Elhangzott Vadász Gábor emlékére, a temetést követő harmincadik napon (Slosim), a Rabbiképző zsinagógájában, 2015. július 12-én
Pirké Ávot 1:1
„Mózes átvette a Tórát Szinaj hegyén és átadta Józsuénak, Józsué a véneknek. A vének a prófétáknak, a próféták pedig a nagyzsinat tagjainak.
Ezek három igét mondottak:
– Legyetek higgadtak ítélethozásban.
– Szerezzetek minél több tanítványt.
– Emeljetek védőbástyát a Tóra köré.”
(azaz mondjatok tilalmat oly megengedett dologra is, melynek elkövetése bűnre vezetne.)
Ez a Pirké Ávot első misnájának első fejezete.
A Pirké Ávot, azaz az Atyáink fejezetei, a misnai idők rabbijainak etikai tanításait tartalmazza. A tartalma miatt Atyáink etikájának is hívják.
A Pirké Avot misnái a Misna Avot traktátusában szintén megjelennek. A Misna a zsidó vallási hagyományok 6 rendbe rendezett összefoglalása, kb. 60 könyv, a Talmud egyik része. Ezt a szót nagy betűvel kezdjük. A nagybetűs Misna kisbetűs misnákból áll. Azaz a Misna misnákból áll. Nyúlfarknyi tanításokból, alapelvekből, magas szintű, emelkedett mondásokból, aforizmákból és mindezek magyarázataiból.
Misnát tanulunk, hogy a lélek megnyugodjon. A misna és a lélek szavak héberül ugyanazokból a betűkből állnak. Misna – משנה, nesámá – נשמה.
Olyan sorrendben tanuljuk a misnákat, hogy a fejezetek sorszámai, amelyek héber betűk, kiadják annak a nevét, akire emlékezünk a tanulással. Amikor véget ér egy kör, újra kezdjük, más misnákkal, más témákkal.
Ennek a misnának a sorszáma álef, álef, azaz 1/1.
Álef Apu anyakönyvi zsidó nevének, az Efráimnak az első betűje. A mai napon azért kezdjük újra Apu nevét, mert egy új szakaszba érkeztünk.
Napnyugtával véget ért az első harminc nap a temetés után. Elhagytuk a slosim, az első harminc intenzív gyásznap oltalmazó menedékét. Eljött az idő, hogy szembenézzünk az elválás fájdalmával, az előző életünkkel, azzal, hogy minden ugyanaz marad, miközben minden más lesz. Kénytelenek vagyunk felfogni, hogy Apu egyszerűen nem ül itt velünk most, a fénye csak a mi lelkünkben él tovább. Az élet meg megy tovább könyörtelenül és sose lesz már ugyanaz, mint azelőtt, vele.
„Mózes átvette a Tórát Szinaj hegyén” – minél ősibb egy tárgy pedigréje, annál szélesebb körben tisztelt a tárgy. Például egy régi ruha lehet egy rongy, de ha azt egy híres ember viselte, értékessé válik. Azonban egy igazgyöngy vagy egy gyémánt mindenképp értékes.
A misna első része a Tóra végtelen és abszolút értékét hangsúlyozza csupán annak említésével. A hely meghatározásával egyértelműsödik az esemény és az arra való megemlékezés.
Mózessel indul a mondat, ő veszi át az abszolút értéket, a Tórát, amiben a frankfurti Hirsch rabbi és még számos rabbi szerint benne foglaltatik a Talmud is, mivel a Tóra, azaz Mózes 5 könyve értelmezhetetlen, főleg a nem a sztorihoz szorosan kapcsolódó részek értelmezhetetlenek a szóbeli tan, a rabbik magyarázatai nélkül. Azonban Aharon Kotler vilniuszi rabbi szerint a Tóra és a Talmud, azaz a Szent Írás és a szóbeli tan úgy járnak csak karöltve, mint egy atlasz és egy utcatérkép. Az utcatérkép segítségével tudunk teljes pontossággal tájékozódni, de a Szent Írást adta az Öreg Mózesnek, a szóbeli tan csak azután töltötte ki e réseket, adta a részletgazdagságot. Ahelyett viszont, hogy a misna explicit kimondaná, hogy az Öreg adta Mózesnek a Tórát, azt mondja, Mózes a Szinájon kapta azt. A Szinájon, azaz az alázatosság helyszínén.
De ki adja?
Hol a tanító?
Miért nem neveződik meg a mester?
Mert ez a mester-diák viszony olyan speciális, hogy egyértelmű.
Miért hasonlítjuk a Tóra szavait a vízhez?
Ahogyan a víz magassága nyomot hagy a falon amikor az ár alább hagy, úgy a Tóra szavait csak a szerény ember tartja meg.
Szerény, mint Mózes.
Mózes átvette a Tórát Szinaj hegyén és átadta Józsuénak, Józsué a véneknek. A vének a prófétáknak, a próféták pedig a nagyzsinat tagjainak. Mózes átvette, tisztába jött vele, megértette saját szerepét vele kapcsolatban, megtanította az egész népének, majd saját interpretációjában átadta a Tórát plusz a nép vezetését, a vezető szerepet Józsuénak, Józsué a Véneknek, a Vének a Prófétáknak, a Próféták a Nagy Zsinat tagjainak. Tehát Mózes átvette és átadta, a többiek átadták.
