Használjunk-e robotokat?
És ha igen akkor milyen területeken, milyen feltételekkel?
Helyettesíthetik-e a robotok, az embereket?
És mi a helyzet az érzelmekkel?
A vallások képviselőit ezúttal a robotok elterjedésről, azok emberekre, emberiségre gyakorolt hatásairól, erkölcsi következményeiről kérdeztük.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy az élet egyre több területén jelennek meg a robotok?
Válaszom itt olvasható:
Ha azt a szót hallom: robot – kettős érzés kerít hatalmába.
Egyrészt ha egy gép dolgozik helyettünk, akkor nagy valószínűséggel, az sokkal pontosabb. A keze nem remeg meg, érzelmek nem befolyásolják, nem fárad el, nem megy szabadságra. Precízen megcsinálja, amire programozzák. Ez eddig teljesen jó hír, hiszen a termék tökéletesebb lesz, sőt amíg egy robot dolgozik helyettünk, addig mi tudunk tanulni, vagy éppen a családunkkal lenni.
Ám másik oldalról, tegyük fel a kérdést: valóban egyre több tevékenység végezhető érzelem nélkül? Hová tűnik a „kezünk munkája” és az emberi (!) öröm és sikerélmény, ami a jól végzett munka után eltölti lelkünket, ami energiát ad nekünk.
Lehet szabadverset írni egy véletlenszó generátorral, lehet 1×1 méteres festményt megfesteni 1 perc alatt, megfőzhet egy robot is egy levest vagy lehet egy kisgyereket berakni reggel a TV elé, mellé rakni 20 tábla csokoládét, 2 liter szörpöt és egy bilit.
Ám mindezzel elveszítjük az érzelmet és a kapcsolódást. Kapcsolatot a saját versünkkel, a saját festményünkkel, a saját ételeinkkel vagy akár a saját gyermekünkkel.
Mert az biztos, hogy a vers, a festmény és az ebéd is kész lesz, sőt még a gyermekünk is fel fog nőni, ám az a bizonyos „plusz” hiányozni fog, ami az egyéniséget és az érzelmet viszi bele az általunk előállított termékbe, vagy a szavainkba. A lelkünket.
Más szóval, az ember azért lett a világra teremtve, hogy még szebbé és jobbá tegye. Hiszem, hogy ebben a munkában az egyéniségnek, a sokmilliárd különböző léleknek fontos szerepe van. Az ihletet, mi vallásos emberek áldásnak nevezzük, és hisszük, hogy ez az isteni áldás elsősorban abban ad segítséget, hogy az ember képes legyen olyat alkotni, amivel a világnak jót ad. Szabad akarattal mérlegelni, hogy döntések és belső viaskodások után a helyzethez képest a lehető legjobbat adja.
A robotok segítsenek, védjék az ember egészségét, a pontosabb munkájukkal, de ne helyettesítsék. Nekünk, embereknek büszkéknek kell lenni arra, hogy az Örökkévaló olyan világot teremtett, amelyben nekünk teljesen szabad az akaratunk van, és nem, mint egy robot, hanem mint egy szabad lény válassza a jót: a szerelmet, a kapcsolódást, az érzelmet, az alázatot és a hitet. És mindezt bele kell szőnie minden tettébe, ezzel építi és teszi szebbé a világot.
Egyrészt ha egy gép dolgozik helyettünk, akkor nagy valószínűséggel, az sokkal pontosabb. A keze nem remeg meg, érzelmek nem befolyásolják, nem fárad el, nem megy szabadságra. Precízen megcsinálja, amire programozzák. Ez eddig teljesen jó hír, hiszen a termék tökéletesebb lesz, sőt amíg egy robot dolgozik helyettünk, addig mi tudunk tanulni, vagy éppen a családunkkal lenni.
Ám másik oldalról, tegyük fel a kérdést: valóban egyre több tevékenység végezhető érzelem nélkül? Hová tűnik a „kezünk munkája” és az emberi (!) öröm és sikerélmény, ami a jól végzett munka után eltölti lelkünket, ami energiát ad nekünk.Lehet szabadverset írni egy véletlenszó generátorral, lehet 1×1 méteres festményt megfesteni 1 perc alatt, megfőzhet egy robot is egy levest vagy lehet egy kisgyereket berakni reggel a TV elé, mellé rakni 20 tábla csokoládét, 2 liter szörpöt és egy bilit.
Ám mindezzel elveszítjük az érzelmet és a kapcsolódást. Kapcsolatot a saját versünkkel, a saját festményünkkel, a saját ételeinkkel vagy akár a saját gyermekünkkel.
Mert az biztos, hogy a vers, a festmény és az ebéd is kész lesz, sőt még a gyermekünk is fel fog nőni, ám az a bizonyos „plusz” hiányozni fog, ami az egyéniséget és az érzelmet viszi bele az általunk előállított termékbe, vagy a szavainkba. A lelkünket.
Más szóval, az ember azért lett a világra teremtve, hogy még szebbé és jobbá tegye. Hiszem, hogy ebben a munkában az egyéniségnek, a sokmilliárd különböző léleknek fontos szerepe van. Az ihletet, mi vallásos emberek áldásnak nevezzük, és hisszük, hogy ez az isteni áldás elsősorban abban ad segítséget, hogy az ember képes legyen olyat alkotni, amivel a világnak jót ad. Szabad akarattal mérlegelni, hogy döntések és belső viaskodások után a helyzethez képest a lehető legjobbat adja.
A robotok segítsenek, védjék az ember egészségét, a pontosabb munkájukkal, de ne helyettesítsék. Nekünk, embereknek büszkéknek kell lenni arra, hogy az Örökkévaló olyan világot teremtett, amelyben nekünk teljesen szabad az akaratunk van, és nem, mint egy robot, hanem mint egy szabad lény válassza a jót: a szerelmet, a kapcsolódást, az érzelmet, az alázatot és a hitet. És mindezt bele kell szőnie minden tettébe, ezzel építi és teszi szebbé a világot.
Megosztás
