Egyes zsidók számára a „mamzer” nemcsak szitokszó, hanem egy életre szóló titok, stigma és szégyen bélyege

Volt egy ismerőse, akit Sarah* (fiktív név – pirossal RZ értelmező kiegészítései lesznek) már évek óta ismert, ezért nem aggódott, amikor egy téli napon kettesben maradt vele.

Nem sokkal azután, hogy ez a férfi megerőszakolta, Sarah rájött, hogy terhes. Harmincas éveiben járt, nem voltak gyerekei, és szinte belesajdult a vágya, hogy anya lehessen, ezért úgy döntött, hogy ezt a váratlan babát egyedül fogja felnevelni.

Akkoriban Sarah – aki néhány évvel korábban már elvált egy amerikai polgári bíróságon – egyáltalán nem tudta, hogy a gyermeke „mamzernek” minősülhet – ez a judaizmusban a „fattyú” vagy „érinthetetlen” legközelebbi megfelelője. Ráadásul nem azért, mert a gyermeke nemi erőszakból fogant, hanem azért, mert a zsidó vallásjog szerint Sarah még házas nőnek számított, amikor megerőszakolták.

A halacha (zsidó vallásjog@RZ) szerint mamzer az a zsidó, aki „vérfertőző” (Tóra által tiltott@RZ) kapcsolatból születik, vagy olyan kapcsolatból, amelyben egy házas zsidó nő egy olyan zsidó férfitól esik teherbe, aki nem a férje.

A zsidó jog szerint egy mamzer csak egy másik mamzerrel vagy egy betérttel házasodhat. A „mamzerut”, vagyis a mamzer-státusz öröklődik: egy mamzer minden leszármazottja mamzernek számít – az idők végezetéig.

Sarah – mint több száz, sőt talán több ezer zsidó nő, akinek a férje nem hajlandó vagy nem képes getet, zsidó válólevelet adni – „agunává”, azaz „megkötött”, „láncra vert” asszonnyá vált, aki házassági limboállapotban rekedt. Bosszúálló férje eltűnt a városból, tartózkodási helye ismeretlen volt. (RZ cikke az agunáról)

A zsidó jog tiltja, hogy egy feleség más férfitól gyermeket foganjon, még akkor is, ha a férje eltűnt, hadifogságban van, fizikailag vagy mentálisan cselekvőképtelen, elítéltként börtönben ül, túszul ejtették, elhagyta őt, vagy egyszerűen csak nem hajlandó elválni.

Noha Sarah semmilyen formális zsidó oktatásban nem részesült, annyit tudott, hogy get (zsidó válólevél@RZ) nélkül nem házasodhat újra zsidó szertartás szerint. Azt azonban nem tudta, hogy egy olyan szexuális kapcsolatból született gyermeket, amelyet a Tóra tilt, a közösség peremére lehet szorítani és megbélyegezni.

Akkor döbbent meg igazán, amikor egy barátja „közölte vele a hírt”.

„Elkezdtem randizni egy zsidóilag jártas sráccal, és teljesen kiborult, amikor meghallotta, hogy nincsen get-em” – idézte fel Sarah egy halk telefonos interjúban, amelyet amerikai nagyvárosi otthonából adott.
„Azt mondta, nem lehetünk házasok, és azt is, hogy minden gyerek, akit együtt vállalnánk, mamzer lenne, pont úgy, mint a lányom. Fogalmam sem volt, miről beszél.”

Majd így fogalmazott egy másik interjúalany:
„A mamzerut az aguna-probléma és a zsidó patriarchátus legmélyén van, és annak a rendszernek az eszköze, amelyben a férfi rabbik kontroll alatt tartják a zsidó nők testét és viselkedését.”

Amikor Sarah megtudta, hogy milyen tilalmak vonatkoznak a mamzerekre és azok leszármazottaira, úgy hangzott számára, „mintha valami a sötét középkorból maradt volna ránk” – mondta remegő hangon.

Évekkel később, amikor lánya már általános iskolás, Sarah még mindig „hihetetlennek tartja, hogy a 21. században olyan ősi vallási törvények, amelyek minden hatalmat a férfiak kezébe adnak, képesek az én gyermekemet kitaszítottá tenni”.

És nem ő az egyetlen.

---

„Mamzerut”: egy stigma, amely nemzedékeken át öröklődik

A zsidó történelemben először egy kisebb, többnyire ortodox aktivistacsoport nyilvánosan követeli, hogy a világ rabbijai használják fel tekintélyüket egy átfogó, mindenki által elfogadott megoldás kidolgozására a mamzerut problémájára. Egy olyan státuszra, amely – Susan Weiss, a nők jogaiért küzdő ügyvéd szerint – „elképzelhetetlenül nagy számú” zsidót érinthetne, ha a családi múltjuk nyilvánosságra kerülne. A kérdés leginkább Izraelben került reflektorfénybe.

