Mottó:
„How many roads most a man walk down, before you call him a man?…”
„Mennyi, de mennyi utat kell végigjárni valakinek, hogy valódi ember váljék belőle…”
MAZSIHISZ és BZSH közgyűlés volt…
A zsidó közösség legmagasabb döntéshozói fórumán – bár közvetlenül az igazgatóválasztásról szólt a vita – ám közvetve mégis arról, hogy ki az erősebb.
Egyértelműen látszott, hogy a zsidó közösségen belül vannak olyan csoportok – amelyek a Heisler Andrással és Tordai Péterrel, az egy esztendő alatt ki – és felépített országos tekintélyt -, aktivitást és innovációt megállítanák, sőt rosszabb esetben – bizalmatlansági indítványokkal – akár le is rombolnák.
És nem azért mert alternatív jövőképük van, hiszen programot, célt nem láttam.
Sok esetben csak azt láttam, hogy az emberben lévő gyűlölet néha erősebb, mint a közössége irányában érzett alázat és szeretet.
Ha ezek a remények valóra válnának, akkor bizony minden visszasüllyedhet abba a státuszba és légkörbe, ami az elmúlt 20 évet jellemezte.
A langyosba.
Kérdezték, mit gondolok erről?
Álmomban vándorlok és vándorolva álmodom…
1) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy végre egy olyan modern és zsidó közösség legyen itt, amely képes hívogató és vonzó lenni?
2) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk, ha a zsidó közösségen belül személyeskedésekbe torkolló, szétziláltságot mutató jeleket látunk, akkor felismerjük, hogy onnan bizony elszállt a Tóra szellemisége és belépett az egoizmus árnya és átka?
Ekkor rögtön tenni kell, hogy ne az egyéni alakoskodás, hanem a honi zsidó közösség iránti alázat kell, legyen a domináns.
3) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk, a MAZSIHISZ és BZSH közgyűlése nem pártok versenye, és a cél nem egymás legyőzése, horribile dictu megsemmisítése?
4) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk: olyan vezetés és közgyűlés kell, illetve olyan küldöttek kellenek, akik szellemileg és erkölcsileg is alkalmasak arra, hogy alázattal illetve felelősségteljesen irányítsák a MAZSIHISZ és a BZSH munkáját?
5) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk: a zsidó közéletből el kell tűnnie azoknak az erőknek, akik úgy akarják bizonyítani a bármikori aktuális vezetés alkalmatlanságát, hogy: „ha minél rosszabb (neki/k), akkor annál jobb (nekem)”?
6) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk: a sok-sok viselkedésmód közül az egyik legfájdalmasabb, ha valaki szándékosan elferdíti a saját útját és ezért a döntéseiben eluralkodik rajta a felelőtlenség?
És mindez csakis azért mert a saját pozíciójának esetleges elvesztésétől fél.
Ha valaki bármitől is fél, lépjen vissza a vezetéstől! A Tóra is ezt parancsolja, mert elgyengíti a körülötte lévők szívét is.
7) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk, a MAZSIHISZ-nek pozitív és konstruktív üzeneteket kell megfogalmaznia a honi zsidóság, a magyar társadalom és a mindenkori hatalom felé?
A vallási hagyomány iránti feltétlen alázat és a zsidó érdekvédelem legyen a mindenkori zsinórmértéke.
8) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk, hogy a modern és vallásos zsidó mozgalom nem lehet meg kompromisszumok nélkül?
Ám a szívünkbe kell vésni, hogy soha sem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket károsak a zsidóság alapjaira, amelyeknek sértetlenül kell maradniuk.
Hogy tudd, meddig mehetsz, meg kell ismernünk ezeket az alapokat!
9) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk, egy fájdalmas döntéssel el kell búcsúzni mindattól, ami negatív, ami visszahúz és amiben káosz van?
Ezzel párhuzamosan minden rabbinak és vezetőségnek kötelessége olyan közösséget kialakítani, ami fejlődésre inspirál, és amiben „rend” van, egyrészt mert a „rend”, rendet teremt maga körül, másrészt az őszinte zsidó öntudat ezt követeli tőlünk!
10) Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy belássuk, a MAZSIHISZ egyik legfontosabb feladata, hogy minden erejével ki és fel kell építenie a helyi zsidó közösségeket, és a szellemi tőkét be kell vonnia?
A zsidó identitás, a zsidó műveltség és a zsidó büszkeség közösségen belüli elterjesztése elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek. Ennek ellentettje: a totális erózió.
