Rabbinikus munkám során találkoztam egy esküvővel, amiben – szerintem – benne van egy picit az egész – holokauszt előtti – pesti zsidó történelem.

1913. június 29-én, (5673. sziván 24-én), 2 héttel sávuot után, a Dohány utcai zsinagógában Nemes Ferencz czipőkereskedő és Roth Olga örök hűséget esküdött a Dohány utcai zsinagógában.
A vőlegény 26 esztendős volt, a menyasszony egy hónap híján 20.

Nézzük meg az esküvő adatait! (Az eredeti anyakönyvek a Bzsh rabbiságán találhatóak) Legelső sorban az ifjú párt!
Íme a vőlegény:

 

Kicsit nehezen olvasható, ezért leírom:
A vőlegény Nemes Ferencz czipőkereskedő
született: Nemeske, héber neve: Fájsl (Fisl) ben Dávid
szülei: Hausner Dávid és Weisz Karolin
lakása: Baross tér 15.
született: 1887. szeptember 28. (érdekesség, hogy ez akkor pont jom kipur napja volt)

A menyasszony:
neve: Roth Olga, Budapesten született; héber neve: Fájgele bát Nátán Sálom
Szülei: Roth Siegfried és Weiszkopf Jeanette
lakásuk: Rákóczi út 71.
Született: 1893. augusztus 26.

Mit látunk ebből a két névből? Nemes és Roth.
A vőlegény:
Az édesapa még „Hausner” maradt, ám a gyermek már „Nemes”-re magyarosított.
Hazaszeretetét mutatja, hogy a „magyar” nevét a szülőfaluja nevéből vette át: Nemeske.
Nemeske, egy kis község Dél-Dunántúlon, aminek 2025-ben mindösszesen 204 fős lakossága volt.
Érdekesség, hogy az 1910-ben végzett népszámlálás adatai szerint Nemeskének még 552 lakosa volt, melyből 548 volt a magyar. Ebből 242 római katolikus, 295 református, és 45 volt izraelita, azaz a lakosság 8%-a volt zsidó.

A család elmondása alapján az összes fiúgyermeket az édesapjuk már a születésükkor eleve Nemesként anyakönyvezte és a lányok maradtak Hausnerek.

(Erről az „oral-history”-ról az anyakönyvek mást mondanak, ám az egységes névmagyarosítás ténye fennáll, hogy minden fiúgyermek Nemes lett, mire a nagykorúságot elérték.)

Látható, hogy a Vilmos utónevű gyermek Szigetváron született, ami teljesen hihető, mert a két település 9 kilométerre van egymástól. Szigetvárnak lesz még szerepe a történetünkben.

Nézzük meg a menyasszony szüleinek neveit!
Számomra rendkívül bájos, hogy minden név valami „elegánciát” próbál sugallni. „Siegfried és Jeanette”.
Íme a menyasszony szüleinek esküvője:

Az édesapa Roth Siegfried újpesti kiskereskedő, és az ő édesapja, Roth Lipót, még napszámos volt. (A felesége Braun Fánni).
A menyasszony édesanyja, Jaenette egy besztercebányai kereskedőcsaládból származott (szülei neve: Weiszkopf Ármin és Zeiler Johanna)

Lakásuk a Vasvári Pál illetve a Szövetség utca volt és a „VII. kerületi templom”-ban, azaz a Dohány utcai zsinagógában volt az esküvőjük. Dr. Kohn Sámuel hitszónok adta őket össze, akinek a nevéhez az első magyar nyelvű zsinagógai beszéd kapcsolódik, ami a Dohány zsinagógában elhangzott.

Érdekesség, hogy a szülők esküvője egy csütörtöki napon volt (1892. november 10-én)…
Találgatni lehet, talán azért mert 13-án vasárnap 9 esküvő volt a Dohányban, és lehet, hogy már nem volt hely aznapra.

És rá 41 hétre, 1893 augusztus 26-án megszületik a kis Olga…

Számomra az Olga is egy nagyon elegáns névnek tűnik, de megnéztem, és abban az évben Pesten 35 „zsidó” Olgát anyakönyveztek, azaz havonta 3-at, tehát nem volt annyira ritka
(Az Olga mellett még több kistestvért találtam: Jenő (1895), László (1899), Erzsébet (1901), Andor (1903) és Miklós (1907). Mindnégy fiúgyermek később a Radványi névre magyarosított.
Azaz a vőlegény Hausnerekből Nemesek, míg a menyasszony Rothokból Radványik lettek – mindegyik.
Eme modernitás ellenpéldája héber nevük. Az ifjú pár jiddis nevekkel kapott csecsemőként:
Fejsl (Fisl) – hal és Fájgele (madárka).

Akkor most térjünk vissza az ifjú párra: Nemes Ferencz-re és Roth Olgára, akik 3 sarokra laktak egymástól!

Ők is elmentek a Dohány zsinagógába megesküdni.
Eljött az esküvő napja: 1913. június 29. vasárnap.

Láthatóan, Olga és Ferencz már nem bízták a dátumot a véletlenre, mert a pészáhtól sávuotig tartó esküvőmentes 49 „szefirá” nap után a vasárnapok mindenhol „teltházasok” voltak, és ha nem akartak csütörtöki esküvőt, akkor valószínűleg jóval korábban be kellett jelentkezniük.

Csak az érdekesség kedvéért a neológ hitközség anyakönyvei szerint csak aznap Pesten 23 neológ esküvő volt. Ebből 12 volt a Dohányban, a Rumbachban 2 és 9 (!) esküvő lakáson volt.
A Dohányban – általában – 4 rabbi végzett ekkor rabbinikus funkciót:
dr. Hevesi Simon, dr. Adler Illés, dr. Fischer Gyula és dr, Groszmann Zsigmond. (Szintén érdekesség, hogy aznap ez a 4 rabbi ment ki a lakásokra is, és az egyik Rumbach esküvőt is Adler csinálta (a másikat Scheiber Lajos). azaz esküvői nagyüzem volt ez az időszak a 4 rabbi számára.)

És ekkor jön az általunk vizsgált esküvő sokadik érdekessége: az anyakönyv szerint dr. Adler főrabbi átadta az esketés jogát dr. Weiszkopf Artúr túróczszentmártoni rabbinak.

Túróczszentmárton ma Szlovákiában található 50.000 lakosú város, ám 1910-ben csak 4113-an lakták: 2720 szlovák, 934 magyar és 392 német anyanyelvű. (A Trianon utáni népességcsere miatt, 1921-ben 5657 lakosából már 5254 csehszlovák és csak 33 magyar maradt.)
A II. világháború előtti 400 fő használta ezt a zsinagógát, ám a holokauszt után kiürült, majd az 1970-es évekre olyan romos állapotba került, hogy elbontották.

Fényes Elek 1851-ben így ír Túróczszentmártonról:
„Szent-Márton, tót m. v., Thurócz vmegyében, egy igen kies térségen, a Thurócz vize mellett, számlál 164 kath., 920 evang., 50 zsidó lak. Ékességére szolgál a vármegye szép háza, mellyben tartatnak az ülések; a derék nagy templom, a luther. anyaszentegyház; synagoga, s ezeken kivül más privát, és urasági épületek.”

Ebben – az akkor pici közösségben – szolgált dr. Weiszkopf Artúr rabbi, aki, mint a nevéből is látjuk a menyasszony édesanyjának: Weiszkopf Jaenette-nek volt a testvére.

Ezt a rokonságot megerősíti dr. Weiszkopf Artúr rabbi 1902-es, kecskeméti esketési bejegyzése, ahol látható, hogy mind Jaenette (lásd feljebb), mind Arthur (lásd itt) szülei: Weiszkopf Ármin (kalapkereskedő) és Sieler Johanna).

Bár a wikipédia azt mondja, hogy 1913-ban dr. Weiszkopf rabbi már Rózsahegyen volt rabbi, (ami ma szintén Szlovákiában található. 1910-ben 12.249-en lakták: 8.340 szlovák, 1.735 magyar, 1.031 német, 670 cseh, 216 román és 135 lengyel anyanyelvű.

Rózsahegyen, 1880-ban egy csodálatos ortodox zsinagógája épült. Végtelen „szerencse”, hogy a hetvenes években ez az épület megmenekült, és nem oly’ régen fel is újították és kulturális célokra használják.

Rózsahegy és Túróczszentmárton távolsága 40 km, azaz elképzelhető hogy dr. Weiszkopf rabbi mindkét közösséget szolgálta – ahogy azt a pesti anyakönyv is leírta.

Így vallástörténeti szempontból a Nemes – Roth esküvő érdekessége, hogy egy szlovák kisváros ortodox zsinagógájának neológ végzettségű rabbija eskette meg a Dohány zsinagógában a saját nővérét.
Utánanéztem és az anyakönyvek szerint Weiszkopf rabbi háromszor vezetett le esküvőt a Dohány utcai zsinagógában.
24 évesen, 1901-ben eskette Kohn Ernesztinát, aki az unokahúga volt, majd Zsigmond nevű öccsét, utána Roth Olgát, az unokahúgát (ez a mi esküvőnk) és 1918-ban Adler rabbi engedélyével külső helyszínen (a Mátyás téren) Roth (Radvány) Jenő nevű unokaöccsét – de oda is oda van írva, hogy dr. Adler rabbi megbízásából.

És az már csak az nagyon profik számára érdekes információ, hogy a Nemes – Roth esküvő két tanúja a két édesapa: Roth Siegfried (vendéglős) és Hausner Dávid (kereskedő) volt.
A mai neológ hagyomány ebben a kérdésben már szigorúbb álláspontot foglal el, és az ortodox hagyományt követve nem engedi (nem engedjük), hogy az ifjú pár bármelyik közeli rokona tanú legyen.

Az esküvő biztos jól sikerült, mert Ferencznek és Olgának az esküvő után 10 hónappal, 1914-ben megszületett Gyuri nevük kisfia (héber neve: Jehuda Léb), majd 1916-ban Klára (héber neve: Eszter) és 1918-ban Laci (héber neve: Dávid).

Bár egy rövid írást szerettem volna írni, mégis ilyen hosszúra sikerült.

Volt benne kétoldali névmagyarosítás – de csak a fiúknak, méghozzá egyiknél a szülőfaluról.
Volt benne csodás nevű zsidó Siegfried és Jeanette.
És volt benne egy még csak jiddis nevekkel bíró szerelmespár
És mindig van egy nagybácsi, aki természetesen rabbi, és utazik többszáz kilométert Túróczszentmártontól (vagy Rózsakertről) a Dohány zsinagógáig, hogy ott eskethessen.
Csak gondoljunk bele, milyen komoly élmény lehetett neki, a kis vidéki zsinagógájától a budapesti főtemplomig és ott prédikálni és találkozni a korszak vezető rabbijaival.
Emellett feltárult a történet nyomán két kis magyar közösség története, ami a mai Szlovákia területén volt, ám ők magyar „neológus” (doctor) rabbi akartak maguknak.

Ja, és a happy-end:
fentebbi Nemes-Roth házaspár unokája, Laci fia ma izraeli állampolgár és két izraeli nagy-gyermek édesapja 🙂 🙂
Ám onnan is őrzi az ősei emlékét.

A következő képek a szigetvári zsidó temetőből vannak.
Hausner Dávid és felesége sírja.
Rajta emlék az 5 mártírhalált halt Hausner/Nemes gyerekről, míg a kő hátoldalán a mártír vők/menyek/unokák/dédunokák emléke.

zikronám livráhá – emlékük váljék áldássá!