Weiss szerint:
„A mamzerut az agunák problémájának legmélyebb gyökere, a zsidó patriarchátus egyik fő eszköze, és annak a kontrollnak az alapja, amelyet a férfi rabbik a nők teste és viselkedése fölött gyakorolnak. Ez egy társadalmi konstrukció, amelynek célja, hogy elrettentse a nőket attól, hogy ne a férjükkel feküdjenek le.”

Weiss a jeruzsálemi Center for Women’s Justice (Női Igazságközpont) vezetője, egy olyan izraeli civil szervezeté, amely több mamzert és családjukat képviselt már a vallási és polgári bíróságokon. (zsidó vallási bíróság = bét din@RZ)

„Ez Izraelben különösen erős”, mondja Weiss, „ahol nincs polgári házasság: a zsidó házasságot, válást és személyi státuszt nem a világi bíróság, hanem az ortodox vallási intézményrendszer felügyeli.”

Noha a mamzerut több mint 2000 éve része a zsidó jognak, a háborúk és a vándorlás hosszú ideig lehetővé tették, hogy a családok eltitkolják a státuszt a talmudi elv segítségével: ha egy mamzernek sikerül „beleolvadnia” a tágabb zsidó közösségbe, akkor megengedett, hogy így is maradjon, asszimilálódva, és a közösség részeként éljen.

„Ma ez már nincs így” – mondja Batya Kahana-Dror, nőjogi ügyvéd és a jeruzsálemi Mevoi Satum aguna-jogvédő szervezet igazgatója.
„A modern korban a világunk rendkívül adatvezérelt. A dolgok már nem vesznek el olyan könnyen.”

Az internet, a digitális nyilvántartások, a „csináld magad” DNS-tesztek és az ortodox rabbik – különösen Izraelben – egyre szigorúbb standardjai „szinte lehetetlenné teszik a családok számára, hogy megőrizzék titkuk biztonságát” – mondja Kahana-Dror.

---

Mi is az a mamzer?

(MAHM-zer; többes száma: mamzerim – MAHM-zer-im; jelentése: fattyú)

A mamzerut olyan régi, mint maga a Tóra, mégis a mai napig a stigma, a titkolózás és a szégyen köde lengi körül.

Annyira tabutéma, hogy a „mamzer” szót udvarias társaságban – a Tóra-tanulás kivételével – szinte sosem ejtik ki. Szitokszóként használják, nagyjából úgy, mint a „fattyú” kifejezést.

A Héber Biblia mindössze kétszer említi a szót, és egyik helyen sem határozza meg pontosan, ki számít mamzernek, illetve milyen tilalmak vonatkoznak rá.

• Deuteronomium (5Mózes) 23:3 szerint:
  „Mamzer ne lépjen be az Örökkévaló gyülekezetébe; még tizedik nemzedéke se lépjen be az Örökkévaló gyülekezetébe.”

• Zakariás 9:6 szerint pedig:
  „Mamzer lakik majd Asdódban, és kiirtom a filiszteusok gőgjét.”

Az elmúlt két évezredben a judaizmus legtekintélyesebb tudósai értelmezték és definiálták a mamzerut fogalmát, és foglalták írásba a rá vonatkozó szigorú szabályokat a halachikus kódexekben és a későbbi responsumokban (vallásjogi döntvények@RZ). Az ortodox hagyomány szerint ezeknek a véleményeknek törvényerejük van, és nem lehet őket egyszerűen eltörölni.

A különböző vallási irányzatok különbözőképpen állnak a mamzerut kérdéséhez:

• a reform irányzat teljesen megszüntette ezt a kategóriát;

• a konzervatív mozgalom „Ne kérdezd, ne mondd” politikát követ;

• az ortodox rabbik viszont továbbra is alkalmazzák ezeket a szabályokat a származás megállapításánál és a házasságkötések engedélyezésekor.

---

„Fegyver” a válásoknál: hogyan használják a rabbik a mamzerutot?

Rivka Lubitch, aki rabbinikus jogi képviselőként ügyfeleket képvisel Izrael vallási bíróságain, és a fentebbi „Női Igazságközpont”-tal is együttműködik, úgy véli, hogy a mai kor legbefolyásosabb ortodox rabbijai közel sem tesznek meg mindent a mamzerut tragédiájának enyhítésére – vagy akár felszámolására. Épp ellenkezőleg:

„Továbbra is a mamzerut fenyegetését használják arra, hogy nyomást gyakoroljanak a feleségekre, és rávegyék őket, mondjanak le vagyonukról, gyerektartásról és a gyermekeik felügyeleti jogáról” – mondja Lubitch.

