Magam előtt látom, a fröcskölő szájú gyáva embert, ahogy odamegy Schweitzer Józsefhez és a szemébe kiáltja: "Utálok minden zsidót!"

Hajnal van. És csönd. Lehet gondolkodni.
Egy nyilatkozaton gondolkodom…
Feltűntek előttem a múlt képei.

Károlyi megkoronázása, majd Tiszaeszlár felemlítése.
Szoboravatás majd az emléktábla-avatás.
A tér-átnevezés.
Majd jönnek halkan, a kertek alatt besurranó írók és költők. Szabó Dezső és Nyírő József (művészi életművéből csak ezt találtam), Wass Albert vagy Tormay Cecile,
És előttem vannak a dunaparti zsidó emlékmű felemelt kezei, a fehérvári temető előre felkészült rongálóinak kéznyomai, és látom a csülkökkel feldíszített Wallenberg szobrot.
Igen, ő az a 100 éves Wallenberg, aki idén Magyarország image-arca lett a világban. – Na ja, vele kampányoljuk a világban a saját filoszemitizmusunkat…
(Bár mi pontosan tudjuk, hogy ebben az országban 1944 tavasza és nyara nem a Wallenbergekről szólt. (sem az ősz és sem a tél…))
Sokan félnek, és kérdeznek engem a holnapról.
Mit is mondhatnék?
Csak annyit, hogy:
Nem a holnaptól félek, mert tudom, hogy félve nem lehet élni.
Nem is attól félek, hogy felpofoznak, mert a pofon helye meggyógyul.
Nem attól félek, hogy otromba módon lezsidóznak, mert tudom, a gyűlölet ösztöne ott van az emberben.
Hanem…
Attól félek, hogy a gyűlölet ösztönét egyre kevesebben tudják majd magukban legyőzni.
Attól félek, hogy az elnézett és megengedett viszálykodás még mélyebben lopózik be a szívekbe, a lelkekbe, a szavakba és a tettekbe.
Attól félek, hogy cinkos összekacsintással aláznak meg öreg embereket és félemlítenek meg kisgyermekeket.
Attól félek, hogy a bölcs beszéd huhogássá válik, a szem összeszűkül és eltűnnek a gátlások.
Attól félek, hogy az aktuális politikai karrier utáni vágy maga alá gyűri a józan ész emberét.
Attól félek, hogy a szavakat egyszer majd tettek követik.
Attól félek, hogy egyszer arra ébredünk, hogy minden hétköznap fekete lesz, mert az emberek szeméből eltűnik az a színes vágy, amellyel Isten kapcsolatot ápoló, érző lénnyé teremette őket.
Mit tehetünk?
És mit tehettek ti?
Mondjatok nemet a fasiszták, nácik, nyilasok és kollaboránsaik rehabilitációjára!
Mondjatok nemet a történelmi tényeket elhallgató és/vagy meghamisító törekvésekre!
Mondjatok nemet, hogy Magyarország ne legyen az utolsó utáni csatlós!
Józan ésszel el kell érni, hogy sújtsa a társadalom és a politikai közösség megvetése mindazokat, akik szóban vagy tettben ilyesmit elkövetnek!
Meg kell értenetek, hogy a gyűlöletmentesség nem zsidó belügy, hanem egyetemes érték!
Ennyit tehettek, amíg nem késő!

Megosztás

31 thoughts on “Magam előtt látom, a fröcskölő szájú gyáva embert, ahogy odamegy Schweitzer Józsefhez és a szemébe kiáltja: "Utálok minden zsidót!"

  1. Visszajelzés: jövet – menet —- Mikroblog II. —- (minden kommentár nélkül) | Zolirabbi

Hozzászólás a(z) Péter Kende bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük