Hol volt, hol nem volt, megszületett a 19. század.
Sok zsidó embernek adott lehetőséget, hogy az egyenjogúsítás lehetőségével élve a nulláról indulva világhírű legyen.
Már írtam a blogomban Aschner Lipót akaraterejéről, Zukor Adolf ötleteiről. Schwarz Dávid álmairól, Dr. Steinberger Sarolta tehetségéről, „Kronberger kisasszony” életigenléséről, és persze itt van Weisz Erik, alias Houdini.
Ám annak az embernek, akiről ma megemlékezünk – a szülei már a 18. században megteremtették az alapokat, még azokban az években, amikor a zsidó emberek üzleti életét béklyók szorították a földhöz.
A mi főszereplőnk ezt az örökséget nem elherdálta, hanem – erejéhez képest – a lehető legtökéletesebbé tette.
Ez a férfi pontosan 136 esztendeje született és szinte napra pontosan 67 évet élt.
1945. május 5-én halt éhen Magyarország egyik leggazdagabb embere.
Goldberg Ferenc már 1785-ben Óbudán kékfestő üzemet alapított.
(Érdekesség, hogy az épületben ma a budapesti Textilmúzeum található.)
Nem sokkal később Goldberg Ferenc, már Sámuel nevű fiával közösen vezette a családi céget, és ekkoriban „magyarosítottak” Goldberger-re.
Nyereségüket visszaforgatva, 1845-ben megvásároltak egy perrotine-gépet, az akkori kor legmodernebb textilnyomógépét. És ezzel egy pillanat alatt az ország vezető textilnyomói lettek.
A Goldberger család – természetesen – támogatta az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot, részt vettek a honvédség egyenruhákkal való ellátásában.
És a büntetés sem maradt el. A szabadságharc leverése után Haynau nagy összegű hadisarccal sújtotta a lázadó zsidó családot és termékeik jelentős részét be kellett szolgáltatniuk. — (A képen Goldberg Ferenc lakóháza)
Ám a politikai feszültségek csitultával nem lehetett figyelmen kívül hagyni az ambiciózus gyáros családot.
1857-ben a Pest-Budára látogató Ferenc József császár felkereste a gyárat, annak jeléül, hogy „megbocsátott” a Goldbergerek-nek a szabadságharc idején tanúsított magatartásukért.
A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor vehették fel a Buday előnevet.
A családban dinasztikus alapon Buday-Goldberger Károly majd fia Buday-Goldberger Berthold irányította az egyre sikeresebb vállalatot. (A képen: Arnold, Gusztáv, Albert, Gyula, Berthold, Ferenc, Samu és Ödön.)
135 esztendeje, 1878. május 2-án ebbe a családba született bele történetünk „hőse”: Leó.
Budapesten és Bécsben tanult jogot.
Világot látott ember lett.
35 esztendősen – apja, Berthold halála után – vette át az óbudai cég vezetését, bár már az előtte lévő években is ő volt az ügyvezető igazgató.
A szakmai sikereiről rengeteg cikk mesél. Arról, hogy hogyan bővítette ki szülei szövetkikészítéssel és -nyomással foglalkozó gyárát, és arról, hogyan lett a vállalat az első világháború idején a hadsereg szállítója.
A háború után, 1923-ban a szövödét, 1927-ben fonodát, 1930-ban selyemszövödét, majd 1932-ben vigonyfonodát létesített a Kelenföldön vásárolt gyárterületen. (Ez a gyár később Kelenföldi Textilgyár – KELTEX – néven működött.)
A végtelenül tehetséges fiatalember mind szakmailag, mind politikailag sikeres lett.
Felismerte a század elején megjelent műselyem fontosságát, amelyből a természetes selyemhez hasonló fényes, puha szövetek voltak készíthetők.
1919-ben megkezdte ezek felhasználásával „Parisette” márkanevű termékeinek (ruha-, blúz- és fehérnemű-anyagainak) gyártását.
(A blogbejegyzés végén megtalálhatóak a korabeli katalógusok katalógusok.)
Az 1930-as években bevezette a filmnyomást és a szintetikus indigó színezék használatát.
A cég 1934-től külföldön (Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, sőt Ázsiában és Afrikában is) több leányvállalatot alapított termékei értékesítésére.
Szinte mindent elért, amit ember – ebben az országban – elérhetett.
– A Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) igazgatója,
– a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke,
– a Magyar Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagja,
– a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa.
Politikai sikereit mutatja, hogy 1935-től a parlament felsőházának tagja lett.
A zsidó bárócsaládok egy része elhagyta vallását és régi nemesi családokkal házasodott. Velük ellentétben dr. Buday Goldberger Leó soha nem keresztelkedett ki. Aktív szerepet játszott a zsidó közéletben. Nagy összegekkel támogatta az óbudai zsidó hitközséget.
A gyáros felesége Popper Ida volt. 3 gyermekük született: Antal, Miklós és késői gyermekeként 1919-ben egyetlen kislányként Friderika, akinek élettörténete szintén magán hordozza a XX. század minden kínját.
1932 májusában elindult a „Magyar Országos Izraelita Iroda” (korabeli MAZSIHISZ) elnöki tisztjéért.
„Ellenfele” Stern Samu, bankigazgató, udvari tanácsos, aki akkor már a neológ Pesti Izraelita Hitközség (PIH) elnöke volt.
(Tudni kell, hogy A MIOI ekkoriban a világ legnagyobb és leggazdagabb zsidó szervezete volt, amin belül a PIH a maga mintegy 250 ezres – többségében hívő – létszámával a világ legnagyobb hitközségeként funkcionált.)
A korabeli újság szerint: „Példátlanul szenvedélyes jelenetek között Stern Samut választották meg az Országos Izraelita Iroda elnökévé”
„A 379 leadott szavazatból 223 szavazat Stern Samura, 147 Budai-Goldberger Leóra esett…, Stern Samut választották meg az Országos Izrealita Iroda elnökéve.”
Nagyon hitt az emberekben és az emberi kapcsolatokban. Barátai között írók, tudósok, színészek voltak. Vezető szerepet vállalt különböző szakmai és társadalmi egyesületekben, jótékonysági intézményekben.
Goldberger, Horthy Miklós kormányzó kártyapartnere (sic!), és ifjabb Horthy Miklós a Goldberger-birodalom igazgatósági tagja volt.
1937-ben dr. Goldberger Leó anyagi támogatásával jött létre a Műegyetemen a textilkémia tanszék.
A második zsidótörvény (1939) életbe lépése ellenére az iparügyi minisztertől külön engedélyt kapott, hogy megtartsa elnök-vezérigazgatói beosztását.
Goldberger a zsidótörvények és háború ellenére tovább fejlesztette gyárát. Új gépeket, licenceket vásárolt, új üzemet rendezett be egy modern típusú műszál feldolgozására.
A sok jó kapcsolat és a hatalmas vagyon sem mentette meg attól, hogy 1944. március 19-én, az ország német megszállásának első napján (!) – ugyanúgy, mint Aschner Lipótot, – a Gestapo le ne tartóztassa és Mauthausenbe ne hurcolja.
Bár megérte a tábor felszabadulását, 1945. május 5-én (ijjár hónap 22-én) éhen halt.
Ez a héber dátum idén, (2013-ban) szintén május 2-ra, a születésnapjára esik.
Legyen áldott az emléke!
—— utóirat 1. ——
A felszabadulás után a gyárat még 3 esztendeig a család vezette, ám 1948-ban Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Rt. néven államosították.
1949-ben nemzeti vállalattá alakult, amibe néhány más textilgyárat is beolvasztottak.
A kelenföldi gyárból létrehozták a Kelenföldi Textilkombinát Nemzeti Vállalatot, az óbudaiból pedig a Goldberger Textilnyomó és Kikészítő Nemzeti Vállalatot.
1963-ban megalakult a BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalat, amelynek központja a volt Goldberger-gyár lett.
1989-ben a BUDAPRINT tönkrement, és ellene felszámolási eljárás indult, ami 1997-ben fejeződött be.
Ezzel a több, mint 200 esztendős cég megszűnt, a család – mint leánya, Frici is leírta – a világ minden pontján megtalálható.
Örök emlékként nagy szeretettel ajánlom nézegetni a Goldberger katalógusokat:
Az első itt található és itt a második.