A nők – akik tovább akarják lépni az életükben, és olyan gyerekeket szeretnének, akiknek nem kell cipelniük a mamzer bélyegét – gyakran beleegyeznek a férjek követeléseibe, mert félnek a gyermekeik jövőjéért.

Lubitch szerint:
„A válásokat a mamzeruttól való félelem és a stigma mozgatja. A rabbik tudják, hogy az anyák szinte bármit megtesznek, hogy megvédjék gyermekeiket, és amíg nincs megoldás a mamzerut problémájára, a rabbik hatalma érintetlen marad.”

---

Az átok, amely tovább öröklődik

Papíron egy mamzernek elvileg csak egy dolog tilos: nem házasodhat „normatív” zsidóval. Minden másban aktív tagjai lehetnek a közösségnek, örökölhetnek vagyont stb.

A valóságban azonban a mamzerut körüli stigma olyan erős – még egyes nem ortodox körökben is –, hogy az izraeli Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 2014-ben az izraeli nők 53%-a „tiltott kapcsolatot, vérfertőzést vagy házasságon kívüli viszonyt” jelölt meg hivatalosan az abortusz indokaként.

Weiss úgy sejti, hogy egyes nők nem feltétlenül azért hivatkoznak tiltott kapcsolatra, mert a gyermekük mamzer lehetne, hanem mert „ez a leggyorsabb módja annak, hogy engedélyt kapjanak az abortuszra”.

A hagyományos zsidó társadalomban, ahol a házasság és a gyermekvállalás egyszerre társadalmi norma és a Tóra által előírt kötelesség, a mamzerekre vonatkozó korlátozások „katasztrofálisak” – mondja Lubitch.

Ezért azok a nők, akik nem szakítják meg terhességüket, gyakran elképesztő erőfeszítéseket tesznek, hogy eltitkolják gyermekük státuszát:
– egyesek örökbe adják a gyermeket,
– mások pedig úgy tesznek, mintha a férjük vagy volt férjük lenne a biológiai apa.

Izrael 1965-ös népesség-nyilvántartási törvénye és a 2000-es genetikai információs törvénye is ezt a fikciót erősíti azzal, hogy átvette a rabbinikus feltételezést: a válást követő 300 napon belül született gyermeket automatikusan a volt férj biológiai gyermekének tekinti. Rendkívül ritka kivételektől eltekintve az izraeli bíróságok tiltják a DNS-vizsgálatot apasági perekben, mivel az bizonyíthatná, hogy a gyermek mamzer.

---

„Könnyítések” és kiskapuk – meddig terjed a rabbik bátorsága?

Rabbi Yona Reiss, ortodox rabbi, jogász és a Chicagói Rabbinikus Tanács bét dinjének vezetője szerint a rabbik tisztában vannak a mamzerut súlyával, ezért igyekeznek „halachikus könnyítéseket találni”.

Házasságtörés gyanúja esetén a rabbik sokszor magát a házasságot próbálják érvényteleníteni. Ez különösen az Egyesült Államokban könnyebb, ahol léteznek nem ortodox és polgári házasságkötések is.

„Megnézzük például a nászmeghívót: ha a szombat délutáni időpontra esett a szertartás, jó eséllyel nem a halacha szerint történt” – mondja Reiss rabbi.
„Azt is vizsgáljuk, ki volt az eskető: rabbi vagy világi tisztviselő? És ha rabbi volt, lehet, hogy ő maga vagy a tanúk nem tartották a szombatot” (azaz nem szavahihető tanúk@RZ) – vagyis így próbálnak olyan szempontokat találni, amelyek alapján utólag kétségbe vonhatják (értsd annulálhatják) a házasság érvényességét. (Hiszen ha a házasság érvénytelen, akkor nincs házasságtörés sem és így a gyermek nem mamzer@RZ)

Az ortodox normák szerint ugyanis a házassági tanúknak szombattartó zsidóknak kell lenniük.

Weiss, a Női Igazságközpont vezetője szerint ezek a rabbinikus feltételezések és kiskapuk – bár talán eredetileg jó szándékúak és bizonyos esetekben valóban hasznosak – semmiképp sem alkalmazhatók minden esetre. És még ha alkalmazhatók is, gyakran „senki földjére” taszítják a mamzernek minősített gyerekeket.

