Hatással van önre a Hold?
Asimov írja a Hold tragédiája című művében, hogy a Hold nélkül a Föld sorsa másként alakult volna. Elég csak az apály-dagály jelenségre gondolunk, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az evolúció során az élet néhány formája a víz után, a szárazföldön is megjelenjen.
No, de lássuk, milyen hatással volt a Hold a vallásokra és így, az emberekre is. A pár napja kezdődött kínai Holdújév kapcsán ezt kérdeztük a vallások tanítóitól:
Van-e bármilyen szerepe az ön vallásában a Holdnak?
Válaszom itt olvasható:
A zsidó hagyomány – a Teremtés alapján – a Holdat „kis világító”-nak nevezi, azaz szerepét – már az első pillanattól – a Naphoz hasonlítja. Oly annyira, hogy az Egyiptomból való kivonulás előestéjén (Pészách) meghagyja az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak, hogy ez a hónap kell, hogy a zsidó naptár első hava legyen. A Talmud szerint ekkor adja át az Örökkévaló a zsidó népnek az egész év és hónapszámítás rendszerének parancsolatát is, aminek az alapja a Hold lett, azaz a napjainkban is használt lunáris (Hold központú) naptár-számítás ide vezethető vissza.
A hónapot héberül két néven szokták nevezni. A tórai neve megegyezik a mai névvel: „hódes” azt jelenti „megújuló”, a rabbinikus irodalomban a „leváná” szó található meg, ami „fehér”-et jelent.
A zsidó naptár ma is a Hold alapján áll.
A 29 vagy 30 napos holdhónapok holdújulástól holdújulásig tartanak, így egy „zsidó év” átlagosan 355 napos. Ám, hogy a fentebb említett Pészách-ünnep mindig tavaszra (kalászérés) essen, és a mezőgazdasági ünnepek megtarthatóak legyenek ezért léteznek szökőhónapok – kvázi 13. hónapok is. A zsidó naptár évei 19 éves ciklusokat alkotnak, melyekben tizenkét normális és hét szökőév van. Egy ciklusban összesen 235 hónap van, melyekből 7 hónap minősül szökőhónapnak, és amelyek mindig az első hónap előtt vannak.
Évszázadokon keresztül – annak ellenére, hogy a rabbik ismerték az öröknaptárat, mégis – a Hold megszületését jelentő tanúk szavai alapján hirdette ki a jeruzsálemi vallási bíróság az új hónapot. Az i.e. 1000 körül uralkodó első zsidó királynál, Saulnál is már részletes leírást olvashatunk az új hónap (holdújúlás) megünnepléséről. Rá mintegy’ 800 esztendőre a szeleukida hellenista diktátorok betiltották az újhónap megünneplését, mondván, ha nincs újhónap, akkor nincsenek ünnepek sem, és ha nincsenek ünnepek, akkor megszűnik a zsidó vallás is.
Ám az egyre erősödő zsidó diaszpóra miatt az i.sz. V. század óta hivatalosan is előre kiszámított öröknaptárat használnak a rabbik.
Rengeteg szimbólumot rejt ez a három és fél ezredes naptárrendszer, a ciklikusságtól az egymásra utaltság élményéig, ám az egyik legfontosabb szimbolikus üzenete, hogy a történelem folyamán
a zsidó népnek mindig a folyton változó Holdhoz igazodva kellett ünnepeiket és hétköznapjaikat számlálni.
Ezzel – többek között – Isten arra emlékeztet bennünket, hogy a zsidó nép létezését nem lehet képletek közé szorítani, és sose érezze azt a zsidó ember, hogy a természet törvényei teljesen maga alá kényszerítik a zsidó embert, hanem éppen ellenkezőleg, a zsidó nép szimbiózisban él a mindig változó természettel.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
és ha valaki unatkozna: 🙂