Szeretnék még egy képet megmutatni az óbudai gyár mai állapotáról – ugyanabból a szemszögből, ahonnan a fentebbi kép készült. (Középen a szimbolikus 1907-ben épített víztoronnyal.)
Szeretettel ajánlom a következő 9 képből álló fotógyűjteményt .
—— utóirat 2. ——
2010-ben az óbudai Goldberger gyár egy részébe modern irodát és filmstúdiót rendeztek be.
Az átalakításról néhány képet találhat:
itten,
és itten,
meg itten (alaprajzokkal).
Kedves Zoli rabbi, sanos, egy kicsit árnyaltabb az összkép a felsöház zsidó tagjait tekintve. A parlamenti jegyzökönyvekböl eltüntették (mind Budapesten és a washingtoni kongresszusi könyvtár másolatából is), de konkrét tanuk vannak, hogy a felsöház arra való hivatkozással indította a délvidék elleni támadást, mind a Szovjetunió elleni hadüzenetet, hogy ha nem csinálják, akkor a németek megszállják az országot, s akkor a zsidó kisebbségnek annyi. Sajnos a számítás nem jött be. Mérhetetlen történelmi kárt okozva a nemzetnek.
Én dolgoztam a Goldbertger-Budaprint közös tervező műtermében – gyakornokként – néhány évig. Szerencsére még a gyár teljes szétverése előtt eljöttem. Nemrég jártam a „Goli” területén egy textil-nagykereskedésben és szomorúan tapasztaltam, hogy mivé lett… Köszönöm a cikket, nagyon érdekes!
Ugyan, István! „Miféle parlamenti jegyzőkönyv”? Ahova a magyar katonaság és csendőrség bevonult 1941. „Kőrösmező-Kamenyec Pololszki, 1941. Bácska – 18 éves zsidó „szabotőröket” ítéltek halálra, később 42 telén Újvidékén, Zsablyán és több helyen már nem is bajlódtak a bírósági procedúrával, egyszerűen Dunába lőttek minden zsidót, akire rátaláltak. Ezekről van parlamenti jegyzókonyv. 44-ben pedig ezt a „szép nemzeti hagyományt” pedig a pesti alsó rakparton folytatták. Egyik esetben sem gyakorltak a németek nyomást, vagy ha igen, akkor is meg lehetett volna tagadni!
Édesapám Kis György, aki Reichenbergben végzett textilmérnök volt, 1927-től a Kelenföldi Goldberger Gyárban dolgozott a vigogne-fonodában, és mi a Kelenföldi Goldberger gyár tisztviselőtelepén laktunk 1944 júniusáig, innen kellett a csillagos házba költöznünk. Apám 1942 május 1-től munkaszolgálatba kényszerült és 1943 janurárjában a Don-kanyarban elpusztult.. A gyár 1947-ig -valamilyen módon – segítette anyámat, hogy öcsémet és engem felnevelhessen.
Apám, Kis György még a Goldberger-művekhez való elhelyezkedése előtt, reichenbergi diákként bejárta Nyugat-Csehország textilgyárait. Ennek a tanulmányútnak jelentős szerepe lehetett a kelenföldi Gorldverger, főként a fonoda fejlesztésében.
Fura érzés olvasni a családomról, rokonaimról…
Gratulàlok az irashoz, orommel és élvezettel olvastam, és eljutattam a csalàdhoz is. Az On és olvasok figyelmébe szeretném ajanlani a Balkon folyoirat 201o/11-12 szàmàt, amelynek cimlapjan „Frici”, Friderika lathato, a 48. oldalon pedig a vele és unokàjàval készitett interjùm olvashato:
http://www.balkon.hu/pdf/2010/balkon_2010_11_12.pdf
Udvozlettel, shalom
Cserba Julia, Pàrizs
Zseniális emberek voltak, a Goldberger nevet mindenki ismeri.
Anyukám a szolnoki textil nagykereskedelmi vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig. Hányszor, de hányszor hallottam ezt a nevet: Goldberger…persze tudtuk, hogy már csak a neve a régi, és ez nem AZ a Goldberger, de szerettem kimondani, szerettem hallani…onnan jöttek a legszebb méteráruk, Anyu természetesen onnan vásárolt húgomak és nekem ruhának való anyagot. Legközelebb 2004-ben találkoztam a Goldberger névvel, amikor elkísértem a gyerekeimet CD-fotózásra. Óbudára kellett menni, és egyszer csak megérkeztünk a volt Goldberger gyárhoz. Ott volt berendezve a fotós műterme. Ez a sorozat készült ott, persze a gyárból nem látszik semmi. //www.facebook.com/photo.php?fbid=10151471380795432&set=pb.57349175431.-2207520000.1367483111.&type=3&theater
Én „csak” Hungarotex-es voltam. / sokáig/ x-er írtam le a Goli és a Keltex nevet. Egyébként is sajnálom a magyar textilipart!!
Nagyon elszomorit az eset, nyari iskolai szunetben en is a szovogyarban dolgoztam, de mi is igy hivtuk meg akkor 1964-ben, hogy a Goli-ban dolgozunk, nagyon kar hogy ilyen pusztulanak van kiteve egy hasznos gyar. Sokszor irom a hsz-ban hogy ha letezene meg a a regi nagy zsido gyarak, akkor ma nem lenne munkanelkuliseg, lasd. a Csepel Muveket es a Textil ipart, Likoripar, stb. Remelem meg eljon az az ido, amikor ujra azt mondhatjuk, hogy a Goliban dolgozunk.
T.Rabbi!! Minden nap elolvason a blogjat es koszonom, hogy sok!!! olyan regi dolgot tudok elolvasni amire nem is gondolok. Koszonom a sok jo es szep meghato torteneteket.
Dédnagyapám óbudai kékfestő volt, és Ferenc József honvédje.
Méltóságos Buday Goldberger Leóról legendák és anekdoták is keringtek a gyárban. Ezek közül egy: Spórolt a papírral is. Elégedetten bontotta ki azt a levelet amit olyan borítékban kapott amin áthúzott név fölé írták az övét. Ha nem találtak megcímzett borítékot csináltak egyet, áthúzták a nevet és kézzel megcímezték a méltóságos úrnak. Csak hogy örüljön.
Politikai szerepvállalása valószínűleg tévedés volt, elvakította a becsvágy. Különösen a harmincas évek második felének légkörében a szakmájában oly előrelátó, távlatokban gondolkodni tudó embernek látnia kellett (volna) merre tart a magyar politika, merre tart az ország. Felsőházi tagságával nemcsak magát csapta be, hanem sok őt példaképnek tekintő hitsorsosában is hamis illúziókat keltett.
Én dolgoztam a Goldbertger-Budaprint közös tervező műtermében – gyakornokként – néhány évig. Szerencsére még a gyár teljes szétverése előtt eljöttem. Nemrég jártam a „Goli” területén egy textil-nagykereskedésben és szomorúan tapasztaltam, hogy mivé lett… Köszönöm a cikket, nagyon érdekes!
szép, informativ blog. szivesen élveztem volna fotokat a cég fénykoràbol.
„Az éhség, a fertőző bélhurut napról-napra több áldozatot szed. Meghal Herz Henrik papírgyáros, Lord Pál, Garai János az olimpiai vívóbajnok. Ország Sándor a Monori Mag vezérigazgatója és Goldberger Leó súlyos hasmenéssel most már hetek óta fekszenek a blokkon. Ma már nem veszi senki szigorúan a betegek elszállítására vonatkozó kötelezettséget. Goldberger Leót mégsem lehet megmenteni, mert a blokkon való meghagyása már teljesen lehetetlen. Minden pillanatban összecsinálja magát, fehérneműt már nem tudunk adni neki. Rongyos pizsamanadrágomat adom rá, hogy ne vigyék el meztelenül. Barátai székre ültetik, Kertész Elek és Pogány János, két fiatalember, felkapja a széket és viszi Goldbergert a kórházba. A felszabadulás napján: május 5-én hal meg.” (Rátkai Károly: A két torony/ Magyar politikusok Mauthausenben) És még egy személyes adalék. Ott volt a nagyapám is, aki szerencsére túlélte a borzalmakat és felfért arra a teherautóra, amit a szocdem párt küldött Budapestről – teli kenyérrel – és hazajött, hogy 1951-ben Rákosi bebörtönözze, mint háborús bűnöst és kivonja újból az életből röpke öt évre.
