Mi történik a vallásokkal, ha az emberiség elkezd terjeszkedni a világűrben?
A különböző vallások milyen szerepet töltenek majd be?
Jelen lesznek-e egyáltalán más bolygókon a mai földi vallások?
Korunk egyik legnagyobb tudósa, Stephen Hawking egy nemrégiben megtartott konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberiségnek a túléléshez és ahhoz, hogy ne pusztítsa el önmagát, hogy elkerüljön egy hatalmas katasztrófát, mindenképpen meg kell hódítania a világűrt és kolóniákat kell létrehoznia más bolygókon.
Az Isten tudja sorozatban adott hát a kérdés, hogy az emberrel oly szorosan összefüggő vallások, vajon milyen szerepet kapnak egy ilyen helyzetben.
Vajon a Földön jelenlévő nagyobb vallások a világegyetem más pontjain is felbukkannak majd?
És ha igen, milyen szereppel?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Milyen szerepe lehet a vallásoknak, ha az emberiség meghódítja a világűrt és különböző kolóniákat hoz létre más bolygókon?
A válaszom itt olvasható:
A „vallás szerepe” – ez egy elég tág fogalom, én inkább arról írok, hogy ha én lennék a mars bolygó zsidó közösségének a rabbija, mit tennék.
Ha letelepedne egy amerikai ember a Marson, ő, ott nem tudná újjáteremteni az amerikai hagyományt, ám ha egy vallásos zsidó telepedne le, akkor ő képes volna újra felépíteni a judaizmust.
Mi az oka ennek?
Maguk a héber kifejezések mesélnek.
A zsidóság alapkönyve: a Tóra. A szó jelentése: tanítás, törvény. Azaz alapelvek.
A zsidó gyakorlati vallásjog neve héberül: „háláhá”. A szó jelentése: az út, amin járni kell. Azaz, ha egy zsidó ember ismeri a „Törvény”-t és az „Út”-at, akkor jó eséllyel tudja a közösségét a Tóra útján vezetni.
Ezzel párhuzamosan egy hagyományőrző zsidó közösség erkölcsi és etikai elvei – a tórai 3500 esztendős alapokra fog épülni. Majd megtanítanám, hogy a zsidóság tudatos megélése nem más, mint a vallási, identitásbeli, történelmi sorsközösség vállalása. Ez a nép egységét és a nép jövőjét jelenti. A közösség szellemi középpontban a megbánás, azaz az újrakezdés lehetősége áll. Egyértelmű különbséget kell tenni jó és rossz között, és ez tanulható lehetőség.
Elmondanám, hogy nem vagyunk versenyben senkivel, csakis önmagunkkal, és reméljük, hogy mindenki hasonlóan éli meg.
Istennel szép viszonyt kell kialakítani, hiszen Ő-t az érdekli, hogy vajon őszinték-e az erőfeszítéseink.
Isten nem kéri, hogy a lehetetlen dolgokat tegyünk, és parancsolatokat kaptuk, hogy emberi lények legyünk, nem pedig angyalok.
Engedtessék meg egy személyes példa…
Emlékszem, amikor a lányaim az első lépéseiket megtették. Talpra álltak, tettek néhány lépést, majd arccal a földre estek. Tapsoltunk. Örültünk… Együtt mondtuk: „hajrá Miri!”, majd „hajrá Liza!” De ha jobban szemügyre vesszük, mi is történt? A gyerek elesett…
Nem kellene inkább szomorkodnunk vagy sírnunk? A válasz nyilvánvaló!
A szülő nem azt nézi abban a pillanatban, hogy a gyermek elesik-e, vagy sem. Mert elesik… Hanem, hogy tett egy pár lépést – a jó irányba.
Ha egy új bolygón elkezdeném felépíteni a zsidó kolóniát, akkor ez vezetne.
Tudom az irányt.
Tudom az utat.
Tudom a tanítást.
Azaz képes vagyok rekonstruálni a hitéhez és történelméhez hű zsidó közösséget – bárhol is a világban.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
