2024 júliusában hívott a kolleginám, Zita, hogy egy gyászoló család kérésére vállaljam el az édesapjuk temetését.
Ilyenkor egy picit mindig megijedek, hogy melyik barátom veszítette el a szerettét, és kér meg engem, hogy legyek gyászában vigasztalója, ám néha csak azért kérnek engem, mert hallották a nevemet, hagy valahol pozitív benyomást tettem a család valamely’ tagjára.
Meg is kérdeztem Zitát, hogy ki a család, mi az elhunyt neve. Ő azt mondta: Vértesi Péter András Etele, és 1941-ben született és a 2 gyermeke intézi a temetést.

Megmondom őszintén, amikor meghallottam a nevet, felkaptam a fejem. Kicsit furcsállottam az „Etele” utónevet, (ami az Attila név németes változata).
Vissza is kérdeztem: „biztos, hogy Etele?”
Zita rögtön válaszolt: „igen!”
Dátum alapján megkerestük az eredeti bejegyzést. Meglett és valóban ott volt a név: Etele.

Csak a saját kiváncsiságom miatt lefuttattam még egy keresést, hogy 19. század végétől a mai napig – az összes budapesti anyakönyvben, hány gyermek kapta – legalább részben – az „Etele” utónevet.
A válasz nem lepett meg: csupán egy, a „mi” Etelénk.

Akkor már gyorsan megnéztem az Attilát is. Abból 21 találat volt, ami szintén nem sok 130 esztendő alatt.
(Mondjuk ezen nem kell csodálkozni pláne, ha eszünkbe jut József Attila „CURRICULUM VITAE”- ja, ahol így ír:
„Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen.”)

(Mint látható, fentről a második név: Petschauer Attila, a tragikus sorsú olimpikon, akinek a sorsa ihlette részben „A napfény íze” című filmet.

Ám nem adtam fel, és erősködtem tovább, mint az öcsödi nevelőszülők, hogy Etele nevet nem adtak egy vallásos zsidó családban, és lehetséges, hogy csak az adatbevitel során történt hiba, lehet, hogy Endre vagy Efrájim, csak a gépíró elrontotta, és ezért előszedtük magát a könyvet is:

Nincs tévedés, ide bizony Etele van írva…
Sőt nem is akármilyen „Etele”, hanem Weisz István hitközségi tisztviselő gyermeke, aki a 7. kerületben lakik. Akkoriban a hitközségen dolgozni, komoly és elhivatott dolog volt.
Egyre furcsább lett a kép…
Miért ad Weisz apuka a gyermekének Etele nevet, ráadásul 1941-ben, és közben két csodás klasszikus héber nevet választ: „Jehosuá Joszef”?
——-
Másnap találkoztam az elhunyt feleségével, Borival és két gyermekével Verával és Robival.
Ekkor derült ki számomra, hogy az elhunyt az országos hírű matematikus „A” Vértesi Péter, akinek még Erdős Pállal is van 5 közös publikációja.

Ez kép akkor készült, amikor Vértesi Péter átvette a Magyar Tudományos Akadémia kitüntetését, az Eötvös József-koszorút, amit a kiemelkedő tudományos életművének elismerésére kapott. (Vértesi Péter jobbról a második)

—–
Természetesen megkérdeztem a családtagokat is, hogy mit tudnak erről a furcsa névadásról.
Vera nem is tudott róla. Bori és Robi, azt mondták, hogy most, hogy így rákérdeztem, valami rémlik. Majd Bori hozzátette, hogy emlékeiben kutatva arra emlékszik, hogy a nagymama (!) miatt lett ez a név.

Amikor a család elment, elkezdtem kutatni a Weisz/Vértesi Péter családfáját, mi is ez a „nagymama-emlék”, mert ennek az „Etele” névadásnak biztos valami különleges oka kellett hogy legyen.

És éjszakára összeállt egy olyan csodálatos történet, amihez hasonlót még nem is hallottam. Volt benne tény és volt benne szubjektív következtetés, ám így lett teljes.
És ekkor döntöttem el, hogy ezt le kell írnom, meg kell őriznem.
———–
Vértes Péter szülei
Weisz István (sz: Bp. 1894. 01. 21.)
és
Goldschmied Berta (sz: Bp. 1902. 05.28.) voltak.

A szülők 1929 decemberében esküdtek a Rumbach zsinagógában. Péter az egyetlen gyermekük volt, aki 1941-ben született meg, azaz 12 esztendőt vártak az első és egyetlen gyermekükre.
Az édesapa ekkor már 47 esztendős, az édesanya „csak” 39.

Milyen korszakba születik ez a baba?
1941-et írunk és a munkaszolgálat halálos réme minden zsidó férfit fenyegetett. Bármikor hívhatták, és amikor egy zsidó elindult a munkaszolgálatra nem tudhatta
lesz-e még hazatérés,
lesz-e még találkozás a családjával,
lesz-e meg gyermeke…
Vagy úgy jár, mint Petschauer Attila.

Az idősödő, vallásos szülők szeme előtt pedig ott lebegett az egyik legősibb zsidó hagyomány: „nem veszhet el egy név se Izraelből!”
Azaz az elhunyt szülők, felmenők neveit adják a kisgyermekeknek. Ez egyrészt tisztelet az ősök irányába, másrészt egy tórai hagyomány.
(Én azért lettem Zoltán, mert a lágerban meggyilkolt nagypapám neve Biener Zoltán volt, a lányom Miri, meg az én nagymamám nevét, Gärtner Margit nevét viszi tovább.)

1941 július.
Ott állt a Weisz – Goldschmied család, hogy milyen nevet adjanak az oly’ régen és oly’ annyira várt kisfiúnak?
Kinek a nevét vigye tovább a baba?
Itt a két nagypapa: Weisz Márk Manó illetve Goldschmied Salamon.(És feleségeik: Nóbel Róza és Grünfled Etelka)

Mint látjuk, Weisz Márk Manó nagypapa régesrég – már az esküvő előtt meghalt, azaz sem a menyéhez, Bertához, sem az unokájához már semmi kötődése nem volt.

Özvegye, Nóbel Róza nagyi 1948-ban hunyt el.
Tovább keresve az anyakönyvekben szomorú dolgot találtam: Goldschmied Salamon nagypapa bejelenti az ő feleségének, Grünfeld Etel-nek az elhunytát.

És láthatjuk a dátumot: 1940. június 1.
—- !!!!! —-
Mikor halt meg a nagyi?
Szinte pont egy esztendővel az unokája megszületése előtt.
Mintha az elhunyt nagymama ajándéka lett volna a házasság 12. évében megszületett kisbaba.
(Az már csak külön érdekesség, hogy ha 9 hónapot vissza számolunk 1941 július 12-től, az 1940 október 12. ami abban az évben – mint idén is – sábát/jom kipur. Természetesen akkor tilos a szex, ám ez az időszak a zsidó kalendárium talán legmisztikusabb időszaka, hiszen ekkor döl el az élet és a halál…)

Azaz ha Weisz István és Goldschmied Berta hű akart maradni a hagyományokhoz és a szeretett, 1 éve elhunyt nagymama nevét tovább akarják vinni, akkor nagyjából 2 lehetőségük volt:
1)
Várnak egy lánygyermek születésére, hogy az Etel/ka nevet odaadják neki.
Ám ne feledjük, az évszámot! 1941 és azt, hogy a zsidó törvények jöttek egymás után. És persze ott a munkaszolgálat.
Emlékezzünk a szülők életkorára (47 és 39), és arra, hogy ez az első babával is 12 év várakozás után áldotta meg őket a Jóisten.
Szerintem Weisz István és Goldschmied Berta reálisak voltak, és tudták, hogy nagy valószínűséggel nem lesz több gyermekük, azaz ezt az opciót elvetették,
2)
Nem várnak lánygyermekre.
Ám hogy vigyék tovább a nagyi nevét?
Azt nem lehet odaadni egy kisfiúnak!.
Vagy mégis???
És így lett ETEL-ből ETELE.
WEISZ PÉTER ANDRÁS ETELE

Mert a név nem veszhet el…
——–
A gyermek héber névadásban – szerintem – egy érdekes „vegyes” technikát alkalmaztak: áldó és beszélő neveket adtak a gyermeknek.
Sok férfi-felmenő neve közül lehetett választáni, pl. az elhunyt Weisz Manó héber neve Menáhem volt, ám ők első névnek az éppen a felesége utáni gyászévet befejező Goldschmied Salamon édesapjának (G. Henrik) héber nevét választották: „JEHOSUÁ”
Aminek különleges és aktuális jelentése van: Jeho = Isten és suá – megsegít.
Azaz Isten megsegített bennünket – ezzel a kisbabával, amire oly sokáig vártunk.

És a baba második héber neve honnan jön?
Joszef… József…
Kerestem és József nevű felmenőt nem találtam a családban.
Igen, a baba névadója (valószínűleg), a baba sorstársa: a bibliai Joszef lehetett.
Miért is? Szerintem 2 oka lehetett:
1)
József a baba, akire a szerelmes Jákob és a meddőnek gondolt Ráhel oly’ sokat várt!
Jákobnak a 3 másik felesége (Lea, Bilha és Zilpa) már szült 10 fiúgyermeket, mire Ráhel végül teherbe esett és megszülte első kisfiát, Józsefet, aki a legtehetségesebb és legsikeresebb gyermek lett a 12-ből.
2)
És amikor héber nevekről beszélünk, sohase feledjük a Joszef név etimológiáját (és jelentését)!
A „Joszef” jelentése: hozzáadni –  E/3 hn jövő idő vagy felszólító mód:
azaz „ő hozzá fog adni”, vagy „ő adjon hozzá!”
Így írja a Tóra: (M. I. 30:24)
וַתִּקְרָא אֶת שְׁמוֹ יוֹסֵף לֵאמֹר יֹסֵף י-ה-ו-ה לִי בֵּן אַחֵר
„És (Ráhel) elnevezte a nevét „Joszef„-nak („hozzáadás”-nek), mondván, Isten adjál hozzá nekem (ehhez még) egy fiúgyermeket!”

Ezen kivül a Tóra ad még egy etimológia magyarázatot a József névre: (M. I. 30. 23)
וַתַּהַר וַתֵּלֶד בֵּן וַתֹּאמֶר אָסַף אֱלֹהִים אֶת חֶרְפָּתִי
„Teherbe esett és szült, ekkor azt mondta (Ráhel): Isten magához vette és összegyüjtötte (ászáf) az én szégyenemet (hogy gyermektelen vagyok.)”

Ráhel ősanya mindkét mondata a szíve mélyéről szólt. A nőiességéért, és a jövőjéért.
———–
Ennyi az „Etele” történet, ám ennél sokkal több…
Amikor összeállt a teljes kép és megértettem az összefüggéseket, hogy a hitközségen dolgozó Weisz bácsi, – aki a Népszínház utca s környéke különleges zsidó milliőjében él – , 1941-ben miért adja egyetlen kisfiának a zsidóságtól oly távol álló Etele nevet…
…majdnem elsírtam magam.

Ilyen hűség, ilyen hagyománytisztelet!

Számomra ez a 20. századi, közép-európai és a magyar zsidóság történelmének egy szomorúan tökéletes leírása..
Ám legfőképpen zsidó… Nagyon zsidó.

Megmutatja, hogy abban a történelmi korszakban, amikor törvényessé lett a fajgyülölet és az antiszemitizmus, és minden zsidó lélekben feljajdul a jövőtlenségtől való félelem, mégis miképpen ragaszkodik ez a Weisz bácsi a hagyományokhoz…
miszerint…
egy név sem veszhet el a zsidó közösségből!

Őrizzük a neveket és adjuk tovább a múltunkat!
Ez a mi felelősségünk.

Vértesi (Weisz) Péter András Etele professzor,
Jehosuá Joszef ben Simon ve-Bájle
zikrono livráhá! – Az őrá emlékezők számára legyen az emlékezés minden pillanata – áldott pillanat!

Megosztás