Konrád György temetésén elmondott beszédem – 2019. szeptember 20.

1789-ben, Párizsban 17 pontban foglalták össze azt a nyilatkozatot, ami az emberi szabadságról, az igazságos társadalomról és a népfenségről szól.
Ha itt és most minden egyes szót újból elmondanánk, és Ti minden szót visszhangoznátok, akkor Konrád György szellemisége, reményei és álmai mindannyiunk szívébe életre kelnek.

Ő pontosan tudta, – jobban mindannyiunknál -, hogy az emberiség történelme: álmoknak sorozata.
Ő a világ minden álmát össze akarta gyűjteni, hogy odaadja a családjának és a világnak.
Ez volt az ő lelke, azaz a testébe életet lehelő része.

Beutazta a tengereket, szárazföldeket.
Útjai során az ő mindent észrevevő, mindenkire rámosolygó szeme meglelte az álmokat és beemelte azokat az ő örökszép és 86 esztendeig nyitott lelkébe, hogy azzal a konrádos, csodálatos precizitással leírja nekünk.

Tudta pontosan, hogy ha elhullajtana egy álmot valahol, akkor a műve csonka volna… Vigyázott az álmaira, mert számára tény volt, hogy az nem az övé, hanem mindenkié.

Konrád György minden szava egy vállaltan szubjektív számadás az életéről magáról és hosszúra nyúlt huszadik századról.

2008-ban így írta az Inga című könyvében:
“Unokáim kikaparják a hamuból a családi fennmaradás értelmét, és majd ők is kitalálják a saját életüket, de odáig már nem ér el a nagyapai látásom, megbízom bennük.”

A gyermekek: Dorka, Miklós, Áron, József, Zsuzsi,
És az unokák, Eszter, Gáspár, János és Ábel, Orsi, Olivié,
Most itt állunk több százan… lélekben több tízezren.

És látjuk őt mesebeli mezőkön sétálni –
látjuk, ahogy kézenfogja a családját, a barátait, az olvasóit,  a világot,
látjuk ahogy csodás álompalotákat épített gyermekeinek és unokáinak,
látjuk, ahogyan minden szobán végigsétál és mindegyikben megáll egy pillanatra,
és látjuk, ahogy megölel titeket, mindenkit, az egész világot,
és látjuk, ahogy ti éreztétek az ő közellétét.
Az ő ölelése az erkölcs érintése volt.
Egymás mellett megtanultatok szeretni.
Álmodtátok egymás álmait – és közösen valósítottátok meg azt.

A Talmud (Beráhot 55b) ezt mondja az álmokról: Ámár rabbi Jochánán, slosá hálomot mitkájmin – A talmudi hagyomány szerint három álom teljesedik be.

Itt és most egy dolgunk van: teljesítsük be mi közösen Konrád György álmait!
1)
hálom sel sáhárit  —  a felébredés előtti álom, a gyermekkor álma,

Édesapjáról, édesanyjáról és nővéréről fényképet rakott fel a saját honlapjára. Ők lettek Berettyóújfalú egyetlen életben maradt teljes zsidó családja. Ahogy Judit mondta nekem: a férje – mindezek ellenére – képtelen volt a haragra.
Tapintattal, megértéssel, élte sérthetetlen életét.
Lelkét, történelmét, sorsát, békevágyát, álmait könyvekben, formálta szavakká.

Ő tudta, hogy az álom az játék, mint az élet is…
Ám azt is tudta, hogy néha komolyra fordul a játék.
Az élet is, az álom is.

1973 – 40 esztendős.
Betiltották. Letiltották, Megtiltották, Kitiltották.
Majd 1989-ben, – talán a legtisztább lelkű gondolkodóként – elsőként kap Kossuth díjat.
Hogy miért?
Ti jobban tudjátok nálamnál, hiszen Konrád György emberként, íróként, demokrataként,

  • mindig meglátta az árnyék mögött a fényt,
  • mindig meghallotta a bántó szavak mögött a békés csöndet
  • és mindig észrevette még az elviselhetetlen, csontig hatoló reménytelenségben az éppen feltűnő, majd tovareppenő szépséget.

Ő, a mi kezünkbe, nekünk adta a 86 esztendejét.
Erejét és derűjét.
És ha kisgyermeki ragaszkodásunkkal álmodjuk Konrád Györgyöt, akkor – a zsidó hagyomány szerint az ő álmai – általunk teljesülnek be!
Nőjünk fel hozzá!

2)
hálom shálám lo hávero — Az álom, amit társaink álmodnak rólunk…

Az egyetemi szerelem álma, Vera,
A fiatalember szerelme, Juli,
és az elmúlt 41 esztendő Judittal. Társlélekként.

Mindannyian tudjátok, hogy barátságban, érzelmekben soha nem érte be a középszerűséggel.
Társként, Apaként, nagypapaként, demokrataként – példaképpé vált!
Mindenkiből partnert nevelt önmaga számára.

Amikor pár perce, – a zsidó hagyomány szerint – a szív felett a feleség és a gyermekek bevágták az inget, a család minden tagja egy áldást mondott.
Így kezdtük: Báruh átá Ádonáj – Áldott vagy Örökkévaló!
Áldott vagy! És köszönjük Neked, Gyurit, aput a nagyapapát.

