Az elmúlt napokban sokan írnak és sok félét Zoltai Gusztávról. Olyanok akik szerették és olyanok, akik nem szerették. Olyanok, akik – közvetve – esetleg neki köszönhetik az egzisztenciájukat (vagy egy részét), és olyanok, akiknek – közvetve – esetleg keresztbe tett.
Én is szeretnék most írni pár szót.

Zoltai Gusztáv mintegy 20 esztendőt volt a munkáltatóm. (Jogilag a mai naptól már nem az.)
Nem járunk össze, nem megyünk közösen üdülni.
Nincsenek közös üzleti vállalkozásaink, és nem őrizzük egymás titkait sem.
Nem vagyunk barátok, de közel állunk egymáshoz.
Mind a ketten tudjuk a másikról, hogy bármikor felhívhatjuk egymást, ha ne adj’ Isten bajba kerülnénk, és mind a ketten tudjuk, hogy a másik rögtön segítene.

Bár Zoltai oldaláról ez nem novum, hiszen az őt ismerő emberek pontosan tudták (és most is tudják), hogy rá mindig lehetett és lehet számítani.

A lelkében hordozta az egyedüllét kisgyermekkori borzalmát. Örök sebként próbálta ápolni, bár pontosan tudta, hogy ez lehetetlen. És talán éppen ezért nem volt olyan kérés, amit meg nem hallgatott volna.

A 8-10 évesen átélt holokauszt – átformált minden lelket. Örök gyermekké és örök felnőtté tette azt a generációt. Vágyakozva egy ölelés után, és eközben a sokat tapasztalt szemeikkel nézni a messzi távolságot.

És – ebben a pillanatban – talán éppen ezért nem szeretnék foglalkozni a másik Zoltaival, akivel hitközségpolitikailag sokszor kerültünk ellentétes oldalra. (Nem is oly’ rég a Heisler ügyben.)

Mert minden pillanatban – mind a ketten – pontosan tudtuk a másikról, hogy ő – a maga módján – miért is küzd: a MAZSIHISZ fennmaradásáért, továbbéléséért.

Majd az elemzők eldöntik, hogy siker vagy kudarc-e ez a negyed évszázad.
Megítélik vajon a radikális, az opportunista, a lojális, a hiperszenzitiv, az oligarcha, a bábáskodó, vagy éppen melyik arc a másik ezernyi közül, az, ami hozzá illett és amivel ezt az időszakot megélte, átélte és túlélte.

Ám ne feledjük, a rendszerváltás óta a mai napig, ő volt az „első számú zsidó”.
Mindent tudott mindenkiről. Ez végtelen teher.

Az elmúlt 2-3 évben Egri-botrány és a Karádi-botrány általános vélemény szerint nagyon megviselte. Nem csak maga a „tett”, hanem az, hogy bizalmi emberei nem mondták meg neki a (teljes) igazságot. Azok a bizalmi emberek, akiket ő még a totális bukásuk után is ezernyi módon támogatott.

Az őt ismerők szerint egyre nőtt a fásultsága és a barátai félve vették észre, hogy engedte ki a kezéből a gyeplőt. (Ezt most itt nem szeretném részletezni…)

A keddi Népszava interjú olvastán én is elkezdtem aggódni.
Az ATV esti híradóban remegő hangját meghallva és üzenetét megértve, még jobban aggódtam… (2:35-től).
Nem hívtam fel, mert nem akartam zavarni. Pedig biztos örült volna. Tudom.

Én – most – éppen ezért nagyon nem szeretnék foglalkozni azokkal a pletykákkal, amit bizonyos újságok alaptalanul, – egy hibás logikai láncra hivatkozva – bedobnak, hanem csak egyetlenegy dologgal: a holnappal.

Ha ez így marad, akkor nemsokára új igazgatót kell választania a BZSH és a MAZSIHISZ közgyűlésének.

70 várakozó ember ül a BZSH közgyűlésben, akik közül – a jelenlegi alapszabály alapján – kikerül az új BZSH ügyvezető igazgató, aki eddig mindig megegyezett a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatójával.
(Személyes véleményem szerint a kettő pozíció szétválasztása megbéníthatja az operatív munkát, hiszen a két szervezet szimbiózisban él egymással)

Szóval 70 ember… Ilyesmi elosztásban (az ábra a MAZSIHISZ honlapjáról származik):A zsidóságért élő és aggódó zsidó emberként mondom: A közgyűlés és a még mindig befolyásos Zoltai Gusztáv feladata az, hogy olyan átmentet biztosítson – akár háttéralkukkal – hogy mind kifelé, mind befelé a béke hangja legyen a domináns. Most arra van szükség. Pláne a jelen politikai miliőben.

Életbevágóan fontos, hogy a riválisok ne a közgyűlés előtt ugorjanak egymásnak, és a vita hevében esetleg olyanokat mondva egymásnak, ami a MAZSIHISZ (BZSH) amúgy is eléggé tépett renoméját még csúnyábbá tegye.

Programokkal kell készülni, és meg kell beszélni egymással a jelölteknek. Békésen és jövőt ismerően, hiszen a cél csak egy lehet: egy erős MAZSIHISZ.

„I have a dream”. VAN EGY ÁLMOM…
Hogy ez a 70 ember a BZSH és a MAZSIHISZ működéséért meghozza azt az áldozatot, hogy a szervezet és a hitközség továbbműködéséért nem kezd el küzdeni az utolsó csepp véréig, a saját vélt igazáért, vagy akár a fontos szobák kulcsaiért… Mindeközben elfeledve sőt porba taposva a már fentebb említett magasztosabb célokat.

A MAZSIHISZ igazgató nem egy rocksztár, nem kell rajongani érte. Neki „csak” vezetnie kell az apparátust. Agilisen, bölcsen, alázattal és zsidó módon. Sőt… megtalálva a hangot mind a politikai bal-, mind pedig a politikai jobboldallal.

Tudom, nincs tökéletes jelölt. Sose lesz. Ám most ezt a helyzetet dobta ki a „gép”.
Mindenki számára egyértelmű, hogy közgyűlés összetétele már régen nem tükrözi a közösségek és a budapesti neológ zsidóság valós arányát, (gondoljunk a már nem is BZSH tag Vasvári körzetre) ám ennek a közgyűlésnek kell döntenie most. Ezekkel az arányokkal, számszakilag is királycsináló illetve királybuktató körzetekkel… Most rajtuk a budapesti zsidóság szeme.

Zoltait szerettük… szerettem és szeretem.
már összenőttünk… 20-25 év alatt…
Ám tudnunk kell, hogy az igazgatót nem feleségnek választjuk, hanem hogy négy esztendeig végrehajtsa a közgyűlés vagy az elöljáróság döntéseit, illetve, hogy konstruktívan működjön együtt a jelenlegi két elnökkel, Heisler Andrással és Tordai Péterrel, majd a következő választások után az esetleges másik kettővel.

Mint a BZSH és a MAZSIHISZ rabbija, csak egy dolgot kérek a küldöttektől: bárkit is választunk meg igazgatónak, és ha a közösség nem áll egységesen mögé, hanem obstruálja, bojkottálja, nem támogatja, akkor a MAZSIHISZ politikai ereje és befolyása szép lassan a nullához fog közeledni.

Most eljött az a pillanat, hogy most bebizonyítsák rátermettségüket azok a közgyűlési küldötteknek, akiket a zsinagógájuk arra a nemes célra delegált, hogy a neológ mozgalmat bölcs döntéseikkel életben tartsák és fejlesszék.

Zoltai Gusztávnak pedig innen (is) kívánok jó erőt és egészséget.

Megosztás