“Bekábszerezve kilépsz az emeletről. Van esélyed repülni?” – “Isten tudja…” – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXXVI.

Legutóbb a vallást váltókról, a hitükből kitérőkről írtunk. Most azokkal foglalkozunk, akik egyáltalán nem hisznek Istenben.
Ezt kérdeztük a vallások tanítóitól: Ön szerint mi vár arra, aki nem hisz Istenben?

Válaszom itt olvasható:

Mózes és a próféták ószövetségi könyveiben alig fordul elő utalás az egyénre szabott „jutalom és büntetés elvéről”. Legelőször a Talmud rabbijai elemzik ezt a kérdést, olyannyira, hogy összeütközésbe is kerülnek azzal a rabbicsoporttal, mely a Tóra szó szerinti hagyományát hirdeti. Ennek – a nem kőbevésett – törvénynek köszönhetően bő mozgástere volt a zsidó bölcseknek filozofálni és törvénykezni a „jutalom és büntetés elvéről”.

Az évszázadok alatt a következő alapelveket fektették le bölcseink:
A zsidóságban nem a hit, hanem a cselekedetek számítanak, azaz a zsidó ember nem a hit, hanem a lélek által vezetett tettek által üdvözül. Forrásként azt a történetet hozzák, amikor a zsidó nép a Szináj-hegy lábánál várja a kinyilatkoztatást, és egy emberként így kiált fel: “Minden, amit Isten mond, megcselekedjük és meghallgatjuk!” (M II. 24/7).

A rabbik hosszan tárgyalják ezen szavak logikátlan sorrendjét, mondván, először mindent meg kell hallgatni, és csak utána lehet cselekedni. Izrael népe ezt fordítva tette, megmutatva, hogy feltétel nélkül fogadja el Isten parancsolatait, ám ezzel magára vette azt a kötelezettséget is, hogy megtanulja a törvények értelmét. Látjuk, a zsidó embernek nem kell hitvallást tennie, nyilatkoznia a hitéről. Nincsenek dogmák, hitelvek, ám van 613 parancsolat. 365 tiltó és 248 tevőleges.
Ezek a parancsolatok vezetik a zsidó ember életét születéstől halálig. Sőt még utána is. A parancsolatoknak van jutalmuk, azaz rabbijaink szerint az ember cselekedetei a döntőek. Az, hogy milyen értékrend szerint éli mindennapjait, és hogyan cselekszik embertársainkkal szemben.

Példa:egy hívő ember segít egy szegény embernek, mert ezt tanítja a Tóra. Egy nem hívő ember segíthet a szegénynek, mert ezt parancsolja a lelkiismerete. A kettő ugyanaz.A cselekedet számít és nem a mögötte található hitvilág.

Természetesen az ünnepi és hétköznapi vallási előírások ismeretével lehet teljes zsidó életet élni, ám sok esetben a zsidó vallási életet meghatározó szabályrendszer ismerete nélkül is tudunk megfelelően cselekedni. A talmudi rabbik így írták: „a parancsolat végrehajtásának jutalma: maga a parancsolat végrehajtása.”

Azaz Isten által előírt tetteink isteni jutalma „mindösszesen” az a tudat, hogy én ezt megtettem, ennek élménye, lelki magasztossága.
Tetteink isteni megítélésében nincs különbség, ha azt az istenhit vagy az emberbe vetett hit motiválja, mivel a jutalom „csak” az a lelki öröm, hogy megtettem egy erkölcsileg magasztos dolgot.

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.