Sátán, sátán hátán, avagy minden, amit a gonoszról tudni kell.
Legutóbbi írásunkban ártatlan kérdést tettünk fel a végtelenről, s mire a végére értünk, kiderült, igazából már megint Istenre kérdeztünk rá.
Most kihagytuk a fölösleges köröket, egyből a Sátánt, a Gonoszt vettük célba.
Így: „Az ön vallásában hogy néz ki a Sátán, a Gonosz?”
Válaszom itt olvasható:
A feltett kérdés azért is érdekes, mert maga a „sátán” szó a héber „szátán” szógyökből, igéből származik. Jelentése: megakadályozni.
A szó első szentírási előfordulásakor is igeként olvassuk Bileám történetében (M.IV. 22.22), amikor is egy angyal akadályozza a szamár útját. Hasonlóan igeként szerepel Sámuel 2. 19/23-ban is, amikor Dávid számon kéri Curijah fiait. Ezek a tények arra utalnak, hogy egy cselekedetnek, viselkedésformának keresünk formát vagy arcot.
Zehárjá próféta könyvének álomlátomásában (3. fejezet) minőségi változást látunk: ott áll a „Szátán” Józsué főpap bal oldalán, mint egy olyan erő, amelyik meg akarja vádolni őt. Ám Isten a „szátán”-t kéri számon, hogy az igazságtalanul próbál megítélni.
Mindezen idézetek mellett a „szátán” legismertebb megjelenése Jób könyvében található.
Ezen könyvet végigkíséri a két erő között folyó harc. Itt a sátán időnként, mint Isten gyermeke (1:6), máskor meg, mint vándor (1:7) jelenik meg. Az emberek feje fölött folyó harc végkifejlete nem lehet kétséges, hiszen a „szátán” nem egy önálló entitás, hanem, mint minden dolog a teremtett világban, ő is egy Istennek alárendelt erő.
Ám ne feledjük el a klasszikus vitát!
Vajon a „szátán” angyal-e, azaz egy olyan teremtett lény, aminek a világban mindösszesen egy küldetése van, vagy pedig az ember saját rossz ösztönének leképzése?
Ami tény, Sátánnak, Istennel való szembefordulása több mint szimbolikus. Isten mindig az irgalmat képviseli, és vele szemben a „szátán” az „akadályozó”, vagy a „vádló” pedig a vegytiszta ítélkezést kéri számon Istenen.
Láthatjuk, hogy a zsidó hagyomány szerint egy ábrázolhatatlan energiáról van szó, ami magába olvasztja a világban lévő rossz erőket (rossz ösztön, halál és a számonkérő bíráló).
Ám az a próbálkozás, hogy a gonoszt, illetve a gonoszságot megformálják, már a teremtéstörténet része (M I. 4:7.):
„Ha jót cselekszel, akkor felemelkedsz, ha pedig nem cselekszel jót, akkor az ajtónál heverő bűn utánad fog vágyakozni, és neked uralkodnod kell rajta.”
Ebből a mondatból néhány alapelv leszűrhető:
- A bűnt nem látod (arctalan), és rajtad (házadon) kívül van.
- A bűn a földön hever, ám ugrásra kész, sőt igényli az ugrást; minden pillanatban készen áll, hiszen ez a feladata.)
- Képes vagy uralkodni rajta, azaz erősebb vagy.
Mindezek az arctalan sátáni tulajdonságok kézben tarthatóak és kontrollálhatóak.
A szóbeli tannak van egy örök-érvényű mondása:
„Amikor bűnözni mész akkor a sátán táncot jár előtted. És addig táncol, amíg a bűnözés véget nem ér.”
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