Egyfelől – mondja – „amikor egy férj rájön, hogy a gyerek nem az övé, nem hajlandó támogatni a gyermeket, és a rabbik, akik tudják az igazságot, nem is kényszerítik erre. Ez a férfi egészen biztosan nem akarja, hogy egy másik férfi gyermeke örökölje a vagyonát.”

Másfelől viszont a gyermek biológiai apjának gyakorlatilag semmilyen jogi státusza nincs a gyerek életében.

Az apasági vélelem olyan erős, hogy az izraeli polgári bíróságok több esetben fenntartották azt csak azért, hogy megóvják a gyermeket attól, hogy mamzernek minősüljön, még akkor is, ha ezzel a biológiai apát mentesítették a gyerektartás alól, az anyát pedig anyagi veszteség érte.

A kórházak és az állami intézmények is ugyanilyen elven járnak el.

---

„Ismeretlen apja van” – Yifat esete

Yifat*, az amerikai–izraeli nő, akit a Női Igazságközpont képvisel, akkor ütközött bele az apasági vélelem falába, amikor szerette volna, hogy gyermeke születési anyakönyvi kivonatán a biológiai apa neve szerepeljen.

Egy jeruzsálemi park félreeső padján ülve, mások hallótávolságán kívül meséli el, hogyan adta be a válópert. Évekig könyörgött a férjének a „get”-ért, végül a férj csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy a válást egy ultraortodox „magán bét din” előtt bonyolítsák le, ne pedig az állami Főrabbinátus bíróságán. (A zsidó vallásjog szerint csak a férj kezdeményezheti a válást@RZ)

A Főrabbinátus, mint államilag finanszírozott vallási intézmény, egyedüli hatáskörrel bír a házasság és a válás kérdéseiben Izraelben.

„Féltem attól, hogy aguna maradok, ezért vonakodva bár, de beleegyeztem” – mondja Yifat, aki ortodox zsidóként a haját fejkendővel fedi a szemérmesség törvényei miatt.
„A magán válásunk teljesen kóser volt, és végül újra férjhez mentem – ezt is egy magán rabbinikus bíróság előtt intéztük, mert tudtam, hogy a Főrabbinátus nem fogja elismerni a magán getet.”

A problémák a kórházban kezdődtek, ahol Yifat egy kisfiúnak, második férjétől született gyermekének adott életet.

„A születéseket regisztráló ügyintéző meglátta, hogy az izraeli személyimben még mindig az első férjem neve szerepel – az állam szemében még mindig hozzá voltam feleségül menve – és elkezdte beírni az ő nevét az ‘Apa’ rovatba. Amikor tiltakoztam, és a második férjem nevét mondtam, megtagadta annak beírását. Azt mondta: ‘Azt akarja mondani, hogy a férje nem a gyereke apja?’”

Végül az anyakönyvvezető azt írta a születési anyakönyvi kivonatra, hogy „ismeretlen” – ez Weiss szerint „piros zászló” mamzer-státusz gyanújára.

Miután a Főrabbinátus nem volt hajlandó elismerni Yifat ultraortodox getjét, a Női Igazságközpont a polgári családjogi bírósághoz fordult, hogy az állapítsa meg a gyermek apaságát.

A rabbinikus bíróság – láthatóan attól tartva, hogy a polgári bíróság megelőzi a saját tekintélyét – végül utólagosan, visszamenőleg elismerte Yifat getjét, így biztosítva, hogy a fia ne kapja meg a mamzer bélyegét.

---

A leginkább marginalizált csoport

Rivka Lubitch, aki rabbinikus jogi képviselőként a vallási bíróságokon dolgozik, és Izrael legnyíltabb, leginkább szókimondó védelmezője a mamzer ügyekben, ragaszkodik hozzá, hogy a bíróságoknak, a törvényhozásnak – vagy mindkettőnek – lépniük kell, mert a mamzerek maguk nem tudnak felszólalni a saját érdekükben.

„Ez a mamzer dilemmája: a problémát a nyilvánosság elé kellene vinni, de ki teszi meg? Ha te vagy az érintett – te vagy mamzer, vagy a gyereked az – akkor hallgatsz. Ha pedig sikerült valahogy megoldani a helyzeted, te vagy az utolsó ember a világon, aki fel akarja ezt hozni.”

Nem meglepő módon – mondja Lubitch –, a mamzerek reménytelenül elszigeteltek és marginalizáltak.

„A testi fogyatékossággal élők találkozhatnak más fogyatékos emberekkel. Ha valaki homoszexuális, találhat magának közösséget. De mamzerek közössége nem létezik. A rabbik mindegyiküknek azt mondják, hogy az ügyüket csendben, zárt ajtók mögött kell intézni. A probléma híre szinte soha nem jut ki, senki nem tud róla. Ha pedig egy problémáról senki sem tud, akkor senki sem akarja megoldani.”

