Milyen is a zsidó megtérés? Mi a lélek szerepe? – (Hagyomány XVII.)

A rabbik (és a papok is) éjjel-nappal a bűnről, a megtérésről és mindenféle ehhez hasonló dolgokról beszélnek…
A hallgató meg egyre kényelmetlenebbül érzi magát a bőrében.
Oh my God…
Page_Header_189 (2)Erről az érzésről szeretnék most írni.
Miért is?
Mert sokan félreértik a bűn fogalmát és azt hiszik, hogy aki bűnt követ el, az „rossz ember”.
Van egy jó hírem! Nem!
A zsidó filozófiában a „bűn” egy helyrehozható történés. Egy hiba, amit figyelmetlenségből, koncentráció-, vagy készséghiány miatt elkövettünk. És ettől még nincs semmi baj velünk…
five-stages-of-teshuvaHa viccesen szeretnék fogalmazni, a bűn olyan, mint amikor egy céllövöldében mellélőttünk. Egy tévedés… Nem kicsi… Nagy… (néha)
Amikor felelőtlenül és destruktívan viselkedünk, akkor is egyszerűen csak „mellélövünk”.
Még komolyabbra fordítva a szót, pontosan tudjuk: minden emberi lénynek van lelke.
A zsidóságban a lélek nem bűnös, hanem egy tiszta, öt részből álló isteni alkotórész, amely megkülönböztet minket az állatoktól.
Ha valami rosszat teszünk, az azért van, mert a lélek „hangját” átmenetileg elnémítja a fizikai test „kiáltása”.
Ezt a zavart úgy hívják: „jécer hárá„, azaz rossz ösztön, ám a lényeg, a lelkünk továbbra is tiszta marad. Csak el kell végeznünk néhány „kiigazítás”-t (tikun), és újra tisztán látjuk a célt!
És ez a megtérés (tesuva) lényege!!
A „tesuva„, szó szerint „visszatérést” jelent.
megtérés bögreAmikor megtérünk, akkor önvizsgálatot tartunk, megkeressük azokat a területeket, ahol homokszem került a gépezetbe, és „visszatérünk” egy korábbi lelki tisztasági szintünkre.
És e folyamat során találjuk meg ismét azt a kapcsolatot a Mindenhatóval, amit esetleg elveszettnek gondoltunk.
A megtérés folyamatának sorrendjében eltérés van Rambam törvénykönyve, a Misne Tora és a Joszef Karó, törvénykönyve a Sulhán Áruh között.
Ám mindkettő megegyezik a lépésekben:
1. lépés – a megbánás.
Felismerni az okozott kár mértékét, és őszinte megbánást tanúsítani.
2. lépés – a felismerés.
felismerni mi okozta és azonnal befejezni a káros tevékenységet.
3. lépés – a vallomás.
Kimondani, beismerni önmagunknak is, hogy hibáztunk, és bocsánatot kérni.
4. lépés – a fogadalom.
Határozottan kijelenteni, hogy nem fogunk a jövőben hasonlót elkövetni.
Akkor most vizsgáljuk meg ezeket a lépéseket részletesen!
1. lépés: a megbánás
Néha különböző kifogásokkal megpróbáljuk igazolni tetteinket:
„Mindenki más is ezt csinálja…”
„Legalább nem vagyok olyan, mint azok, akik ölnek és lopnak…”
„Ki vagy TE, hogy eldöntsd, mi a helyes és mi a helytelen!?”
stb…
Szóval…
A megbánás csak akkor lehetséges, ha egyértelmű különbséget tudunk tenni jó és rossz között. A Tóra erről az alapelvről lépten-nyomon beszél.
Azaz, ha mi nem tudjuk ezt megtenni, akkor egyértelműen becsapjuk magunkat, azt gondolva, MI nem tettünk semmi rosszat.
(Sőt tegyük hozzá, hogy a folyamatosan változó, ide-oda tolódó társadalmi normák hozzájárulhatnak az egyértelmű értékrendek hiányához.)
Képzeljük el például, hogy egy olyan környezetben nőttünk fel, ahol a pletyka mindennapos dolog volt. Hacsak nem tudod, mi az a „láson hárá” (rossz beszéd), és nem ismered a romboló természetét, valószínűleg soha nem gondolnád azt, hogy a pletyka rossz dolog lenne, hiszen evidencia volt az addigi életedben.
Emiatt fontos, hogy tisztában legyünk a háláhával, a zsidó vallásjoggal, és hogy legyen a közelünkben egy rabbi :), aki személyesen ismer minket, így tud tanácsot adni.
Most egy furcsa kérdést teszek fel…
Mit kellene éreznünk, mikor felismerünk egy hibát?
Bűnösnek, értéktelennek, rossz embernek kellene éreznünk magunkat?
Nem!
A „bűntudat” negatív érzelem, ami azt mondatja velünk: „én rossz ember vagyok.
Míg a „megbánás” ezzel szemben egy pozitív visszaigazolás, ami azt tanítja, hogy tudom, hogy a lelkem tiszta maradt, csak éppen ott és akkor nem sikerült a képességeimhez mérten cselekednem. Óriási különbség!!!
Teshuvah (2)A megbánás érzése egyértelműen pozitív jele annak, hogy újra kapcsolatba léptünk az isteni részünkkel, a lélekkel.
A lelkiismeretünk nem hagy minket nyugodni, amíg ki nem javítjuk a hibát. (Ez lenne a lelkiismeret-furdalás…)
Innen is láthatod, hogy nem vagy gonosz, mert egy gonosz ember nem érezne semmiféle megbánást!
A megtérés első lépése egyben a legfontosabb is, mert ha valaki nem érez megbánást, valószínűleg tovább tévelyeg.
2. lépés: az abbahagyás
A Talmud (Taanit 16a) így írja:
„Az az ember, aki bűnt követ el, majd ezt felismeri, de nem fogadja meg, hogy nem teszi meg újra, olyan, mintha egy döglött patkánnyal a kezében menne mikvébe. Mert bár alámerülhet a világ összes vizeiben, de alámerülése értelmetlen. Azonban, ha eldobja (a hüllőt) a kezéből, aztán alábukik 40 szeá vízben (a mikve minimális mérete), az alámerülése azonnal érvényes lesz.”
Te el tudod képzelni, hogy bocsánatot kérj valakitől, miközben továbbra is hazudozol neki?
A rossz cselekedetek felfüggesztése nélkül a világmindenség összes jóindulatú szívdobbanása (a világ minden vize) sem segíthet neked!
3. lépés: a vallomás (és a bocsánatkérés)
A zsidó vallásjog előírja, hogy hibánk beismerésének szóban is el kell hangzania. Az ArtScroll Jom Kippur-i ünnepi imakönyve (máhzor) szép magyarázatot ad arra, miért is olyan elengedhetetlen a hangosan kimondott a megtérés folyamatához.
fca76907b92642e40a33d6a68b2620daLeírja, hogy intelligens, gondolkodó és alkotó lényként az ember agyán folyamatosan mindenféle izgalmas gondolatok cikáznak keresztül. Még az olyan „fenséges gondolatok”, mint a „bűntudat”, „megtérés” és az „önmagunk megjavítása” is teljesen normális ebben a gondolat-viharban, de ezek – mint még olyan sok gondolat – általában nem tartanak sokáig, mert asszociatíve gondolkodunk és rögtön jön a következő gondolatkép.
Ahhoz, hogy a gondolatokhoz tartós értelem társuljon, szavakká kell formálnia azokat, mert a gondolkodás csúcspontja az, mikor az ötletek tisztázásra és kifejezésre – azaz kimondásra kerülnek.
