is.
Magunktól jöttünk el… mi választottuk.
Tudjuk pontosan, hogy csak a szabad választás a jó és rossz között teszi az embert felelőssé tetteiért.
És mi értelmes emberek vagyunk, tetteinkért felelünk.
Egyszer megkérdeztek egy rabbit, hogy Isten miért nem adta a Tórát valami igazán magasztos, előkelő és magas hegyen, miért az alacsonyka szinájon…
A válasz rövid volt, mert Szináj hegye mindenkinek megmászható…
Neked is!
Nem mondhatod, hogy messze van, hogy magasan van…
Mert ez te vagy… Önmagad…
————————
Ávinú sebásámájim:
Mennyei atyánk, Világ alkotója, az ember megformálója!
Ávínú málkénú petáh sááréj sámájim litfiláténú!
Atyánk, királyunk kérünk nyissad meg az ég kapuit imádságaink előtt,
Kotvénú beszéfer hájjim tovim!
És írj be valamennyiünket a boldog és gondtalan élet könyvébe.

Tekintsen le mireánk az Örökkévaló, és adjon családjainknak, közösségeinknek, az egész zsidó népnek, Izrael államának és mondjuk ki bátran, az egész világnak tartós békét és gondnélküli boldog esztendőt az eljövendő évre!

Megosztás