Amikor a rendszerváltás környékén, úgy 17-18 esztendősen felismertem a saját zsidóságomat és rá 1-2 esztendőre elkezdtem hébert tanulni, szombatot és pészáhot (meg általában az ünnepeket) tartani, akkor a pészáhi étkezésem gyakorlatilag kimerült a tojás, krumpli, macesz, tej és zöldség kombóban. Illetve urbánus legenda alapján döntöttük el melyik sampon, szappan vagy fogkrém lehet a lakásunkban.
Azóta eltelt mintegy 25 esztendő.
Tanultam és tapasztaltam, és most szeretném veletek megosztani néhány tapasztalatomat. Hátha nektek könnyebben fog menni… Persze azóta piacgazdaság lettünk – ennek minden kóser örömével, és ma már bármikor vehetünk a manchesteri ortodox rabbiság (MK) által felügyelt, ünnepi kiadású Colgate fogkrémet is.
Báruh HáSem.
1) – szabadság
Talán a legfontosabb tény, hogy pészáh nem jom kipur.
Azaz pészáh ünnepe nem arról szól, hogy a lelket és a testet sanyargatni kell. Pészáh örömünnep, a szabadság ünnepe.
Tanuld meg szeretni ezt az ünnepet – minden esetleges kényelmetlenségével együtt! Hidd el, nagyon is szerethető ez a nyolc nap – hiszen önnönmagad próbatétele.
2) – kovászos
Pészáh ünnepén szigorú tilalom a kovászos (háméc) és az erjedő/kovász (szeor) ételek fogyasztása.
Mi a kovászos?
Ha az 5 fő gabonából (búza, rozs, árpa, zab vagy tönköly) készült liszt vízzel érintkezik, és ez az elegy vagy tészta 18 percen belül nem kerül a sütőbe, akkor ez a tészta már kovászosnak tekintendő és még a legeslegkisebb darabot is (kol sehu) szigorúan tilos elfogyasztani. (A 18 perc oka, hogy ennyi idő elteltével indul meg a kovászosodási (erjedési) folyamat.)
3) – érintés
Tilos elfogyasztani, azt az ételt is, amivel ez a tészta vagy elegy – bármilyen módon – kapcsolatba került (pl: kovászos uborka, sör, stb) vagy van rá bárminemű esély, hogy kapcsolatba került. (pl: bolti liszt, száraztészta, stb.)
Bizonyos haszid közösségekben létezik egy szokás (minhág), hogy még attól is tartanak, hogy magában a száraz és már kisült, kóser maceszben esetlegesen maradt néhány szem át nem sült lisztmorzsa, ami vízzel érintkezve esetlegesen megkelne.
Éppen ezért ezek a közösségek még ebben is szigorítanak, és pészáh 7 napja alatt (diaszpórában is 7 nap) nem engedik, hogy a macesz cseppfolyós dologgal érintkezzen. Értsd: nem esznek maceszgombóc leves vagy nem isznak maceszoskávét sem). Sőt, a maceszt zacskóból eszik, nehogy belepattanjon akár csak egy morzsa is a levesbe vagy bárhová.
Az átlagos askenáz vagy szefárd közösségek ezt a szigorítást (humrá) nem tartják és fogyasztjuk a beáztatott maceszt is (héberül: mácá srujá, jiddisül: gebrokszt).
4) – hüvelyesek
Az askenáz (európai származású) zsidók között szokás, hogy nem szoktak olyan növényeket enni, amelyekből (opcionálisan) lehetne csinálni lisztet.
Ennek a szigorításnak az oka, hogy a középkorban, a mély-szegénységben élő kelet-közép európai zsidó közösségek minden létező dologból megpróbáltak lisztet készíteni, hogy helyettesítsék a gabonalisztet.
És éppen szigorú hagyománnyá tették, hogy pészáh 8 napja alatt ezeket az egyébként nem kovászosodó, „nem-liszt” liszteket sem fogyasztották el, nehogy egyszer, véletlenül hasonló módon bánjanak a gabonából készült igazi-liszttel és azt is – vízzel összegyúrva – tovább tartsák tűzön kívül, mint 18 perc, és ezzel már tórai szabályt szegnének meg.
Későbbiekben ezt az „egyéb-növény-liszt-kör”-t kiterjesztették magára a növényre is, és adtak neki egy gyűjtőnevet: kitniot, azaz hüvelyesek, mivel legsűrűbben a borsó, a bab vagy lencse volt ezen lisztpótlék alapanyaga.
A későbbiekben ehhez a csoporthoz hozzátettek olyan, a középkorban még ismeretlen (vagy csak a Talmudból ismert) növényeket is, mint pl: kukorica, rizs, csicseriborsó, szezámmag, mustármag, stb.
Vannak, akik még ebben is szigorítanak, és a földimogyorót is kitniotként kezelik, bár Mose Feinstein (OH. 3:63) szerint az nem az.
Természetesen ez a szigorítás ma már elvesztette vallásjogi jellegét, ám a hagyomány ereje olyan erős, hogy az askenáz, – így a magyar – közösségek is őrzik ezt.
A ktiniotról elég sok cikk jelent meg pro és kontra: Én is írtam egyet:
De más is… egyszer és még egyszer és harmadszor
És íme egy „OU” kitniot lista.
És természetesen olvasható az izraeli konzervatív rabbiság (Golinkin rabbi) 25 oldalas döntvénye is történelmi háttérrel.
Akkor most mi a teendő a kitniottal?
– Tudni kell, hogy a kitniot és az ebből készült termékek nem számítanak homec-nak (kovászosnak), ám az askenáz zsidók akkor sem fogyasztják ezt pészáhkor.
(Amiképpen a kóser állatok hátsó fele is kóser, de az askenáz zsidók hagyománya, hogy azt nem eszik meg, és még sorolhatnánk a törvénnyé vált szokásokat)
– Ne ijedj meg, ha szembejön veled egy adag popcorn, vagy egy zacskó szotyi – csak lehetőség szerint ne edd meg, ám megsemmisíteni azért nem kell! Add oda egy koldusnak.
– a kitniot: „batel berov”, aminek fordítása: „elveszik a többségben”.
Ez azt jelenti, ha egy ortodox askenáz zsidó elé véletlenül (bedieved) olyan pészáhi kóser(!) étel kerül, amiben a többség: „nem kitniot”, és nincs is benne „látható kitniot”, akkor az elfogyasztható. (pl: mustárral és napraforgó olajjal ízesített paprikasaláta), ám szándékosan ilyet nem lehet készíteni, erre a háláhára hivatkozva!
(Források: Rema 453:1 / Mishna Brurah 453:9, Pri Chadash 453:1, Elya Rabbah 453:4, Shulchan Aruch Harav 453:5, Chayei Adam 127:1, Az Nedberu 8:20:4.)
5) – pészáhi hús
Nagyon sok étel fogyasztható külön pészáhi kósersági pecsét nélkül, hiszen a fentebb tanult
„(gabona + víz) x 18 perc = homec” képlet
még véletlenül sem található meg bennük…
Azaz, nyugi…
És erről korábban már is írtam, ami itt olvasható.
Ám most egy dolgot szeretnék kiemelni, ugyanis egyik rabbikollégám (nevének kiírására nem vagyok felhatalmazva) – a cikkemet elolvasva – privát kérdést intézett hozzám, miszerint, hogyan értelmezem a fentebbi cikkem – nyomtatott sajtóban is leírt következő mondatát:
„Hús — Ha kósersági igazolással bírnak (akár friss, akár fagyasztott) és az eredeti csomagolásban vannak, akkor ezek egész évben kovász-mentesek, tehát nem kell külön felügyelet pészáhra.
Ez nem vonatkozik a darált húsra, amihez esetlegesen kiegészítőket tehetnek.
További információ itt található vagy itt található.”
A hozzám levelet író rabbi véleménye szerint ebben az állításban tévedek és ennek az állításnak a publikálása – rabbinikus oldalról nem volt helyes, mert az emberek elfelejtik a pészáhi vágás fontosságát.
A rabbi véleménye szerint evidencia (meg persze hagyomány), hogy kell ún. „pészáhi vágás”, akár a só, akár az eszközök – egész évben használt – ezért nem pészáhi kóser mivolta miatt.
Ezen rabbi határozott álláspontja: pészáhkor CSAK a pészáhi vágásból lehet enni, mert az esetben külön figyelnek minden edényre, sóra és még a dolgozók ruhájára is.
A rabbi megjegyzéséért nagyon hálás voltam több ok miatt is:
– Amikor egy vallási kérdésben két rabbi beszélget, az mindig öröm, hiszen ezáltal fejlődik a vallásjog, és lesz a közösség minden tagja bölcsebb.
– Tudunk beszélgetni olyan vallásjogi és aktuális kérdésről, amiről eddig még sohasem volt szó a magyar rabbikaron belül.
Sajnálatos módon a kérdés nagy részben a – nem általam szerkesztett – újságcikk hiányos közlése miatt jöhetett létre, mivel a nyomtatott verzióból kihagytak – általam online leírt – nagyon fontos részeket.
Pl. nem látszottak azok a netes verzióban mellékelt cikkek (linkek), amelyek azt a kérdést járják körbe, amiről a rabbi is és én is írtam. (a fentebbi mellékelt cikk-részletben már látszanak).
És itt van az a piros betűs kiírás, ami szintén kimaradt a szerkesztett cikkből, bár én leírtam és pirossal ki is emeltem, miszerint:
Mielőtt a listát megnéznénk, ki kell jelenteni, hogy igyekezzünk minden termékből olyat venni, amin van pészáhi hekser!
Ez a lista abban a szituációban válik fontossá, amikor és ahol nem kapható pészáhi árú.
A listában – nagy részben – oly élelmiszerek találhatóak, amelyeken már van sima/hétköznapi hekser.
Ha a linkek és ez a pirossal írt 3 mondat is benne lett volna a nyomtatott verzióban, akkor a fentebbi rabbi kérdése nagy részben okafogyott lenne.
