„Egyedül nem megy…” – újévi írásom az Új Élet folyóiratba

„Egyedül nem megy…”
Újév, a közösség ünnepe!

Az önazonos zsidó identitás egyik első lépése, hogy felismerjük: a zsidó újév nemcsak egy nap a naptárban, hanem lehetőség arra, hogy újraértékeljük az életünket és kapcsolatainkat.

A talmudi hagyomány arra emlékeztet minket, hogy e napon Isten megteremtette az embert, így Téged is! Foglalkozott és foglalkozik velünk, (ami a rohanó világban nem evidencia!) ám el is vár tőlünk valamit.

Hogy mit?
Talán a legegyszerűbbet: hogy felelősséget vállaljunk a tetteinkért, hogy bocsánatot kérjünk és adjunk, hogy törekedjünk arra, hogy tetteink holnap még jobbak legyenek, mint tegnap voltak!

És még valami!
Ros hásáná még egy dologra emlékeztet minket, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton. A zsidó közösség tagjaiként támogatjuk és segítjük egymást, hogy együtt növekedjünk és fejlődjünk.

A ros hásáná tehát egy olyan ünnep, amely egyszerre kihívás és ajándék számunkra. Kihívás, mert szembe kell néznünk önmagunkkal és Istennel. (És, hogy melyik a nehezebb, ki-ki eldönti!), és ajándék, mert megadja nekünk a reményt és az ő végtelen támogatását, hogy bármelyik pillanatban újra kezdjük az életünket, vagy annak bármely szegmensét.

Ha vezető rabbiként szeretnék valami programot kijelölni az 5784. esztendőre, akkor ez csak ennyi legyen: szóljon ez az esztendő a közösségről! Az ok rendkívül egyszerű: a közösség játssza a legfontosabb szerepet a zsidó életben. Ahhoz, hogy egyénként vagy családként teljes zsidó életet élhessünk, elengedhetetlenül fontos más zsidókkal való kapcsolattartás és közösség.

A zsidó közösség olyan szolgáltatásokat és élményeket nyújt, amelyeket az otthon nem tud biztosítani!
A zsidó közösségi élet és részvétel önmagában is spirituális értéket képvisel a judaizmusban!
A zsidó közösség lehetőséget ad arra, hogy megosszuk egymással az örömöt és a bánatot, hogy támogassuk egymást nehéz időkben, hogy együtt ünnepeljük az élet fontos eseményeit.

A zsidó közösségben való részvétel lehetőséget ad arra, hogy egymást bíztatva fejlődjünk és tanuljunk.
A zsidó közösség segít abban is, hogy megőrizzük a zsidó hagyományokat és továbbadjuk azokat a következő generációnak.
A zsidó közösségben való részvétel lehetőséget ad arra is, hogy tanuljunk egymástól és fejlődjünk, hiszen a közösség tagjai különböző tapasztalatokkal, tudással és képességekkel rendelkeznek, amelyeket megoszthatnak egymással.
A zsidó közösségben való részvétel segít abban is, hogy jobban megértsük a világot és a benne élő embereket.
A zsidó közösség fontos szerepet játszik abban is, hogy segítsen a rászorulóknak. Szervezzünk jótékonysági akciókat és adománygyűjtéseket, hogy segítsünk azoknak, akiknek szükségük van rá.

A zsidó közösség tagjaiként végezzünk önkéntes munkát, segítsünk másokon!
Látjuk, a közösség milyen fontos része a zsidó életnek.

Ám – mint az emberi test is atomokból áll össze – a közösséget egyének alkotják. Így közös felelősségünk saját egyéniségünk pallérozása.

Újév napján a megtérés (héberül: tesuva) élménye köré épül az ember imája és tevőlegessége. A megtérés nem bonyolult dolog, de nevezzük inkább visszatérésnek! Az ember „visszatér” Istenhez és a Tórához, így felismeri a vétkeit, és – jobb esetben – ki is javítja.

A megtérés nemcsak egy egyszeri cselekedet, amit le lehet tudni újévkor és/vagy jom kipurkor!
A megtérés egy folyamat, amely az egész életen át tart!
A zsidó hagyomány bő 3 évezrede tanítja az judaizmus egyik legfontosabb alapelvét: Isten mindig készen áll arra, hogy megbocsásson az őt megtalálóknak, és megújítsa velük a kapcsolatát.

És még valami!

A megtérés nemcsak az egyén, hanem a közösség és a világ javát is szolgálja! Nem könnyű út, tíz napunk van arra, hogy megtegyük a megtérés, rabbik által leírt négy lépését:

1. Az (f)elismerés (hákárát há-chet), ami azt jelenti, hogy az ember fel- és beismeri a bűneit (Isten előtt).
2. A lemondás (ázivát há-chet), ami azt jelenti, hogy az ember elhatározza, hogy többé nem követi el ugyanazt a bűnt.
3. A bocsánatkérés (viduj), ami azt jelenti, hogy az ember kéri Isten és az emberek bocsánatát a bűneiért.
4. A jóvátétel (kápárá), amely azt jelenti, hogy az ember igyekszik helyrehozni a bűnei által okozott kárt.

Mestereink szerint, erre az útra a legalkalmasabb idő a zsidó újév (ros hásáná) és az engesztelő nap (jom kipur) közötti tíz nap, amikor maga Isten ítél meg minden egyes embert, és dönti el a sorsát az elkövetkező évre.

Mit tehetünk?
Gyakoribb ima, böjt és jótékonykodás jellemzi ezt az időszakot, és tesszük mindezt azért, hogy kiérdemeljük Isten irgalmát és kegyelmét.

Az ünnep alatt hangzik fel a sófár hangja, amely megtérésre hívja a zsidókat.
És jom kipur szent napján mindez sokszorosan érvényes! A zsidók, – szerte a világon – egész nap imádkoznak és böjtölnek, hogy ekképpen (is) megtisztítsák magukat a vétkektől.

Természetesen nem könnyű út a megtérés, ám semmiképpen sem lehetetlen!

A megtérés komoly és mély elköteleződést igényel Isten iránt.
A megtérés őszinte és alázatos szembenézést önmagunkkal.
A megtérés egy fájdalmas és nehéz folyamat is lehet, hiszen meg kell válnunk a rossz szokásainktól és hibáinktól.
Ám a megtérés egyben egy felszabadító és örömteli folyamat is, hiszen általa közelebb kerülünk Istenhez és önmagunkhoz.
A megtérés egy ajándék is, hiszen Isten mindig nyitva hagyja előttünk az ajtót, hogy visszatérhessünk hozzá.

Gyere le közénk, mert mindez együtt sokkal könnyebb, mert a zsidóság egy olyan életélmény, amelyik egyedül nem megy!

Sáná tová!

 

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük