Kol Nidre beszéd 2016@5777

FR., VÉ. és PT. barátomnak szeretettel 🙂o-yom-kippur-facebook

Jom Kipur napja van…
Valamit bezárul és valami megnyílik.

Körbe nézünk a világban, és feltesszük a kérdést: hányszor cserélődhet ki egy ember egy élet során? A sejtjeink, az érzelmeink, a szerelmeink, a gyűlöleteink.
Perszer pontosan tudjuk, ez kicsit költői kérdés, hiszen majd’ minden hatás, sok-sok esemény, vágyaink és törekvéseink, sőt minden véletlen cserél rajtunk valamit.

Itt vagyunk Jom Kipur napján, elgondolkodunk. Egy napig nem foglalkozunk a testünkkel. Nincs étel, ital, illatos fürdő, internet, televízió, hiszen ezen az estén a sors nagy kérdéseire keresünk választ. Imádkozunk, elgondolkodunk. Mit tudunk még jobban tenni.

Isten pontosan tudta: kell a megállás az ember életében. Sábát sábáton, a szombatok szombatja van… A pihenések pihenése, a gondolkodások gondolkodása.

Sokszor félünk a holnaptól, ám ez így van az ember őstörténete óta.
A Talmud elmeséli, hogy a világ teremtésének 6. napján, az első ember első napjának estéjén az első emberpár félelemmel látta sűrűsödni a sötétséget.
Azt hitte a világnak vége van. Fél nap volt mindösszesen az életük.
Ám az újrakelő nap fénye biztonsággal töltötte meg őket. Tudták, hogy érdemes élni, és van oka a teremtésnek, és az ő életüknek.
Megtudták, hogy minden sötétségből és mélységből van visszatérés.

Ez a világ első tanulsága: a szomorú pillanatokban, akár könnyek között – meg kell imákban fogalmazni a kéréseket, és soha nem szabad eldobni a reményt.

Számunka a legnagyobb kihívás: észrevenni a problémákat és azok felett győzelmet aratni.

Elie Wiesel, a Nobel díjas író szinte közhelyszerű mondatát idézem ide:
The opposite of love is not hate, it’s indifference. A szeretete ellentettje nem a gyűlölet, hanem a közöny.

A 21. század legnagyobb problémája: a közöny… A rálegyintés.
A gondolkodás nélküli, vezényszavak mentén cselekvés. Gondoljunk csak az el múlt hetekre!
Igenek és nemek hangzottak el érvelés nélkül. A közönybe fásult emberek közönyösen mentek el és közönyösen szavaztak. Nem kérdezte meg majd’ 4 millió ember, mit is jelent ez?

A mi feladatunk a közöny ellen menni:
Azaz meg kell hallani azoknak a hangját is, akikét senki sem hallja meg, csak Isten.

Tikun olám… már fejből tudjuk a szót, annyiszor beszéltünk róla. A világ jobbá tétele, és az erre való igény.
Erre lettünk teremtve.
Ezért dolgozunk.
Képesek vagyunk rá????máramaros

Jom Kipur napja van
Ez a nap a visszatérésről szól, a megtérésről… Héberül: Tesuvá.
Előbb azt imádkoztuk: “bisivó sel málá…”
Talán nem mindenki érti, ám ez az ima akkor született, amikor a zsidó embereket arra kényszerítették, hogy számukra a legfájdalmasabbat tegyék meg: elhagyják a vallásukat.
Ez a tett évszázadokon keresztűl a legborzasztóbb élmény volt egy zsidó családban.
Ám jom kipur napján ezzel kezdjük a napot:
“az égi és a földi bíróság engedélyével, ti is gyertek vissza közénk!”
Azaz mindenhonnan vissza lehet térni.

Sőt erről mesél a kol nidré szövege is: “minden eskü, fogadalom, kimondott szó… legyen semmis”
A visszatérés csodás képe: az ember sok mindent mondhat, butaságokat is, ám lehetőség van bocsánatkérésre, megtérésre.

Teshuvah (2)Jom Kipur napja van. És most nem annyira leszek rabbis, mint sokan szeretnék, nem fogok romantikus talmudi tanmeséket mondani, inkább nehéz kérdéseket teszek fel magamnak és nektek is!

Legfontosabb kérdés: “lehet-e valóban megváltozni, azaz megtérni?”
És amivel kezdtem, a minket érő mindennapi hatások ideiglenesek-e, vagy hosszan tartóak-e? És órák vagy napok után visszatérünk abba a kerékvágásba ahonnan elindultunk.

Jom kipurkor „megtérünk”…
Eljövünk zsinagógába, azaz komolyan vesszük magunkat, hiszen itt vagyunk.
Böjtölünk, azaz fizikailag is megéljük a hagyományt és a saját gyengeségünket.
Izrael 61%-a böjtöl ebben az esztendőben.

De valljuk be, a világ zsinagógáiban imádkozó / eljövő emberek közül azért nagyon sokan érzik és tudják, hogy ez azért nem az igazi…
Mit jelent a 25 órás böjt, ha utána megy minden tovább… Semmit?
Egy barátom a Facebookra kiírta:
“Nem igazán értem ezeket a facebookos “bocsánat mindenkitől, akit megbántottam” kiírásokat.
Egyrészt, komolyan úgy gondoljátok, hogy akit megbántottatok az innentől kezdve lezártnak tekinti majd az ügyet?
Másrészt, talán úgy kéne élni az év többi napján, hogy ma ne kelljen ilyen arctalan álbocsánatkérésekbe bonyolódnotok.”
És látjuk a sok-sok felposztolt “bocsika” és “elnézést” üzenetet…

Nézzünk körbe… Pontosan tudjuk, csütörtökön minden megy tovább….

Senki sem fogja kalapáccsal széttörni a tréfli porcelán étkészletét, hogy másnaptól minden teljesen kóser legyen nála.
senki se fogja holnap reggel feleségül venni a barátnőjét, hogy holnap estétől legálisan háljon vele,
és aki eddig meleg volt, holnaptól nem lesz hetero, csak azért mert a Tóra erről beszél.

Itt ülünk és tudjuk a választ…
Akkor a kérdés egyre aktuálisabb:
Létezik-e egyáltalán a megtérés, megváltozás?
És ha mi nem tesszük meg, bár tudjuk a frankót, akkor miért is vagyunk itt a zsinagógában?
Újévkor ezt így mondtam a beszédemben: Egy embernél kell jobbnak lennünk  ebben az évben, a tegnapi önmagunknál.
És ez elégséges lenne a megtéréshez??

Sokkal nehezebb ez a kérdés, mint gondolnánk. 2 évezrednyi rabbi gondolkodott ezen. Én elhoztam ide négyüket:

Nézzük meg, mit mondanak ők:

rambam1)
RÁMBÁM (Maimoni Mózes): 1135-1204
Híres mondata a megtérésről:
אני אחר ואיני אותו האיש שעשה אותן המעשים
Fordítás:
“én más leszek, és többé nem vagyok az az ember, aki azokat a tetteket véghezvitte.”
Azaz RÁMBÁM szerint a megtérés lényege: hogy teljesen új ember tudsz lenni.

Mit üzen a Mester?
Az ember szabad akaratból tér meg! Éppen ezért tud lenni egy teljesen más, tiszta ember, és el tudja engedni a régi valóját.

2)
Ennél egy kicsit árnyaltabban fogalmaz egy évszázaddal korábban Rábénu Behájéj ben Joszef ibn Pekidá (1050-1120) a “Hovot halevávot”, azaz a “szív kötelességei” című munkájában (kutatás kapuja – שער הבחינה – hatodik fejezet).

“כי אין אדם אשר לא יחטא” – mondja a Szentírás (Kohelet 7/20)
azaz nincs ember, aki ne vétkezne…
Ezt a mondatot sokszor mondjuk el a félelmetes napok folyamán.
Azaz az ember egy eléggé tökéletlen egység…
Nem angyal és nem Isten, hanem hús vér ember… Ez tény.
Így természetes módon okozza saját magának a vétkeket.
És minden vétek a saját isteni lelkének törése.

Azaz Rabbénu Behájéj szerint a vétek, az ember „embersége” miatt van, és ez az ember szerves része, éppen ezért az ember képtelen magától megtérni! Isten kell hozzá.
Így a megtérés élménye és lehetősége, az Örökkévaló csodás ajándéka az embernek. És Jom Kipurkor ezt köszönjük meg az Örökkévalónak, hogy segít minket elindítani. Kinyitja a kaput, nekünk már csak be kell menni rajta.

3)
A harmadik rabbi Jiszráel Szálánter
(1809/10 Litvánia – 1883, Németország)

yisroel-salanterA rabbi szakterülete a feddő és lelki erősítő irodalom volt (muszár és hizuk).
egy cikkében “חיזוק לומדי תורתנו הקדושה” (a szent Tóránk tanulásának megerősítése témájában) a következőket írja:
Lehetetlen megváltoztatni az ember belső érzéseit, de tud változtatni a külső megnyilvánulásain, hiszen az ember nem úgy lett teremtve, hogy a belső erőit teljesen és tökéletesen ki tudja javítani, ám ennek ellenére törekednie kell arra, hogy a külső dolgait a maguk teljességében javítsa ki, egészen, amíg olyan erőteljesek leszek a külső változásai, hogy a belsőjét is elkezdik megváltoztatni. És akkor az Ö-ó is segítségére lesz.

Egyszerűen szólva: például, ha az ember eddig nem köszönt előre, akkor szokjon rá, ezzel is erősíti magában az tiszteletet minden ember irányába. Vagy nem mondott áldást az ételre, akkor kezdje el, erősítse azt a tudatot, hogy minden meg kell köszönni a Jóistennek, stb.

Azaz belülről indulva lehetetlenség belül megváltozni, a külső dolgainkat kell rendbe tenni és akkor segít az Örökkévaló, hogy elinduljunk befelé. Ez a mi döntésünk.

4)
A negyedik rabbink talán a “legszélsőségesebb”, ha szabad ilyet mondani.
Ő a Talmudból (Misnából is) ismert r. Cádok, aki azt állítja: lehetetlenség megváltozni.
Ahogy az oroszlán nem lesz vegetáriánus, bármit is teszünk, mert bele van égetve a génjeibe a ragadozó életmód, akképpen az ember is egy úton megy végig az életében.
A világ fekete – fehér…
Cádok rabbi 40 évig böjtölt Jeruzsálemért, hogy Isten megkönyörüljön rajta, hiszen a lakói vétket vétekre halmoztak. Ám nem sikerült kiimádkoznia Jeruzsálem szabadságát, és a római légiók 70-ben elfoglalták és lerombolták a Szentélyt.
Ám a római hadvezér Vespasianus, a végsőkig legyengült Cádok rabbit – Johánán ben Zákkáj külön kérésére – meggyógyította.

Cádok rabbi véleménye szerint a szabad választás a miénk, de ettől függetlenül az ember belsőleg egy stabil entitás.
A későbbiekben – érdekesség – , hogy a rabbik nem igazán foglalkoznak ezzel a talmudi alapelvvel, mert kevés követője akadt, ám nekünk fel kell ismernünk, hogy Cádok rabbi állítása, miszerint annak a felismerése, hogy lehetetlen megtérni, lehet a megtérés első lépése.
Azaz a megtérés, (a belső egyéniségünk megtérése), az, hogy foglalkozunk vele! Saját lelkünk, korlátaink, felismerése és megértése. Ez a megtérés felelőssége, és nem csupán egy 25 órás böjt és elhadart ígéretek.

Láttuk a négy rabbit, és látjuk, hogy a megtérés a világ egyik legnehezebb dolga.
Semmi megjátszás nem fér bele, csak az a bizonyos végtelen utazás a saját lelkünkben.gottlieb-jews_praying_in_the_synagogue_on_yom_kippur

Van egy számomra kedves anekdota, ami – amikor olvastam – nagyon megérintett.
Egy képzeletbeli király és tanácsadójának a beszélgetése