Ám ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre hangzik…
Hogy kimondom oszt’ jónapot…
Általában gyötrelmesen nehéz az embernek bevallania, hogy hibázott…
Szeretjük felmenteni magunkat…
Még magunknak sem valljuk be az igazságot…
Áthárítjuk a felelősséget…
Tagadjuk a nyilvánvalót…
stb…
De az az ember, aki kiadja magából és kimondja a kellemetlen igazságot: „Vétkeztem„, nagy és jelentőségteljes cselekedetet hajt végre.
A Tóra megköveteli tőlünk, hogy alázatosan és töredelmesen kérjük a megbocsátást. Ez döntő fontosságú ahhoz, hogy az „áldozatok” (mind a bántó és mind a megbántott) meggyógyuljanak.
(Ugye volt már olyan élményed, hogy valaki bocsánatot kért tőled, és te tudtad, hogy a bocsánatkérése nem őszinte? Ha igen, tudod, hogy mit érezhet más is, ha te ezt teszed…)
Azaz, nem elég csak elmotyogni, hogy „sajnálom…„.
4. lépés: a fogadalom
Jom Kippur napján két imát mondunk el, amelyek egy részletes listát tartalmaznak a hibáinkról. (Az „ásámnu” és az „ál hét” imát.)
Ami azt illeti, ahogy végigmégy ezen a listán, látni fogod, hogy az élet minden egyes elképzelhető területét magába foglalja!
Ez természetesen felveti a kérdést: ezen imák elmondásával, – és akár az el nem követett bűnök megvallásával – valóban képesek vagyunk elhatározni, hogy soha többé nem fogunk vétkezni?
Reális ez?
6a00d8345263cd69e2017c31917342970b(FFB: Frum From Birth – azaz aki születésétől fogva vallásos zsidó)
Engedtessék meg egy személyes példa…
Emlékszem, amikor a lányok az első lépéseiket megtették. Talpra álltak, tettek néhány lépést, majd arccal a földre estek. Tapsoltunk. Örültünk….
Mondtuk: „hajrá Miri!”, majd „hajrá Liza!
De ha jobban szemügyre vesszük, mi is történt? A gyerek elesett…
Nem kellene inkább szomorkodnunk, sírnunk vagy bosszankodniuk?
A válasz nyilvánvaló.
A szülő nem azt nézi abban a pillanatban, hogy a gyermek elesik-e, vagy sem. Mert elesik…
Hanem hogy tett egy pár lépést – a jó irányba.
Ugyanígy van ezzel az Örökkévaló is.
Nem vagyunk versenyben senkivel, csakis önmagunkkal.
Ami Őt érdekli, az az, hogy vajon őszinték-e az erőfeszítéseink, amelyekkel a helyes irányt keressük.
Ugye tudod, hogy Isten nem kéri, hogy a lehetetlen dolgokon változtass!
Azt a parancsolatot kaptuk, hogy legyünk emberi lények, nem pedig angyalok.
Ez komoly odaadást és elszántságot követel, és a jó lépések megtételét a megfelelő időben.
Nem kell, hogy az ember minden kérdésre azonnal tudja a választ… A legfontosabb az elszántság a változásra.
Mit tanácsolhatok így a gondolatmenetünk végén?
Légy tisztában a helyzetekkel, amelyekben valószínű, hogy megbotlasz!
És tartsd magad biztonságos távolságban tőlük!
A Talmud bölcsei azt tanácsolják: erősítsd meg az odaadásodat egy bizonyos területen és Isten biztosítja ahhoz a sikert. És így lépésről-lépésre…
Tudd, semmi nem állhat a kitartás és az eltökéltség útjába, hiszen az isteni, tiszta lélek vezet téged!
Hadd fejezzem be ezt a kis gondolatsort a Talmud egyik híres mondatával:
„Az útonon, amelyen az ember végig akar menni, vezetve lesz!” (Makot 10b)

Megosztás

23 thoughts on “Milyen is a zsidó megtérés? Mi a lélek szerepe? – (Hagyomány XVII.)

Hozzászólás a(z) Mari Járóka bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük