Nyílt levél: „Ne szolgáltassa ki ezeket a szerencsétleneket a magyar szögesdrót-politikának!”

19068NYÍLT LEVÉL

Tisztelt Szövetségi Kancellár Asszony,

mi, az Európai Unió polgárai, akik e nyílt levelet aláírásukkal gyakran csak azáltal látjuk majd el, hogy közösségi hálózatokban megosztjuk, aggódunk. Aggódunk Európa körül zajló polgárháborúk elől menekültek ezreiért, akik az Európai Unió csődöt mondott menekültügyi politikájának túszaiként és egy egyre fékeveszettebb nemzeti kormányzat játékszereként kénytelenek Magyarországon emberhez méltatlan körülmények között a bizonytalan holnaptól rettegni. Azoknak az Európa mellett elkötelezett magyaroknak, akik 25 éven keresztül büszkék lehettek arra, hogy ők bontották ki az első követ a berlini falból, e helyzet különösen szégyenletes és megalázó.

A magyar kormány plakátokon és tévéműsorokon keresztül hónapok óta lépten-nyomon gerjeszti a menekültektől való félelmet és az irányukban táplált ellenérzéseket, amivel az európai alapértékek kőtábláit zúzza össze. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a menekülteket drótkerítéssel és hatósági szigorral előre kriminalizálják, megteremtsék kitoloncoltatásuk jogalapját és egyszersmind behízelegjék magukat a szélsőjobboldali szavazók szívébe. Nagy lépést tett a politikai különutasság e sehová se vezető ösvényén a kormány, amikor múlt pénteken a szélsőjobboldali képviselők szavazatával elnyerte azt az új jogosítványt, hogy szeptember 15-től kezdődően menekültügyi válsághelyzetre hivatkozva szükségállapotot vezethessen be és bevethesse akár a hadsereget is. Ez a demokrácia intézményének nyilvánvaló kiüresítése és egyszersmind fenyegető hatalmi póz is. A szolidaritás és a humanitás fölmondásának politikusai ugyan magyar politikusok, de egyszersmind az Ön pártszövetségesei is. Hónapok óta úgy viselkednek Magyarországon, mintha az Európai Néppárt kikiáltotta volna a xenofóbia kalifátusát és bevezette volna az intolerancia és a nemzeti önérdek saríáját.

Magyarország lakossága dacolt a magyar kormány hecckampányával, európai méltóságának tanúbizonyságát adta, a polgárok spontán kezdeményezésére csekély jövedelmét és szabadidejét megosztotta a menekültekkel, akik hetek óta pályaudvarokon táboroznak. Önkéntesek adnak tájékoztatást, gondoskodnak tolmácsról, tartanak a traumatizált gyerekeknek foglalkozásokat, ellátják a betegeket, nem ritkán a magyar drótkerítés sebesültjeit, miközben a kormányon lévő politikusok, egytől egyig az Ön pártszövetségesei, európai színtéren űzik végzetes játékaikat. Napi tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen politikai körülmények között a magyar államtól sem tisztességes menedékkérelmi eljárás, sem sikeres integrációs folyamat nem várható el. Amikor szerdán de Maizière úr a menedékügy közös európai sztenderdjeinek szükségességét hangsúlyozta, minden européer szívéből beszélt, a miénkből is. Mindannyian támogatjuk a terhek egyenlő elosztását. Az európapárti magyarok e készségüket az elmúlt hetek adakozásaival és a tranzitzónákban végzett önkéntes munkával elégszer bizonyították is. Amíg azonban az említett sztenderdekről nem állapodtak meg a politikusok és gyakorlati felvilágosító munka során nem vésték a szívek márványtáblájára, illetve tényleges megvalósításuk fölött senki sem őrködik, a Budapesten rekedt menekülteket nem bízhatjuk rá egy lomha és eleve a menekültek kitoloncolásának lehetőségére összpontosító bürokrácia embertelen gépezetére. Akkor továbbra is a politikai cselszövések túszai maradnának.

Mi, e levél aláírói, azt az egyetlen európai megoldást kérjük Öntől, melyet a történelmi pillanat lehetőségként fölkínál. Segítsen minket abban, hogy továbbra is hihessünk a közös európai ház gondolatában, engedje meg a polgárháborús menekülteknek, hogy kiutazhassanak Németországba, ne szolgáltassa ki ezeket a szerencsétleneket a magyar szögesdrót-politikának.

Európai üdvözlettel és reménnyel:
Aczél Ágnes, szociológus
B. Gáspár Judit, pszichológus
Bulkai Tamás, mérnök
Bulkainé Ádámosi Margit, mérnök
Dr. Demszky Gábor szociológus, Budapest volt polgármestere
Dobrovits Orsolya, művészettörténész
Gábor Sára, egyetemi hallgató
Galkó Balázs, színművész
Garaczi László, író
Gehér József, tanácsadó
Gerlóczy Ferenc, újságíró
Györe Balázs, író
Kállay Eszter, egyetemi hallgató
Kálmán C. György, egyetemi tanár
Kiss Mihály, pedagógus
Kornis Mihály, író
Dr. Kovács Ilona egy. tanár
Kőrössi Papp József, költő
Lángh Júlia író, újságíró
Lázár Júlia, tanár, költő, műfordító
Lévai Júlia publicista
Miklósi László történelemtanár
Nagy Mihály, hallgató
Nyerges András, író
Perczel Anna, építész, az ÓVÁS! Egyesület elnöke
Perczel István, egyetemi docens
Perényi Péter ügyvezető
Radics Viktória, irodalmár
Radnóti Zoltán, rabbi
Schuller András, doktorandusz (Strasbourg)
Soproni Anna, orvos
Szijj Ferenc, költő
Sziklai István, középiskolai történelem
Tábor Ádám, író
Tillmann József, egyetemi tanár
Tóth Ildikó, fordító-tolmács
Törzsök Erika, szociológus
Uzelmann Annamária ügyvezető
Vajda Károly, habil. egy. docens
Várdy Péter nyugalmazott docens (Twente)
Wessely Anna művészettörténész
Zalai Gábor, ingatlanfejlesztő

drótSehr geehrte Frau Bundeskanzlerin,

wir, Bürger der Europäischen Union, die am Ende dieses offenen Briefes, unsere Unterzeichnung oft nur damit setzen, dass wir ihn in sozialen Netzwerken teilen, sind besorgt. Besorgt um Tausende von Flüchtlingen aus Bürgerkriegsgebieten rund um Europa, die als Geiseln einer gescheiterten Flüchtlingspolitik der Europäischen Union und als Ball einer immer mehr außer politischer Kontrolle geratenen Nationalregierung in Ungarn unter menschenunwürdigen Umständen einem äußerst unsicheren Morgen entgegenbangen müssen. Für die europäisch gesinnten Ungarn, die 25 Jahre lang stolz darauf sein konnten, den ersten Stein aus der Berliner Mauer geschlagen zu haben, ist diese Situation äußerst beschämend und erniedrigend.

Die ungarische Regierung schürt seit Monaten auf Schritt und Tritt durch Plakate und Fernsehauftritte Angst und Abneigung vor und gegen Asylanten und zerschlägt so nach und nach die Tafeln der europäischen Grundwerte. Dies alles läuft nur darauf hinaus, die zu uns Geflohenen durch Stacheldraht und Behördenstrenge von vornherein zu kriminalisieren sowie den Vorwand zu ihrer Abschiebung zu schaffen, um sich bei rechtsextremistischen Wählern einzuschmeicheln. Ein weiterer gefährlicher Schritt auf diesem politischen Holzweg ist die am vergangenen Freitag mit der Unterstützung der rechtsextremistischen Abgeordneten erlangte Machtbefugnis der ungarischen Regierung, ab dem 15. September auf Grund der Flüchtlingskrise eine Art Sondergesetzgebung einführen und sogar den Einsatz des Militärs gegen Flüchtlinge verordnen zu dürfen. Dies ist schon eine offensichtliche Aushebelung des demokratischen Staatswesens und eine ernsthafte Drohgebärde. Die Politiker der offenen Aufkündigung von Solidarität und Humanität sind zwar ungarische Politiker, aber zugleich Ihre Parteifreunde. Seit Monaten schon gebärden sie sich in Ungarn so, als würde die Europäische Volkspartei das Kalifat der Xenophobie ausgerufen und die Scharia der Intoleranz und der nationalen Eigensucht eingeführt haben.

Die Bevölkerung von Budapest hat der Hetzkampagne der ungarischen Regierung getrotzt, europäische Würde an den Tag gelegt, durch spontane Bürgerinitiativen ihr spärliches Einkommen und ihre Freizeit mit den Flüchtlingen geteilt, die seit Wochen in Bahnhöfen kampieren. Freiwillige Helfer verteilen Informationen, sorgen für Dolmetscher, spielen mit traumatisierten Kindern, versorgen Kranke, oft durch den ungarischen Stacheldraht Verwundete, während die Regierung auf gesamteuropäischem Parkett verhängnisvollen Unfug treibt. Wir wissen aus täglicher Erfahrung, dass unter diesen politischen Umständen von dem ungarischen Staat weder ein faires Asylverfahren, noch ein erfolgreicher Integrationsprozess zu erwarten ist. Als sich Herr de Maizière unlängst über die Notwendigkeit gesamteuropäischer Standards im Asylrecht äußerte, sprach er uns, Europäern, aus dem Herzen. Wir alle sind für die gerechte Verteilung der Lasten. Die ungarischen Europäer haben ihre Bereitschaft dazu in den letzten Wochen durch Spendenaktionen und freiwillige Arbeit in den Transitzonen zur Genüge unter Beweis gestellt. Solange die erwähnten Standards jedoch politisch nicht vereinbart und durch praktische Aufklärungsarbeit nicht in den Marmor der Herzen gemeißelt sind sowie ihre Verwirklichung nicht überwacht wird, können wir die Flüchtlinge in Ungarn nicht der unmenschlichen Maschinerie einer durchaus trägen und von vornherein auf Abschiebung sinnenden Bürokratie überlassen. Sie blieben weiterhin nur Geiseln eines politischen Ränkespiels.

Wir, die Unterzeichner dieses Briefes, bitten Sie um die schier einzige europäische Lösung, die die geschichtliche Stunde zulässt. Helfen Sie uns weiter, an das gemeinsame Haus Europa zu glauben, und lassen Sie die Bürgerkriegsflüchtlinge nach Deutschland ausreisen, überantworten Sie diese Unglücklichen nicht der ungarischen Stacheldrahtpolitik.

Mit europäischen Grüßen und Hoffnungen:www.stop.hu