A prágai Lőw rabbi szerint Mózes a legjobb képessége szerint vette át a Tórát, de az Öreg nem minden bölcsességét adta át.
Azonban Józsué az odaadás szimbóluma. Évekig tanult Mózestől, teljesen elkötelezve magát a tanulásnak, mire átvehette tőle a szellemi örökséget.
A vének a bölcsek. Az elmerülés, a tapasztalat, a tudás képviselői, akik Józsué utáni generációk voltak. A vének más véneknek adták át a stafétabotot mielőtt a prófétáknak adták.
A próféta látta az Öreget vagy beszélt vele. A próféták kapocs I-ten és ember között. Addig a Vének saját tudásuk, tanulásuk alapján lettek vezetők. Eli HaKohen vagy Sámuel próféták azonban tudásukkal, tanulásukkal és a nagy találkozásuk révén jutottak vezetői pozícióba.
A nagy találkozás Istennel azonban speciális lelki állapotot igényelt, ami olyan boldogsággal és teljes nyugalommal járt, hogy emelkedettsége miatt is kapta a próféciát. Spirituális és szellemi emelkedés a próféták ideje. Az utolsó prófétákat váltotta fel a nagy zsinat 120 embere.
A nagy zsinat tagjai Isten nagyságát a babilóniai száműzetésben is elismerték, amikor mások elhomályosodni érezték azt a Szentély lerombolásával és a nép leigázásával.
Minden generáció hozzáadott valamit a Tóra körüli szerénységhez, tanuláshoz, spiritualitáshoz, Istenhithez, amivel a Tóra mindenki számára elérhetővé válik. És pont ez a cél. Hogy mindenkié lehessen, mindenkinek a saját szintje, érdeklődése szerint. Minden embert más fog meg. Az a cél, hogy a zsidóság ne legyen elzárva senki elől, csak azért, mert nem úgy gondolkozik, vagy éppenséggel mert nem gondolkozik sehogy. Az egészben itt az a szép, hogy minden rárakódott rétegre szükség van. Így lesz egész.
„Ezek három igét mondottak:
– Legyetek higgadtak ítélethozásban.
– Szerezzetek minél több tanítványt.
– Emeljetek védőbástyát a Tóra köré.”
„Legyetek higgadtak az ítélethozásban.”
A vezető dolga az, hogy elővigyázatos legyen, amikor egy törvény szerinti döntést tolmácsol, vagy amikor az Írás egy részét értelmezi. Gondosan mérlegeljen minden bizonyítékot. Ha kérdést tesz fel az Írásra vonatkozóan, ha a törvény szerint rendelkezik, ha meghallgat egy bírósági ügyet vénként vagy bíróként a törvényszéken, vagy egyszerűen csak kisebb szabályokat hoz, a vezetőnek elővigyázatosan és körültekintően kell eljárnia. Komolyan kell vennie az írásokat, tanulmányozni őket szorgalmasan, és körültekintően eljárni az ítéletben.
„Szerezzetek minél több tanítványt.”
A rabbi dolga az, hogy sok tanítványt neveljen. A tanítást átadja tanítványoknak. Ha ezt nem teszi meg, nem lenne meg a folytonosság generációról generációra. A tanítványok nélkül a Tóra tanulmányozás, az igazságosság tudománya eltűnne egy nemzedéken belül, és a következő generáció a hitetlenségbe süllyedne. A rabbi feladata, hogy felnevelje a tanítványokat, akik felváltva őt és tanítókká válva tanítványokat nevelnek fel azért, hogy a Tóra ne vesszen el.
„Emeljetek védőbástyát a Tóra köré.”
A rabbik feladata a Tóra védelmezése. Ők vonnak kerítést a Tóra köré azért, hogy megőrizzék a parancsolatokat. Például a házasságtörés tilalma parancsának védelmében a bölcsek kerítést vontak a parancsolat köré azt a tradíciót tanítva tanítványaiknak, hogy nem szabad egyedül lenni egy nővel, hacsak az nem a feleségük, mert így soha nem lesz lehetőség e parancsolat áthágására. Az ilyen tilalmakat illették a „Tóra körüli védőbástya/kerítés” névvel. Ezek praktikus szabályok voltak a hétköznapokra, hogy segítsék Isten embereit Isten igéjének megélésében. A rabbi dolga, hogy védelmezze a legjelentéktelenebb parancsolatot is, hogy egy vonás se vesszen el a Tórából.
A misna minden részében megtaláltam Aput. Szerénység, tanulás, istenhit, spiritualitás, mindenkinek érdeklődése szerint való tanulmányozás , higgadtság, felnevelés, védőbástya.
Ezt a misnát Radnóti Zoli rabbi ajánlotta nekem, hogy Apu emlékére a slosim végének alkalmával tanulmányozzam.
Weber Edina barátnőmnek köszönöm a segítséget.