Igen, milliónyi emlékkép él bennetek,
ám egyik sem mondja azt: “nehéz”, és
egyik sem mondja: “nem tudom befejezni”, és
egyik sem mondja azt: „a szép álmok csalfák”.

Keressük meg és vigyük tovább közösen az ideákat, amiben Konrád György hitt!
Töltsük meg ezeket az emlékképeket valósággal, és akkor ez immár nem álom, hanem ezek mi önmagunk leszünk!
És Konrád György beszélget velünk.
Ha egyszerre álmodjuk meg mindezt, akkor a zsidó hagyomány szerint beteljesedik!

3)
Vejes miseomer, hálom senisáné – és a harmadik megvalósuló álom: az amelyik megismétlődik.

Judit mondta: Gyuri boldog volt.
Lánya Dorka,
az évtizedes barát Haraszti Miki,
és az írótárs Závada Pál
előttem szóltak
az édesapáról,
a barátról,
és a gondolkodó emberről,
mindháromról, ami Konrád György élete volt.
Az én szavam az, ami mindhármat magában foglalja: A lelkesedés.

Az emberi psziché megértése, megérintése, becézése és leírása tette céltudatossá a napjait. Minden nap kereste az újat, a szépet. Csobánkán vagy Hegymagason, vagy a Torockó utcában.

És ma már ez az élmény – a megszokás majd­nem azt mondatta velem: többé nincs közöttünk – de a megszokás pontatlan és megbízha­tatlan fogalmazó. Mert nem igaz, hogy Konrád György nincs közöttünk!
Hiszen a lelke, azaz a lelkesedése tovább él.
Betölti a világot.
Bennünk él.
Kevés ember van, akiről ilyen biztosan mondhatjuk, hogy most is közöttünk van, amikor pedig hiánya nagyon is fájdalmasan hasít belénk, és amikor azért jöttünk ide, hogy mindörökre búcsút vegyünk Tőle.

Az ő lelkesedése arra kér, hogy ne érjük be azzal a nagyonis sokkal, amit könnyű lenne elmondani róla, hanem amennyire erőnkből telik, próbáljuk meg együtt és külön-külön is felidézni a legtöbbet, amit ő jelentett és jelent számunkra, legfőképp azok számára, akik közelében élhettek.

Mert mily’ könnyű elmondani, hogy mi mindent tanultatok tőle az emberség és az emberiesség szépségeiből, a gondolkodás szeretetéből.
Hogy valóban gyönyörű volt, ahogyan dolgozott.
Ám a legfontosabbról, amit tanulni lehetett tőle, nehezebb beszélni.
Azt ugyanis szinte észrevétlenül, mert magától értetődően adta, sugározta magából:
Önmagát – mindenkinek.
Ez a napról-napra, sorról-sorra, betűről-betűre visszatérő álom, ami a zsidó hagyomány szerint beteljesedik.

Ő is hitte, hiszen ezért írt, dolgozott – és mi is elhisszük!
Tiszta szívből hisszük, hogy az ő lelki ereje megosztható! Ahogy ez emlékgyertya lángjából is millió láng fakadhat, aképpen mostantól fogva Konrád György lelke is betölti egész világot.

A talmud szerint mi mindannyian megkaptunk a 3 álmot, és rakjuk közösen a párizsi 17 mellé!

Hálom sel sáhárit adja az Örökkévaló, hogy váljon valóra Konrád György minden olyan álma, amelyben gyermeki őszinteséggel egy mindig kijavítható és éppen ezért reményteli világot fest le!

Hálom shálám lo hávero – adja az Örökkévaló, hogy váljon valóra minden olyan álom, amit Konrád György szerettei álmodtak meg róla, apaként, nagypapaként, férjként, barátként és példaképként, amiben csak áldás és jóakarat van,

Hálom senisáné  adja az Örökkévaló, hogy váljon valóra Konrád György sokszor megismétlődő reményteli álma egy szabad és demokrata világról, amelyről egy életen át írt papírra, gépbe, emberi szívbe és hallgatóságának lelkébe.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy beteljesüljenek ezek az álmok!
Konrád György itt hagyta nekünk az emberségét!
Éljünk vele!
Vigyünk magukkal!
Támogasson bennünket!
Legyünk többek általa!
Őrizzük hűséggel, szeretettel, és köszönő szavak között!
És tudván tudjuk: az ő akaratereje, azaz a lelke is bennünket erősít.

Konrád György, héber nevén, ahogyan először áldást kértek rá:
Jichák ben Joszef hákohén – יצחק בן יוסף הכהן
Most az örökkévalóság felé vonul.
“Leh besálom!” – Indulj el békével őseid közelébe, a szent találkozóra!

“Hu jáászé sálom álénú!” – mondja a káddis utolsó sora,
ahogy jelenléted békét tudott teremteni az emberek között, akképpen teremtsen emléked és nekünk átadott lelked is békét az emberek között.

“Zikrono livráhá!” – Emléke legyen áldássá a világunknak!

Megosztás
error

1 thought on “Konrád György temetésén elmondott beszédem – 2019. szeptember 20.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük