Hogyan taníthatjuk a gyermekünket zsidóságra és hagyományra? (Hagyomány XIV)

broken_windowBő 13 éve vagyok rabbi…
Szakmai ártalom, hogy bármerre is járok, kérdezgetek embereket a zsidóságukról.
1 évet laktam a vallási ortodoxia egyik fellegvárában, Bnei Brakban.
Egyszer fogtam magam és megkérdeztem egy tíz esztendős pajeszos kisfiút,
“milyen érzés zsidónak lenni?”
Rám nézett, és azt mondta: “Kef lihjot jehudi”, ami kb. annyit tesz:
“Zsidónak lenni nagyon jó buli…”
Az elmúlt hetekben Miri lányom iskolaválasztása miatt ismét előtérbe került a kérdés: Hol tanuljon a gyermek zsidóságot. Otthon vagy az iskolában? Vagy mindenhol?

“Tudja rabbi úr, én is zsidó vagyok.”
Ezt sokszor mondták már nekem igen furcsa helyzetekben is…
Utána jön a beszélgetés több része, amikor általában megtudom, milyen családból származik, hol élték át a holokausztot, miért jár vagy miért nem jár zsinagógába…

Sajnos általában a második… Ekkor én automatikusan megpróbálom győzködni, hogy minden bepótolható, meg, hogy rabbi Akiva is 80 évesen, nem is beszélve Mózesről…

Aztán szóba kerülnek a gyermekek, unokák… Van ahol nem is mesélik el nekik, hogy a nagypapa és a nagymama khm… szóval… zs….

Tapasztalatom, hogy ezek a szülők, ám inkább a nagyszülők, bár nem vallásos emberek, mégis igen erős érzések fűzik őket a zsidósághoz.

Majd ő így folytatja a beszélgetést…
“De ez a fajta kötődés, úgy tűnik, a gyermekeimnél nincs meg, és nem igazán értem, miért. Nem mintha én vallásos nevelést kaptam volna…”
“De ugye voltak zsidósággal kapcsolatos élményei?” – kérdezem ilyenkor…
és folytatom:
“Ugye volt valami élmény az életében, ami mesél a zsidóságról…”
Ilyenkor bólintanak.
“A nagyinál ünnepekkor még előkerültek a hagyományok, és az ünnepi ételek. Talán még a sábáti gyertya is…
és néhány héber ima dallamára vagy szavaira is emlékszik”

Hozzá szokták tenni:
“Én tudom, vagyis olvastam róla… hogy a gyereknek vannak mélyen elraktározott emlékei, amelyek még mindig megérintik a lelkét. Hiszen nekem is vannak…”
Ekkor belőlem a fájdalmas kisördög…:
“De őszintén, Ön mit adott  át ebből a gyerekeinek? Jönnek az ünnepek. Amikor a gyermekei esetleg a Ros Hásánára, vagy Jom Kippurra gondolnak, milyen kép jelenik meg előttük?”

Ilyenkor a válasz mély hallgatás vagy szabadkozás.
“Az igazat tetszik kérdezni?” – teszi fel ilyenkor a költői kérdést…
mosolygok..
“Hááát… este néha elmegyünk zsinagógába… és a 10. perc után már számoljuk a lapokat, mennyi van még hátra…
Majd elmegyünk a barátainkkal vacsorázni. Esetleg összefutunk a böjt után, és akkor a következő alkalomig ismét elbúcsúzunk.”

2009-10-28-Bazooka-JewA fejemben visszhangzanak a szószékről ezerszer elmondott mondataim…
“A hagyományaink és a múlt ismerete nélkül a gyerekeinknek fogalmuk sincs, kik is ők valójában. Ha erősek a gyökereink, felépíthetjük saját identitásunkat. Tudjuk, honnan jöttünk, és tudjuk merre tartunk…”
“Még nincs túl késő!”
– próbálom szelíden figyelmeztettem ilyenkor –
“Fedezze fel a gyökereit!
Hozzon létre saját családi hagyományokat!
Építsen egy utat, amely visszavisz egészen a Szinájhoz!
A népünk jövője rajtunk múlik!”

És ilyenkor általában megígérik, hogy megfogadják ezeket a tanácsokat…

És itt halkan remélem, hogy vannak, akik amikor ezeket a sorokat olvassák, eszükbe jut az ígéret, amit valakinek tettek… Esetleg szüleiknek, vagy amiről mi beszélgettünk…
és esetleg elkezd azon gondolkodni, hogy mégis valamit meg lehetne tenni abból….

A kérdés visszhangzik.
És a válasz is!
A zsidó hagyományok gyakorlásának elkezdése segít egyfajta családi céltudatosság kialakulásában. Amikor értelmet adunk az ünnepeinknek, akkor örökséget hozunk létre. Ez az, amit továbbadhatunk a következő generációnak.
Csak így hozhatjuk közelebb a gyermekeinket a saját zsidóságunkhoz, és a zsidó néphez, zsidó történelemhez, hagyományokhoz!
Egy valós és tartós identitást adunk nekik ezáltal.
És ez jó érzés neki.

2009-02-01-DinnerA gyerekek bevonása
A gyerekek természetüknél fogva kíváncsiak. Imádnak felfedezni, hallgatni, és kérdéseket feltenni. Amikor a zsidó élet egyhangúvá válik, a gyerekek “kikapcsolnak”, és úgy érzik, zsidónak lenni unalmas. Remélem tudjuk, hogy ez a vég.. ennél semmi sem áll távolabb az igazságtól.
Ne feledjük el, a lelki rákészülés, az ihlet, az inspiráció velünk kezdődik!
Ha az ünnepeket rettegve, vagy közömbösen fogadjuk, hogyan is várhatnánk el örömöt és izgalmat a gyerekeinktől?
Tehát itt van az első probléma: túl sokan érzik úgy, hogy eltávolodtak. Sokszor úgy gondolunk az ünnepekre, hogy “mindig ugyanaz.. újra és újra”.

Meg kell értenünk, nem hagyhatjuk a zsidó nevelést csak a zsidó iskolákra, a Talmud Tórákra, a rabbikra, a tanárokra, vagy a zsinagógára!

Nekünk magunknak is be kell vonnunk a gyerekeket!
Vállalnunk kell azt a felelősséget, hogy továbbadjuk örökségünk szépségeit fiainknak és lányainknak. Miénk volt az a kiváltságos feladat, hogy ezeket a kis lelkeket erre a világra hozzuk, éppen ezért (ugyanakkor) kötelességünk táplálni is őket, és nem csak kenyérrel… – hanem hittel és hagyománnyal.

Hogyan tegyük fontossá a gyerekek számára az ünnepeket?

Jewish star - torah1. Fedezzük fel újra a hagyományok izgalmát!
Újra felébreszthetjük az érdeklődést azzal, hogy mi magunk is egy kicsivel többet tanulunk az ünnepről, és nem legyünk lusták, ha a zsidóságról, a saját hitünkről van szó!
Én például még mindig izgatott leszek, mikor valami olyan új dolgot tanulok, ami által lelki többletre és bölcsességre tehetek szert. Ezeket szeretem később megosztani veletek is és persze a családommal is. (mondják is sokan a zsinagógában, hogy néha túlságosan is…)
Tanácsolom, hogy ne engedd, hogy anélkül teljen el az ünnep, hogy tanulnál valami újat… Gondoskodj róla, hogy a családod is részesüljön az újonnan szerzett tudásodban. Veled fognak izgulni, hogy anya vagy apa most mit olvasott…
Keress cikkeket! Tölts le egy előadást, egy leckét! Én például kiírtam cd-re mp3-ban előadásokat, és amikor mentem le vidékre, mindig azokat hallgattam a kocsiban. Bp-Miskolc 90 perc, két előadás… 🙂
Szóval számtalan lehetőség van manapság a tanulásra.

Ha minden évben ugyanazokat az üzeneteket közvetítjük, anélkül, hogy jobban elmélyülnénk az ismereteinkben, a gyerekek úgy fogják érezni, hogy ők túlnőttek rajtunk. Ááááá, apa ezt már tavaly elmondtad… uncsi…
És mi magunk, sem leszünk elég motiváltak ahhoz, hogy fejlődhessünk. Tudod, hogy vannak esetek (kapcsolatokban és tudásban), hogy ha stagnálasz, akkor az azt jelenti visszafejlődsz… Így lelkileg és időben is “hibernálódsz”.

2. Családi programok
Amikor együtt vagyunk, összetartunk, mint egy igazi család.
Ünnep…
Használjuk ki ezeket a napokat, és mélyítsük el a köztünk lévő egyébként is szoros kapcsolatot!
Az ünnepek lehetővé teszik számunkra, hogy együtt jól érezzük magunkat, miközben erősítjük azt a “miniatűr Szentély“-t, amely minden zsidó otthonban ott lehet.

Szeretnék leírni néhány ötletet a gyermekek számára, életkortól függetlenül:

6a011570601a80970b014e8b470b49970d-800wi● Készíts ünnepi kártyákat a barátok és családtagok számára!
A mai világban mindenki annyira hozzászokott már az e-mailekhez és sms-ekhez, hogy már szinte alig vesszük a fáradságot, hogy igazán különleges üzeneteket írjunk. Képzeld el az örömöt, amit a nagyszülőknek, magányos embereknek, barátoknak és rokonoknak okozol majd, akik sokkal jobban értékelik a személyes kapcsolatot. Egy saját készítésű kártya tele jókívánságokkal és áldásokkal sok ember életébe hozhatna fényt.

● Találj ki célokat erre az évre, amelyekre a családodnak is törekednie kell majd!
Ez jó alkalom az önismeret gyakorlására. A mai felgyorsult világban sokunk nem szán időt arra, hogy megálljon néha és elgondolkozzon. Elgondolkodhatnánk azon, hogy tudnánk kedvesebbek lenni másokkal, például hogy a Blackberryt/iPhone-t ne vigyük magunkkal a családi vacsorára, hogy a szeretteinknek szentelt időből ne vegyünk el mások kedvéért. (Aki ismer engem, az tudja, hogy pontosan tudom, miről beszélek…)
Beszélhetnénk arról, milyen micvákat gyakorolhatnánk ezentúl, például egy kicsit jobban odafigyelhetnénk a gyermekeink megáldására péntek este, vagy az étkezések után elmondott áldásra, vagy a reggeli “modé áni” imára, vagy akár a “Smá” elmondására lefekvés előtt.
Kitilthatnánk a pletykát az étkezéseinkről, és több figyelmet fordíthatnánk arra, milyen fájdalmat tudunk ezekkel okozni másoknak. Stb, stb

● Teremts hagyományt ebben az évben a jótékonyság/jóság gyakorlásával a családodban!
Biztos van olyan ismerősöd, aki egyedül él. Lehet, hogy vannak barátaid, akik még nem fedezték fel a gyakorló zsidóság szépségeit. Lehet, hogy vannak emberek a környezetedben, akik éppen anyagi- vagy érzelmi krízisen mennek keresztül. Nem is gondolnád, mekkora örömet szerezhet számukra egy meghívás a (sábáti) asztalodhoz, vagy egy kis ajándék barhesz, vagy egy telefon, vagy valami kedvesség péntek délután!

A gyerekeket is bevonhatod az ajándékozásba, például összegyűjthetik a megunt, de még jó állapotú ruháikat, és odaadhatják őket rászoruló gyerekeknek.
Magyarázd el nekik, hogy egy másik gyerek mennyire fogja majd értékelni azokat a meleg pulóvereket egy hideg téli napon, vagy a divatos ruhákat, mikor hasonló korú, de tehetősebb családból származó, “trendi” ruhás gyerekekkel együtt megy iskolába.
Csupán pár pillanat alatt megtaníthatod a gyerekeidnek, hogyan tehetik ők maguk is egy kicsit jobbá a világot. (Tikun olám!!)

EMTZS1 Wooden Tzedakah Box● Legyen minden otthonban egy cedaká (jótékonysági) persely!
Ősi szokás (micva!) péntekenként, a sábáti gyertyagyújtás előtt cedákát adni. Mi a Bét Sálom nyári táborban készítettünk ilyen kis perselyeket, amiket a gyerekek dekoráltak ki. Beszéljétek meg, ki hová szeretné eljuttatni az adományt az idén, mikor a persely megtelik. Beszéljetek arról, hogy milyen fontos szent célra adakozni abból a pénzből, amit megkeresünk, vagy amit a bár/bát micvára kapunk! Mesélni kell róla, hogy az adomány (cedáká) milyen fontos micva.
Meg kell tanítani és tanulni (sic!), hogy mindig hálásnak kell lennünk mindenért, amit kapunk, és soha nem szabad önzőnek lennünk és elfeledkeznünk másokról, akiknek kevesebb jutott.

● Van egy olyan szokás, amelyen keresztül megbocsátást nyerhetünk a bűneinkért, főleg így az ünnepek előtt.
Szavakkal is kérjünk bocsánatot!
Ne engedd, hogy a testvérek haragudjanak egymásra és hogy haragtartóak legyenek. A Tóra nem erre tanít minket. Ügyelj arra, hogy a gyerekek azt a példát lássák a szüleiktől, hogy az újévet békével a szívükben fogadjuk.
De ne várj az újévre! 🙂
El kell mesélni a gyerekeknek is (és ez talán a legnehezebb, mi is nagyon küzdünk vele…), hogy pontosan úgy, ahogy mi kérjük Istent, hogy bocsásson meg nekünk, egymástól is bocsánatot kell kérnünk. A gyerekek egymástól is.
Már korábban írtam, próbáld meg hétről-hétre megáldani a gyerekeidet!

● Látogass! 
Amikor az én gyermekeim meglátogatják a nagyszüleiket, mindig látom, hogy ragyog fel az arcuk, mikor ők besétáltunk az ajtón. Anyukám minden pénteken és szombaton velünk eszik. A péntek esti vacsora előtt, Miri és Liza felsorakoztunk előttünk, és én megáldom őket. A lehajtott fejükre teszem a kezemet. És én érzem, hogy számukra ez egy felemelő pillanat, miközben a szavakat suttogom. Utána megpuszilnak engem, majd az Anikó kezét és végül az édesanyám kezét is megcsókolják.
És kérik, hogy bocsássanak meg neki, ha bármi fájdalmat okoztak nekünk az elmúlt héten.
Tudom/tudjuk, hogy ők akkor biztonságban érzik magukat. Mi pedig egy hihetetlen szentség részesei lettünk.
Édesanyám nagyon boldog ekkor.
Hálás vagyok a Jósitennek, hogy neki ilyen örömet tudtam szerezni…

Mindannyiunkban megvan az erő, hogy emlékeket teremtsünk a következő generáció számára.
A kérdés az, hogy amikor a gyermek majd visszatekint a múltba, milyen képet fog látni, ha jönnek az ünnepek és a hétköznapok?

Te is tudod, ez csak rajtad, rajtunk múlik….homepage_image_large