Miként lehet a különböző vallásokat a mindennapokban is gyakorolni?
Hogyan jelenik meg a hívők, gyakorlók hétköznapjaiban a saját vallásuk?
Sokszor éri a hívő embereket az a vád, hogy csak a templomban hívők igazán. Van persze, akire ez igaz is lehet, és van, akire nem. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy mit tehet, mit tesz egy vallását gyakorló ember a hétköznapokban azért, hogy a vallását a rohanó mindennapokban is megélhesse, gyakorolhassa.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként gyakorolható, hogyan jelenik meg az ön vallása a hívők, gyakorlók mindennapjaiban?
Válaszom itt olvasható:
A kérdésre van praktikus és természetesen van vallásjogi válasz is.
A mai, XXI. századi világban a zsidó vallásban hívők elsősorban a közösségekben, a zsinagógákban (héberül: bét kneszet, a gyülekezés háza) gyakorolják a hitüket, a vallásukat, amiről bárki meggyőződhet, hiszen Magyarországon, a Mazsihisz zsinagógái nyitottak és szívesen látjuk a zsidókat, nem zsidókat, a híveket, és a nem hívőket. A hagyomány csodái nyitottak mindenki számára.
Rabbiként hiszem és tanítom, hogy az első lépés a zsidó hit gyakorlása és megismerése felé: a közösség.
A közösség nem helyettesíthető könyvekkel vagy Youtube-bal. Ma olyan zsidó generációkról beszélünk, akik a 20. század történelmi kataklizmái miatt – általánosságban szólva – nem hoztak „otthon”-ról zsidó életet, zsidó ismereteket, mert sokszor még vallásukat és származásukat is eltagadták a gyermekektől.
Éppen ezért – napjainkban – elsősorban a közösségi élmény adja meg a közeledőknek és a híveknek az erőt egy komolyabb lépéshez. Ha ez megvan, akkor jóval könnyebb lehet a mindennapokban is megélni a zsidóságot. És lépésről lépésre kialakulhat egy pozitív zsidó identitás, ami azt jelenti, hogy egy politikusi bonmot-t átalakítsak: nem elég zsidónak lenni, annak is kell látszani – tettekben, értékrendben és mindennapi döntésekben.
Ez többek között azt jelenti, hogy egy vallását gyakorló zsidó ember kóser módon étkezik, szombaton nem dolgozik. A zsidó férfi fedetlen fejjel sehol nem jelenik meg, azaz már a megjelenésén is látszik, zsidó emberről van szó. Szerencsére ma ezt Magyarországon megtehetjük, még ha nem is könnyű, mert – sajnos tudjuk –, érhetik és érik is az embert verbális inzultusok.
Ami a kóser életmódot illeti, az nem olyan egyszerű, mint egy sapka, ám határozott véleményem, hogy kis odafigyeléssel, szervezéssel ez is megoldható. Egyszerűen dönteni kell, hogy ezt vagy azt nem eszem meg. Mint egy zsidó diéta, csak ez a lélek egészségéért. Ha sikerül, akkor a mindennapok már tapinthatóan is zsidó mindennapokká válnak.
És persze a szombat.
Amikor a zsidó családok elutaznak a „Sábát bolygóra”. Kikapcsolják telefonjaikat, a televíziót és egymással illetve a Jóistennel vannak elfoglalva. A vallását gyakorló zsidó ember így él, és ami a talán legfontosabb, így is neveli a gyermekeit.
Vallásjog szerint az számít zsidónak, akinek (legalább) az édesanyja zsidó vagy ő maga áttért a zsidó vallásra és ezáltal magára nézve kötelezőnek tartja a vallási előírásokat.
Ám a huszadik században elhangzott egy csodaszép mondás, amin érdemes elgondolkodni: „nem az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, hanem az, akinek még az unokája is az.”
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
