Mesterem és rabbim Raj Tamás rabbi írása arról, hogy miért hívják Ros Hasanát az Emlékezés Napjának?
Amikor az Örökkévaló megteremtette a világot a kimondhatatlan, leírhatatlan csodáival, napvilágot látott az ember és a felesége is. Egy napon magához intette a Szent, Áldott Legyen, a születésért felelős angyalt:
– Eljött az ideje, hogy gyermekük szülessen. Itt van egy bizonyos csepp, oszd szét háromszáz hatvanöt részre, majd szórd szét a szérűben.
Az angyal megtette, majd visszatért.
– Végy egy cseppet abból a tenyeredbe, a sorsát majd én döntöm el. Ez a csepp magában hordozza, hogy a világra jövő halandó okos, vagy buta, szép vagy csúnya, alacsony vagy magas, sovány vagy kövér, gazdag vagy szegény, csak az nincs megszabva, hogy jó vagy rossz.
Ez az ember szabad akarata.
Majd szólt a Teremtő a lelkekért felelős angyalnak, hogy hozzon le az Édenből egy bizonyos lelket, aki így-és így néz ki, és ez a neve, hiszen már Salamon megírta a Prédikátor Könyvében, hogy minden eljövendő létezőnek már van neve!
Az angyal elhozta a lelket, aki mindjárt leborult a Királyok Királya előtt, és könyörögni kezdett:
– Nagyon jó nekem ott, ahol eddig laktam. Miért kényszerítesz, hogy egy bűzös cseppbe költözzem és otthagyjam azt a jó világot, mikor tiszta és szent vagyok, hiszen Te rendelted így?
– Kénytelen vagy, így teremtettelek. A világ, amelybe költözöl, sokkal szebb lehet, mint ahol voltál, az bizony rajtad múlik.
Azzal akarata ellenére beküldte a lelket a cseppbe, az előző angyal visszatért, és elhelyezte az asszony méhébe. Majd gyertyát gyújtott a feje fölé, angyalt rendelt mellé, aki vigyáz, ki ne csússzon, ki ne essen.
Az angyal sokat foglalkozott vele, megmutatta, mi lesz a sorsa, hol fog élni-halni, még a sírját is megmutatta. Láthatta az egész világot, mindazt, ami történt, és mindazt, ami elkövetkezik.
Elvitte egyszer az Éden-kertbe, ahol az igaz emberek ültek, sugárzó fény ragyogott a fejük felett.
– Tudod kik ezek?
– Nem, uram.
– Ők is úgy jöttek a világra, ahogy te, anyák szülöttei, akik a jó utat választották, és a Tóra szellemében éltek. Csak rajtad múlik, hogy ide kerülj.
Máskor a gyehennába vitte, ahol a gonoszok kiáltoztak az angyalok lángoló csapásai miatt.
– Tudod kik ezek?
– Nem uram.
– Ezek az égetnivalók a gonoszok, akik súlyosan vétettek az isteni törvény ellen. Vigyázz, nehogy ide juss!
Amikor eljött az idő, a lélek újra tiltakozott, nem akarta elhagyni biztonságos otthonát.
– Akaratod ellenére keletkeztél, akaratod ellenére születsz, akaratod ellenére élsz, akaratod ellenére halsz meg, és akaratod ellenére állsz a Királyok Királya elé, hogy számot adj tetteidért. –
Szólt az angyal, majd ráütött az asszony hasára és eloltotta a gyertyát a lélek feje felett.
Világra jött, majd keservesen sírni kezdett.
Miért sír az újszülött, mikor az egész világ örül körülötte, a szülők, rokonok, barátok? Azért, mert abban a pillanatba, mihelyst kiér a levegőre, elfelejti az angyal tanítását.
Attól kezdve, hogy az ember megszületik, hét világ váltakozik körülötte.
– Az első a királyé, hiszen mindenki rajong érte, látni akarja, kérdezgetik, hogy van, és minden kívánságát teljesítik. Ez eltart egy-két évig.
– Utána olyan, mint a disznó, amely mocskokban turkál, a kisbaba a szarban (sic) turkál.
– Három éves korától kisgida, amely ugrándozik a széles legelőn, anyja örömére, úgy a kisgyerek is játszadozik, ugrabugrál apja anyja nagy boldogságára.
– A negyedik világ a ló, ez öttől tizennyolc évig tart, amikor pofonoktól kísérve rohangál, és ahogy a ló is robog, majd betörik, úgy a kamasz is megjavul serdülő évei végére.
– Tizennyolc éves korában szamár, amelyre nyerget raknak. Megházasodik, fiai-lányai születnek, nyereg van a hátán. Naphosszat lót-fut, eltartja a családját, hatalmas terhet cipel, felelősséget vállal gyermekeiért.
– Negyven éves korára elszemtelenedik, mint a kutya. Az egyiktől elvesz, a másiknak ad, egyáltalán nem szégyelli magát.
– Végül olyan lesz, mint a majom, eltorzul a külseje, már nem is hasonlít a többi teremtményre. Okvetetlenkedik, mindent megkérdez. Úgy eszik-iszik, mint egy kamasz, még a kisgyerekek is kicsúfolják. Eszébe jutnak rég elfeledett titkai, de a jelen világ dolgaira nem emlékszik. Ha tenne valamit, nem veszik komolyan, gyerekes öregnek tartják. Egyre terhesebb fiainak, háza népének, lelkük mélyén már valósággal meggyűlölik.
Mikor eljön az ideje, eljön hozzá az angyal.
– Tudod, ki vagyok?
Hogyne tudná. Menni azonban most sem akar.
– Miért éppen most, pont ebben az órában kellett jönnöd?
– Akaratod ellen fogantál, akaratod ellen születtél, akaratod ellen halsz meg, és akaratod ellen adsz számot a tetteidért a Királyok Királya előtt.
Ekkor a lélek velőtrázót kiált, ami elhallatszik a világ egyik szélétől a másikig, ám ezt nem hallja senki, csak a kakas.
———–
Felvetődik a kérdés, miért tanította az angyal a lelket olyan sokáig, ha ez a tudás a születés pillanatában elveszett?
Valójában nem tűnt el teljesen, ott rejtőzik tudatunk mélyén, hiszen ebből adódik a tudás, az erkölcs, a művészet és oly sok minden, ami az emberi életet szebbé-jobbá teheti.
Ros Hasana az emlékezet napja is, az embernek emlékeznie kell az angyal tanítására és arra, ki előtt kell számot adnia tetteiért.
A Midrás Tanchuma sok évszázaddal korábban keletkezett, mint Dante, Goethe Madách műve, nem beszélve a genetikáról, szinte hihetetlen, hogy ilyen tudás létezett már akkor is.
Az angyal tanítása nem veszett el, ha szerencsénk van, akkor előkerül.
