Játszhatunk-e Istent?
Teremtésnek minősül-e a klónozás?
Etikus-e klónozással feltámasztani kihalt élőlényeket, vagy táplálkozás céljából használni ezt az eljárást?
Kínában hatalmas felháborodást váltott ki, hogy egy hatalmas állatklónozó üzemet építenek azért, hogy még több szarvasmarhát, (verseny)lovat és (rendőr)kutyát tenyésszenek, pontosabban állítsanak elő. Nagyon sok kérdés merül fel a témával kapcsolatban és még közel sem tudjuk, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, milyen mederbe terelődik a klónozás.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye az ön vallásának az állatok klónozásáról?
A válaszom itt olvasható:
Vizsgáljuk meg két oldalról a klónozás kérdését, vallásjogi (háláhikus) és morális oldalról! Mind állati, mind emberi tekintetben!
A háláhá homlokterében az ember áll. Az állatok klónozása esetében elsődleges háláhához köthető témakör: a kóserság. Vajon kóser-e, megehető-e a klón?
Továbbá meg kell vizsgálni, a klónozás okát, esetleg a gyógyítás, vagy gyógyszerkísérletek, vagy faj-fenntartás, netán faj-mentés, sőt lehetséges, hogy kihalt fajok feltámasztása miatt kezdenek bele a folyamatba.
Sajnos ebben a kérdésben még nincs kialakult és egységes rabbinikus álláspont. 
Ám irányadónak számíthat a több rabbi által is képviselt gondolatmenet, ami a tórai parancsolatra épül: „töltsed meg a Földet, és urald azt!” (M. I. 1. 28.). Tény, hogy az ember általi teremtés, a természet rendjével ellentétes, ám ha egy állatfaj kihal, vagy ha vannak kihalásra ítélt állatfajok, akkor ezek esetében meg kell említeni, hogy legtöbbször az emberi tevékenységünk szorította be az ő életterüket vagy taszította pusztulásba fajaikat.
Az emberrel kapcsolatban sokkal nehezebb a kérdések merülhetnek fel:
1. Vajon egy elhunyt embert lehet-e klónozni, azaz joga van-e az embernek Istent játszani, valakit feltámasztani? A Misnához (Pszáhim 4/9) írt kommentárjában, az orvos Májmonidesz már az újraélesztés etikusságának a kérdését feszegeti.
2. Vajon a donor és a klónozott ember elveszíti-e a személyiségét illetve az egyedülállóságát? A válasz szintén adja magát, a klónozás folytán a test klónozódik, ám az agy, az érzelmek nem. Az ember izmai és csontjai – mind-mind emberi (illetve állati) adottság, ám az idegsejteket alkotó neuronok adják az ember egyéniségét. Azaz az ember klónozhatatlan.
3. Vajon ki a Teremtő? Alapelvként tekintenek a Talmud bölcsei arra az evidenciára, miszerint három teremtője van az embernek (és minden élőlénynek), a szülei mellett az Isten a harmadik, aki a lelket adja, és az embernél a testtől független lelket, amivel őt önmagához emeli fel. Érdekesség, hogy ebből az alapelvből született a prágai gólem mítosza is, amikor Lőw rabbi Isten nevét helyezte a Gólem nyelve alá. A központi kérdés, kiiktathatjuk-e Istent ebből a folyamatból?
4. Vajon a klón ember vagy nem ember? A válasz is egyértelmű: vallásjogilag a klón embernek számít, mert a megszületése jogán bírja az „ember”-séget. Ezáltal a klón szülei egy jogállásba kerülnek a petesejt vagy sperma-donor szülőkkel.
Ne feledjük, az emberi klónozás lehetőség az ember kezében és nem kötelezettség. Kaptunk szellemet és tehetséget a Teremtőtől, azt nem szabad elfeledni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Ő helyébe tudjuk helyezni magunkat.
