ajánlom gyl és wm régi barátaimnak.
mert ők nagyon hisznek a mesékben…
hol volt, hol nem volt…
volt egy család. picit hagyományőrzők. a férj pszichiáter.
minden évben tartottak széder estét.
igaz rövidkét.
egyik évben a férj pészáh előtt néhány nappal telefonon hazaszól:
„ebből a hókusz-pókuszból nem kérek többet!
idegesít.
a kislányunk megkérdezi ezt a buta 4 kérdést.
nekem meg kell válaszolnom.
butaság.”
a feleség azt mondta:
„jó, ahogy akarod…”
eljött a széder napja.
délután 3 körül hazajött a kislány az iskolából.
szemei örömtől csillogtak, és azt mondta:
„én már nagyon izgulok, nagyon várom a barátomat, Elijáhut, mert ő idén is eljön hozzám…”
az édesanya megdöbbent.
megértette a vágyakozást.
tudta, hogy nem bánthatja a gyermeket.
rögtön felhívta a férjét, aki még dolgozott, és azt mondta,
„idén is meg kell csinálnunk azt a rövidke kis szédert, mert a lányunknak igénye van rá. vágyakozik rá.”
„rendben”, válaszolt a férj.
„csináljuk meg azt a rövidet.
kérdezze a négy kérdést és én megválaszolom.
ennyi.”
eljött az este.
apuka hazajött a munkából.
kicsit ideges volt.
leült. majd azt mondta,
„na, tedd fel azokat kérdéseket!”
a kislány feltette.
„miben különbözik?”
az apa megválaszolta.
aztán ettek.
majd mikor befejezték, azt mondta az apuka:
„menj aludni kislányom, holnap iskola!”
a kislány válaszolta,
„de Elijáhu, az én barátom eljön ma, meglátogat engem.”
az apukának ez már sok volt.
elkezdte elmagyarázni,
„mi már nem azok a régi zsidók vagyunk, akik elhiszik ezeket a történeteket.
mi modern zsidók vagyunk.
szóval menj aludni!”
ekkor a kislány odafutott az ablakhoz, kinézett és elkezdett nagyon mélyről zokogni.
úgy, ahogy még sohase.
(mi akiknek van gyermekünk ismerjük ezt a sírást.)
az édesanya megkérdezte tőle,
„kicsim, miért sírsz ennyire?”
a kislány visszakérdezett:
„hát anyu, nem látod?
Elijáhu ott ül az ajtóban a földön és sír, mert nem engedtük be….”

Megosztás