Tetszik Istennek a lombikbébizés? – “Isten tudja…” – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXXIV.

Minden vallás szerint bűn vagy legalábbis nem kívánatos a lombikbébi?
Mit mondanak erről a buddhisták, a krisnások, a muszlimok, a zsidók és persze mit gondol minderről egy római katolikus teológus?

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, győri megyéspüspök nemrég határozott véleményt fogalmazott meg a lombik segítségével történő születésről. Az ő olvasatában a római katolikus tanítások nem engedélyezik a fogantatás ezen formáját.
Az Isten tudja… sorozatban ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a kérdésről egy másik, a római katolikus tanokkal mélyrehatóan foglalkozó tanító és mit mondanak más vallások tanítói a kérdésben.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye az ön vallásának arról, ha nem egy férfi és egy nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, hanem lombik segítségével történik mindez?

Válaszom itt olvasható:

„A világ három dolgon áll”, mondja a Talmud és az egyik a „jótettek gyakorlása”. A rabbik szerint ebbe a körbe tartozik bele a gyermektelen párok gyermekhez segítése. A legelső példát a Tórában találjuk, miszerint Sára azért engedte át a szolgálóját, Hágárt Ábrahámnak, hogy ezáltal ő essen teherbe.

A gyermektelenség problémájának megoldása azért is fontos, mert a gyermektelenség veszélybe sodor(hat)ja a házasságot, hiszen a kudarc állandó megtapasztalása majd feldolgozása szinte kezelhetetlen stresszt okoz.

Ám vizsgáljuk meg, milyen vallásjogi kérdésekre kell választ találni!
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon kivonatos írás, amelynek minden pontjáról könyvtárnyi irodalom van. Minden döntés előtt meg kell vizsgálni az esetet, és az alapján kell dönteni!

  1. A magvesztés tilalma. (Onán története – M.I. 38. fej.). Természetesen az IVF számára levett spermium nem az „elveszejtett mag” esete, hiszen azért veszik le, hogy belőle élet megfoganjon. És ha lefagyasztják a spermiumot, akkor is a célból, hogy a családnak (vagy másnak) később gyermeke lehessen. A spermiumok és a petesejt tárolása – csakis rabbi által is felügyelt helyen lehet, hiszen a génállomány szenzitív adatokat hordoz.
  2. Azok számára, akik nem hajlandóak levenni a magot, a sperma vizsgálata lehet egy közvetlenül a közösülés után végzett nőgyógyászati vizsgálat által, a levétele pedig közösülés által, egy speciális óvszerrel.
  3. A zsidó vallásjog megengedi, hogy embriót hozzunk létre, mert az még nem élet, mivel még nincs lelke, így a be nem ültetett, de megtermékenyített petesejt, nem élet. Lehet vizsgálni és meg lehet semmisíteni, mivel az a Talmud szerint – a fogantatás után negyven napig – az anya testének része, a Talmud szóhasználata (Jövámot 69b) szerint „víz”, és egészen világra jöttéig nem teljes élet, ám a későbbiekben – mivel nagy valószínűséggel ember lesz – , ezért megölni tilos (lásd abortusz tilalma). Ezt a tényt a Talmud akkor említi, amikor egy szülésznek választani kell, hogy az anya vagy a születendő gyermek életét menti meg. A Talmud szerint az anya a fontosabb, mert ő már a világon van.
  4. Mi a helyzet más ember spermájával vagy petesejtjével egy lombikprogramban? A zsidó vallásjog megoszlik ebben:
    1. Akik megengedik, etikai érvek alapján engedik és csak olyan esetben, amikor már minden más lehetőség kudarcot vallott. Feltételnek szabják, hogy legalább egy rabbi ismerje a donorszülők nevét, hiszen az anonimitás rengeteg problémát hordoz magában.
    2. Akik a tiltás mellett vannak, vallásjogi érveket hoznak fel, miszerint, ha anonim a donor, akkor ki a genetikai szülő?
      Mi biztosítja, hogy – tudtán kívül – a későbbiekben nem lép vérfertőző kapcsolatba?

Összefoglalva: a zsidó vallásjog – megfelelő ellenőrzés és vallásjogi szabályok megtartása mellett általában megengedi az in vitro megtermékenyítést.

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

https://www.youtube.com/watch?v=uXsCngh89fI