– Mit keres ez a toprongyos ember királyi udvaromban?
– Ő Felséged udvari csillagásza.
– Mi dolga az én udvari csillagászomnak?
– Ő készíti felséged flottájának a tengeri térképeket, a kereskedőhajóinak, hogy hasznot hozzanak és a hadihajóinak, hogy nyerjenek a háborúkban.
– És miért ilyen toprongyos ez a nagyon fontos ember?
– Mert mindössze évi öt aranyat kap Felséged kincstárából.
– Többet érdemel!!! Legyen mától fogva 100 arany a fizetése!!!
– Bátorkodom Felséged figyelmét alázatosan arra felhívni, hogy akkor Felséged udvari csillagászának a státuszát soha többé nem fogja csillagász betölteni.

ennyi a kis történet…
A megtérés és a megtérés felelőssége nem szerepjáték, és álarcosbál, hanem kőkemény őszinteség.
Nehéz út.
Pontosan tudom, nem fogunk mindannyian csapot-papot (rabbit) otthagyva rohanni megtérni. Széttörni a porcelánjainkat, feleségül venni a barátnőnket vagy nemi identitást váltani.

A megtérésnek nincs kézzel fogható jutalma, csak a tudat, hogy valami jót tettem és hozzájárultam a “tikun olám”-hoz, a világ megjavításához.
A megtérés jutalma egy kapott mosoly és egy adott mosoly.
Mint az udvari csillagásznál, aki örül annak, hogy segített a király kereskedőinek és hadseregének.

Jom Kipur van:
Tudatosítani kell magunkban, hogy a teremtett ember feladata, hogy a világ történéseit saját maga és a környezete számára hasznosítsa, és ne KÖZÖNNYEL forduljon felé, vagy forduljon el tőle.
Épüljünk!
Közelítsük meg a világ minden kérdését, úgy,
– hogy mi az előremutató rész benne!
– hogy mi személyesen, mit tudnak hozzátenni a fejlődéséhez, egyéni, családi és közösségi szinten?

A megtérés egyik pontja, hogy megértjük és megérezzük, hogy tettekkel és lélekkel is lehet imádkozni.
És pontosan tudjuk, nem tudunk mindenkin és mindenhol segíteni – ezt meg kell értenünk, de egy meleg szavunk, egy mosolyunk csak van? – ez nagyon sokat ér.sot-timeline22

A legelső kérdésem az volt: hányszor változhat meg egy ember?
És a válasz: akár minden pillanatban.
Akár Cádok rabbit nézzük, akár RÁMBÁM-ot.

Hiszen majd’ minden hatás, sok-sok esemény, vágyaink és törekvéseink, sőt minden véletlen cserél rajtunk valamit.
A fentebbi rabbik mást-mást mondanak a megtérésről, ám abban egyet értenek: Ezen tetteink egy része irányítható…
És Jom Kipur erről szól!
Ezért vagyunk itt.
Nem kell széttörni a porcelánt, nem kell holnap feleségül venni a barátnőnket, és nem kell identitást váltani másnap, és nem kell vegetáriánussá nevelni az oroszlánt, ám minden tettünket meg kell vizsgálnunk a hagyomány fényében, mint amikor Ádámnál és Évánál felkelt a nap!

És pontosan tudjuk, meglehetünk a hagyomány nélkül, mint ahogy lehet élni virágok nélkül is, a kérdés csak az, érdemes-e?
Zsidóságunk büszek és öntudatos élményünk. Ezernyi csodás titokkal és evidenciával. Miénk! Szeressük magunkat benne!

A neilá ima sorával köszöntöm a szent napot!
Petáh lánu sáár!
Nyisd ki számunkra a kapukat, hogy beléphessünk!
Beét neilát sáár!
Nyisd ki számunkra a kapukat, még akkor is, amikor esetleg bezárnád előttünk!
Ki páná hájom
Mert fordulópont ez a nap számunkra!
Imádkozzunk azért hogy az előttünk lévő kapuk, a megtérés útjai, a jövőben ne a könnyek kapui legyenek, hanem az álmainké, a sok-sok alkotó tervé, az alázatos munkáé, az örömteli eredményé, a fizikai és lelki békéé szerte a Földön!yom_kippur_on_highway_20_tel-aviv

Érdekesség: az egyetlen eredeti RÁMBÁM képről (lásd fent) készült reprodukciós festmény:rambam_n3