Ha megkérdeznénk egy zsidót, találkozott-e valaha mamzerrel, a válasz majdnem biztosan az lenne, hogy nem – teszi hozzá Lubitch.
„Pedig rengeteg olyan ügy van, amelyre nincs megoldás, és sokan nem is tudják, hogy az ő esetük megoldható lenne-e. Ha megpróbálnak utánajárni, az újabb problémákhoz vezethet.”

Lubitch egy fiatal, örökbe fogadott férfi esetét meséli el, aki kérte a Szociális Szolgálatot, hogy oldják fel az örökbefogadási aktái titkosságát.

„Az első dolog, amit a szociális munkás mondott neki, az volt, hogy mamzer. Ez a fiú úgy érzi, mintha az élete tönkrement volna.”

A bizonytalanság csak súlyosbítja a helyzetet:
nem tudhatja, hogy a rabbinátus nyilvántartásában szerepel-e a mamzer-státusza. „Ezt az ember csak akkor tudja meg, amikor házassági engedélyért folyamodik” – mondja Lubitch.
Addig is szorongás gyötri: „Ki fog engem elvenni?” – ez pedig idővel a mentális egészségét is súlyosan károsíthatja.

---

„Amikor bemész az irodába, és kiderül, hogy listán vagy” – a rabbinate adatbázisa

Rabbi Seth Farber, izraeli ortodox rabbi és az ITIM nevű szervezet alapítója – amely mamzer-eknek és más, a vallási bürokrácia útvesztőiben elakadt embereknek segít –, azt mondja, az esetek egy része csak akkor derül ki, amikor az érintettek belépnek a rabbinátus házassági irodájába.

„Van, aki sejti, hogy gond lehet a státuszával” – mondja Farber.
„De gyakran csak akkor tudják meg, hogy baj van, amikor besétálnak a Főrabbinátus házassági irodájába, ahol minden nevet lefuttatnak egy országos adatbázison, ami azt tartalmazza, ki házasodhat, és ki nem.”

Minden olyan ember, akinek a személyi státusza valamilyen okból „kérdéses”, azonnal egy rabbinikus bíróság elé kerül további vizsgálatra. Farber szerint az ilyen tapasztalatok még a vallásos zsidókat is teljesen elfordíthatják a judaizmustól – különösen azokban az esetekben, amikor maga a Főrabbinátus felelős azért, hogy valaki mamzer-státusba kerüljön.

Volt olyan eset – meséli –, amikor a Főrabbinátus négy gyermeket nyilvánított mamzernek, mert utólag már nem bízott abban a rabbiban, aki az anyjuk ortodox getjét intézte.
Egy másik ügyben a rabbinikus hatóság rájött, hogy évtizedekkel korábban véletlenül engedélyezett egy olyan házasságot, amelyben a nő a volt férje testvéréhez ment hozzá – miközben az exférj még életben volt. A vérfertőzésre vonatkozó törvények szerint ilyen házasság mamzerut-ot eredményez az abból született gyermekek számára.

Bármilyen körülmények között történik is, Farber hangsúlyozza:
„A mamzerut tragikussága abban áll, hogy teljesen ártatlan gyerekeket sújt, akiknek semmi részük nem volt a saját státuszuk kialakulásában.”

---

Mamzerut a digitális korban

Néhány évvel ezelőtt, aki igénybe vette a Főrabbinátus szolgáltatásait, olyan irodákba lépett be, ahol papírokkal telezsúfolt dossziék tornyosultak, és omlottak le a polcokról. Ma már ezeknek a dossziéknak a nagy részét – beleértve a házasságra alkalmatlannak minősített vagy kérdéses státuszú zsidók listáit – digitalizálták.

Farber, akinek ITIM szervezete az izraeli információszabadság-törvény segítségével igyekezett megtudni, pontosan hány ember szerepel ezeken a listákon, meglepő eredményre jutott: az elmúlt öt évben mindössze négy új személy került a mamzer-listára, és újabb négy a „gyanús mamzer”-listára.

„Ennek semmi értelme” – mondja Farber. – „A mi segítségnyújtó központunk csak ugyanebben az időszakban legalább 20 mamzerut-esettel kapcsolatban kapott megkeresést. A becslésem az, hogy tucatnyi, talán százával vannak olyan gyanús esetek, amelyeket évek óta nem zártak le. Ezek nem jelennek meg a statisztikákban.”

A Főrabbinátus adatai szerint 2017 májusában 85 ember szerepelt a mamzerek listáján, és 146 a „gyanús mamzer”-listán.

