Ahogy növekedik a penészvirág a BZSH küldöttgyűlésének auráján, úgy érződik, hogy itt valamit tenni kell.
Nem kicsit, nagyon.
Vannak, akik a precíziós sebészlézert javasolják, mások meg a napalmot.
Ám azt mindenki tudja, hogy ez a rendszer „így és most” már önmaga karikatúrájának a karikatúrája. A Síp utca egy elvarázsolt kastéllyá vált az elmúlt bő fél évben.
Nem tudjuk melyik tükörből ki néz ki ránk, vagy hol hol nyílik meg egy padlólemez, netalántán éppen hol ugrik ránk valami démon vagy esik ki egy csontváz a szekrényből.
Pedig mi csak gyanútlanul sétálunk a folyosón. És zsidók akarunk lenni.
És itt ez az egész elnökválasztási bohózat…
5 jelölt szállt ringbe, hogy személyükkel, vallásos életükkel, megbecsültségükkel, műveltségükkel, végre valami arcot és arculatot adjanak a BZSH-nak.
Küzdenek, kampányolnak, egy résztvevős kerekasztal-beszélgetést rendeznek, ligetben sétálnak, azaz verejtékben úsznak, annak ellenére, hogy Schwezoff már bebizonyította, amit még Orbán is csak vizionált, miszerint működik ez az egész rendszer elnök és elöljáróság (azaz ellenzék, értsd, fékek és ellensúly) nélkül is.
A puszta tények előttünk kelletik magukat: a zsinagógák küldöttei kiállítottak az öt elnökjelöltet.
Beállt a startvonalra a már többször megbukott, a reggel arra ébredő, a vezető, a nő és a csendeske.
Van közöttük, aki talán képben is van a költségvetési számokban, és van, aki esetleg ismeri a hitközség rendszerét, sőt előfordulhat, hogy olyan is akad közöttük, aki találkozott már az amerikai vagy nyugat európai zsidó közösségek működésével…
Az adott rendszerben egy elnök egy keveset tud segíteni, ám annál többet tud ártani (ha akarna), (lásd korábbi cikkem a jogkörökről)
Ám ez így külön-külön nagyon kevéske…
A BZSH-t egy olyan embernek kell vezetnie, aki „ARC”-nak.
A fentebbiek alapján, aki példa lehetne a budapesti zsidók előtt, akit követnének, lesnék a szavát…
Hát az „ilyen” emberek… Szóval válaszra sem méltatják a BZSH-t.
És persze lehet azon kényeskedni, hogy egy „”ilyen” ne is jöjjön közénk, ám a intellektuális deficit már sírásra sarkalja a jobbsorsban reménykedő, fővárosi zsidó embereket. Engem is.
Én az utóbbi években „született realista” lettem… 🙂
Ezért felteszem ismét a kérdést önmagamnak: mit csináljon ez az elnök?
Ne feledje el, hogy mi vagyunk, (a BZSH és a MAZSIHISZ), akik gátlás nélkül kiáltjuk a világba, mi képviseljük a magyar zsidóságot. Tárgyalunk a kormánnyal, alkudozunk, bojkottálunk, vagy éppen bölcsen leülünk a Merkellel beszélgetni, mindeközben közben még a saját anyánkat vagy saját gyermekünket sem kérdezzük meg, mit is gondol erről az egészről.
Ránézünk és látjuk, ez így egy egyirányú történet.
Le kell írni egy elnöknek címzett levélben:
„Jövőtlen lett és szürke ködbe fordult a BZSH”.
És itt szépen mosolygunk egymásra, ám nem feledjük, hogy a „zoltai rendszer” ráncfelvarrásához, a rendszer biztosításához már keverik a betont a 7. kerületben.
Senki nem tudja még, hogyan is történik majd az összeomlás, ám az okait pontosan lehet érezni, és ezt érezzük az elmúlt 1 esztendőben.
Nem kell jóstehetség, hogy belássuk, a posztkommunista gondolkodási rendszer és a magabiztosság gőgös megélése lesz a BZSH és ezáltal a budapesti zsidóság intézményrendszerének kudarca.
Persze, még jöhet egy vaskezű Sztálin vagy akár egy madzagon lógatott Kádár, de amíg a zsidó oktatás, a vallási intelligencia, a zsidó kultúra befogadása, az irányzatokkal való mély és őszinte kommunikáció hiányzik a repertoárból addig esőemberként kóválygunk a budapesti sivatagban, és kérdezzük: „ki nyer ma”
Nincs idő.
Ma mindenki azzal van elfoglalva, hogy a jelenleg aktuális portfólió a torkába harapjon, a hátulról felrúgja, a hasba üsse, a haját tépje vagy éppen besúgjon vagy jelentsen.
Lehet ezt a rendszert konzerválni.
Lehet „felelőtlen”-nek, „hibás”-nak és „bűnös”-nek (sic!) nevezni mindenkit, aki más véleményen van.
Aki ezeket a felelőtlen szavakat a világgá kiáltja, csak azt mondja ki, amit mindenki tud a rendszerről: a szabadság és a szabad gondolkodás hiánya a lábujjától a feje búbjáig átjárja a rendszert.
A transzparencia és a pluralizmus hiánya ma már nem csak a BZSH-ról szól, hanem egyszerűen akadályozza a hatalom megtartását és gyakorlását.
Hiszen így tanulták Zoltaitól.
Zoltai 25 év alatt tökélyre fejlesztette a rendszert, hogy az embereket, azaz a zsidókat módszeresen távol tartja a valós problémák megismerésétől. És az emberek meg el is hiszik, hogy addig jó, amíg Kádár él…
A lényeg csakis az, hogy vannak-e olyan individuumok, vagy van-e a központ hatalmán kívül álló intézményrendszer, amelyek mer őszinte lenni.
Elment Zoltai…
Maga a hiátus kiált betömésért.
BZSH mai gondjait csak a szabadság és nyíltság oldhatja meg.
Ide nem nagy szavak kellenek, hanem az intézményeinek stabilitásának és a zsidó büszkeség helyreállítása.
Nem kell megijedni attól, hogy néha valami újat kell alkotni.
Erről szól a fejlődés.
Olyan hitközség kell, ahol senki sem hordhatja haza szögenként a síputcát, ahol az intelligencia fontosabb a haveri kapcsolatoknál, és ahol a vallási és kulturális értékek lesz az evidencia és nem a pártérdek.
Ennek a lehetőségét: a szabadságot kell újra megteremteni.
Ezt kell garantálnia annak, aki ma elvállalja a BZSH vezetését – bármilyen szinten.

Megosztás