+1) Az Örökkévaló mentsen meg minket attól az embertől, aki hallgat, amikor beszélnie kellene, és mentsen meg minket attól, aki beszél, amikor hallgatnia kellene!
Ajánlott olvasmányok:
– Gondolataim Zoltai Gusztáv lemondása után
– Interjú Horváth Józseffel
– Szombat folyóirat tudósítása a BZSH közgyűlésről
Egyetértek 🙂
Respect!
Milyen hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy a MAZSIHISZ elfogadja és ne rekessze ki Reformzsidó hittestvéreit, hitközségeit.
építkezni, lemondani, megérteni, fe, le, meg….
mindehhez sok-sok pénz (is) kell. van-e a jövő generációjának ekkora tőkéje? mert amíg a tőkét a régi „nagyok” biztosíthatják, addig nem lesz megújulás. a zsidóknál nemigen divat az, hogy az idősebb csak úgy a fejlődés érdekében átadja a vagyont, az üzletet, a potenciált az ifjabb családtagnak. hagyomány? az. (64 éves vagyok, nincs mit átadnom a fiatalabbaknak, de látom, nélkülük semmi sem változik a zsidó életben. ezt tapasztalom immár harminc valahány éve. hiába a nevek kevergetése, a posztok mindenkori újraosztása. begyepesedett, hatalomféltő, konzervatív és leginkább változást nem akarók vezetik, irányítják a magyar zsidókat)
„Az Örökkévaló mentsen meg minket attól az embertől, aki hallgat, amikor beszélnie kellene, és mentsen meg minket attól, aki beszél, amikor hallgatnia kellene”
Igen, igen. A kérdések, amelyek a 10) +1 kérdésben, valamint a Mezei Gábor által feltett kérdésben fogalmazódtak meg.
Ezek a kérdések tökéletesen rávilágítanak a zajló alapvető problémák hitéleti és szervezeti lényegére. Gondolkodásra késztetnek. Remélem, hogy a gondolkodásra késztetés, maga a célzott gondolkodás elvezethet majd konkrét tettekig is.
Vallom, hogy – bármilyen ellentmondásosnak tűnik is első olvasatra – a demokratikus elveket csak diktatórikus eszközökkel és módszerekkel lehet érvényesíteni, megvalósítani.
Amennyiben a szervezeti választásokkal összefüggő történéseket képes vagyok értékelni, az a meglátásom, hogy az előbb felvetett véleménnyel, mint olyannal nincs problémája egyik oldalnak sem, viszont a saját elveit „mindenki” demokratikusnak „érzi” és/vagy tünteti fel”.
Elsősorban most a szervezeti élettel összefüggő demokratikus elveket kellene megfogalmazni és előre elfogadtatni, majd minden konkrét résztvevő és járulékosan érintett számára nyilvánosságra hozni, amelyek alapján megtörténhetnének a jelölések és a választások. Az előre deklarált és elfogadott elvek betartása – elfogadás és elutasítás vonatkozásában is – minden fázisban ellenőrizhető, döntéshozásra alkalmas lenne.
Most, mint kívülálló úgy látom, hogy egyes kisebb-nagyobb ellentétes csoport érdekek jelöltjei rémülten pislognak hátra a sejthető, de nem látható, viszont meghatározó háttér-támogatóik felé és mindent, de mindent megtesznek „saját győzelmük” érdekében.
Mint nem zsidóban egy vallástörténeti rémkép merül fel bennem, nehogy „itt is” bekövetkezzen az, hogy a „hatalmasok” képletesen is, de akár gályarabságra vessék a „másként” gondolkodókat.
Egyedül hatalma Istennek van és noha hű a tudósítás, most sem tudni , hogy ki lett az ügyvezető igazgató és hogy milyen hatalmak vetélkednek. A zsidóság a tudósok szerint ha nem volt feszültség , akkor gerjesztett..
Az egyik, (BZSH) ügyvezető igazgató: http://nol.hu/belfold/budapesten-mar-megvan-zoltai-gusztav-utodja-1472179
… Transzvesztita előadóként és egy katolikus plébánia kántoraként is „működött” a Budapesti Zsidó Hitközség új ügyvezető igazgatója. … Valóban probléma! De az is probléma, hogy csak most rángatták elő az információt a kabátujjból, amikor nagy valószínűséggel már a választás előtt is tudták. Nos?