Svát hónap 15. napja van.
A vízöntő – amikor Ott döntenek az esőről.
Telihold van.
Fény a sötétben.
Ez azt jelenti, hogy a nap és holdraciklusra épülő zsidó naptár szerint – svát hónap 15-e köszönt ránk. A hagyomány ezt a napot tu-bisvát–nak nevez, a Misna „ros hásáná leilánot”-nak, azaz fák újévének.
Fák újéve???
Ez elég pontatlan definíció, hiszen ha a fákat ünnepelnénk, akkor Magyarországon márciusban, Ausztráliában novemberben és Miamiban egész évben ünnepelnének a zsidók.
Nem!
Ez a nap, Izrael fáinak és gyümölcseinek az új éve!
Ekkor kezd Izraelben virágzani a mandulafa.
Ekkor kezd Izraelben virágzani a mandulafa.
Bárhol is éljenek a zsidók, Izraelt ünnepelték a történelem folyamán és Izraelt ünneplik.
Még akkor is, ha a történelem során milliónyi olyan pillanat volt, amikor Izrael fáiról mások ettek gyümölcsöt, vagy ne adj’ Isten, pusztították el őket, a zsidó emberek mégis azokat a fákat ünnepelték és remélték, hogy majd egyszer nekik virágzanak és nekik adják a gyümölcseiket, és ők tudják gondozni a facsemetéket.
Ez az ünnep nincs benne a Tórában, ám mégis megérint engem.
Tu bisvát-ról Hillél és Sámmáj – a Misna két bölcse beszél először.
Ők a második Jeruzsálemi Szentély korában éltek.
Igen, ez egy ősi, legalább két évezredes izraeli ünnep.
Izraeli fákról szól.
Hogy ünnepeljük?
Amolyan zsidós módon: Áldásokat mondunk.
Áldásokat mondunk Izraelért, fáiért, gyümölcseiért.
Miértünk.
Tu bisvát-nak, ünneplés mellett – minden zsidó emléknapnak – megvan a másik oldal is.
Könny is fakad.
Hillél óta, az ókori Izrael óta, a második Szentély lerombolása óta – nagyon vágyja a zsidó nép a békét.
Naponta háromszor fordulunk Jeruzsálem felé és 19 különböző áldásban kérjük azt, hogy jó legyen az embernek, jó legyen a világnak és persze, hogy jó legyen Izraelnek.
Tudjuk, anno az egyiptomi szolgaságból elmenekülőknek nem volt hová menniük, csak egy út volt előttük, a Vörös-tenger. El kellett indulniuk a háborgó vízbe, ám az szétnyílt és ők megmenekültek.
Tudjuk, anno a múlt századi európai menekülőknek sem volt hová menekülniük.
A mocsaras Izrael életveszélyes volt, a messzi Amerika meg távoli álom. És amikor a veszély már kézzelfoghatóvá vált, akkorra a határok is lezárultak.
Ám ma már van.
Ám ma már nem menekülési útvonal. Zarándoklat, imádkozás, hazatérés, még ha csak napokra is. Az Ország, héberül: Erec.
Érezzük a lelkünkben:
Izrael gyümölcse – a miénk is
Izrael áldása – a miénk is
Izrael mosolya – a miénk is
Izrael könnye – a miénk is
És Izrael jövője – részben a miénk is.
Ezt a „kis újévet”, az izraeli fák újévét – én – a lelkemben ezzel a három imával fogom köszönteni:
Adja a Teremtő, hogy Izrael fáit ültető és gondozó kezeket és szíveket soha ne érje fájdalom!
Adja a Teremtő, hogy az ajkainkról felhangzó áldó szavak szálljanak Izrael felé, és hozzák el a remélt békét annak az országnak és ennek a népnek!
ברוך אתה יי אלהינו מלך העולם, שהחינו וקימנו והגיענו לזמן הזה
Báruh Átá Ádonáj, Elohénú Meleh háolám, sehehejánú, vekimánú vehigiánú lázmán háze!
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, hogy életben tartottál bennünket, és megőriztél bennünket, és megadtad nekünk, hogy megérjük ezt a percet!
Végezetól ajánlunk egy csodálatos minőségű filmet a Szentföldről.
Mikor gyümölcsöt eszünk gondoljunk a benne lévő áldásra és annak forrására is!
Tu bisvát-ról Hillél és Sámmáj – a Misna két bölcse beszél először.Ők a második Jeruzsálemi Szentély korában éltek.
Igen, ez egy ősi, legalább két évezredes izraeli ünnep.
Izraeli fákról szól.
Hogy ünnepeljük?
Amolyan zsidós módon: Áldásokat mondunk.
Áldásokat mondunk Izraelért, fáiért, gyümölcseiért.
Miértünk.
Tu bisvát-nak, ünneplés mellett – minden zsidó emléknapnak – megvan a másik oldal is.
Könny is fakad.
Hillél óta, az ókori Izrael óta, a második Szentély lerombolása óta – nagyon vágyja a zsidó nép a békét.
Naponta háromszor fordulunk Jeruzsálem felé és 19 különböző áldásban kérjük azt, hogy jó legyen az embernek, jó legyen a világnak és persze, hogy jó legyen Izraelnek.
Tudjuk, anno az egyiptomi szolgaságból elmenekülőknek nem volt hová menniük, csak egy út volt előttük, a Vörös-tenger. El kellett indulniuk a háborgó vízbe, ám az szétnyílt és ők megmenekültek.
Tudjuk, anno a múlt századi európai menekülőknek sem volt hová menekülniük.
A mocsaras Izrael életveszélyes volt, a messzi Amerika meg távoli álom. És amikor a veszély már kézzelfoghatóvá vált, akkorra a határok is lezárultak.
Ám ma már van.Ám ma már nem menekülési útvonal. Zarándoklat, imádkozás, hazatérés, még ha csak napokra is. Az Ország, héberül: Erec.
Érezzük a lelkünkben:
Izrael gyümölcse – a miénk is
Izrael áldása – a miénk is
Izrael mosolya – a miénk is
Izrael könnye – a miénk is
És Izrael jövője – részben a miénk is.
Ezt a „kis újévet”, az izraeli fák újévét – én – a lelkemben ezzel a három imával fogom köszönteni:
Adja a Teremtő, hogy Izrael fáit ültető és gondozó kezeket és szíveket soha ne érje fájdalom!
Adja a Teremtő, hogy az ajkainkról felhangzó áldó szavak szálljanak Izrael felé, és hozzák el a remélt békét annak az országnak és ennek a népnek!
ברוך אתה יי אלהינו מלך העולם, שהחינו וקימנו והגיענו לזמן הזה
Báruh Átá Ádonáj, Elohénú Meleh háolám, sehehejánú, vekimánú vehigiánú lázmán háze!
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, hogy életben tartottál bennünket, és megőriztél bennünket, és megadtad nekünk, hogy megérjük ezt a percet!
Végezetól ajánlunk egy csodálatos minőségű filmet a Szentföldről.
Mikor gyümölcsöt eszünk gondoljunk a benne lévő áldásra és annak forrására is!
Bónusz:
Megosztás
íAmén!
Ez a példás faültetés bizonyítja, hogy lehetne béke a két nép között,ha találnának egy olyan vezetőt, aki ezt szívből akarná. Hiszen eredetileg unokatestvérek vagyunk.
Amén!