Farber attól tart, hogy a jövőben ez a szám drámaian megnőhet, mert a Főrabbinátus egyre gyakrabban tagadja meg számos diaszpóra-ortodox rabbi tekintélyének automatikus elfogadását.

„Ez azt jelenti – magyarázza –, hogy ha egy ortodox rabbi Izraelen kívül bonyolít le egy zsidó válást, a volt házastársak később újraházasodhatnak. De idővel a Főrabbinátus esetleg nem fogadja el az adott válást. Ez pedig azt jelentené, hogy az új házasságból született gyerekek mamzerek lesznek.”

Farber azt is aggasztónak tartja, hogy az izraeli Vallásügyi Minisztérium – a rabbinátus együttműködésével – egy Világzsidó Adatbázis (World Jewish Database)  létrehozását fontolgatja. Szerinte ennek célja az lenne, hogy a Főrabbinátus kiterjessze tekintélyét és szigorú kritériumait az egész világ zsidóságára. Egy ilyen adatbázis gyakorlatilag lehetetlenné tenné, hogy a mamzer-ek – vagy más „kérdéses státuszú” zsidók – megőrizzék a magánéletüket.

És nem csak a rabbinikus listák jelentenek veszélyt. A családfakutatás és a személyes DNS-tesztelés egyre nagyobb népszerűsége is magában hordozza annak a lehetőségét, hogy „olyan dolgokra derüljön fény, amelyeket az emberek talán nem akarnak tudni – beleértve a mamzerutot is” – mondja Israel Pickholtz, jeruzsálemi genetikai genealógus.
„Már több ilyen esettel is találkoztam.”

---

Van kiút? Halachikus eszközök és a rabbik félelme

Farber, akinek ITIM szervezete több mamzert és „gyanús mamzert” képviselt már az izraeli bíróságokon, meg van győződve arról, hogy a zsidó jog eszköztára igenis lehetőséget ad arra, hogy megelőzzék, sőt akár megszüntessék a mamzer-státuszt. Úgy látja azonban, hogy a vezető rabbik „gyakran félnek ezeket az eszközöket használni. Félnek attól, hogy túl liberálisnak vagy túl engedékenynek tartják őket.”

Egy olyan korszakban, amelyet példátlan szexuális szabadosság jellemez, az ultraortodox rabbik, akik a Főrabbinátust és a rabbinikus bíróságokat irányítják, saját magukat a judaizmus kapuőreinek tekintik – mondja Farber. A probléma ezzel a kapuőri mentalitással szerinte az, hogy szembemegy azzal a régóta létező rabbinikus alapelvvel, amely szerint mindenkit nem-mamzernek kell tekinteni, amíg az ellenkezőjére nincs megdönthetetlen bizonyíték.

„Hagyományosan a helyi rabbik és rabbinikus bíróságok igyekeztek megoldani ezeket a kérdéseket, mielőtt tényleges következményekkel jártak volna. Ha nem sikerült, sokszor az történt, hogy a mamzer egyszerűen egy olyan közösségbe költözött, ahol senki sem tudta a státuszát.”

Farber szerint az izraeli rabbik, akik ma a nemzeti valláspolitikát alakítják, egyre inkább „elszakadnak attól a közösségtől, amelyet elvileg szolgálniuk kellene”.

A Főrabbinátus és a rabbinikus bírósági rendszer visszautasította, hogy bármilyen kommentárt fűzzön a mamzerut témájához.

---

A csend csapdája: aktivisták, kiállítások, Kneszet-viták

Miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a titkolózás nem oldja meg a mamzer problémáját, aktivisták nemcsak a rabbik, hanem az izraeli törvényhozók és a szélesebb közvélemény felé is fordultak.

Először a történelemben a Kneszet (izraeli parlament@RZ) egy agunákról szóló ülésén külön szekció foglalkozott a mamzerut kérdésével.

Szintén először történt meg, hogy egy izraeli művész és filmrendező, Nurit Jacobs-Yinon egy csoportos művészeti kiállítást szervezett „Mamzerek, megbélyegezve és eltörölve” címmel a 2017-es Jeruzsálemi Biennálén. A kiállításhoz egy „Mamzerim” (mamzerek@RZ) című kötet is társult, amely tudományos esszéket tartalmaz.

Különösen jelentős, hogy a legtöbb aktivista – köztük sok modern ortodox nő – nem várja, és nem is akarja, hogy a vezető rabbik „áttapossanak” a vallási törvényeken, és egyszerűen érvénytelenítsék a mamzer-státuszt.