De éppen az általa feltett kérdés miatt, örülök, hogy előkerült a vallásjog eme érdekes része, hiszen ettől függetlenül természetesen jogos és fontos a rabbi hozzám intézett kérdése.
Mert ebben a nagyon rövid cikkben nem fogalmaztam eléggé egyértelműen és éppen ezért került elő a cikkem elején már tárgyalt kérdés: a minhág (szokás) fontossága versus vegytiszta vallásjog – a pészáhi vágás kapcsán is. Azaz, ahol szokás a pészáhi vágás, ott ez marad szokás!
Ennek egyik oka, amit a cikkem elején írtam: „pészáhkor mindenben szokás szigorítani.”
De ennél lehet tovább gondolkodni, hiszen a mi esetünkben van egy ország, (Magyarország) ahol havonta 1-2x vágnak és éppen ezért – időtlen idők óta – szokásban van a különleges „pészáhi vágás”.
Ezt tiszteletben kell tartani és meg kell őrizni, szemben pl. Amerikával vagy Izraellel, ahol több száz vágóhídon vágnak nap, mint nap, és éppen ezért maximálisan figyelnek minden apró részletre, így gyakorlatilag mindegyik vágás pészáhi is lehetne.
(Most nem szeretnék a metsző kb. 37 fokos, a mészárosok kb. 20 fokos késének kérdésében, és a langyos víz és a langyos áztatóedény háláhikus problematikájában elmerülni, illetve arról beszélni, hogy még a durva szemű kóseroló sóról is értekezik az egyik legismertebb ortodox honlap, mert a hangsúly nem ezen van, hanem a „helyi szokás” erején, ami, mint érzelmekből kialakított vallásjogi tény itt él közöttünk – pláne pészáh kapcsán. (Lásd kitniot kérdés…))
A fentebbi soraim természetesen nem visszakozás és nem azt jelentik, hogy a „nem pészáhi vágás”-on vágott hús „homec” lenne, mert természetesen nem az, mivel nincs benne a „gabonaliszt + víz” együttállásából keletkezett tészta, ám – mint mondtam és írtam – pészáh ünnepén mindig gondoljunk arra, hogy a lehető legkóserebbet válasszuk, ezért – ha van rá lehetőségünk (lekáthilá) mindig válasszuk a pészáhi vágást!
Természetesen én is azt teszem, mert ez a magyar szokás, (mint a „kitniot” az askenázoknak, vagy a „mácá srujá” tilalma a haszidoknak).

6) – a kedvenceim I.
Amerika elrontotta pészáhi a Coca Colá-t!!!
Tudtad?
Eredetileg kóser volt pészáhra…
Aztán az amerikai közvélemény – egészségre hivatkozva – lecseréltette a cukrot „kukoricaszirup”-ra, és ezzel Coca Cola hivatalosan is „kitniot”-tá vált.
Bukta…
Ám igény volt rá, és a new york-i zs-lobby elég erős volt ahhoz, hogy pészáh tiszteletére ismét elővegyék az eredeti, cukros receptet, és dübörög az ipar.
Immáron sárga kupakkal…
Sajnos ez Magyarországon nem kapható.
Apropó, a „stevia” édesítő viszont teljesen jó pészáhra…
Gondolom nem tudtad, hogy ha diétázol, akkor egy őszirózsát raksz bele a kávédba??
7) – a kedvenceim II.
Szóval ezen az üvegen (könnyezve fotóztam le!!!) – ott van minden kérdés és válasz, amiről korábban beszéltem.Olvasható információk:
– tartalmaz kitniot-ot,
– tejporból készült
– a tejpor alapanyagául szolgáló tej fejésekor nem volt kósersági felügyelet. (háláv nohri)
és mindezek ellenére:
kóser pészáhra, — tádádádááááá
amit az amerikai OU rabbisága igazol, és az izraeli főrabbi hivatala is ellenjegyez.
Persze ezt a nutellát csak azok fogyasztják majd el, akik esznek kitniot-ot és háláv nohri-t – és én meg bebuktam…— És ilyenkor inog meg az ember fia…
8) – jó tanácsok
– Ne tedd önmagad számára élvezhetetlenné az ünnepet!
– Ne legyél kényszeres mindent kidobó és semmit sem megevő!
– Mindig kérdezd meg a rabbidat, aki biztos fogja tudni, hogy mi jó neked, hiszen mint láthatod, elég komoly mozgástere van a rabbinak és még mindig a háláhának megfelelő módon tudod megtartani a pészáhot.
– Minden kiszámítható, tervezhető… tehát tényleg nincs ok a pánikra, csak fel kell készülni az ünnepre… amiképpen a hétköznapokra is.
Ne feledjük!
Pészáh:
– A hagyományaink felfedezése.
– A saját zsidóságunk megtalálása.
– Az identitásunk megőrzése a vallásgyakorláson keresztül.
– Az öntudatunk megerősítése.
– Ez a mi saját ünnepünk.
– Az ünnepnek vannak vallási törvényei.
– Éljük meg a zsidóságunkat, mint élő hagyományt.

BONUS:
És ezért már megéri Izraelbe kivándorolni? – pészáhi Milka csoki!

Megosztás