Purim, a zsidógyűlölő perzsa főminiszter, Hámán pogromjától való megmenekülésünk napja, posztbiblikus ünnep, amelyről áldott emlékű mestereink úgy döntöttek, hogy ez olyan fontos esemény a zsidó nép történelmében, mintha a Tórában lenne leírva.
A happy end után így írja az Eszter könyve:
„…hogy azokat lakoma és öröm napjaivá tegyék, ajándékküldéssel egyik ember a másiknak, és ajándékokkal a szegényeknek.”
Vagyis már Mordeháj és Eszter rendelete óta kötelességünk, hogy purim napján négy micvát (parancsolatot) megtennünk:
– a Megilát (= történetet) fel kell olvasásni
– „Misté” (= lakomázni)
– „Misloáh mánot” (= sláhmónesz, azaz ételajándékokat kell küldeni)
– „Mátánot láevjonim” (= ajándékokat kell adni a szegényeknek)
Az első háromról sokat hallottunk és gyakoroljuk is, ám mi ez a negyedik micva?
Hogy és mit adjak szegényeknek?
És kik azok a „szegények”?
A Talmud a következőt írja (Megilá 7a):
Értsd, a „mátánot láevjonim” jelentése: „két ajándékot kell adni két külön szegény embernek”.
Ez a micva hasonló a misloáh mánot (ételajándék-küldés) micvájához, azaz kizárólag Purim napján (azaz nappal) kell (lehet) teljesíteni. Magyarul, aki Purim előestéjén ad ajándékot a szegényeknek, az nem teljesítette a micvakötelességét.
Mit kell adni?
Az ajándékoknak élelmiszernek kell lenniük, például hús, hal, rizs és hasonlók. Vagy pénzt kell adni, amellyel élelmiszert lehet vásárolni. Olyan dolgokkal azonban, amelyek nem élelmiszerek és nem is pénz, nem lehet eleget tenni a micvának.
Rabbi Jiszráél Jáákov Hágiz, a 17. századi, eredetileg marokkói származású rabbi, a jeruzsálemi Jesivát Bát Jáákov, a század legnagyobb jesivájának alapító vezetője volt. Minden héten egy, a zsidó joghoz vagy a Talmudhoz kapcsolódó kérdést tett fel a jesiva tanulóinak. Ezekre a kérdésekre adott rövid válaszait egy Halahot Ketanot („Kis haláchikus döntvények”) című könyvben gyűjtötte össze, azzal a céllal, hogy segítse diákjait a tanulásban és a jogi döntések memorizálásában.
Egy alkalommal ő is feltette ugyanezt a kérdést a diákoknak (2. fejezet, 163. kérdés):
Majd ezt válaszolta: Más ajándékokkal is – például edényekkel vagy ruhákkal – is teljesíthető a kötelezettség, mondván, „ha azokat azonnal el tudja adni, és az árukból az étkezéshez szükséges dolgokat tud vásárolni, az érvényes megoldásnak számít”. Majd idézi a Talmudot, hogy ráv Mari küldött Rábának gyömbért és borsot, mert az az élvezet, amely végül étkezéshez vezet, az ételhez hasonlónak tekintendő.
Ám Hágiz rabbi döntését a legtöbb döntéshozó elvetette.
A purimi ajándék lényege ugyanis az, hogy a szegény ember méltósággal tudja megtartani a purimi lakomát. Ezért nem lehet eleget tenni a micvának olyan dolgokkal, amelyek nem étel, ital vagy pénz.
Pénz meghatározott célra?
Rabbi Slomó Zálmán Auerbach (Halichot Slomó, 19. fejezet) úgy tanította, hogy a szegénynek olyan pénzt kell adni, amellyel azt vásárolhat, amit csak szeretne. Nem szabad feltételhez kötni, hogy a pénzt kizárólag valamely meghatározott dologra költse.
A pénzt Purim napján kell adni?
A mátánot láevjonim pénzét Purim napján kell odaadni a szegényeknek, nem korábban. Szép dolog, ha egy közösség kinevez a tagjai közül cedáká kezelő „megbízottakat”, akik kezelik ezeket az összegeket, és Purim napján ők adják át a rászorulóknak.
Aki azonban olyan városban tartózkodik, ahol nincsenek zsidó szegények, annak el kell különítenie az összeget, meg kell őriznie, és később kell odaadnia szegényeknek (Sulhán Áruh, OH 694.4 fejezet).
Mennyit kell adni?
Az istenfélő ember bőkezűen és jó szívvel ad ajándékot a szegényeknek. A hagyomány szerint amint az ember ad, az nem vész el, hanem az Örökkévaló számon tartja, és Isten sohasem marad adósa senkinek sem.
Mennyi az előírt összeg?
Alapvetően nincs meghatározott minimumösszeg, mert jog szerint már egy „prutá” (a legkisebb forgalomban lévő pénzösszeg, például Magyarországon a 10 forintos érme) is elegendő. Mégis, helyes inkább növelni a szegényeknek adott ajándékok mennyiségét, hasonlóan, mint a purimi lakomát vagy az ajándékküldést (misloáh mánot).
Mindenesetre nem illik kevesebbet adni annál az összegnél, amellyel egy szegény ember valamiféle purimi lakomát tud készíteni saját magának.
