1783-at írunk.
A „Systematica gentis judaicae regulatio” rendelet, a bányavárosok kivételével megengedte a zsidóknak a városokban való letelepülést és ezzel a zsidóság közgazdasági tevékenysége jelentős mértékben megnövekedett.
Az „iparos zsidók” megélhetése azonban még mindig lehetetlenné volt téve, mert nem lehettek céhek tagjai.
Az 1790. kiadott De Judaeis törvény megerősítette a zsidók ama jogait, amiket II. Józseftől kaptak és ebben az állapotban éltek 1840-ig, de lényegében az elnyomatás nem szűnt meg.
1840-ben újabb törvény intézkedett a zsidók jogállapotának rendezéséről és ez a törvény kimondta azt is, hogy „mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével szabadon űzhetnek”.
E törvénnyel kezdődik a zsidók polgáriasodásának korszaka, amelyben erőteljes lendülettel igyekszik feljutni arra a színvonalra, amelyen eloszlik minden előítélet. Legalábbis a XIX. században az a hit járta, hogyha értékes tagjává válnak a társadalomnak, azzal felszámolható a zsidókkal szemben érzékelhető előítélet…

Hogy ez mennyire sikerült, a történelem megválaszolta…
1) Pick Márk (1843–1892) szalámigyáros.
Kereskedőnek tanult, gabonakereskedéssel foglalkozott. Egyik üzleti körútja alkalmából Olaszországban a szalámigyártást tanulmányozta, majd ezt követően 1869-ben alapította meg vállalkozását Szegeden, amelyet fokozatosan fejlesztett, bővített. 1883-ban Olaszországból hozott munkásokkal már nagyobb mennyiségben gyártott szalámit.
A nagyüzemi szalámigyártást 42 esztendősen, 1885-ben indította el.
Az alapító 1892. évi halálát követően özvegye és annak fivére tulajdonába került a cég.
Az állandó hűs tiszai levegő kedvező feltételeket biztosított az érlelés folyamatához. A legidősebb fiú, Pick Jenő 1906-ban lépett be a vállalkozásba és ezzel a gyár történetében ezzel új korszak kezdődött: megvásárolta a szomszédos, csődbe ment Tiani szalámigyárat, és így a teljes Tisza-parti ingatlan a Pick család tulajdonába került.
Pick Jenő arra törekedett, hogy modernebb eszközökkel alapvető változást valósítson meg.
Jó érzéke volt a piachoz, felismerte a reklám jelentőségét. A cég fő terméke a 20. század első évtizedében a szalámi lett.
A két világháború között a Pick gyár a magyar élelmiszeripar egyik legjelentősebb üzemévé, a Pick szalámi pedig világmárkává vált.

2) Herz Ármin hajózási vállalkozó és terménykereskedő nevéhez fűződik a HERZ márkanév.
Ő is olasz mesterektől leste el a szalámi gyártásának fortélyait, majd hazatérése után, 1888-ban gyárat alapított.
Az éghajlat és a társadalmi adottságok gondos tanulmányozása után Budapestre, a Duna közvetlen közelébe, a Soroksári útra telepítette gyárát, kihasználva a folyó által biztosított speciális klímát, s a lendületes fejlődésnek induló főváros adta lehetőségeket.
Nyomban bejegyeztette „H” betűvel kombinált horgony védjegyét „aszalt szilvát, kolbászt, szalámit és sódart tartalmazó hordóira, ládáira, zsákjaira”.
Herz Ármin számításai beváltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a nemespenésszel borított Herz szalámi rövid idő alatt megszerezte első elismerését; az 1896-os Milleneumi Kiállításon Nagydíjat nyert.
Az első nemzetközi elismerést 1900-ban a Párizsi Világkiállításon szerezte, mellyel megalapozta a Herz márkanév külföldi ismertségét is. Az 1930-as években már 400-450 tonna Herz szalámit értékesítettek az export piacokon, mely az évek során megsokszorozódott.

Érdekesség, hogy a fentebbi két cég 1931-ben egyezséget kötött egymással: negyven-negyven százalékban felosztották egymás között a szalámiipart, és bevették húsz százalék erejéig a debreceni Vidonit.

3) Kotányi „fűszermester” János (1858-?)
1881-ben szülővárosában, Szegeden egy paprikamalmot kezdett el üzemeltetni, amelyben saját keverési receptje alapján készítette el a saját földjén megtermelt paprikát.
1884-ben létrehozta Döblingben az első kihelyezett Kotányi-üzletet.
Bécsben Kotányi János paprika, konyak, sligovica, borecet és szilva szállítmányozásával és értékesítésével foglalkozó üzletet hívott életre.
A Kotányi paprikapor zamatának köszönhetően lett a cég Császári és Királyi udvari beszállító. A gyors gazdasági növekedés további hihetetlen mérvű fellendüléshez segítette a vállalkozást.
Kotányi János pedig újabb jövőbelátó beruházást hajtott végre: fűszermalommá egészítette ki az akkor már híres szegedi paprikamalmot, s ötletét olyan metropoliszokba vitte, mint Budapest, Berlin, München, Boston és New York.
Kotányi egy ügyes magyar háziasszonyt csak azért utaztatott körbe a világon, hogy minden jelentősebb fővárosban megtanítsa a vendéglősöket a paprikával való főzés tudományára.
A Kotányi paprikakereskedés az 1900-as évek közepétől a belvárosi Kárász utcában működött. 1923-ban közkereseti társasággá alakult, és ifj. Kotányi Jánost jegyezték be társnak.

4) Weiss Manfréd (1857-1922), a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek alapítója.
A Csepeli gyár elődjét, a Weiss-konzervgyárat eredetileg a VII. kerületi Lövölde téren hozta létre Weiss Manfréd és bátyja, Bertold, 1882-ben.
A gyár 1886-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. Az 1890-es évek végére Weiss Manfréd kohóval, öntödével, hengerdével, még később acélművel egészítette ki az üzemet.
A fő megrendelő a hadsereg volt.
Az első világháború éveiben a gyár dolgozóinak létszáma közel 30 ezerre duzzadt, a háború után azonban hatezer alá apadt. A háború befejezésekor a Weiss-műveknek 28 ezer munkása volt, 250 hektáron elterülő gyártelepe 216 épületből állt.
A magyar zsidó vagyon intézményes náci eltulajdonításának legjelentősebb példája a Weiss Manfréd-konszern megszerzése volt. Közép-Európa egyik legnagyobb hadianyag- és gépgyárának átadását a Weiss-Chorin-Kornfeld-Mauthner családtól zsarolta ki az SS nevében Kurt Becher SS-alezredes.
Ennek fejében a családtagok többsége a szabad világba távozhatott.
A háború után a gyár átállt a szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok építésére. Később autó- és repülőgépgyártásba is belefogtak.5) Farkasházy Fischer Móric (1799-1880) porcelánfestő, porcelángyáros.
Herenden 1826-ban Stingl Vince alapított „porczelán fabrikát”. Kőedény és porcelán előállításával kísérletezett, de nem sikerültek erőfeszítései.
1839-ben a tatai Fischer Móriccal társult. A gyár akkoriban még kőedénygyártással valamint porcelán előállítási kísérletekkel foglalkozott.
Fischer egy év múlva, 1840-től egyedüli tulajdonosa lett a gyárnak. Egy év alatt felépítette a herendi gyár épületeit és a gyártáshoz szükséges legfontosabb berendezéseket, a tüzelőszert és a szükséges nyersanyag nagy részét pedig Herend vidéke szolgáltatta. Ekkor 54 porcelánfestőt, köztük számtalan külföldit alkalmaztak a művészi és üzleti siker érdekében.
Miután sikerült megfelelő keményporcelánt előállítani, a tökéletesség és a minőség a herendi porcelángyártás védjegyévé vált. Ezzel európai hírnévre tett szert a herendi gyár.
Termékeiket az 1842-es Első Magyar Iparmű Kiállításon mutatták be, ahol Kossuth Lajos méltatta a porcelánokat: „a honi műipar örvendetes fejleményének díszes jeleként”.
Az 1843-as országos kiállításon Herend ismét megjelenik és aranyérmet nyert. Majd az 1845-ös bécsikiállításon, az 1851-es londoni I. Világkiállításon, az 1853-as New York-i, az 1855-ös Párizsi Világkiállításon is bemutatták.
Az 1867-es Párizsi Világkiállításról elhozza az ezüstérmet a herendi porcelán, Fischer Mór pedig a francia becsületrend kitüntetését is megkapta, I. Ferenc József császár pedig nemesi címet adományozott Fischernek, aki a tatai szülőház (Wolfhaus) és apja után a „Farkasházi” előnevet választotta.