„Mi azt szeretnénk – mondja Nitzan Caspi Shiloni, a Női Igazságközpont ügyvédje, aki több mamzert és családjukat is képviselte –, hogy a rabbik használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a zsidó jog kínál.”

„De a legtöbbjüknek nincs bátorsága hozzá. Akikben pedig van, azoknak számolniuk kell a kollégáik haragjával.”

Ha Lubitchen múlna, az egész világ rabbijai kihirdetnék, hogy minden zsidó mamzer. Ez a lépés lehetővé tenné, hogy minden zsidó minden mással házasodhasson – még az ortodox jog keretein belül is.

„Ez lenne a legnagyobb és leginkább morális megoldás” – mondja Lubitch. – „De melyik rabbi akarja majd kimondani? Ez olyan lenne, mintha azt mondaná: ‘Én magam is szennyezett vagyok.’”

---

A legígéretesebb út: reprodukciós technológiák

Messze a legígéretesebb megoldásnak a modern reprodukciós technológia tűnik.

Rabbi Aryeh Katz, a „megtermékenyítés kérdése a zsidó jogban” (fertility and Jewish law) szakértője szerint a mesterséges megtermékenyítés bizonyos mamzer-ek számára lehetőséget adhat arra, hogy ne örökítsék tovább a státuszukat.

„A kérdés az – mondja Katz –, hogy a mamzerut a spermium és a petesejt egyesüléséből fakad, vagy a férfi és a nő közötti tiltott szexuális aktusból ered? A legtöbb halachikus döntéshozó szerint egy tiltott szexuális kapcsolat következménye.”

Katz a jeruzsálemi Puah Intézet halachikus kutatója; az intézet olyan zsidó pároknak segít, akik a zsidó jog legszigorúbb betartása mellett szeretnének gyermeket.

Amikor arról kérdezik, hogy egy női mamzer által, embrióbeültetésen (IVF) keresztül kihordott gyermek – amelynél a petesejt donoré, vagy egy béranya hordja ki a női mamzer saját petesejtjéből fogant gyermeket – mamzernek számít-e, Katz óvatosan fogalmaz.

„Ez bonyolult kérdés, és attól függ, kit tekintünk halachikusan anyának – azt, aki a petesejtet adta, vagy azt, aki kihordja a gyermeket. Mivel ma még nincs egyértelmű döntés ebben a kérdésben, a válasz az, hogy a gyermek valószínűleg mamzernek számít. De elképzelhető, hogy egyes bíróságok úgy döntenek majd, hogy az in vitro megtermékenyítés útján fogant gyermekre nem öröklődik a mamzerut, hogy ezzel könnyítést adjanak. Ez azonban nagyon nehéz kérdés.”

Abban az esetben viszont, ha egy női mamzer béranya segítségével, nem a saját petesejtjét használva vállal gyermeket, azaz az embrió semmilyen biológiai szálon nem kötődik a mamzerhez, Katz szerint az olyan, mintha örökbefogadás történne, és a gyermek nem mamzer.

Hogy a mamzerek közül ki melyik megoldást választja – ha egyáltalán választja –, nagyban függ attól, hogy mely rabbik véleményét fogadja el.

A 20. század egyik legnagyobb ortodox halachikus döntéshozójának tartott Moshe Feinstein rabbi úgy döntött, hogy a donor spermával végzett mesterséges megtermékenyítés nem eredményez mamzerutot, ezzel gyakorlatilag megnyitva az utat bizonyos termékenységi eljárások előtt.

Ezzel szemben Joel Teitelbaum rabbi, a szatmári haszid közösség néhai vezetője úgy ítélte meg, hogy ha egy házas zsidó nőt más férfi spermájával termékenyítenek meg – még ha csak orvosi beavatkozás keretében is –, az házasságtörésnek számít, és mamzert eredményez.

Batya Kahana-Dror, a Mevoi Satum vezetője úgy véli, hogy a donor spermával végzett mesterséges megtermékenyítés lehetővé tenné az agunák számára, hogy gyermeket vállaljanak, anélkül hogy a gyermek mamzer lenne. Ugyanakkor rámutat, hogy az ortodox rabbik – Izraelben és a diaszpórában egyaránt – továbbra is tiltják ezt.

Egy másik irányú kísérletként a Női Igazságközpont kidolgozott egy meghatalmazás-szöveget, amelyben a férj felhatalmaz egy rabbinikus bíróságot arra, hogy szükség esetén az ő nevében adjon getet a feleségének.

---

Elveszve a jogi limboállapotban

(Talya története)

Ha a rabbinikus bíróságok elfogadnák a Női Igazságközpont „Részvét-ígéretét” (Pledge of Compassion), amely egy ilyen meghatalmazáson alapul, sok agunát – köztük Talyát* – lehetne felszabadítani.

