Nem oly rég, egy barátság virágba szökkenésének lehettünk szemtanúi… A barátság hivatalossá vált. Összeköttetett. Schmidt Mária és Köves Slomó.
A rabbi kiemelte, hogy számára „rokonszenves volt a Sorsok Háza koncepciója”.
Erről az önzetlen egymásra találásról már sokat beszélgettünk és írtunk.
Én is leírtam, hogy egy „kényszerházasságra” alapuló és a zsidóság többségének támogatását nem bíró projekt ab ovo nem lehet sikeres és csak egy időzített bomba a honi zsidó közéletben.
Bár mindannyian tudjuk, hogy a kormányzat és az EMIH közeledése nem újkeletű, sőt… A tavaszi parlamenti választáson ez a frigy, egy választási plakáton is manifesztálódott.
Az elmúlt hónapokban majd minden oldalról érte támadás ezt a SM-KS frigyet, egészen addig, amíg a kormányfő – halkan, de határozottan – leállította a közös projektet – még a szerződés aláírása előtt.
Ám a hiper-szenzitív milliárdos igazgatónő és laptulajdonos ezt a fiaskót már nem igazán tudta benyelni, és a Mazsihisz Rumbach utcai „Együttélés Háza” projektjére vonatkozóan – a Figyelő című folyóiratán keresztül – perrel fenyegetve – „közérdekű adatigénylés” címen kikérte az egész (sic!), több ezer oldalas Rumbach dokumentációt, amit október közepén egy pendriveon meg is kaptak.
Ezek után újabb 14 „megtisztelő” és természetesen lényegbe vágó kérdést kapott a Mazsihisz a neves gazdasági hetilaptól, azzal a teljesíthetetlen kéréssel, hogy 4 órán belül válaszoljunk rájuk…
Hát a toll hatalma…
Mellékelem a „kérdéseket”:
1.) Mit tartalmaz a projekt tartalmi koncepciója?
2.) Volt-e róla vita?
3.) Mikor kaphatunk betekintést a forgatókönyvbe?
4.) Az elmúlt négy évben bruttó 1 283 866 602 forintot sikerült elkölteniük az állami támogatásból. A maradék kétmilliárd forintot reálisnak tartja, hogy a következő hat hónapban fel tudják használni?
5.) Elképzelhetőnek tartja-e, hogy kérnek hosszabbítást a harmadik illetve a negyedik fázisra?
6.) Szakmailag hol tart a projekt?
7.) Kik a tartalmi koncepcióért felelős tanácsadók? Kik dolgoznak a projekten?
8.) Kik a lektorok?
9.) Milyen szerepet kap az ortodoxia?
10.) A kommunista mozgalomban vezető szerepet betöltő zsidó származású embereket a kiállítás zsidónak vagy kommunistának minősíti?
11.) Megjelenik-e a kiállításon a magyarországi zsidóság politikai tagoltsága?
12.) Reflektál-e a kiállítás a magyarországi antiszemitizmus történetére?
13.) Ön 2018. szeptember 24-én azt nyilatkozta, hogy az Együttélés Háza „egy másik szemszögből fogja tekinteni, az Együttélés Háza Magyarországon a zsidók és a nem zsidók együttélését”.
14.) November 13-án Kiss Henriett, a Mazsihisz alelnöke, aki október 29-étől a projektért felel, azt nyilatkozta, hogy ” a Ház bizonyosan nem fog a zsidó-magyar együttélésről szólni, ugyanis ennek a fogalompárnak a létezését történeti hagyományaink miatt nem fogadjuk el.” Sikerült-e megállapodniuk, hogy miről szóljon a kiállítás? 
A kérdés visszhangzik…
Aki ilyen provokatív kérdéseket tesz fel, annak a vezető zsidó szervezetnek, – amely a zsidó többség hangját meghallva – kritizálni merte a tulajdonosnő projektjét, és az Alapítványa EMIH-el kötött frigyét, attól milyen együttműködés várható a későbbieknek – bármilyen zsidó közösséggel is? (Akár az EMIH-el is…)
Lehet-e komolyan venni az alkalomként felénk nyújtott kezet?
Ezt a rövid cikket csak azért írtam le, hogy legyen ez a Figyelő cikk mindenkinek figyelmeztető jel, hogy milyen stílusra számítson, aki közösen akar dolgozni a „Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány”-al, azaz Schmidt Máriával.
Hogy mennyire kell őt kiszolgálni és mennyire lehet őt kritizálni.
Hogy Schmidt Mária mindenkori barátja vagy munkatársa tud-e oroszlán maradni, vagy csak egy madár(ka) marad (mindenki szemében)
És végül szeretnék ajánlani egy pár soros cikket, amiben Schmidt Mária lefektette, hogy mit is akarna ő a magyar iskolákban.
A kedvenc sorom:

Ez önmagában nem is lenne probléma, mert ilyen képnélküli víziókból van még tucatnyi az országban, ám jelen pillanatban úgy fest, hogy előbb-utóbb SM lesz felelős a Sorsok Háza projektért, azaz a 21. század honi iskolai holokausztoktatásának állami „vezér”-fonaláért.
És ha ilyen gondolatok kergetőznek a központi agyban, aki mellesleg a főszponzort, az államot is képviseli, elég nehéz lesz megérteni a gyermekeknek a 20. századot – zsákutcáival, gyűlöleteivel és vérzivatarával.
Ezzel az erővel szinte elégséges lenne egy Trianon – Auschwitz – Moszkva logikai sort megtanítani a holokausztról, mint egymásból következő rémregényt, hiszen a cél – ez esetben – minden eszközt szentesít….
Nekik…
Csak nehogy a próféta szóljon belőlem…

Upgrade….
Megjelent az újság a következő címlappal. Szerintem ez minden szónál többet ér.és egy szubjektív tovább-gondolás:

Megosztás