Mint a legtöbb zsidó szokás, a szakáll növesztése is egy bibliai (tórai) parancsolatra megy vissza:
„Ne nyírjátok kerekre a fejeteken a hajatokat és ne rontsd el szakállad szélét!” (M III. 19:27)
Érdekesség, hogy arra nincs előírás, hogy növesszünk bármilyen hajat, szakállat vagy szőrzetet, ám arra van, hogy mit NE csináljunk vele!
Rási, a híres kommentátor ezt a két tiltást eképpen magyarázza:
1)
A fül mögötti – hajnélküli – résztől résztől elindulva, a halántékon át egészen a homlokig ne legyen a haj formája „körívű”.
2)
Az arc 5 pontján, az állcsúcson, az állkapocs két találkozásánál, és a szem melletti 2 csontkiállásnál tilos leberetválni a szakállat.
A parancsolat forrását több rabbi is elemzi.
1)
Rámbám, a 12. századi egyiptomi bölcs azzal indokolja ezt az előírást, hogy a zsidó ember ne hasonlítson a bálványimádó népekre, akik sokszor beretválták a fejüket és az arcukat. הלכות עבודה זרה פרק יב הלכה א והלכה ז.
ספר המצוות, לא תעשה מג.
מורה נבוכים חלק ג פרק מז.
2)
Rábbénu Báhjá ben Áser a fentebbi, tórai mondathoz a következő kommentárt fűzte:
A tilalom célja a férfiak és nők közötti különbségek elmosódásának megakadályozása.
3)
A kabbalisták szerint a haj, mint kis csövecskék, az állandó áramló bőséget jelentik.
4)
A Tóra a fentebbi idézet után még egyszer utal arra, hogy tilos beretválni a fejet: „Ne csináljanak kopaszságot fejükön és szakálluk szélét ne nyírják le, és testükön ne csináljanak bevágást.” – (M III. 21.5), ennek oka, hogy nehogy a fejbőrön sérülést okozzanak maguknak, amiképpen a mondat második fele is erre utal.
(Ezen törvény alapján sok bizonyos ortodox közösségek is engedélyezi az olló, illetve az bőrt nem érintő elektromos borotvák használatát.)
5)
A szakállviselet a leglátványosabb különbségek egyike, ami megkülönbözteti a vallásos zsidó közösséget a nem vallásos zsidó közösségtől.
A Tóra leír egy parancsolatot, miszerint aki az életét – bizonyos ideig – Istennek akarja szentelni. tartóztassa magát az alkoholtól, a nőktől és a hajvágástól.
Ez a názir törvénye.
Sámson bibliai története részben a fentebb olvasott kabalista álláspontot támasztja alá, miszerint a hajnak szerepe van az isteni kapcsolódásban.
Főszereplőnk Sámson, ahol tudta akadályozta a filieszteusok nyugodt életet, ezért azok mindenféle módon, fondorlattal vagy erővel próbálták elfogni Sámsont, ám ő mindig kijátszotta az elfogására jövőket sőt minden alkalommal vissza is vágott a filiszteusoknak.
Ám Sámson szerelembe esett Delilával, akit a filiszteusok pénzzel és ígéretekkel rávettek arra, hogy tudakolja ki a férjétől, hogy honnan is van neki ez a nagy ereje és isteni szerencséje.
Sámson sokáig ellenállt a nő csábításának és kérésének, ám a végén elgyengülve elmondta neki, hogy az ereje a soha le nem vágott hajában rejlik, ugyanis ő Istennek szentelt fiú volt, azaz názir.
Delila egy óvatlan pillanatban levágta a férje haját, így Sámson elvesztette az erejét. A fileiszteusok elkapták, megszégyenítették és megvakították. 
Sámson megaláztatásai végén még egyszer erőt kért Istentől és két oszlop kidöntésével önmagára és a gúnyolódó filiszteus vezetőkre omlasztotta a csarnokot, ahol őt fogva tartották. Mindannyian meghaltak.
Sámson öngyilkossága az egyik legdrámaibb története a héber bibliának.
(A fentebbi Sámson szobor Asdodban látható)
A szakállról több helyen olvasunk a zsidó hagyományban.
Az egyik legismertebb fentebbi Sámson története, ám Sámuel 2. könyve 10. fejezete elbeszéli, hogyan alázta meg Ámon király fia, Náhás Dávid követeit, levágván a szakálluk (és ruháik) felét. Dávid a megszégyenített követeket elküldte Jerikóba, hogy várják meg, amíg a szakálluk másik fele is kinő, pedig sokkal egyszerűbb lett volna levágni a szakálluk másik felét.
Ez a történet arra utal, hogy Dávid király korában a szakáll, általános elvárás volt minden zsidó embertől és a szakáll hiánya egyszerűen szégyen volt.
Mindenképpen meg kell említeni a 133-as zsoltárt, amelyben Áron főpap szakálláról szól, amin végigfolyik a papi felkenés szent olívaolaja.
A történelem során sok szokás alakult ki a szakállal kapcsolatban.
Általános szokás, hogy vallásos helyeken egyáltalán nem vágják le a gyermek haját 3 éves korig, és utána egy ünnepség keretében (Háláke) teszik ezt meg, mondván, hogy a gyermek olyan mint a mező fája, amit szintén nem nyesnek 3 esztendeig. Askenáz vagy jemeni ortodox helyeken szokásban van, hogy a 3 éves hajvágás után meghagyják a kisgyermeknek a pajeszát is, és a kisgyermek tálit kátán-t (ciceszt) kap ajándékba. A szfárádi közösségekben a pajesz szokása nincs meg, ám ott a kisgyermek már komoly imasálat kap ajándékba.
Az olasz szokás az, hogy csak esküvő után hagyják meg a szakállat.
A haszid szokás szerint sohasem vágják le a szakállat.
Összefoglalva, a szakáll levágásának a tilalma tórai eredetű. Azaz elvileg nem is kellene magyarázat, ám a bölcsek mégis keresték az okát, és fel is soroltak többet is. A szakállhoz kacsolódóan mindenképpen felvetődött egy speciális hajvágás tilalma is, ami szorosan függ össze a szakállal.
A gyermekeknél a pajesz meghagyása pótolja a szakállt, ám az első szakállszőr megjelenése – a rabbinikus hagyomány szerint – a teljes felnőttkort jelenti, a bár micvá kor befejeződése, azaz a gyermek onnantól fogva már tényleg minden tekintetben egyenrangú a felnőtt emberekkel.
Végül két kép a csodálatos fotóművész Roman Vishniac 9000 fényképet számláló gyűjteményéből. Egy pajesz és két szakáll a holokauszt előtti Lengyelországból:
Itt olvashatja a “miért?” sorozat többi részét.