Talya férje néhány évvel ezelőtt agyi aneurizmát kapott. Az agyvérzés következtében lebénult, megvakult, és értelmi képességei egy kisgyermek szintjére estek vissza.

„Nagyon boldog házasságban éltünk” – mondja Talya, aki Izrael középső részén lakik, egy érzelmileg megterhelő telefoninterjú során.

A férje agyvérzése utáni első hónapokban Talya felhagyott a munkával, és a férje mellett maradt a kórházban, majd a rehabilitációs intézményben.

„Voltak időszakok, amikor nagyon dühös voltam – mondja. – Dühös, mert a rabbik kezében van a segítség lehetősége, és mégsem segítenek.”

„Volt egy kisgyerekünk, és halálra voltam rémülve. Az járt a fejemben: mi lesz velünk? Először attól féltem, hogy nem fogja túlélni. Aztán, majdnem egy év rehabilitáció után, a javulás teljesen megállt. Nem tudtam már egyedül gondoskodni róla, ezért egy hosszú távú ápolási intézményt kerestem. Most egy idősotthonban él, ahol a lakók fele annyi idősek, mint ő.”

Néhány év elteltével, amikor világossá vált, hogy a férje nem fog felépülni, Talya úgy döntött, el szeretne válni.

„Új életet akartam, több gyereket szerettem volna. Beadtam a válópert, és a rabbinikus bíróság bírái azt mondták, megértik, segíteni szeretnének, de ez nagyon nehéz lesz. Mert bár a férjem olyan, mint egy kisgyerek, neki is bele kell egyeznie, hogy elváljon tőlem.”

A rabbik az elkövetkező hónapokban többször meglátogatták a férjet az ápolási intézményben, és megkérdezték tőle, hajlandó-e elválni Talyától – aki akkor a harmincas évei végén járt –, de a férj minden alkalommal nemet mondott.

Talya azóta számos rabbival konzultált, és a Mevoi Satum segítségét is igénybe vette.

Most, negyvenes éveiben járva, Talya új párt talált.
„Úgy döntöttünk, nem várunk addig, amíg a válásom hivatalosan is lezárul. Teherbe estem, megszültem a gyermeket, és új életet építettem. Jó életem van” – meséli.

Ennek ellenére a terhességét csak a 27. hét után mondta el a közeli családon kívül bárkinek is.
Amíg nem kap visszamenőleges getet, az új párkapcsolatból született gyermeke mamzer marad.
Talya, aki világi, azt mondja, egyszerűen „nem hajlandó gondolni a mamzerutra”.

„Én csak azt szeretném, hogy legyen élete” – mondja. – „Számomra egy gyerek az gyerek. Mióta megszületett, félretettem ezt a kérdést. Nem beszélünk róla, mert hiszünk benne, hogy lesz valamilyen megoldás.”

Bevallja ugyanakkor, hogy a lelke néha elnehezül.

„Volt, hogy nagyon dühös voltam – mondja – dühös, mert a rabbik kezében van a megoldás, és mégsem segítenek.”

---

Sarah ára: évek, ezrek és trauma – egyetlen getért

Az amerikai Sarahnak, akinek kislánya nemi erőszak következtében fogant, több mint egy évtizedébe telt, mire egy izraeli nőjogi szervezet segítségével végre gethez jutott. A folyamat több ezer dollárjába került, ügyvédi díjak és Izraelbe szóló repülőjegyek formájában, és legmélyebb pszichés tartalékait is felemésztette. A végére traumatizált és depressziós lett.

De Sarah, aki időközben saját zsidó hagyományában talált vigaszra, mégis úgy érzi, mindez megérte.

„A lányom zsidó. Itt van, létezik, egy csoda, és azt szeretném, hogy legyen választási lehetősége: ha akar, közelebb kerülhessen a valláshoz. Vagy ne. Azt szeretném, hogy férjhez mehessen, és gyerekei születhessenek anélkül, hogy a mamzerut fenyegetése úgy lebegne fölötte, mint egy árnyék.”

Majd így zárja gondolatait:
„Én csak azt szeretném, hogy legyen élete.”

---

*A cikkhez a mamzerut által érintett összes megkérdezett személy álnevet kért.

Michele Chabin írását az „The Fund for Investigative Journalism” (Az oknyomozó újságírás alapítványa) támogatása és a „Schuster Institute for Investigative Journalism” (Schuster intézet az oknyomozó újságírásért) ösztöndíjai tették lehetővé, a „Ford Alapítvány” támogatásával.