Néhány pontosítás, melyek forrása a MOL gazdasági levéltárában fellelhető Z 675 jelzésű Goldberger Leó-hagyaték. G.L. Bp. mellett nem Bécsben, hanem Lipcsében tanult jogot. Országgyűlési képviselő nem 1935-ben, hanem 1932-ben lett, a GYOSZ delegáltjaként, Horthy kinevezése alapján kapott mandátumot. A GYOSZ-nak nem igazgatója, hanem igazgatótanácsi tagja volt. Jelentős adományokkal elsősorban a Pesti Izraelita Hitközséget támogatta (mivel Benczúr utcai, majd Vörösmarty téri lakása e körzetben volt), annak volt elöljárója. Halála körülményei mindenképpen tragikusak, azonban nem éhen halt, hanem ún. ukránbetegségben, vérhasban hunyt el a tábor felszabadításának napján.
1985-1989 ben dolgoztam a Keltex szövödéjében. Szép idők voltak.
Az anyukám a fonodában volt,kb.25 évet!
Buday Golberger Leó nagyságáról meggyőződtem az utóbbi években végzett kutatásaim alatt. Hosszú ideig elnöke volt az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületnek. Az itt végzett áldozatos munkájáról sok dokumentumot tettem fel a http://www.omike.hu oldalon.
Köszönöm ezt az élvezetes,olvasmányos írást.Anyai nagyapámé,Kassai Lászlóé volt a soroksári textilgyár
mint mindig, most is tanultam tőled, kedves zolirabbi! köszönöm!
Én is köszönöm az érdekes cikket. A fehéritöben dolgoztam 53-ban.
jó lenne nem feledni..
Nagyon büszke vagyok ezekre a nagytudású, szorgalmas, csodálatra méltó, családokra, akik nagy dolgokat, bizonyítottak a hazájuk,és természetesen a maguk javára, és mélységes szomorúságom, hogy így kellett végezniük. A nevük fenn marad örökké, ilyen emberek kellenének ma is !
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!
Ipartörténetünk óriási alakja volt. Nagy tudású igaz ember. A nemzet kiemelkedő értéke, aki több emlékezést és megbecsülést érdemelne.
Pár éve halt meg a Szeretetkórházban drága barátnőm, szül Sebestyén Klári. Ő volt az egyetlen ismeretségi körömben, aki élve hazahoz ta Mauthausenből az akkor 3 !!! éves kisfiát. A felszabadulás után Prágában várták a hazajutási lehetőséget. Sokszor mesélte, hogy együtt vol t Prágában az akkor már nagyon leromlott Buday Goldbergerrel, akiért Pestről kocsit küldtek. A kocsival már nem tudták hazahozni, mert meghalt. Klári és a kisfia jöttek haza az Ő helyén.
Klári fia ma is él -két fia szuletett, Klári imádott unokái. A 4o év körüli egyik unokának iker kisfiai vannak. Klári már nem láthatta ezeket a dédunokákat. Nemrégen láttam a kicsiket játszani a Szent István Parkban. Sűrű, szőke hajuk, világító kék szemük—-mint a Dédnagymamáé volt.
Kedves Fröhrich Judit! Buday Goldberger Leó tudomásom szerint nem volt Prágában. 1944 áprilisában a Bécs melletti Oberlanzendorfban tartották fogva, 1944. május 5-én szállították át Mauthausenbe, ahol pontosan egy évvel később meghalt.
Köszönöm Zolirabbi a történetet.
Mindig meghatódva gondolok az elődökre.
Kedves Zoli Rabbi! Nagyon szívesen olvasnék Ben Gantz (IDF) életéről is, magyar nyelven. Kevesen tudják, hogy magyar származású. Egy ember a jelenből, akinek az élete és tudása napjainkban mutatja meg magát. köszönettel
Megjelent a napokban Goldberger Leó életét bemutató könyv: http://bookline.hu/product/home.action?_v=Guba_Ildiko_A_halal_nem_program_Buday_Goldberger_Leo_elete&id=277534&type=22