6) Hatvany-Deutsch család
A hatvani cukorgyár gyár alapítása a Deutsch család, közelebbről Deutsch Bernát nevéhez kötődik: ő volt az elnöke a Deutsch Ignác és Fia családi cégnek, amelyet társtulajdonos unokaöccsével Deutsch Sándorral (1852-1953) és saját fiával Deutsch Józseffel irányítottak.
A termelés 1889. szeptember 1-jén kezdődött. Alapításkor napi 600 tonna répa kapacitású gyár néhány év múlva már naponta 2200–2300 tonna répát dolgozott fel.
Az 1900/1901-es évben a hatvani gyár a hazai cukorgyárak rangsorában az első helyet foglalta el a feldolgozott répa (200.000 tonna) és gyártott cukor (30.000 tonna) tekintetében.
Termékeit részben belföldi cukorfinomítókba szállították további feldolgozásra, részben Olaszországba, Angliába, Amerikába és a Távol-Keletre exportálták.

A családból Hatvany-Deutsch Sándor volt, aki a magyar cukoripart fellendítette.
Számos ipari és más gazdasági vállalatot hozott létre.
Ezek közt az ország gazdaságában a legszámottevőbb a nagysurányi cukorgyár és finomító volt, ez csakhamar a világpiacon is számottevő tényező lett.
Megvetette alapját a hatalmas hatvani cukorgyárnak és unokatestvérével, Hatvany Bélával együtt a sárvári, az oroszkai és a sarkadi cukorgyáraknak. A hazai cukoripar Hatvanynak és unokatestvéreinek köszönheti világpiaci tekintélyét.
Hatvany-Deursch Sándor nevéhez számos jótékonysági akció is fűződik, így például a Zsidó Kórház női osztályának megalapítása is.
Érdemeiért a király főrendiházi tagsággal (1903), magyar nemességgel és bárói méltósággal (1908) tüntette ki.

7) Richter Gedeon (1872-1944) a modern hazai gyógyszeripar megteremtője.
Mindenek előtt engedtessék meg egy szubjektív megjegyzés: Ahányszor Richter Gedeon nevét meglátom, mindig könnybe lábad a szemem… Hasonlóan Goldberger Leóhoz.. Egy ilyen ember és egy ilyen méltatlan halál…
A gyár jelenlegi kampánymondata: Richter Gedeon – rólunk gondoskodik — és őróla???
1895-ben a Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerész oklevelet szerzett kitűnő minősítéssel.
Két évvel később külföldre utazott és több európai gyógyszertárban és gyógyszergyárban tanulmányozta a gyógyszergyártás módszereit.
1907-ben Kőbányán felépítette az első magyarországi gyógyszergyárat, melyet vezérigazgatóként irányított.
A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt.
Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszerszabadalma volt.
A második világháború elején a gyár már öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és 10 leányvállalattal rendelkezett, 34 államban bizományi raktárt létesített.
A zsidótörvények megjelenésével a gyógyszergyári fejlesztés és termelés számára fontos kutatók kivándorlása vagy a kényszerelbocsátások következtében a vezetői posztok betöltetlenek maradtak.
1940-ben Teleki Páltól többször is kérvényezték a Richter mentesítését a zsidótörvények hatálya alól, azonban mind sikertelenül.
1942-ben fokozatosan ugyan, de munkaviszonyát is megszüntették – majd kitiltották saját gyárából, ám bizalmas munkatársai útján otthonából illegálisan irányította a céget.
1944 nyarán még lett volna lehetősége, hogy elmeneküljön, ugyanis a Vöröskereszt révén Svájcba szóló menlevelet kapott.
A dolgozók elmondása szerint sárga csillaggal a mellén, sírva búcsúzott gyárbeli munkatársaitól, beosztottjaitól, de mégsem tudott hazájától megválni.
1944  decemberben Richter Gedeont kivégezték a nyilasok, másokkal együtt a Dunába lőtték.
A Richter Gedeon Nyrt. piaci értéke ma több mint 800 milliárd forint.

8) Herz Zsigmond (1854-1903)
A 19. század utolsó évtizedeiben rohamosan fejlődő hazai gyáripar, valamint az egyre jobban terjeszkedő vasút, mind több és több szenet igényelt. Többek között így alakult meg 1889-ben „Melczer Géza és Társai Center-Királdi Bányavállalata” is.
A kedvező szénpiaci helyzet hamar lehetővé tette a viszonylag kis vállalkozás bővítését, ehhez azonban nem rendelkeztek elégséges tőkével.
Ezért az egyik cégtárs, Herz Zsigmond, miskolci vállalkozó javaslatára elhatározták, hogy részvénytársasággá alakulnak át, és a fejlesztéshez szükséges többlet tőkét, rész­vények kibocsátásával szerzik meg.
Az alakuló közgyűlést 1891. június 9-én Budapesten tartották és 400 ezer forint alaptőkével sikeresen létre is jött a „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” vagyis — a csakhamar közismertté vált rövidítéssel — a MÁK Rt.
A részvénytársaság vezér-igazgatójának Herz Zsigmondot választották.
Az általa vezetett részvénytársaság akkor lett nemzetközileg is ismert, amikor a tatabányai és környékbeli széntelepek kutatásának és feltárásának jogát is megszerezték. A Tata vidéki bányászat az ő tevékenységének köszönheti létezését.
A király érdemeiért 1892. magyar nemességgel tüntette ki. Királdi Herz Zsigmond lett a neve. Fiatalon, 48 esztendősen hunyt el.

9) Neuschloss család
A család őse, Neuschloss Jakab a 18. század végén menekült el Morvaországból, az ottani zsidóellenes jogszabályok elől.
A felvidéki Vágvecsére került, ami a korabeli fakereskedelem egyik központja volt. Neuschloss Jakab itt alapította meg első vállalkozásait, fakereskedelemmel és erdőgazdálkodással foglalkozott. A helyi zsinagógát is ő építette.
A már Párkányban tevékenykedő Neuschloss Izsák fa lerakatának legnagyobb forgalma Pestre irányult.
Fakereskedése az 1810-es budai tűzvész, valamint az 1838-as pesti árvízutáni újjáépítésben jelentős szerepet kapott. Neuschloss Izsák családjával 1832 körül költözött (mai) Újpest területére.
A család építteti Újpesten az első zsinagógát, több tagja az izraelita hitközség elnöke is volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a család Lipótvárosba költözött.
A Neuschloss család fakereskedései révén hamar bekapcsolódott a hazai vasútépítési munkákba. A kisebb őrházaktól kezdve nagyobb vasúti épületeket, felvételi épületeket is emeltek.
Részt vettek az első budapesti pályaudvar, a 1867-ben megnyitott Józsefvárosi pályaudvar építésében. A faszerkezetű vasúti hidak építése mellett épületek cölöpözését (régies nevén pilótázás) is vállalták.
Az 1885-ben rendezett országos kiállítás épületeit, és az 1896-ban rendezett Millenniumi ünnepségek több tucat épületét Neuschloss Emil építette, őrá bízták a várbéli királyi palota ácsmunkáit is.
A fővárosi állatkert 1912-es átépítési munkáiban Neuschloss Kornél vett részt, az ő nevéhez fűződik az elefántos főkapu az elefántház és a Nagyszikla tervezése.

10) Neubauer Károly
1852-ben alapította meg az első Győri Gyufagyárat.
Ekkor a gyufa Magyarországon még luxusszámba ment és többnyire kovakő segélyével, a jobbmódúaknál pedig külföldről beszállított, nagyon kezdetleges gyufák segélyével gyújtottak tüzet.
A gyártás az első években nagyon kezdetleges módon, kézzel történt és mindössze 10-12 alkalmazottal indult.
A gyufagyár fejlődése lassú volt. 1870-ben 30 fő tevékenykedett meglehetősen kezdetleges körülmények között, de a létszámhoz és a felszereléshez viszonyítva sokféle fajta gyufát állított elő.
Az 1880-as évek végére már rohamtempóban fejlődött Neubauer vállalkozása, az 1884-es esztendő jelentős fordulatot: Neubauer Károly tervbe vette gyárának gőzerőre való átalakítását és kérelmét felterjesztette Győr Város Tanácsához.
Ezután szinte a teljes gyártási folyamatot gépesítették, 1890-re a gyár már 140-150 munkást foglalkoztatott, akik körülbelül 80 géppel folytatták a termelést. Napi gyártási kapacitás 15 millió szál gyufa volt, azaz napi 200.000 doboz készült el.
Neubauer cége azon túl, hogy szállított az ország minden részébe, nemzetközi kereskedelmet is folytatott.
A cégvezetője Neubauer Károly és fia, Izidor volt.
1910-ben 250 fővel, teljes kapacitással működött a gyufagyár, széles exportot lebonyolítva: Európán kívül a tengerentúlra is szállított gyufát.
A gyufagyárak elterjedésével a versenyt a Neubauer gyár nem jól viselte, idővel középszerűvé vált, majd 1927-ben meg is szűnt.
Ekkor országszerte már egész sokan foglalkoztak gyufagyárak üzemeltetésével, és akadt köztük több zsidó család is:
Spitzer Testvérek Gyufagyára, Baján
Reisner Emánuel Gyufagyára, Gyulán
Mayer Mór Fia Gyufagyára, Szombathelyen.

+2) Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ)
Országos gazdasági, munkaadói érdekképviseleti szövetség.
1902-ben alakult, és 1948-ig működött.
Alapítói id. Chorin Ferenc és Hatvany-Deutsch Sándor voltak.
A GYOSZ következetesen képviselte a gyáripar érdekeit minden jelentősebb gazdaságpolitikai törvényalkotási kérdésben, pl. a vámpolitika (különösen a Monarchia felbomlásakor), az adópolitika, az iparfejlesztés, a társadalombiztosítás első intézményeinek kialakítása terén.

Id. Chorin Ferenc (1842-1925) a sok vitát kiváltó Chorin Áron aradi főrabbi unokája volt.
Alapítója és 1903-tól haláláig elnöke volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nek.
Mint a balközép hívét 25 esztendősen – 1867-ben – képviselőnek választották meg, és mint ilyen élénken részt vett a Ház tárgyalásaiban, tagja volt az ipartörvény tárgyában létrehozott bizottságoknak.
1903-ban került a főrendi házba, majd örökös taggá vált.  Ennek feltétele a kikeresztelkedés volt.
Bármely tárgyaláson rendkívüli energiával és szaktudással képviselve a magyar ipar érdekeit.
Fia, ifj. Chorin Ferenc (1879 – New York, 1964) a Horthy-rendszer egyik legismertebb és legbefolyásosabb üzletembere volt. Ő is kikeresztelkedett (1919).
Édesapja halála után 1942-ig a GYOSZ elnöki tisztséget látta el.
1927-ben a felsőház tagja lett.
Az 1944 márciusában bekövetkező német megszállás után vagyonát kénytelen volt átadni a németeknek, s ennek fejében a Gestapo közreműködésével elhagyhatta Magyarországot.
A második világháború után anyagilag segítette a Portugáliában élő, hatalmát és egzisztenciáját vesztett Horthy Miklós kormányzót.
Ezen kapcsolat motivációjáról megoszlanak a vélemények…
Érdek vagy barátság… Nem tudhatjuk…A blogomban – korábban – külön szócikk szólt, ezeket is olvassátok szeretettel!

• A lágerben meghalt Goldberger Leóról
• Egy városrész hőséről, Aschner Lipórtól
• A léghajózás atyjáról, Schwartz Dávidról
• A filmcsillagok atyjáról, Zukor Adolfról

Megosztás